Sikertörténet - a STRABAG-díj 10 éve

Topor Tünde – Winkler Nóra

A hazai kortárs művészetet támogató cégek mezőnyéből biztos dobogós a STRABAG – nem is az évente erre költött összeg miatt, bár az sem csekély – hanem a koncepciózus munka és a rang miatt, amit a 10 éve létrehozott festészeti díj elnyerése jelent. A mostani rang előfeltétele volt persze, hogy a díjat olyan valaki gondozza – Pinczehelyi Sándor –, aki maga művész, de tanít is, rajta tartja a szemét a fiatalokon, és önzetlenül dolgozik a legtehetségesebbek felkutatásán. Aztán az is kellett, hogy mindenféle nagyhatalmú „hozzáértő” helyett a díj odaítélését egy megkérdőjelezhetetlen szaktekintélyekből álló kuratóriumra bízzák, amelynek évekig Néray Katalin, Kovalovszky Márta és Hegyi Lóránd voltak a tagjai – és ami 2005-ben Jerger Krisztina és Petrányi Zsolt személyével bővült, majd Hegyit Készman József helyettesítette. (Elképzelhető, hogy Petrányi és Készman nem örül a díjkiírás feltételeinek, vagyishogy csak festménnyel lehet pályázni, nyilván szívesen teret adnának a más médiumokkal foglalkozó művészeknek, viszont az eredeti kiírás ebben konzervatív.)

BARANYAI LEVENTE: Hajrá, Ady, 2005, 
olaj, vászon, 162x203 cm

Aztán szerencse is kellett, hiszen pont az első évben, 1997-ben pályázott Szűcs Attila, a másodikban pedig Baranyai Levente, akik mindketten jól eladó művészek, tehát rögtön az elejétől az üzleti siker képzete is tapadhatott a STRABAG-díjhoz (illetve 2001-ig jogelődjéhez, a Magyar Aszfalt-díjhoz) – és tapadt is, eladásoknál később varázsszó lett a „STRABAG-díjas”.
Tíz év elteltével most összegeznek; a Ludwig-múzeumban, a zsűritag Néray Katalin intézményében rendeznek olyan kiállítást, amelyen nemcsak a valaha díjat hozó művek szerepelnek, hanem a művészek azóta készült alkotásai közül az általuk legjelentősebbnek ítéltek is. Lehet tehát majd ítélkezni, kinek az esetében volt jóstehetség a zsűri, és ki az, aki csak szomorú félreértésként emeltetett ki a valaha volt pályázók közül – ha egyáltalán van ilyen.
 

SZŰCS ATTILA: Recepciós szoba, 2006, 
olaj, vászon, 200x240 cm
 

Meglehetősen példamutató az, ahogy a STRABAG immár tizedik éve támogatja a hazai kortárs festészetet. Mennyiben élhető ez át a munkatársai számára?


Az építőiparban dolgozók többnyire a saját szakmájukkal vannak elfoglalva. A díjjal, a kiállításokkal tulajdonképpen kitekintési lehetőséget kapunk egy másik világra. Ami annyira megtetszett, hogy mára komoly gyűjteményünk van, merthogy vásárolunk is ebből a körből. Nem is feltétlenül a díjazottak köréből, mint inkább az alkotók ezen korosztályából. A festményeket az irodaházainkban tettük ki, vagyis, aki a cégnél szívesen éli át, hogy mi fiatal alkotókat segítünk elindulni, annak elég körbenéznie.


Önnél az irodában is van kép a falon?


Igen, de az történetesen a fiamé, merthogy ő is diplomás festőművész. Persze a pályázatunkon nem indul el, mert az teljesen összeférhetetlen lenne. Viszont ha szeretnék festményeket látni a gyűjteményből, elég átsétálnom valamelyik kollégámhoz vagy végig a folyosón.

JUHÁSZ DÓRA: Cím nélkül, 2001, 
olaj, vászon, 155x170 cm
 

A képzőművészet támogatása azóta szívügyük, hogy az osztrák BauHolding tulajdonostársuk lett.


Szerencsére ebben találkoztak a szándékaink. A STRABAG Ausztriában is nagyon aktív művészetpártoló, Bécsben, a nemrég épült új irodaházunkban, a Vienna Centerben is üzemel egy állandó kiállítóhely. A tavalyi magyar pályázati nyertes, Szabó Dorottya munkáit kiállítottuk ott is, bízom benne, hogy ez is fontos lehetőség egy elindulóban lévő művésznek.

 


A 10 éves STRABAG Festészeti Díj és a STRABAG Festészeti Díj 2006 díjazottjai című kiállítás október 29-ig tekinthető meg a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban
Művészetek Palotája Budapest, 1095. Komor Marcell u. 1.
(hétfőn zárva)
www.lumu.org.hu
www.mupa.hu