Testvértörténet

Öszeállította: Szikra Renáta és Kis Veronika Edit

Tudtad-e, nyájas olvasó, hogy a mesék milyen mélyen beivódnak a kedves kis gyermeki lélekbe? Olyannyira, hogy a Baader–Meinhof csoportból Andreas Baader a Hänsel bácsi, Gudrun Ensslin pedig a Gréti néni álnevet használta, amikor egyszer Ulrike Meinhofnál húzták meg magukat, és Ulrike gyerekeinek be kellett mutatkozniuk.

A Hänsel und Gretel magyarul Jancsi és Juliskaként fut, és mint tudjuk, szereplői nem azonosak a János vitéz szerelmespárjával, Jancsival és Iluskával. De ez történetünk szempontjából úgyis lényegtelen.

Walter Crane: Piroska, Walter Crane: The Bluebird Picture Book, színes nyomás: Edmund Evans, G. Routledge and Sons, London, 1875 (?), Sleeping Beauty 6. tábla © Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára

Walter Crane: Piroska, Walter Crane: The Bluebird Picture Book, színes nyomás: Edmund Evans, G. Routledge and Sons, London, 1875 (?), Sleeping Beauty 6. tábla © Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára


Hatan voltak a hesseni Grimm testvérek, noha név szerint maximum a mesegyűjtő Jacob és Wilhelm ugrik be mindannyiunknak. Holott a nyelvtudós, mesegyűjtő, szótárkészítő páros mellett ott volt Ludwig Emil bátyjuk festő-grafikus „Malerbruder”, a mesék első illusztrátora, aki emellett folyamatosan rajzolta a testvéreit, majd az unokaöccsök és húgok hadait. A Grimm család kiterjedt és rendkívül összetartó família volt, a testvérek felnőtt korukban is újra meg újra összeköltöztek. Nagy volumenű vállalkozásaikat finanszírozandó folyamatosan pártfogók után szaladgáltak, jól fizető állás reményében tartományról tartományra költöztek, meseszerűen hányattatott életükről kiterjedt levelezést folytattak. A Grimm testvérek a nemzeti múlt, a népköltészet, népmesék iránti érdeklődése a romantika korában mondhatni tipikus, csak nem sokan voltak, akik egész életüket az emlékek gyűjtésének, rendszerezésének szentelték volna. Wilhelm hősi mondákat tanulmányozott és gyűjtött, Jacob német jogtörténetet, nyelvtörténetet, mitológiát, nyelvtant írt kötetszám. A német nyelv nagyszótárának elkészítésébe 1838-ban fogtak, de a majdnem 100 munkatárs segítsége ellenére a tervezett 600 ezer szócikk még az ő munkabírásukat is felőrölte, Wilhelm 1859-ben a D betűnél, Jacob a Frucht (gyümölcs) szócikknél volt kénytelen abbahagyni 1863-ban. A mesegyűjtésbe azonban pályájuk legelején, alig húszéves ifjakként vágtak bele, heidelbergi romantikus író-költő barátaik, Achim és Bettina von Arnim, valamint Clemens Brentano biztatására, népdalgyűjteményüktől inspirálva. Romantika ide vagy oda, azért ne gondoljuk, hogy faluról falura járva kopogtattak a portákon, hallgatták a véneket. Nagyon is modern módon újsághirdetésben tették közzé felhívásukat, és levélben várták a családi szájhagyomány útján megőrzött meséket. A halász és a felesége meséjét például Philip Otto Runge, a híres romantikus festő küldte el nekik, de a mesék jelentős hányadát tisztes kasseli polgároknak, elsősorban a Wild és Hassenpflug családnak köszönhetik, akikkel később rokoni kapcsolatba is léptek, bár nyilván nem a mesék miatt. (Wilhelm a Wild családba nősült, az egyetlen Grimm lány, Lotte pedig a Hassenpflug családba házasodott be.) A 200 éves jubileumát ünneplő Gyermek- és családi mesék első kötete 1812 decemberében jelent meg, és számos kiadást megért az elkövetkező évtizedekben. A nem csak „tiszta forrásból”, vagyis a paraszti kultúra archaikus mesetoposzaiból táplálkozó, hanem elég széles merítésből származó mesegyűjtemény elsősorban Wilhelm irodalmi szövegfeldolgozásai révén vált egységes hangulatú, jellegzetes stílusú alkotássá. Bár egyes mesék esetében kuriózumként megőrizték a tájnyelvi szöveget, a Grimm mesegyűjtemény talán az utolsó, ahol a kutató és rendszerező munka révén a tudomány és a költészet természetes egységet alkot. Mivel eredetileg nem kifejezetten gyermekmesékről volt szó, a történetek nem ritkán horrorisztikus, brutálisan véres elemeit híven megőrizték, csak a szexuális tartalmat szorították 16+ alá.


