Itt a nyár, az iskolák leveszik kezüket a gyerekekről, akikre most hétköznap délelőttönként is rácsodálkozhat egyegy szerencsésebb családtag. Ha esetleg nem hajlandók kimenni a lakásból (a mobiljuk pedig épp lemerült, és eldugtuk a töltőjét), akkor most nyugodtan kezükbe nyomhatjuk ezt az Artmagazint, mert van benne 8 olyan oldal, amivel talán ellesznek egy darabig. Elképzelhető, hogy e kreatív időszakuk után nápolyit találunk a szőnyegbe taposva, vagy kölesgolyók roppannak a papucs alatt, de a szerencsésebb szülők megúszhatják azzal, hogy gyerekük Malevicset generált vagy indiai istennőkkel kártyázott. Netán szecessziós lett. Mindeközben a felnőttek joggal várhatják, hogy végre ők is hozzájussanak szellemi táplálékukhoz, és olvashassanak például a szlovák cukorgyártás bealkonyulásáról, az erről szóló pozsonyi kiállításról, vagy arról, hogy a kommunákban élő svéd 68-asok gyerekei hogyan élték meg a hagyományos családi keretek hiányát.

Aztán, ha még megvannak a Wes Anderson-os oldalak, és senki sem vágta ki belőlük a képeket, akkor ki fog derülni legutóbbi filmje, a bábanimáció Kutyák szigete kapcsán, hogy mi lehet az oka a csak rá jellemző, szerzőnk szerint már-már kényszeres törekvésnek a szimmetriára, rendezettségre, harmonikus látványra. Arról is olvashatnak hogy ment a felvételiztetés régen a művészettörténet szakon, illetve milyen állás a múzeumigazgatás, milyen feszültségek és milyen örömök járnak vele – most éppen Győrben, az Audi jelenléte által is generált pezsgésben. Aztán egyik interjúnk kapcsán olvasóink elgondolkodhatnak azon, ők mikor szerették meg a nonfiguratív művészetet, vagy hogy iskolásként vitték-e őket múzeumba, és ha igen, emlékeik szerint mit lehetett ott csinálni, milyen teremőrökkel találkoztak, és a helyzet vajon mennyiben változott. Ha már múzeum: megnézzük, száz évvel ezelőtt milyen képek lógtak a művészetet frissen megszerető közönség által is látogatott Műcsarnok falán, illetve ezeken milyen gyerekek szerepeltek. El lehet dönteni, hogy ezeket a képeket jobb-e nézegetni, vagy azokat a szöveg nélküli mesekönyveket, amikben Piroska néha egy virágok között megjelenő piros kör, a farkas pedig egy geometrikus farkasfogminta.

Ha már nincs több lehetőség az otthoni nyugodt olvasásra, mert gondoskodni kell a fiatalabb generáció folyamatos szórakoztatásáról, akkor hiába van nyár, múzeumba is érdemes menni: számtalan múzeum számtalan gyerekprogramot kínál, ezekből mutatunk be mi is néhányat, Esztergomtól Balatonfüredig, Kecskeméttől Szentendréig. Végül, ha már mindenki mindenen túl van, újra elő lehet venni az okos eszközöket, és megnézni harmadik interjúalanyunk designpedagógiai oldalát, a designped.com-ot, és meríteni belőle, amíg csak el nem érkezik a lefekvés ideje, vagy ki nem lehet menni végre a strandra. Mi a szerkesztőségben várjuk a küldeményeket a gyerekektől – lásd az 59. oldal alját!

/T.T./