Szabadkőműves gyűjtemény a Nemzeti Múzeumban

Aczél Eszter

Kivételes alkalom, ha egy múzeum egész gyűjteménnyel gyarapodhat egyszerre. Még ritkábban fordul elő, hogy az adott gyűjtemény múzeumon belül megőrizheti önállóságát. Ez történt 1981-ben, amikor a Nemzeti Múzeum hagyatékból megvásárolt egy jelentős magángyűjteményt, amelyet a néhai tulajdonos Auer Miklós, az egykori Neuschlosz, Régi hívek páholy mestere őrzött, gazdagított és a beavatott hozzáértésével rendszerezett. A szabadkőműves kollekció ekkor történt létrehozásával az Újkori Osztály, jelenleg Történeti Tár egyik legfiatalabb, tematikus gyűjteménye lett. E nagyszabású vásárlás áttörést jelentett a tabunak számító szabadkőművesség megítélésében. 

Felvétel egy szabadkőmíves páholyban, Párizs, 1745 körül (?) Rézmetszet, Leonard Gabanonnak, a szabadkőmives katekizmus szerzőjének ajánlva, Johann Martin Bernigeroth sorozatából
 
Hajdan bizonyos körökben szokás volt a „zsidók, szabadkőművesek, kommunisták" ilyetén együttes emlegetése, ugyanakkor más oldalról határozott lépések történtek történeti emlékeik megmentésére is. Így közgyűjteményeink már a 19. század végétől kezdődően rendelkeznek a szabadkőműves mozgalomra vonatkozó emlékanyaggal. Kiemelkedő a Magyar Országos Levéltár irat-, valamint az Országos Széchenyi Könyvtár könyvanyaga. Múzeumba a 19. második felétől kezdve kerültek szórványosan szabadkőműves tárgyak és iratok, elsősorban hagyatékból, vásárlás vagy ajándékozás útján. Míg a fenti nagy mennyiségű iratot és könyvet a Magyar Királyi Belügyminisztérium a magyarországi szabadkőműves szervezeteknek 1920-ban, az 1550/res. B.M. sz. rendelettel történt feloszlatását követően nevezett intézményeknek átadta, addig az „egyéb", többek által vitatott értékű tárgyakat igencsak megfogyatkozva, megrongál(ód)va 1927-ben szállították a Nemzeti Múzeumba. Több mint fél évszázadnak kellett eltelnie ahhoz, hogy a nagyszámú hányattatott sorsú emlékanyag múzeumba kerüljön. 
 
A több éven át folytatott együttműködés egyik eredményeként a Auer-gyűjteménynek nevezett kollekciót a tulajdonos kérésére védetté nyilváníttattuk (1979). Röviddel a védetté nyilvánítás után Auer Miklós elhunyt. Gyűjteményét végrendeletében kijelölt örökösétől vásárolta meg a múzeum. A múzeumi vételjavaslat szerint „a gyűjtemény nagy jelentőségű és számú tárgyi, irat-, könyv- és képanyagot tartalmaz a magyarországi és európai szabadkőműves mozgalom történetéből. Mivel a szabadkőművesség a 18-20. század szellemi és politikai történetének, a polgárság előretörésének érdekes, olykor politikai jelentőséggel is bíró vonulata volt, a róla fennmaradt tárgyi emlékek megőrzése feltétlen szükséges." A gyűjtemény különféle tárgycsoportjainak összessége dokumentálja a magyarországi szabadkőműves mozgalom három évszázadon átívelő történetét. Tartalmazza társaságaik, az ún. páholyok belső életének, működésének gazdag írásos és tárgyi emlékeit, továbbá számos páholytag személyes szabadkőműves emlékeit. Fennmaradásának jelentőségét növeli, hogy a szabadkőművesség többször volt üldözött, mint elfogadott. Így relikviáit sok évtizeden át szétszórtan, elrejtve őrizték.
 
Serleg, 1917 körül, Aranyozott, ezüstözött réz 
A „Világ" szabadkőmives páholynak adományozott serleg. Feliratozása: VILÁG 0917 V. 29. VILÁGBÉKE /T[estvéri]/ SZER[etet]TEL ADOMÁNYOZTA HEGEDŰS ZSIGMOND t[est]v[ér], a cuppán A VILÁGHÁBORÚ KÖZEPETTE „VILÁGBÉKE"/,,VILÁG", ALAKULT 000 917 V 29.
 
