TISZTA UDVAR RENDES HÁZ

Zékány Dia popup kiállítása az Art + Text Budapestben – megnyitószöveg

Mucsi Mesi

– ezen a címen indította útjára 1952-ben Dr. Seres Géza létavértesi körzeti orvos azt az országos méretű közegészségügyi és köztisztasági mozgalmat, amelynek bizonyos házfalakra szerelt nyomaival még ma is találkozhatunk. Igen, ezek azok a táblák, amelyek büszkén hirdetik a mögöttük álló ház tulajdonosainak pedánsságát, igaz, valójában csak a külcsínt méltatják, ugyanis az értékelést az előkert és a homlokzat kiemelkedő igényességgel és kreativitással véghezvitt ápolására osztották anno. A ház belső, intim terét minősítő RENDES jelző így inkább valami feltételezett, megelőlegezett velejárója a tisztán tartott portának.

Talán ez az egyébként túlhajtott mozgalom – valamint máig élő emléke és időnkénti újraéledése – a legszembetűnőbb példája annak, hogy a rendtartás mennyire alapvető elvárás a kulturált, civilizált ember részéről, és valljuk be, legyen akármennyire elfogadó és nyitott valaki, ha rendetlenséggel szembesül, kevés kivételtől eltekintve rögtön elítélő lesz. Még a legszabadelvűbb körökben sincs bocsánat az otthoni káoszra. Nem nézi el senki. Mindig szemet szúr, mindig ciki. Pedig ha az a bizonyos elítélő-szemlélő továbbjutna az első benyomáson, láthatóvá válna számára, hogy mennyire összetett jelenség is egy-egy ilyen minden megfelelési kényszert ignoráló, rendetlen személyes tér, ami akár egy TISZTA UDVAR mögött is elénk tárulhat.


Zékány Dia: Apa garázsa II., 2016, 150x200 cm, olaj, vászon   Fotó: a művész jóvoltából

Zékány Dia 2013 óta foglalkozik ezzel a témával, és legutóbbi, itt bemutatott festményei is ilyen, nem szívesen látott privát terekbe engednek betekintést. Alkotói gyakorlatával egy olyan festészeti hagyományhoz csatlakozik, amelyet még 1770 körül kezdett meg Hubert Robert francia festő, aki kora egyik leghíresebb arisztokrata szalonjáról készített egy aprólékos rajzot. Ez volt az első alkalom, hogy egy szalonvendégek nélküli puszta enteriőr a kortársak érdeklődésére is számot tartó képtémává vált, persze minderre a szalon társadalmi jelentősége adott okot. Hubert Robert – egyébként nagy sikerű – rajzát követően az 1700-as évektől kezdve lassan szaporodni kezdtek a szobaábrázolások az európai festészetben. A legnépszerűbb altéma ezen belül – nem meglepő módon – a festők saját szűk környezete és közülük is a legintimebb helyiség, a személyiséget és az alkotói attitűdöt is tükröző műterem volt.

Ez Dia esetében sincs másként, ugyanis a sorozat első darabjaihoz egy az otthonában, a családi környezetben tapasztalt jelenség és az abból eredményeztethető saját belső konfliktusa szolgáltatta a témát. A szülői ház, amelyben felnőtt mindig is túlzsúfolt és meglehetősen rendetlen volt, amit ő sosem tudott elfogadni. Végül, a helyzet megértésére tett próbálkozások hosszú sora után jutott el addig az elhatározásig, hogy alkotói figyelmét is erre a témára összpontosítja.


Zékány Dia: Apa garázsa, 2016, 200x150 cm, olaj, vászon   Fotó: a művész jóvoltából

A Viewpoint, azaz a nézőpont mint cím ezért is találó összefoglalója ennek a sorozatnak. Egyfelől figyeljük meg, hogy milyen nézőpontokat vesz fel maga az alkotó, akinek a munkamódszere leginkább a kulturális antropológuséhoz és a pszichológuséhoz hasonlítható. A munkafolyamat kezdetén inkább az előbbi attitűd jellemzi. Egyrészt ugye a családtagjaként van egy adott, belső nézőpontja (vö. résztvevő megfigyelés), másrészt minthogy időben már eltávolodott az együttélés tapasztalatától, van egy külső, értelmező tekintete is. Ennek a „második tekintetnek” a tárgyiasult formája az a fényképező, amellyel rendszerint a kiválasztott helyszínen fotóz. A fényképeket mintegy előtanulmányként készíti és elkattintásukkor már a jövőbeli festményen ábrázolni kívánt látványt komponálja. Egy műhelyben például nem feltétlen a pornóújságokból kivágott képkockák és az alattuk elhelyezett Krisztus-alakú vasvillafej kerülnek a figyelem középpontjába. Ez is egy kiemelés tehát. Ezt követően a további figyelemterelő elemeket már festészeti eszközökkel, de pszichológusi attitűddel alakítja ki: a túlzsúfolt szobabelsőkben, műhelyekben – és a legújabb képek esetében egy műteremben – rengeteg tárgy halmozódik fel, amik közül számos darabon szövegek olvashatóak. Míg a fotókon minden textus kivehető, addig Dia a festményein megteszi saját hangsúlyait és csak bizonyos sorokat, zacskófeliratokat, naptárszövegeket enged elolvasni.

Ezek a kiemelések egy olyan elemző tekintet észjárását láttatják, amely egyrészt a már említett festészeti hagyományba illeszkedve az egyén saját környezetét a személyiség kivetüléseként értelmezi, másrészt – ezt az értelmezést követően – a számára mindig is gondot okozó problémát, a rendetlenséget, a „horrorvacui-életmódot” mint személyiségjegyet analizálja. Festményein keresztül megmutatja azt a már említett komplexitást, amely a rendetlen személyes tereket is jellemzi, kihangsúlyozva azt, hogy a magunk köré gyűjtött tárgyak MINDIG valamilyen RENDSZERt alkotnak, ezek a rendszerek pedig a helyükről kiszakítva, más kontextusba helyezve új összefüggéseket hoznak létre.

Képzeljük csak el, amint a gyűjtést magát is tematizáló Apa garázsa című kép bekerül egy gyűjteménybe!


Zékány Dia    Fotó: Art + Text Budapest


Viewpoint
Zékány Dia popup kiállítása

Helyszín: ART + TEXT BUDAPEST (1054 Budapest Honvéd u. 3.)
Időpont: 2016. augusztus 31. – 2016. szeptember 7.
További információ, bejelentkezés: www.artplustextbudapest.com[email protected]

A Viewpoint az Art+Text Budapest és a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület közös produkciója, az FKSE+ keretein belül valósult meg.