Évente egyre több Stendhal-szindrómában szenvedő pácienst kezelnek a firenzei pszichiátrián. A tünetek: jobb esetben túlzott eufória (mint a francai regényíró, Stendhal esetében), rosszabb esetben depresszió, pánikroham vagy hallucináció. A rendszerint középkorú, külföldi turisták megzavarodnak a rájuk zúduló remekművek nyomasztó nagyságától, sosem látott bőségétől. És persze igazuk van, hiszen Toscana fővárosa a világhírű műalkotások lenyűgöző sűrítményét kínálja, a Dávid-szobortól kezdve a Paradicsom-kapun keresztül a Vénusz születéséig.

Bár az útikönyvek piaca végtelenül széles, aki művészettörténeti specialistára vágyik, különösen az említett betegség elkerülése érdekében, az jobb, ha szakkönyvhöz nyúl. A Taschen művészeti kalauza például tökéletesen megfelel! A testes német kötet megpróbál rendet vágni a „virágzó” város kincsestárában, a reneszánsz festőzsenik és a humanista paloták között. Nincs könnyű dolga, mert a hihetetlen mennyiségű képanyag már-már kicsordul a félezer oldalas könyvecskéből. S bár a szerzők – ahogy a kiváló sorozattól megszokhattuk – két marokkal szórják a térképeket, lexikális adatokat és történeti érdekességeket, sokszor nem telik tőlük több, mint a hatalmas fényképanyag eligazító kommentálása. De erről már nem ők tehetnek, hanem a műpártoló Medicik, akik túladagolták remekművekkel szeretett városukat, Firenzét.
Rolf C. Wirtz: Firenze. Taschen–Vince, Budapest, 2007, 560 oldal, 5995 Ft

R. G.

2007/3. 78. o.