Ami a mesekönyvek elengedhetetlennek tartott illusztrálását illeti: az elmúlt 200 évben sokan sokféleképpen vetítették elénk a Grimmek mesevilágát. Az első Grimm-kiadások eleve illusztráció nélkül, sok lábjegyzettel és kiegészítő tanulmányokkal ellátott tudományos munkáknak készültek, a szórakoztatás csak másodlagos céljuk volt. Nem így a későbbi kiadások. Az 1843-as bővített kiadásban Philip Grot-Johann és Robert Leinweber metszetei már méltó kísérői a mesék horrorisztikus vagy romantikus jeleneteinek.

Ludwig Emil Grimm: Két kisfiú- és három lánykafej, 1830-as évek, rézkarc, 12,9 cm×18,6 cm A kép Lotte és férje, a későbbi igazságügy-miniszter Ludwig Hassenpflug gyermekeit ábrázolja. Balról jobbra: a későbbi szobrász Carl (1824–1890), Fritz (1827–1892), Louis (1831–1878), Dorothea (1833–1898) és Ludwig Emil Grimm lánya, Friederike (1833–1914) © BGM – www.grimms.de – All rights reserved
Ludwig Emil Grimm: Két kisfiú- és három lánykafej, 1830-as évek, rézkarc, 12,9 cm×18,6 cm A kép Lotte és férje, a későbbi igazságügy-miniszter Ludwig Hassenpflug gyermekeit ábrázolja. Balról jobbra: a későbbi szobrász Carl (1824–1890), Fritz (1827–1892), Louis (1831–1878), Dorothea (1833–1898) és Ludwig Emil Grimm lánya, Friederike (1833–1914) © BGM – www.grimms.de – All rights reserved

Ludwig Emil Grimm: Wilhelm és Jacob Grimm portréja, 1843, rézkarc © BGM – www.grimms.de – All rights reserved
Ludwig Emil Grimm: Wilhelm és Jacob Grimm portréja, 1843, rézkarc © BGM – www.grimms.de – All rights reserved

A 19. század második felében komoly konkurencia jelent meg a német piacon Ludwig Bechstein 1845-ben kiadott Német mesekönyvével (Deutsches Märchenbuch), amely később Ludwig Bechstein tündérmeséi néven vált igazán népszerűvé. Bechstein nem válogatott a forrásokban, saját türingiai gyűjtései mellett szemrebbenés nélkül vett át számos Grimm mesét, de más európai mesegyűjteményekből is szemezgetett. Ezek között az alapforrások között Charles Perrault francia akadémikus 1697-ben megjelent Lúdanyó meséi adják az egyik kiindulópontot. Az Európában általánosan elterjedt és apróbb változtatásokkal minden nyelvterületen fellelhető nagy klasszikusokat (Csipkerózsikától a Szamárbőrön, Kékszakállon át a Csizmás kandúrig és Piroskáig) itt olvashatta először a művelt közönség. Bechstein a meséket is a jómódú pogárság (gyermekeinek) szórakoztatására szánta, ezért alaposan átdolgozta a szikárnak tűnő meséket: nemcsak korabeli szófordulatokat, divatos kifejezéseket, viselet- és etikettbeli aktualitást, hanem sok élcelődést, iróniát is vitt a szövegekbe. Emellett az ő változataiban kevesebb ijesztő elemet, több életben maradt anyát és kevesebb feketeszívű mostohát, elvágott torkot találunk. Nála általában véve vidám hangulat uralkodik, a kisebb-nagyobb akadályokat vígan küzdik le a hősök, akik sokkal több varázslatot, mágiát alkalmaznak, mint a Grimm mesékben szereplő társaik. (A Grimm testvérektől ez a fajta megközelítés távol állt. A Wilhelm-féle stilizálás csak az egységes stílus megteremtésére irányult, a szélsőségek kiegyenlítésére, amely a meséknek egyfajta régies, időtlen és transzcendens atmoszférát kölcsönöz.) Bechstein meséi hihetetlen népszerűségre tettek szert, nem utolsósorban Ludwig Richter csodálatos metszeteinek köszönhetően.