A szabadkőművesség az egész világon elterjedt vallásos, etikai színezetű mozgalom, amely a szövetség alapelveivel egyetértő egyéneket, „testvéreket" kisebb csoportokba, ún. páholyokba egyesítette. A különböző elemeket -18. századi felvilágosodás és racionalizmus, a középkori misztika, a deizmus, az ókori (mindenekelőtt az egyiptomi) kultúra és a zsidó vallás motívumait - egybeötvöző szertartásaik, a „páholymunkák" később az erre a célra épített páholyházakban zajlottak, amelyeket meghatározott funkciójú tárgyakkal rendezték be, ahol ezek az elemek a céhes motívumokkal együtt jelképes ábrázolásban megjelennek a szabadkőművesek használati tárgyain, s szóhasználatában. A mozgalomnak térben és időben különböző rítusok szerint többféle irányzata alakult ki. A páholyok országonként és rítusonként nagypáholyokban tömörültek. A mozgalom iránt érdeklődőket a szabadkőműves páholyokba való belépésére az általuk vallott és hirdetett eszmék és célkitűzések ösztönözhették. Alapgondolatuk az egész emberi nem testvéri összetartozása, tekintet nélkül a nemzeti, faji, vallási, nyelvi különbségekre, társadalmi helyzetre, vagy politikai pártállásra. E 19. századi megfogalmazás továbbhordozója a felvilágosodás jeles személyiségei által vallott eszméknek, melyek szabadon gondolkodást, a természet és társadalom racionális megismerését hirdették; képviselői a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavával a polgári haladásért küzdők élvonalába kerültek.
 
Magyarországon a szabadkőműves mozgalomnak három korszaka volt. Első periódusa a 18. század közepétől az 1795-ben történt betiltásig tartott. Mintegy hét évtized múltán, az Ausztria és Magyarország kiegyezése nyomán (1867) létrejött Osztrák-Magyar Monarchiában teremtődtek meg újra a feltételei a szabadkőművesség szerveződésének. 1919-ben, majd 1920-ban ismét betiltották a páholyok tevékenységét. Rövid felélesztésükre 1945 és 1950 között került sor.
 
A Magyarországi Symbolikus Nagypáholy berendezéséből készült enteriőr, Részlet a Magyar Nemzeti Múzeum Történeti kiállításából  Fotó: Kardos Judit
 
Gyűjteményünk e történelmi vonulat kézzelfogható emlékeit foglalja magába. Az egyes műtárgyak többféle szempontból csoportosíthatók és kutathatók, így pl. funkció, jelképrendszer, avagy tárgytípusok, ill. személyhez köthetőség alapján. Tárgyát képezhetik történeti, művészettörténeti, avagy numizmatikai feldolgozásoknak. A múzeumi gyűjteménnyé alakítás természetesen nem kutatási szempontokat, hanem praktikus elhelyezési lehetőségeket, műtárgyvédelmi szempontokat figyelembe véve, tárgytípusok és alapanyag szerint csoportosítva történt. Üvegpoharak, pecsétnyomók, bélyegzők, fényképek, festmények, metszetek, iratok, nyomtatványok, könyvek, textíliák, bőrkötények, bőrtáskák, plakettek, jelvények százait foglalja magába. A gyűjteményi csoportokat egyedi, csoportba nem sorolható ritkaságok egészítik ki. A páholyok működéséről legtöbbet az iratok és nyomtatványok árulnak el. Mesterlevelek a 18. század második feléből és új típusú nyomtatott mesterlevelek a 19-20. századból; meghívók, rendezvények jegyzőkönyvei, tagsági igazolványok, tagnévsorok, levelek sokféle együttese alkotja ezt a gyűjteménycsoportot. A pecsétnyomók, bélyegzők zömében 19. és 20. századi szabadkőműves páholyok tulajdonából származnak. E csoport kiemelkedő darabja az 1770-ben Eperjesen alapított „Zum tugendhaften Wandersmann" páholy acélból készült pecsétnyomója. A 18. századi emlékek sorában jelentősek a metszetek és könyvek. Szabadkőműves szertartásokat (felvételt, mesterré avatást) ábrázoló metszetek francia nyelvű oktató célzatú, magyarázó aláírással; imakönyvek, verseskötetek, krónikák főként német és francia nyelven. 
 

