1948-ban, hatvan esztendővel ezelőtt utazott Peggy Guggenheim, a korosodó, krumpliorrú amerikai milliomoslány Velencébe, hogy megmutassa szenzációs modern gyűjteményét az európaiaknak. Peggy, aki a múzeumalapítványt gründoló dúsgazdag Solomon nagybácsihoz képest szűkös pénzügyi lehetőségekkel rendelkezett, élt-halt az avantgárdért.

Az első világháború után költözött Párizsba, ahol egymás után karolta fel a tehetséges művészeket. Miután örökölt félmillió dollárt, párhuzamosan kezdte gyűjteni a modern műalkotásokat és a művész-szeretőket. Bár az utóbbiból is szép kollekciót halmozott fel (ott van például második férje, Max Ernst, vagy egy másik szürrealista mester, Yves Tanguy), hírét mégis az avantgárd magángyűjteményének köszönheti. Ezt a mellbevágóan modern anyagot állította ki az 1948-as Velencei Biennále Görög Pavilonjában.

A görögök saját polgárháborújukkal voltak elfoglalva, így a biennále szervezői felajánlották a helyet Peggynek. A régóta múzeumról álmodozó műgyűjtő kapva kapott az ötleten. Az európai közönség ekkor láthatta először a New York-i Iskola későbbi sztárművészeit, például Jackson Pollockot vagy Mark Rothkót. A bemutató példásra sikerült, az excentrikus zsidó mágnáslány meg is telepedett Velencében. Vásárolt egy pazar palazzót a Canal Grande partján, amely ma is otthont ad gyűjteményének.

Peggy hozzánőtt a lagúnák ősöreg, arisztokratikus városához, a turisták ugyanúgy megcsodálták az utolsó magángondolán sétahajókázó úrnőt, mint a középkori épületeket. Halála után palotájából lett Solomon nagybácsi Guggenheim Alapítványának első külföldi kirendeltsége. A velencei Peggy Guggenheim múzeum idén külön kiállítással emlékezik meg a különc mecénás gyűjtőszenvedélyéről.