Philip Grot-Johann: Csipkerózsika, Brüder Grimm: Kinder- und Hausmärchen deutsche Verlags-Anhalt, Stuttgart, Leipzig, Berlin, Wien, 1843. 124. oldal © Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára
Philip Grot-Johann: Csipkerózsika, Brüder Grimm: Kinder- und Hausmärchen deutsche Verlags-Anhalt, Stuttgart, Leipzig, Berlin, Wien, 1843. 124. oldal © Magyar Képzőművészeti Egyetem Könyvtára

Az igazi színorgia és képuralom azután az arts and crafts mozgalommal, majd a századfordulón megélénkülő gyermek-könyvkiadás szecessziós képi világával köszöntött be. Itt csak a nálunk is rendkívül népszerű Walter Crane mesekönyv-sorozatát emeljük ki, ahol a beszédes képeket pár mondatos szövegek kísérik, bízva abban az alapvető háttértudásban, amelyhez többek közt éppen az említett gyűjtemények szolgáltatják a muníciót. Ami a meseképeket illeti: a korabeli romantikus meseillusztrációk rég elhalványultak már, hiszen azóta generációk nőttek fel Walt Disney színes-szagos Grimmjeinek bűvkörében. A rózsaszín cukormáz alatt talán nem tűnik fel, de jó tudni, hogy a Walt Disney klasszikusok annak idején a preraffaelita nőalakoktól Böcklin vízióin át II. Lajos kacsalábon forgó bajor kastélyáig híres művészeti alkotásokat használtak forrásként. A mára már Disneyland szimbólumaként, illetve később a Disney filmek elején megjelenő animáció miatt híressé vált ikonikus épületet mindenki felismeri, azonban kevesen tudják, hogy a kastélyt nem Disney, hanem Bajor Lajos képzelete szülte.

Neuschwanstein, Felső-Bajorország, Németország (A németországi látképek sorozatból), 1890–1900 között, fotókróm © Library of Congress Prints and Photographs division Washington, d.C
Neuschwanstein, Felső-Bajorország, Németország (A németországi látképek sorozatból), 1890–1900 között, fotókróm © Library of Congress Prints and Photographs division Washington, d.C

Uta, II. Ekkehard meisseni őrgróf felesége, Naumburg, Dóm, 1250 körül © Fotó: Dirk Gentley
Uta, II. Ekkehard meisseni őrgróf felesége, Naumburg, Dóm, 1250 körül © Fotó: Dirk Gentley

