Szabadulj meg a gondolataidtól!
Johannes Girardoni munkáiról
A Vadnai Galéria Personal Structures címmel rendezett kiállításának belső termében váratlan meglepetésként bukkantak elő Johannes Girardoni munkái. A külső termekben bemutatott alkotók művei, a galéria stílusának megfelelően, a minimalista, illetve a monokróm festészetet dicsérték, intenzív szellemi kutatómunka eredményeinek érzéki lenyomataként. Anyagok, technikák, színek; egyszerű, tiszta formai, rendszerek. Távolabbról a benti rnunkák sem tűntek ki a sorból, pusztán annyiban, hogy kevésbé voltak festményszerűek, illetve hogy nem homogén, hanem két különböző anyag együtteseként létrejött alkotásokat láthattunk. Élénk, telt színekben megjelenő alakzatok, fával kombinálva. Messziről nézve akár műanyag-öntvénynek is tűnhettek, odaérkezvén azonban az első benyomás a műveket átjáró melegség és a velük való közvetlen kommunikáció lehetőségének érzete. Itt már egyértelművé vált, hogy fa és viasz együttes alkalmazásáról van szó - innen hát a melegség, kellemes érzés, mintha „szeretettel fogadták" volna a művek a látogatót.
Stacked #1 Nickel Golden Creen 2004
viasz, pigment, fa 50 x 38 x 28 cm
Johannes Girardoni amerikai művész, New Yorkban, Manhattanben él. Kamaszkorában, tizennégy évesen került ide, miután családja 1982-ben Ausztriából az Egyesült Államokba települt. A háború előtt öt cukorgyár birtokosai voltak Magyarország területén, amelyekből 1945-re csak egy maradt meg Burgerlandban. Girardoni Grazban született, és az osztrák-magyar határnál nevelkedett, ifjúkori élményeiben nem túl távoli közegben a mi vidékünktől. Tanulmányait már a tengeren túlon végezte, filozófiát, művészettörténetet hallgatott művészeti tanulmányai mellett.
A Personal Structures a világ különböző tájain élő, a művészetről való gondolkodásukban hasonló szemléletet képviselő alkotók társulása, vagy inkább diskurzusa. (E diskurzusnak magyar résztvevője is van: Gál András.) Névválasztásuk utal az 1960-1970-es évek minimalista művészetéhez való kötődésre (Primary Structures, N. Y., Zsidó Múzeum, 1966), másrészt viszont a személyesség ilyen hangsúlyos deklarálása változást jelent a régebbi minimalizmus gondolatiságon alapuló redukciós törekvéseihez képest. A Personal Structures inkább egyéni pszichológiai terminus, a személyiség sajátos szerkezetére vonatkozik - egyénenként más és más, akár alkotóról.ákár befogadóról van szó -, arra a valamire, amitől az ember az, aki. De ugyanígy vonatkozik a formákra és konstrukciókra is, amelyeknek valamilyen értelemben egyéniségük van, vagy egyéni tulajdonságokat hordoznak, s mindezt közvetlen kommunikációban feloldódva életté teszik. Ez művekre és művészekre egyaránt áll, tágabb körben pedig visszatérést jelent az „egyénihez" és a „személyeshez" a művészetben.
Trough - Ultramarine Light 2004
viasz, pigment, fa 14 x 41 x 15 cm
Girardoni művészetére kezdetben Mark Rothko és Robert Motherwell voltak hatással, maj d tanulmányai vége felé kezdett a térrel foglalkozni, megpróbálta festészetét a térbe kiterjeszteni. Eleinte olajjal dolgozott, „megépítette" képeit, majd a kész szerkezetet vastagon, szobrászi módon borította olaj festékkel, festőkés segítségével. Ez a módszer az anyag hosszas száradása miatt lassúnak bizonyult. Később Jasper Johns hatására enkausztikával kezdett foglalkozni, de nem pusztán minttechnikával, amelynek segítségével könnyebben megvalósíthatja elképzeléseit, hanem - mélyen érintve az anyagi minőségek szerteágazó voltától és kifejézőerejétől - saját anyagtanulmányainak kiindulópontjává tette a viaszt. Festette, mintázta, faragta, olvasztotta és öntötte, szándéka szerint, attól függően, mit érzett szükségesnek az illető munkához. Mindezt manapság ecsettel teszi, ahogy egy beszélgetésben1 elmondja: „ironikus, hogy a viaszt ecsettel hordom föl, amit nem tettem, amíg olajjal dolgoztam."