Jubileumi érem, bronz Reményi József, 1949, Budapest 
A magyarországi szabadkőmives mozgalom szerveződésének kezdeteit a mozgalom tagjai 1749-re datálják, erre az évfordulóra készült ez az emlékérem.
 
Elsősorban a dualizmus korából származik a fényképek együttese. Többségük arckép, ezt néhány csoportkép, páholyházkép egészíti ki. Az önmagukért beszélő tárgyak után sorra következnek azok a darabok, amelyek „hétköznapi" funkciója közismert, s másodlagos értelmet csak a szabadkőművesek szértartásaiban és jelképrendszerében nyernek. Ide tartoznak a közös étkezések soán használt, „ágyúknak" nevezett, különleges formájú, sajátos díszítésű üvegpoharak. Többségük gömbtalpas, kelyhük hat vagy nyolc lapra csiszolt. Lapjaikon vésett, egyes darabokon festett szabadkőműves szimbólumok. Avagy a páholytagok személyes holmiját képező különféle textíliák: szalagok, kötények, „szerszámtáskák", fehér kesztyűk. Inas-, legény- és mesterkötények vászonkötésű pamutszövetből, illetve bőrből. Legszebb darabjait színezett metszettel díszítették. Alapanyag szerint e tárgycsoportba tartoznak a páholyzászlók, alamizsnagyűjtő perselyek is. Darabszámot tekintve legjelentősebb a jelvények gyűjteménye. Itt sorakoznak a Magyarországi Jánosrendi Nagypáholy, a Magyarországi Nagyoriens, s a Magyarországi Symbolikus Nagypáholy tiszti jelvényei, hazai és külföldi szabadkőműves páholyok tagsági jelvényei. Utolsóként említjük a tiszteletet, megbecsülést és emlékápolást jelző plakettek sorát. Ezek a szabadkőműves mozgalom kiemelkedő személyiségeinek, nagymestereinek portréi; jelentős események évfordulójára (pl. a magyarországi szabadkőművesség megalakulásának 200. évfordulója, 1949) kiadott plakettek és emlékérmek.
 
Pecsétnyomó, acél 1770-es évek, Eperjes 
Az Eperjesen 1770 körül lengyel emigránsok részvételével alapított „Zum tugendhaften Wandersmann" Az erényes vándorhoz elnevezésű, német nyelven működött magyar páholyé volt, amely egyike az első Magyarországon alapított páholyoknak.
 
A Szabadkőműves gyűjtemény nem olvasztotta magába összevonásokkal a múzeum más gyűjteményeiben őrzött emlékeket. Ezek összefogása napjainkban nem a műtárgyak egyik gyűjteményből a másikba történő áthelyezésével, hanem a számítógépes nyilvántartás segítségével valósul meg. Megismerésére különböző kiadványainkban, kiállításainkban nyílik alkalom. Múzeumunk 1987 óta rendszeresen szerepelteti a szabadkőművességet történeti témájú kiállításaiban és publikációkban, ahol a tematika megengedi, az azt megillető helyen és súlyban. Így a Magyarország történetét bemutató állandó történeti kiállításban, jelezve, hogy a szabadkőművesség története része a magyar történelemnek a felvilágosodástól kezdve napjainkig. A Magyar Nemzeti Múzeum történeti évkönyve, a Folia Historica kötetei ismertetést és katalógust közölnek az egyes gyűjteménycsoportokról. Történetéről A 200 éves Magyar Nemzeti Múzeum gyűjteményei kötetben olvashatunk, OTKA támogatással készülő önálló szakkatalógusa a Nemzeti Múzeum kincseit bemutató sorozatban hamarosan megjelenik. 
 
Szabadkőműves mesterkötény bőr, színezett acélmetszettel magyar
18. század második fele