THE WORLD IS LIKE A MIRROR – Fejezetek a koncept art történetéből

Válogatás Beke László gyűjteményéből

HIRDETÉS

[for English please scrooll down]

Helyszín: ART + TEXT BUDAPEST (1054 Budapest, Hungary Honvéd utca 3.)

Időpont: 2017. január 26 - február 16.

Az Art+Text Budapest a magyar konceptuális művészet 1970-es évekbeli hőskorának úttörő műveiből állít ki egy egyedülálló kollekciót, Beke László három korabeli projektjéből válogatva. Bemutatjuk a legendás, 1973-as balatonboglári TÜKÖR / MIRROR / SPIEGEL / MIROIR című kiállítás rekonstruálható műveit, egy merítést a 1979-es Sydney Biennálé Beke által kurált szekciójából és a teljes egészében még soha be nem mutatott 1972-es Utcakövek, sírkövek című diakollekciót. Egyedülálló utazás a magyar koncept art aranykorába.


forrás: www.artplustextbudapest.com

Beke László művészettörténész különleges műgyűjteménye az 1970-es évek elején kiteljesedő konceptuális képzőművészeti fordulat érzékeny lenyomata. A koncept art első nagy szabású magyarországi „seregszemléjére” Beke 1971-es felhívása nyomán került sor (tematika: mű = az elképzelés dokumentációja). Mivel a műalkotás fizikai megvalósulását – Lawrence Weiner és Klaus Groh szellemiségéhez hasonlóan – kurátorként nem tartotta kulcsfontosságú tényezőnek, a kiállítás egy koncept művekkel teli, Elképzelés című dosszié-együttesben manifesztálódott.

A következő évben, 1972-ben állította össze az Utcakövek, sírkövek című diaelőadást, összegyűjtve a témára reflektáló konceptuális műveket. Ahogy 1998-as interjújában visszaemlékezett: „Hirdettem egy nagy akciót Utcakövek és sírkövek címmel, amelynek többek között az éppen esedékes március 15-i tüntetések, Gazdag Gyula filmje, '68 Párizsa adták az aktualitását. Ebből az alkalomból rengeteg ember csinált kockaköveket, Korniss Dezső, Gulyás Gyula, Erdély Miklós és sokan mások. Megint mások sírköveket készítettek, és voltak olyanok, akik ezt kombinálták. Életem legjobb előadása volt, kb. 20 percen át tartott, aztán Pauer Gyula lerúgta véletlen a diavetítőt, zárlatot kapott a gép, és soha senki nem tudta meg, hogy mi volt a folytatása ennek az előadásnak, de én ezt nagyon fontosnak tartottam.” 45 évvel később, most látható először egyben az Utcakövek, sírkövek című, koncept dia-anyag az Art+Text Budapest kiállításán.

Beke László igazán nagyszabású, következő projekjére már a magyar konceptuális művészet underground szentélyében, a balatonboglári kápolnában került sor 1973 nyarán. A négy nyelvű cím (TÜKÖR / MIRROR / SPIEGEL / MIROIR) alatt egy augusztusi hétvégére összegyűlt a magyar koncept színtér akkori krémje, valamint – Beke kiterjedt nemzetközi kapcsolatrendszerének köszönhetően – számos külföldi alkotó Oszakától Rio de Janeiróig. Ahogy később visszaemlékezett: a tárlat „jelképe annak, hogy két évtizede hihetetlen élénk kapcsolatrendszer fűzte össze a magyar avantgardistákat külföldi kollégáikkal. Virágzott a koncept és a mail art, a nemzetközi művészeti élet mai nagy sztárjai akkor még nem átallották műveiket vasfüggöny mögötti ismeretleneknek elküldeni”. A balatonboglári kápolna a '70-es évek eleji magyar neoavantgárd képzőművészet kultikus csomópontja volt, egy nyári táborba oltott underground kiállítóhely. Galántai György talált rá a Balaton-parti helyszínre, amit hosszas előkészületek után 1970 nyarán nyitott meg művészbarátai előtt. Progresszív művészeti projektek és kiállítások sora követte egymást Galántai kápolnaműtermében, odavonzva a teljes neoavantgárd magyar képzőművészeti szcénát, illetve nemzetközi kollégáikat és barátaikat. A nemhivatalos művészet nemhivatalos fóruma hamar felkeltette a politika figyelmét: 1973-ra már rendszeressé váltak a rendőri zaklatások és a hatósági vegzálások. Ahogy a Művelődési Minisztérium számára készült jelentésben állt: „olyan jellegű szervezkedésről van szó, ami teljes egészében semmibe veszi mind a törvényes rendelkezéseket, mind a kultúrpolitikai célkitűzéseket”. A művészetpolitika erőltetett konszolidációja a következő évre már ellehetetlenítette az underground fórumot. A legendás 1973-as utolsó év egyik művészeti csúcspontját éppen a Beke László által rendezett TÜKÖR / MIRROR / SPIEGEL / MIROIR című kiállítás jelentette, amit nemcsak a neoavantgárd szcéna, de a rendőrök és besúgók is nagy számban látogatták.

