A galéria legutóbbi felfedezése egy svájci magángyűjteményhez kötődik, ahol egy korábbi, a nagybányai festészettel kapcsolatos kutatás közben már láthattunk két korai, 1908-as Stückgold-festményt. E művek fotóját megismerve a Matisse tanítványok, magyar fauve-ok című kiállítás kurátorai jelezték, hogy örömmel mutatnákbe az eddig lappangó festményeket a jövő év őszén megnyíló, Magyar Nemzeti Galéria-beli tárlaton. A művek nagyszerű kvalitása, a „neós" stílusjegyeket mutató előadásmód, a ragyogó színvilág és persze, nem utolsó sorban, a jól ismert és szeretett helyszín és téma késztetett minket arra, hogy újra meglátogassuk a svájci gyűjteményt, hogy hazahozzuk a Matisse-tanítvány Stückgold nagybányai képeit.

 

A már ismert művek az újbóli találkozáskor sem keltettek csalódást, annál nagyobb meglepetést okoztak viszont az addig nem ismert, későbbi Stückgold-művek. Az 1910-es, 1920-as években keletkezett festmények már jócskán eltávolodtak a nagybányai szemlélettől, stílusukat a párizsi és a müncheni évek befolyásolták. E képeken nyoma sincs a természetábrázolás korábbi sémáinak, alkotójuk kiforrott alkotó egyéniség, határozott elképzelésekkel a világról, a művészetről. Stückgold festészete egy-két év alatt óriási változáson ment át, igaz, már a nagybányai képek sem egy kezdő művész munkáinak tűnnek. Bár az utóbbi években feltűnt a művész néhány műve a magyar műtárgypiacon, valószínűleg kevesen tudják, ki is volt ő valójában.

 

Stanislav Stückgold (1868-1933) Varsóban született, itt végezte középiskoláit, és ide tért vissza az egyetemi évek után, amelyek Zürichben és Párizsban teltek, ahol vegyészmérnöki diplomát szerzett. Gazdag bankárcsaládja sem tudta azonban megvédeni, amikor a lengyel függetlenségi mozgalomban való részvétele miatt az orosz hatóságok többször bebörtönözték, majd távozásra kényszerítették hazájából. Egy visszaemlékezésében így ír erről: „Az orosz abszolutizmus elleni harcban 1905/06-ban a harcolók soraiba álltam a lengyel szabadságért és a leigázott zsidóságért. Saját bőrömön tapasztaltam meg az orosz politikai börtönök szörnyűségeit. Ettől fogva arra törekedtem, hogy mindettől megóvjam az emberiséget... Azonban szellemi ideáljaink, erőfeszítéseink egy pillanat alatt szertefoszlottak, megsemmisültek. Üldözött az orosz titkosrendőrség."

 

Elrejtésében, majd távozásában segítségére volt egy arisztokrata barátnője (őt Stückgold látnoki képességűnek tartotta), aki rávette, hogy mérnök létére forduljon a művészi pálya felé. Így történt, hogy hosszas hezitálás után, 38 évesen, 1906-ban Münchenben Hollósy-nál kezdett festészetet tanulni.

 

1908-1909-ben már Nagybányán dolgozott, és az ekkor készült művei ismeretében egyértelmű, hogy nem a hagyományos szemléletű, hanem rögtön a modern felfogású, újabb festészeti elveket követő „neós" csoportosuláshoz kapcsolódott. E művek ragyogó, napfényes színei, a tömör, redukált formaképzés, a határozott körvonalak, az ultramarin bátor használata ezen új stílus jellemzői, Stückgold kezén azonban mégis egyéni módon összegződnek, képesek műveinek egy teljesen sajátos, személyes karaktert adni. Már e korai képein is megjelenik lényeglátó képessége, az az összefoglalásra, szintézisre való törekvés, amely majd az 1910-1912 utáni műveire jellemző igazán. Nagybányán festett, ismert képei: A református templom, Nagybányai részlet, Zazarpart, Nagymama unokájával, Önarckép.

 

 

A szabadiskolában ismerte meg későbbi élettársát, Veress Erzsébetet, aki egy Nagybánya környéki kisnemesi családból származott. Erzsébet már fiatalon, ellentmondva a családi szokásoknak és hagyományoknak, tanítónői oklevelet szerzett, és munkába is állt egy kis erdélyi faluban. Stückgold talán megtelepedett volna Nagybányán, mint fiatal házasember, de Erzsébet szülei hallani sem akartak a házasságról, így a szintén lázadó ifjú nőt megszöktette, és Párizsba utaztak.