Girardoni munkáinak másik - vagy inkább elsődleges - eleme a fa. Talált tárgyakról van szó, amelyeket „éjszakai vadászatok" alkalmával szed össze a városban utcasarkokon vagy építési területeken. Ezt az izgalommal telt „városi vadászatot" a munkafolyamat részének tekinti, hiszen „anyag nélkül nincs munka és munka nélkül nincs elképzelés". Eszerint a talált fa jelenti a kiindulást művészi gondolkodásában, ez határozza meg a későbbi formákat.
A kiállításon szereplő egyik munka címe Stacked (Halom vagy Halmozás) no. 1., Nikkel Golden Green. Téglalap alakú vastag deszkalapon élénk zöld színű hegy magasodik, a hátoldalon egy másikhasábbal megtámasztva, amely kissé túlnő rajta. Geometrikus alapon álló organikus forma. A hegy lábától fölfelé haladva, a forma ívben befelé görbül, beszűkül és a természetes formát idézi. De nemcsak a hegyet vagy halmot mint természeti formát, hanem a természetben élő ember keze munkájának nyomát is.
Light Object #5 Cadmium Yellow 2004
viasz, pigment, fa 74 x 31 x 12 cm
A halomba rakás során a szénaboglya vagy bármi más, amit halomba lehet rakni, ilyen alakot ölt. Ez a kettősség már a Girardoni által felhasznált fában magában is benne van. Talált tárgy, amelyet valamikor emberi kéz alakított, de eredeti funkciója megszűnt, utalás sem történik ilyesmire, nyilván nem is ismert. „Van múltja, de nincsen kontextusa. A jelent visszhangozza."2 Ehhez társul a viaszépítmény, az időtlen ősforma. Az anyag maga opálos fényével, melegségével a régmúlt tudásaira, érzéseire enged asszociálni, a szimbolikusan értendő harsány zöld szín pedig kihangsúlyoz valamit, hogy: igen, ezt ma így látjuk, érezzük.
Egy másik munka, a Fusion (Fúzió) no. 5. Ultraviolet, a zikkurat forma építészeti szerkezetén túl, az arányok és anyagok, mint lényegi elemek találkozása révén szól a vallásoktól és koroktól függetlenül létező templom eszményéről.
Girardoni művészetének, az anyaggal való foglalkozás mellett, a dualitás és a egymás mellé rendelés a két alapvetése, ami már a művek címében is megmutatkozik. A tartalmi utalás a formára vonatkozik, majd a használt szín neve következik. Utóbbi használata a monokróm festészetre jellemző, a szín pontos meghatározása, mintegy bárhol megtalálható adat formájában. Ehhez az adathoz Girardoni sűrített tartalmat társít, amelyet, ha kis erőfeszítéssel végiggondolunk, mindkettő felszabadításaként, kitágításaként élhetünk meg, mélyen bevonódva az érzelmi, tapasztalati folyamatba, amelyet Girardoni maga is végigjárt. A feladat azonban nem ér itt véget.
Fusion #5 Ultraviolet dk 2004
viasz, pigment, fa 35 x 32,5 x 22,5 cm
Bizonyos értelemben a megismerésről van szó, ahogy ő mondja: a dualítás számára a mélyebb és teljesebb megismerés metaforája a változáson, mint médiumon keresztül. Elsőként a megismerés a dologra önmagára mint abszolút értékre vonatkozik. Forma, tömeg, szín és felszín minimalista redukciója, amely létrehozza a kontextustól független kiindulási pontot. A megértéshez azonban szükségesek az összefüggések és viszonyok, amit a különböző dolgok - anyagok és formák - egyms mellé rendelésével ér el. A fa és a méhviasz kommunikál egymással, egyidejűleg létező, oda-vissza ható, egymást kiegyenlítő interakció, dialógus zajlik. Folyamatos fizikai változás ez, amelyet követve a néző is bevonódik a folyamatba, „meghívót kap hogy fölfedezze a munkát és önmagát".3
A belső folyamat, amit Girardoni végigjár alkotói útján, illetve amire a nézőt is invitálja, azonban pont fordítva zajlik, mint ahogy azt elsőre elképzelnénk. Nem jelentéseket és tartalmakat kell asszociatív módon vagy tudások révén előhívni magunkból, inkább a gondolatoktól való megszabadulás, a kiürítésük a cél. Az alkotó számára a mű így saját magát alkotja meg, a formai elemek határozzák meg, minek kell történnie és csak az marad, amire valóban szükség van, semmi fölösleges. A néző számára pedig, ha elfogadta a meghívót, a mű egészének megismerése mellett, önmagát gazdagító belső utazásra nyílik lehetőség.
1 Peter Lodermeyer (a Personal Structures kurátora) beszélgetése Johannes Girardonival, 2003. június-augusztus, in Personal Structures, Global ArtAffairs, N.Y., USA.
2 Uo.
3 Uo.