Walt Disney egyébként az első világháború alatt mentőautó-sofőrként szolgált Franciaországban, és miután 1919-ben visszatért az Egyesült Államokba, belevá- gott saját animációs filmjeinek elkészítésébe. Később is többször járt Európában, és utazásairól mindig rengeteg különleges könyvvel tért vissza, így hozta létre a Stúdió könyvtárát. Disney fontosnak tartotta, hogy kreatív szakemberei megismerkedjenek az általa hazahozott egyedi illusztrációkkal, történetekkel, ösztönözte őket, hogy bátran merjenek kölcsönözni a múltból. Ludwig Richter és a Perrault-gyűjteményhez a legizgalmasabb rajzokat készítő Gustave Doré munkáit különösen nagyra tartotta, de a történetek feldolgozásához a klasszikus motívumok mellett szinte minden művészettörténeti stílus-korszakból merített. A középkori és gótikus hagyományok megjelennek az elegáns ruhákon, a belső terek falain, a tapétákon, míg a romantika és a szecesszió elemei az architektúrát hatják át. A kölcsönzési cédulákról filmről filmre visszakövethető, melyik rajzolót milyen előképek inspirálták leginkább. Az egyik leghíresebb rajzoló, Eywind Earle például Csipkerózsika elvarázsolt kastélyához és a körülötte burjánzó tüskebokrokhoz, meseerdőhöz készített vázlataiban nemcsak Doré-metszetekhez vagy a neuschwansteini kastélyról készült rajzokhoz nyúl vissza, de Viollet-le-Duc gótikus katedrálisokat konstruáló rajzai, William Morris tapétái vagy az art deco dekoratív textiljei hatása is egyértelműen érezhető munkáin. A Hófehérke és a hét törpe egész estés filmjénél 1937-ben amerikai művészek mellett már számtalan európai származású munkatársat is alkalmazott, így a filmben keveredik az európai klasszikus mese komor és zord világa az amerikai optimizmussal és életerővel. A mese Hófehérkével egyenrangú főszereplője, a gonosz mostoha Walt Disney elmondása szerint egyszerre jeleníti meg Lady Macbeth és a Grimm testvérek meséiből ismert gonosz farkas személyiségét. Outlookját illetően: a naumburgi dóm női donátorának szoboralakja ötvöződik Joan Crawford maszkszerűre sminkelt arcával. Viszont az színtiszta Disney-találmány, hogy Hófehérke törpe barátainak neve, sőt személyisége van, nemcsak amolyan staffázsalakok. Ők és a mesehősöket segítő többi mellékszereplő, például a lelkes állatok képviselik azt az optimista és eleven ellensúlyt, ami máig olyan ellenállhatatlanul vonzóvá teszi ezeket a mostanra már A kis hableány vagy az Aladdin által lefedett képeket. Mondjuk szolid animációk helyett manapság a Grimm márkanévre olyan horror-fantasy sorozatok és filmek is épülnek, amiktől néha jobb, ha távol tartjuk az ártatlan kiskorúakat – inkább olvassunk újra valódi, ijesztő Grimm mesét nekik.


Kortárs Grimm mese-illusztráció ötletével állt elő a 2B Galéria a Goethe Intézettel együttműködve a Grimm-évforduló kapcsán. A Ráday utcában Testvérmesék címen rendezett kiállításon (képző)művész testvérpárok egy-egy Grimm mese feldolgozásával készült munkái szerepelnek. A kiindulópontként szolgáló mesék is testvértörténetek, a Jancsi és Juliskától a Hat hattyúig. (Az egyik műben ugyan Piroska is felbukkan, akiről pedig tudjuk, hogy egyke, de hát talán épp a testvér hiánya a kulcsmotívum.) A felkért testvérpárok amúgy nemigen szoktak együtt kiállítani, pláne nem együtt dolgozni, így ez magában is kuriózum.

A leglátványosabb, legmesésebb és leggrimmesebb testvérmunka Rácmolnár Sándor és testvére, a titokban olajképeket festő Ferenc műve. Ők – kivétel erősíti a szabályt – állítottak már ki együtt, de itteni munkájuk akár egy kéz alkotása is lehetne. Rácmolnár fakorongokra tiszta, élénk színekkel festett mesemotívumai a körtáncot járó kecskegidáktól a jéghegyen át a máglyán égő mostoháig a gót betűs feliratokkal a festett népi üvegablakok naiv világát idézik, vagy a hétvégi házikó falát díszítő giccses „Balatoni emlékeket”. Ferenc képe ellenben a mese komor, fenyegető oldalát villantja fel meteorként hulló mézeskalács esőben, az apjuk kezébe kapaszkodó Jánoska és Margitka megidézésével (amiről jó, ha tudjuk, hogy ez valójában a Hänsel und Gretel, amit magyarra korábban Jancsi és Juliskának fordítottak.)

