Íme az ötödik, egyben utolsó Top 5 lista a 2012/2013 évad legfontosabb eseményeiből, Készman József kurátortól. Most már kijelenthetjük: a Ludwig Múzeum igazgatóváltása körüli szakmai szerveződéseké az összetett első hely, de József is tud újat mondani: az ő listáján például végre helyet kapott két vidéki, sőt, a városi infrastruktúrát messze elkerülő esemény is. Na igen, a (kultúr)élet nem áll meg a nagyvárosok határainál – és ez a belátás a kreatívok, művészetfüggők és egyéb kultúrlelkek számára a túlélés egyetlen esélyének tűnik ebben az aszfaltolvasztó hőségben.

A képzőművészet, a kultúra elmúlt évada a maga rettenetes elbizonytalanító hatásával egyben vízválasztónak is bizonyult, segített tisztábban látni. Ki tudja, talán a balsors is azért tép itt, ahol nem térkép e táj, hogy nemesedjünk, acélozódjunk?! Vagy eszköz, amin fellépve el kell hajítsuk azt, hogy túljussunk rajta?
Nem szeretnék cinikus lenni, de érdekes látni (magamon elsősorban), ahogyan mindezek hatásaként számos művészeti kérdés lelkiismereti kérdéssé változik…

1. Az MMA térnyerése, a „kultúrpolitikai fordulat” és ennek minden következménye (tiltakozások, intézményi változások, civil és szakmai kezdeményezések, stb.)

Nálam tehát mindent visz a Magyar Művészeti Akadémiának, ennek a rossz aurájú civil ellenszervezetnek a hazai művészeti színtér fölé feszülő baljós árnyéka. Valószínűleg már akkor sejteni kellett volna, hogy zavar támadt az erőben, amikor az Akadémia megnevesítésre került Magyarország alaptörvényében…
Kezdődött az akadémia átfogó kulturális delegálásával, a Műcsarnok tervbe vett átvételével, folytatódott törvények módosításával, intézmények és szervezetek átalakításával, a Ludwig Múzeum pályázatával, a sor végén pedig az Ernst Múzeum megszűnése áll.
„Ki szelet vet, vihart arat.” (a közhelyen túl most kamaszkorom egyik kedvenc Ultravox-számát idézve) Lehetne folytatni a szentenciák sorát. Bizakodásra talán csak az agresszív nyomulás ellenhatásaként létrejött kezdeményezések, a művészeti színtér szereplőinek aktív szerepvállalása és állásfoglalása adhat okot. Ezek minden bizonnyal egy szebb kornak, a jövőnek szólnak, és a színtér informális és szakmai kapcsolatainak további strukturálását vonják maguk után; eddigelé sajnos kézzelfogható primer sikerre (értsd: döntések megmásításához) nem vezettek.
Minthogy azonban a kis magyar kulturkampf központi harcosai zavarba ejtően populista nyelven szólnak, és mondjuk az MMA olyan „életpályamodellt” kínál, amellyel jelenleg senki sem versenyezhet, nehéz a testület tagjai vagy egy laikus számára elmagyarázni, miért is tartoznak a sötét oldal erőihez. Aki benne van, nem érti; aki kívül van, annak számára nyilvánvaló.

2. Az új Múzeumi Negyed (MúzeumLiget) ötletpályázatának kiírása

Más néven az új nemzeti közgyűjteményi épületegyüttesre vonatkozó koncepció második ütemeként a Városliget átfogó hasznosítási koncepciójáról van szó. Ennek értelmében „a Múzeumi Negyed létrehozásával összhangban, azzal egyidejűleg a 2014-2020 közötti időszakban megvalósulhat a Városliget egészének megújítása, családi kulturális-szabadidős élményparkká történő átfogó fejlesztése, önálló turisztikai és szabadidős arculatának, márkájának kialakítása és az ehhez szükséges fejlesztések végrehajtása.”
Ez az urbanisztikai rémálom (ha megvalósul) talán sokaknak lerágott csont, de a jelen mellett olyan, a jövőt meghatározó döntés/koncepció, amelyből megint csak az érintettek maradtak ki. A szakmai konszenzus nyilvánvaló hiányát, a társadalmi vita mellőzését jelzi (az ember magában fortyogása mellett) az Építész Kamara kert- és tájépítő tagozatának bojkottja is.  Megnézték vajon a kiírók, milyen volt a ligetes Stadtwaeldchen száz évvel ezelőtt, jártak biciklivel a forgalomtól részlegesen elzárt aszfalton, hallgattak anno koncertet a PECSA-ban, fociztak-e a kispályás kiépített helyeken? Vonzó perspektívának tűnhet a jelenlegi kutyaszaros füves terek lecserélése kultúrára szomjazó családok víziójára, de vajon miért kéne minden üres placcot beépíteni ezért?! Sokan persze legyintenek, hogy úgysem lesz semmi az egészből (a termálvíz már legalább megvan hozzá!). De mi van, ha mégis: így lehet a kétszáz éves Városliget városi közparkból az Indiana Jones Tours kedvelt desztinációja…

