A nekrológ rendszerezés. Kronológia. Kartoték.
Született ekkor és ekkor, meghalt ekkor és ekkor, csinálta ezt és ezt, kiemelkedő teljesítményt nyújtott ebben és ebben. Lovasszobor. De hol az ember? Mi az, amitől tényleg különleges volt? A mosolya? Ahogy hátrafésülte a haját? Ahogy csodálkozó szemmel nézett?
Török Adrient élete egy darabján elkísérhettem barátként. Közhely, mégis igaz, hogy alig tudok róla valamit, csak emléktöredékeket, hangulatokat, szeretet-lenyomatokat őrzök belőle. És ezek a darabok nem állnak újra össze egésszé.

„Az űr, a törmelékek, a maradványok, valaminek az emléke, hiánya és az a szomorú, belülről maró érzés, hogy nincs már…
Pedig már az elején tudjuk, hogy így lesz, aztán amikor elment, akkor döbbenünk igazán rá, milyen sokat jelentett. Azután jön az a hatalmas űr, vákuum: magába szippant és ettől oly kicsinyek, elveszettek leszünk és megszűnik minden vele kapcsolatos, és jön az a nagyszerű… a hiány. Ez meg csak tovább rág, nincs már semmi, csak a nagy fehérség, kopár vidéken kutakodunk a lelkünkben, valami fogódzót keresünk, de tényleg semmi…
Azután lassan, nagyon-nagyon lassan kitavaszodik és megjelenik az első gyom… Néhány zöld, vagy már sárguló gyom. Ennyi.”

Ezt Adrien írta 2006-ban Tony Matelli Abandon című kiállításának kapcsán. Akkor még nem tudta, hogy mindezt magáról írja. Nem tudta, hogy a szavak helyette beszélnek. Nem tudta, hogy már fiatalon pusztán jeleket és puha lábnyomokat hagy majd maga után, ahogy egy másik, 2007-es (Jack Pierson barcelonai kiállításáról szóló) cikkében írta.

Adrien Erdélyben született, de Pesten végezte az ELTE művészettörténet szakát, aztán Miskolcon vizuális antropológiát, vizuális művészetet és muzeológiát hallgatott. Az egyetem után a Dovin Galéria kurátora lett, és fiatal, tehetséges művészek felkarolásával foglalkozott. Rövid idő után úgy érezte, hogy szűk neki a magyar közeg, és nekivágott a világnak. Először Lisszabonba ment, majd Barcelonába. Két évig dolgozott független kurátorként spanyol galériáknak és egy videofesztiválnak, innen támadt az ötlete, hogy visszatérve Budapestre megalapítsa a Crosstalk Video Art Fesztivált. A nemzetközi videoművészeti fesztivál egyedülálló kezdeményezés volt a 2006-os Magyarországon, hiszen a magyar video-, és médiaművészeket megismertette a szélesebb közönséggel, valamint a külföldi szcénával is. A fesztivál 2011-ig a Gödör Klubban került megrendezésre, aztán a Gödör bezárásakor átkerült a Gozsdu udvarba. Az ötnapos rendezvényre a világ minden tájáról érkeztek alkotások, sőt egyre inkább művészek is. Jöttek Amerikából, Németországból, Észtországból, de még Japánból is. Adrien minden hónapban tartott egy prezentációt a Laborban, ahol külföldi művészeket mutatott be, majd amikor a Crosstalk bekerült az elismert videofesztiválok közé, magyar művészeket vitt ki Spanyolországba, és ő maga is egyre több nemzetközi konferencián vett részt, járt Barcelonában, Velencében és a Kanári-szigeteken. Amikor Adrien megbetegedett, Német Szilvi vette át a Crosstalk szervezését, ahogy a Dovin Galéria kurátori munkáját is. Reméltük, hogy Adrien visszatér, hiszen bármikor beszéltünk, azt mondta, már jobban van, és nemsokára Pestre jön – betegsége ideje alatt ugyanis hazaköltözött a családjához Erdélybe. Több mint hat évig küzdött a betegséggel, de nem tért vissza…

Pedig hittünk a gyógyulásában. Hittük, hogy a betegség csak egy átmeneti akadály, amit leküzd, és újra beleveti magát a munkába. Tele volt lendülettel és tervekkel. Szép volt és sikeres. Ugyanakkor törékeny és kiszolgáltatott is. Hatalmas szürkéskék szemeiben valami megmagyarázhatatlan szomorúság tükröződött. Hirtelen komorult el, egy beszélgetés közepén, és akkor valahol nagyon messze járt. Aztán újra játékos kedvű, vidám és cserfes lett.

Úgy folytatta a beszélgetést, mintha mi sem történt volna. Mi pedig nem tettünk fel kérdéseket. Amikor meg feltettünk volna, már nem voltak válaszok. Csak gondolatjelek. És később egy pont. Nem, pont nem következett. A gondolatjel maradt nyitva.

Török Adrien (1974 – 2017) 

2017. szeptember 21-én, csütörtökön 21.00-tól a Tilos Rádió Alkotás útja című műsorában Török Adrienre emlékeznek.