Rókák a nyakban, rákok a tálon, vízilovak a posztamenseken

Buzogány Anna

Bár vízilóból csak egy volt, így is meglepően hatott a 18. századi hatalmas koponya, de természetesen nem csak ennyiből áll Brüsszelben a BRAFA, az egyik legimpozánsabb, de méreteiben bőven a befogadhatóság határain belül mozgó kortárs, modern és antik művészeti vásár.

 


Enteriőr

Mégis, az impulzusok áradatában nem ritkán vadászni kell magunkban a megfelelő koncentráltságra, hogy megtaláljuk azt, amiért igazán érdemes volt idelátogatni, de az összkép hibátlan: sötét tónusok tavaszi virágborulással keverve egy régi dokk-épületben a kikötőben. A galériasorok átláthatóak, könnyen bejárhatóak és bár a térkép elég zavaros, két kör után már minden fontos infó megvan, kezdődhet a befogadás. Kinyílik a tekintet, az érzékelés, és lassan meglátjuk az arcokat a körülöttünk örvénylő embertömegben is. Ekkor tűnik szembe az első rókás hölgy, aki még kuriózumként hat, a tökéletesen vállára helyezett üvegszemű jószággal, de már sejteti, hogy ez egy más világ, ahol arisztokratizmus virágzik, különösen a jelenlévők lelkében.


Az Universe du Bronze Galéria látképe Niki de Saint Phalle táncoló figuráival

Nem csoda, hogy a műgyűjtőknek még a vásár nyitása előtt rendezett privát megtekintésre korgó gyomorral érkező magyar újságíróként a galériasorokon sokáig sikertelenül kutatjuk a finom falatokat sejtető illatok forrását, hisz azokat jól öltözött pincérek, magasba emelt tálcákon, gyors léptekkel szervírozzák, sosem ott, ahol az illatokból logikusan következne. Amikor végül egyikük mégis pont előttünk ereszti le a tálcát a magasból, hogy megkínálja a körülötte állókat és örömmel telve kapunk le egy kis tálkát, majd gondolkodás nélkül hörpintjük föl a tartalmát, kiderül, hogy a finom falatot a kikötő közelségének köszönhetjük. Ám a nyers rák, a yoghurttal locsolt Szent Jakab kagyló, a garnélaleves és a zölbörsókrémbe rejtett osztriga éppen olyan mint az enteriőr: kellemes és üdítően befogadható.


A Pascal Lansberg Galéria enteriőrje

Több fronton is képviseltettük ugyanakkor magunkat, például Victor Vasarely munkái 3-4 galériában is megtalálhatók, közülük is a brüsszeli Harold t´Kint de Roodenbeke Galéria tulajdonában lévő nagyméretű vászon, bár nem túl frekventált helyen, a terem bejárati frontján, mégis folyamatosan kisebb csoportoktól körülölelve, igazi szenzáció. Valóban vonzza a tekintetet, színes négyzetek optikai kavalkádja a művész késői korszakából, névtábláját a második szemrevételezésnél már piros pont díszíti. A vásáron mégis a szoborfelhozatal dominál, persze akad mosolyogtató darab és nem kevés antik epigon is, oldalukon fekvő, több méteres, fedetlen testű nimfából éppen kettő is, de Niki De Saint Phalle táncoló vagy éppen Robert Couturier sovány bronz figurái feledtetnek minden ilyen intermezzót. Akadnak még elvétve Dubuffet-k, jónéhány Miró és a csak Berés Asszonyként emlegetett párizsi galáriatulajdonosnál egy kis Hantaï Simon is, míg az igazi Hantaï-csodák az egyetlen Magyarországot képviselő galéria, a Makláry Kálmán Fine Arts standján láthatók. Bár számunkra is kuriózumnak számít a háború idején Franciaországba emigrált Hantaï vásznainak látványa, a brüsszeli közönség is odaszegeződik eléjük. A Makláry Galéria standja egyébként elegáns és letisztult, nyitottságot áraszt, a húzónevek természetesen Reigl Judit és Hantaï Simon, de a főfalon elhelyezett Fiedler Triptichon is múzeumért kiállt. Az eladási statisztikákat ugyanakkor a galéria felfedezettje, a koreai-francia HUR Kyung-Ae vezeti, színes, csurgatós-vakarós technikával készült nagyméretű képei igen népszerűek.


A Makláry Kálmán Fine Arts standja

A másnapi brüsszeli séta során kiderül, hogy a város nem ég BRAFA-lázban. Plakátokat csak a vásár helyszínéhez közeledve és a múzeumi negyed kirakatain lehet látni. A BRAFA kevésbé szól a nagyközönségnek, inkább évadnyitó eseményként a műgyűjtő és műértő közösség találkahelye, rákokkal, rókákkal, vízilovakkal, nagy nevű galériákkal és fel-felbukkanó ritka kincsekkel vegyesen. Megbízható élmény, egy méltó évadnyitón.