A pályázat a Magyar Építész Kamara honlapján

3. Két közösségi alkotásforma: a Hello Wood alkotótábor, és az 1. Tiszai PET Kupa
A Hello Wood immár évek óta megrendezett workshop építészeknek az egyik a Balaton-felvidéki pusztában, ahol valamely meghirdetett hívószóra hoznak létre fából ideiglenes (vagy ottmaradó) konstrukciókat, alkotásokat. Végre egy tábor, ahol maguk az építészek birkóznak a fizikai anyaggal, verejtékeznek és szentségelnek, ha vízhólyag fakad a tenyerükön.
A Tiszához kötődő környezetvédelmi kezdeményezés, a PET Kupa alapötletét az adta, hogy a Tiszát minden nagyobb áradáskor elönti a civilizáció hordaléka (sic!), így a használt PET palackok ezrei, merthogy a folyó ártereit gyakran illegális szemétlerakónak használják, és ahogy jön a nagy tavaszi áradás, a szemetet elviszi a víz. A műanyag palackokból most vízi alkalmatosságok készültek és mintegy 100 km-es folyami verseny került meghirdetésre. Ügyes PR fogás, hogy az akciót olyan arcok hitelesítik, mint Varga Líviusz (Quimby), vagy Mátyás Attila (F.O. System). Az egészről Valamit visz a víz címmel road movie és a reality elemeket ötvöző természetfilm-sorozat készül, amit állítólag majd lead a magyar királyi tévé is. De a lényeg, hogy a hajók el is készültek szépen, és lecsorogtak-lebukdácsoltak a vízen. Csak nehogy ezen felbuzdulva még több palackot küldjenek le a Tiszán jövő tavasszal…

A Hello Wood honlapja
Képes beszámoló a Hello Woodról
A PET Kupa Facebook oldala


1. Tiszai PET Kupa. Forrás: A PET Kupa Facebook oldala

4. TNPU – St. Auby kiállítása a Ludwig Múzeumban
Szentjóby Tamás régóta aktuális kiállítása szerencsére nem egy retrospektív avantgardizáló egyéni tárlat formáját öltötte. Azt gondolom, meglehetősen megosztó figura, állandóan oszcillálva a heroikus önkomolykodás és a radikális önelkomolytalanítás között. Ezzel együtt, ha valaki, akkor pontosan ő az, aki ezt hitelesen tudja csinálni. Ebben az értelemben a budapesti Ludwig Múzeum (tereinek) kisajátításában és – bizonyos tekintetben – kétségtelen kiiktatásában maga az alkotó volt a kapcsoló, aki meggyőzte közönségét, hogy az efféle művészi beavatkozások továbbra is érvényesek lehetnek. Mindeközben az volt mulatságos, ahogyan a kiállítás kisiklott az oldschool konceptualista akció és a szimplán kritikainak nevezett művészet gyanújának árnyékából…

TNPU: Létminimum St.Andard Projekt 1984 W (avagy: Ez lett az egysejtűből). Ludwig Múzeum - Kortárs Művészeti Múzeum, 2013. március 1. - április 28.

5. Velencei Biennále
Meggyőződésem (ahogyan sokaknak másoknak is), hogy a velencei képzőművészeti biennálék jelentőségét Magyarországon többnyire túlértékelik. Nem látok jelentősebb direkt művészeti visszacsatolást, legfeljebb az alkotók reprezentációjának és reputációjának szintjén nyílik mozgástér. Minthogy azonban jól látható hotspotja a kortárs képzőművészet nemzetközi megjelenésének, valamint strukturált, irányított szituációt teremt a nemzeti pavilonokban megjelenő képzőművészeti megnyilvánulásoknak, ezért hálás dolog. Esemény, amelyre természetesen mindenki igyekszik kimenni, megnézni, ott lenni a sajtóbejárásokon, a megnyitókon. Persze nehéz lenne azt mondani, hogy ha nem itt lüktet az ütőere, akkor vajon hol van a kortárs képzőművészet koncentráltabban jelen, és hasonlók. Még annyit, hogy gyerekes haditechnika-megszállottként a Magyar Pavilon ez évi projektjének (Asztalos Zsolt/Uhl Gabriella - Kilőtték, de nem robbant fel) nálam talán csak a tűzszerészek lehetnek nagyobb rajongói.

Asztalos Zsolt: Kilőtték, de nem robbant fel. 55. Velencei Biennále, magyar pavilon, 2013. június1. - november 24.
Kurátor: Uhl Gabriella
Interjú Asztalos Zsolttal


Forrás: fired-but-unexploded.com

Készman József művészettörténész, a Műcsarnok vezető kurátora. Az elmúlt években olyan kiállításokat rendezett, mint a Vágatlan változat – Festészeti pozíciók (Ernst Múzeum, 2007), Markus Schinwald: Zsebtörténet (Műcsarnok, 2009), vagy Várnai Gyula, Szolnoki József és Németh Ilona egyéni tárlatai az Ernst Múzeumban.

Kapcsolódó anyagok:
Spengler Katalin Top 5 listája
Laki Júlia Top 5 listája
Kürti Emese Top 5 listája
Kokesch Ádám Top 5 listája