 

Rácmolnár Sándor: Grimm erdő sorozat (Üveghegy) © Fotó: Sulyok Miklós

Rácmolnár Sándor: Grimm erdő sorozat (Üveghegy) © Fotó: Sulyok Miklós

Rácmolnár Sándor: Grimm erdő sorozat (Kecskegidák) © Fotó: Sulyok Miklós
Rácmolnár Sándor: Grimm erdő sorozat (Kecskegidák) © Fotó: Sulyok Miklós



Molnár Ferenc: Egy csapásra vége szakadt minden gondjuknak, attól fogva nagy boldogságban éltek együtt © Fotó: Sulyok Miklós
Molnár Ferenc: Egy csapásra vége szakadt minden gondjuknak, attól fogva nagy boldogságban éltek együtt © Fotó: Sulyok Miklós

Igor és Dunja Lazin, a belsőépítész nővér és a Kistehenet jegyző, animációs rendező, illusztrátor öccsének közös műve A négy nagy tudományú fivér történetét préseli egy dobozműbe. Az eleve mesés hatujjú fakéz az Ez elment vadászni mondókát írja át a fivérek mesebeli sorsa szerint, a hátteret a képregények modern varázslényei népesítik be, a Supermantől a Pókemberig, akiknek szájából még „az adok jutalmul fél-fél királyságot” sem hangzik furcsán.

Dunja Lazin – Igor Lazin: A négy nagy tudományú fivér © Fotó: Wächter Ákos
Dunja Lazin – Igor Lazin: A négy nagy tudományú fivér © Fotó: Wächter Ákos

Roskó Bea a kiállítótér ablakaira komponálta kivételesen finom papírmunkáit. A gyakorlati órákról ismert bújtatós technikával készített papírszőtteseken fivére és önmaga csíkokra szabdalt portréja szövődik mindig más közös arccá. Az aprólékos, finom munka a Hat hattyú-fivérnek csillagvirágból ingecskét varró áldozatos húg szerepére reflektál. Roskó Bea arcképei között a fivére jellegzetes rajzain szereplő gyerekek a mesék testvérpárjaihoz hasonlóan mindig a másikhoz fűződő viszony által jelölik ki helyüket a világban.

Roskó Bea: Hat hattyú © Fotó: Wächter Ákos
Roskó Bea: Hat hattyú © Fotó: Wächter Ákos
Roskó Gábor: Két hattyú (Hat hattyú) 1. © Fotó: Wächter Ákos
Roskó Gábor: Két hattyú (Hat hattyú) 1. © Fotó: Wächter Ákos

A Wächter fivérek jól elkülönülő képi világa ugyanazt a mesét, A széttáncolt cipellőket dolgozza fel, dénes tábláján a mese gót betűs zárszavainak kalligrafikus szépsége, míg Ákos festményének vad orgiája a felnőttmesék kategóriájába tartozik. Wächter Ákos Terülj, terülj, asztalkámja modern vanitas jelképekkel kerekíti ki a történetet.
 
Wächter Dénes: Széttáncolt cipellők © Fotó: Wächter Ákos
Wächter Dénes: Széttáncolt cipellők © Fotó: Wächter Ákos


Wächter Ákos: Terülj, terülj asztalkám (Vacsora vörös fényben) © Fotó: Wächter Ákos
Wächter Ákos: Terülj, terülj asztalkám (Vacsora vörös fényben) © Fotó: Wächter Ákos

TESTVÉRMESÉK. Művésztestvérek kiállítása
Csató Kata – Csató Máté, Egyed Anna – Egyed Péter, Christine Hohenbüchler – Irene Hohenbüchler, Kállai András – Kállai Henrik, Dunja Lazin – Igor Lazin, Molnár Ferenc – Rácmolnár Sándor, Roskó Bea – Roskó Gábor, Wächter Ákos – Wächter Dénes | 2B Galéria 
Full 003108
Full 003128
Full 003127
Full 003126
Full 003125
Full 003124
Full 003123
Full 003122
Full 003121
Full 003120
Full 003119
Full 003110
Full 003109
Full 003129