Pezsgőfürdő - 35. FIAC

Sárvári Zita

Míg egyes vásárok alcímbe tömörítve próbálják a kortárs nemzetközi képzőművészet szerteágazó irányzatait leírni, addig a 35. FIAC – már csak múltjára és rangjára való tekintettel – sem akar felesleges klisékkel utat mutatni sem látogatónak, sem gyűjtőnek. Nem is tehetné, hiszen a művészeti vásárok és a nagy nemzetközi szimpóziumok között pont ez a különbség. Itt a galériás a művész, aki készül a vásárra, és az alkotói szabadság jegyében maga válogatja ki művészeit és határozza meg standja koncepcióját.

 

Kent Henricksen hímzett szita munkája (John Gallery, New York)
Kent Henricksen hímzett szita munkája (John Gallery, New York)

Mindenki számára világos, hogy a francia művészeti vásáron sikk részt venni, az itt szereplő galériákra és művészeikre érdemes odafigyelni. Egyetlen részvétel a FIAC-on szinte kanonizációs erővel bír és megnyitja az örök emlékezet útját a művész előtt. Párizs a FIAC ideje alatt újra kortárs képzőművészeti központtá válik, megtalálja helyét a kortárs műtárgypiacon erre az időre, még ha az európai képzőművészet súlypontjai jelenleg Berlinben és Londonban vannak is.

Persze hegemóniáját a vásár a francia nyelvterületekről érkező gyűjtők és galériák körében őrzi, rengeteg a belga, francia, svájci galériás. A taktika világos: a lehetséges vevőt francia sármban és pezsgőben fürdetni, fenntartani a franciás imázst.  

Sztárkultusz

Míg a Cour Carrée (a Louvre impozáns udvara) a fiatalabb galériák feltörekvő művészeinek adott otthont, addig a Grand Palais-ban a megasztárok (Yuskavage, Tuymans, Jake és Dino Chapman, Hirst, Havekost, Murakami, Höller, a nagy művészettörténeti klasszikusokról nem is beszélve) mutatkoztak be az önálló (általában külföldi) múzeumi kiállításokról már jól ismert munkáikkal. Persze a fiatal feltörekvő művészek csak annyibban fiatalok és feltörekvők, amennyire a nagyon is ismert, Delhi új Damien Hirstjeként fémedény installációiról elhíresült Subodh Gupta az lehet. Négy éve szerepelnek munkái aukciókon. 2005-ben Pierre Huber kiállította a Friezen, ekkor a Sotheby’s aukcióján 10 700 euróért kelt el Fisherman című munkája. 2007-ben árai már egészen új szférákig szárnyaltak, egyik műve 280 000 euróért cserélt gazdát.

Dewar & Gicquel: Mason, 2008 (Loevenbruck Galéria, Párizs)
Dewar & Gicquel: Mason, 2008 (Loevenbruck Galéria, Párizs)

Amellett, hogy kínai képzőművészek elvétve, a lipcsei iskolához tartozó alkotók pedig egyáltalán nem szerepeltek a vásáron (Franciaországban nem ez a trend), a közel-keleti és kelet-ázsiai képzőművészek és témák feltűnően nagy számban voltak jelen. Az arab országok és India az új Eldorádó a gyűjtők számára. A művészetpolitikai akciónak vélt válogatási szempontok és a munkák politikai jellege szükségszerűen jelenik meg ma a műtárgypiacon, ezen belül is a francia műtárgypiacon. Az itt most bemutatott alkotások sikeresen transzformálják ikonográfiájukat és sztereotípiáikat más kultúrák által is beazonosítható védjegyekké.

Pattern-painting

A figurális látomásos festészet helyett a fő hangsúly a dekoratív festészetre és az új technikákat felvonultató táblaképekre esik. Ha a táblaképet a művész éppen nem ragasztószalaggal, színezett és visszacsiszolt csurgatott lakkal, csepegtetett viasszal, matricával alakítja, akkor zománcfestékkel viszi fel a kívánt motívumot, a vászonra printeli vagy ráhímezi azt. A rajz és az akvarell érzékeny technikája Nyugaton is dívik és inkább a nőknél kedvelt önkifejezési forma.


Üdvözlendő, hogy a képzőművészet mostohagyermeke, a szobrászat is a galériások látómezejébe került. Játékos, elbeszélő és főként figurális szobrászat volt inkább jellemző az idei FIAC-ra, némi társadalomkritikai felhanggal.

Magyar vonatkozás


Meglepően sok magyar résztvevője volt az idei vásárnak. A Grand Palais-ban Birkás Ákos szerepelt a párizsi Galerie Zürcher standján, a Cour Carrée-ban Csörgő Attila egy fotójával találkozhattunk Gregor Podnar galériásnál, a Société Réaliste (a két tagból egy magyar tag miatt tévesen magyarnak titulált koncept-csoport) pedig a szintén párizsi székhelyű Martine Aboucaya Galériánál szerepelt. A Show Off szatelitvásáron Fehér László két munkájával találkozhattunk, míg a Balkon című képzőművészeti folyóirat meghívást kapott a mûvészeti sajtó-szekcióba.

A kortárs képzőművészeti accessoire végtelensége és káosza szerteágazva mutatta a helyes utakat gyűjtőnek, galériásnak, műélvezőnek. A kortárs képzőművészet nem egy hermeneutikai kör, de nem is logikusan egymásra épülő sorok összessége. Újszerű ideákat mutatnak be a nemzetközi vásárok minden évben, még ha úgy tűnik is, hogy előzetes tudásunk elemei vonulnak fel előttünk.   

Artmagazin 2008/5. 83-84. o.