A Kádár-kori művészetpolitika rettegett három T-jének az árnyékában megbújó progresszív művészeti törekvések a rendszerváltás után nyerték csak el méltó helyüket a művészeti kánonban. A pár rövid év után hatalmi erővel ellehetetlenített balatonboglári kápolnatárlatok fő szervezőjének, Galántai Györgynek az évtizedekig épített neoavantgárd archívuma, az Artpool 1992-ben „bejegyzett intézménnyé” vált: elnyerte a főváros támogatását. Az Artpool ekkor – 1992-ben – éppen Beke legendás, húsz évvel korábbi TÜKÖR / MIRROR / SPIEGEL / MIROIR kiállításának rekonstrukciójával nyitotta meg kapuit. A tárlathoz készült rövid katalógusban a kurátor így emlékezett vissza az ötlet születésére: „Akkoriban az adta meg számomra a döntő lökést a tükör-munkák összegyűjtésére, hogy mint művészettörténész felismertem: nincs olyan művész, akit legalább egy pillanatra hatalmába ne kerített volna a tükör bűvölete. A konceptuális művészet akkori lelkes híveként viszont arra jöttem rá, hogy pontosan ez az az irányzat, mely a művészeti önvizsgálat szerepére vállalkozott – önvizsgálat pedig egyszerűen nem létezik 'tükör' nélkül.” A tükör-jelenség a konceptuális gondolkodás és művészeti gyakorlat ütőerét tapintotta ki: a megfoghatatlan képmáson keresztül utalt a '70-es évekbeli képzőművészet elanyagtalanodására, önelemző-jellegével a koncept analitikus-játékos karakterét erősítette fel, a tükörreflexes kamerákon keresztül pedig ráerősített az széles körben divattá váló fotóhasználatra. Bár a témakör a hivatalos esztétikai dogmaként vallott marxi tükröződéselmélet miatt megidézte a keleti blokk sajátos művészetpolitikai helyzetét is, a kiállító alkotók sokkal egyetemesebb irányokból közelítettek a megadott tematikához, híven Beke felhívásban megfogalmazott önironikus aforizmájához: „A tükör a művészet metaforája. / A tükör a legnagyobb művészeti közhely.”

A klasszikus, '70-es évekbeli konceptuális művészet akár lezárásaként is tekinthető módon, 1979-ben Beke László lehetőséget kapott arra, hogy a rangos nemzetközi fórumnak számító Sydney Biennálén egy külön szekcióban mutassa be a koncept art szerteágazó közép-kelet-európai hálózatát. Bekét a gyanakvó hatalom végül nem engedte ki Ausztráliába, de az általa válogatott anyagot kiállították; az ebből ma fellelhető legizgalmasabb művek és a hozzájuk tartozó dokumentáció zárja az Art+Text Budapest korszakot bemutató kiállítását.

/Rieder Gábor/

 

IN ENGLISH:

ART+TEXT BUDAPEST cordially invites you to the opening of the exhibition THE WORLD IS LIKE A MIRROR Chapters of the Story of the Conceptual Art - from The Beke Collection on 26 January 2017, 7 p.m. The exhibition presents a unique selection of artworks of the Hungarian conceptual art from the 1970s. The show consists of three projects by László Beke — the legendary exhibition in Balatonboglár TÜKÖR / MIRROR / SPIEGEL / MIROIR from 1973, a selection of artworks from the Biennale of Sydney of 1979 and a collection of diapositives entitled Paving Stones, Tombstones from 1972. An exceptional journey to the golden age of Hungarian conceptual art.