Külsőre semmi különös, egy kötet a Taschen minisorozatából, címlapon a márványszemű Caesarral, egy rövid bevezető tanulmánnyal és pár műelemzéssel. Hogy is lehetne a római képzőművészet történetét elmesélni egy ilyen vékonyka füzetben? Pedig el lehet, méghozzá sodró és élvezetes stílusban.

Michael Siebler, a régészként végzett újságíró-szerző bebizonyította. Siebler szellemes és kompetens. A mindenki által ismert klasszikus római műemlékekről mindig van valami plusz mondanivalója, legyen az a legújabb tudományos adalék vagy néhány kritikus megjegyzés. Példáu, hogy Pompeius azért fésülte hátra a haját a portrészobrokon, mert Nagy Sándorhoz akart hasonlítani. A szerző imádja a császárportrék elemzését, könnyedén kelti életre a sokszor némán hallgató, unalmas szobrokat.

Kleopátrának – szemben a hollywoodi szuperprodukciókkal – horgas orra nő, az elegáns contrappostóban álló Augustusról kiderül, hogy sánta volt, a katonacsászár Caracalla pedig direkt mintáztatta magát ijesztőnek. Megtudhatjuk, hogy Marcus Aurelius lovának felemelt patája alatt egykori legyőzött barbár hevert, a felpumpált izmú Farnese Herculesnek minimum két fő nézete van, az illúzionisztikus falfestészet pedig a keleti luxust elítélő római polgárok ügyes kényszermegoldása volt. Siebler rövid kötete kiváló összefoglaló a római művészetről, hasznos kedvcsináló egy olaszországi utazáshoz.

R.G.


Michael Siebler: Római művészet. Taschen–Vince, Budapest, 2009, 96 oldal, 2275 Ft