 

A fiatal pár 1909-től Párizsban élt nagy szegénységben, ugyanis a gazdag Stückgold család sem fogadta el a házasságot, és megtagadták a lázadó fiút. Talán korábbi párizsi tartózkodásának köszönhetően azonban Stückgold itt is azonnal rátalált a neki legjobban megfelelő helyre: tudjuk, hogy az évtől már Matisse iskoláját látogatta, és hamarosan részt vett a Société des Artists Indépendants kiállításain. Egyéniségét és helyzetét jól jellemzi egy valószínűleg 1909-ben készült fotó, melyen egy műteremben fiatal férfiak között vezéregyéniségként ül középen, tekintetét a távolba vetve, míg a többiek körben felé hajolnak, vagy reá néznek. Mindez főleg annak fényében érdekes, hogy a maga három évével végül is kezdő festőnek számíthatott volna, és talán csak alig néhány hónap telhetett el Párizsba érkezése óta.

 

Rövid idő múlva Stückgold már olyan művészeket mondhatott barátjának, mint Guillame Appollinaire, Vámos Rousseau és André Salmon. Előbbi az 1912-es Salon des Indépendants kiállítás kritikájában a következőket írta a L'Intransigant című lapban 1912 március 20-án a 15. teremről: „Stückgold ennek a teremnek a legérdekesebb festője - egy nagy dekoratív képet állít ki, amelynek a rajza még emlékeztet Matisse-éra, ugyanakkor a színkezelése teljes mértékben egyéni."

 

A 10-es évek elején Matisse hatásáról leginkább a Tánc és a Zene kompozíciójához közelálló — valószínűleg az Apollinaire által is említett Fürdőzők vagy az Erőszak című képei tanúskodnak, de Vámos Rousseau egyértelmű formai és stílusbéli befolyása mutatható ki például az Ádám és Éva című nagyméretű munkáján. A zsidó származású Stückgoldot a zsidó-keresztény mitológia foglalkoztatta, és teozófiai tanulmányai hatására sokszor a kettőt egy képen próbálta ötvözni. Ez a misztikus szemlélet egyaránt áthatotta tájképeit, csendéleteit és figurális kompozícióit is. André Salmon éppen emiatt a látnoki víziók által befolyásolt festészetet tartotta Stückgold erősségének.

 

A már említett Függetlenek Szalonja 1912-es kiállítása után, 1913-ban rendezte első önálló kiállítását az akkori legjelentősebb müncheni galériás, Hans Goltz. Még ugyanebben az évben szerepelt a galéria 2. csoportos kiállításán, majd a berlini Herbstsalon (Der Sturm) tárlatán, itt a Könyöklő nő (Nóra) és a Gondolkodó (Kis Judit Wölfskehl) című műveit állította ki. 1917-ben rendezte meg második önálló kiállítását Hans Goltz Münchenben, itt mutatta be a négy évvel korábban festett Holdkóros és az Álomkép (Tükröződés) című remekeit, melyek alapján Stückgold bátran sorolható a szürrealizmus előfutárai közé. Hitvallása szerint: „A teremtés képességének a szabad Én-ből kell erednie. (...) A földből kihajtó növény karjait szabadon a nap felé nyújtja, s annak fényétől megittasulva formáit belülről terjeszti ki. A művész ugyanilyen. Egyéniségét nem kell keresnie. Amint szellemmé vált, a természet győzi meg őt. A rajta kívül álló dolgok mozgása a művészbe hatol, és hagyják, hogy mű szülessen, de csak az akarat felügyelete alatt. Ha az akaratot a jelen uralja, a mű csak illusztratív erejű lesz. Ha az akarat uralja a jelent, akkor lesz stílus - tett."

 

1913 után Münchenbe költözött, ahol festőiskolát nyitott, és szoros kapcsolatot ápolt a Der Blaue Reiter tagjaival, a csoport második közös kiállítására Franz Marc invitálta meg. A világháború után egy darabig Zürichben és Freiburgban élt, majd Párizs, Varsó, Berlin és újra Párizs következett, itt halt meg 1933-ban. Emlékkiállítását a Galerié Bernheim-Jeune ugyanabban az évben rendezte meg. „Stückgold képei erős, ősképszerű erejükkel ragadnak meg bennünket.(...) Ám mindenekelőtt a nagy színtézis utáni vágyakozást kell észrevennünk, amely őt akkoriban Münchenben vagy Párizsban, a Nabis-k körében ragadta meg, mint a Világ és az ember összecsengése. Stückgold műve éppúgy távol van Chagall finom lírájától, mint Javlenszkij szigorú, katonás fegyelmezettségétől. Néhány képe William Blake vízionárius művészetének megformálására emlékeztet. Ami viszont Stückgold számos művének magas rangját adja, a valóságnak az igazán vallásos szemlélete, a dühös próféták forró lélegzete, amely égve és sebzőn csap meg bennünket. Ez a művészet egy harcosé, aki mindig készen áll önmaga megmérettetésére" - írta művészetéről egyik monográfusa, Clemens Weiler.

 

A MissionArt Galéria hamarosan kiállításon mutatja be a már Magyarországra érkezett műtárgyegyüttest, de tervben van egy átfogó, nagyobb szabású tárlat megrendezése is a művész festményeiből.