A fenti, égitesteket közelebb hozó – az egyik esetben műanyag játékká szelídített, a másik esetben pedig egy elképzelt, emberutáni laboratóriumban közszemlére tett – alkotások az ökológiai kérdésekben állást foglalni kívánó tendenciák és értelemzési keret irányába billentik a galéria legbelső egységében sorakozó további munkákat. Ebben a kontextusban Koós Gábor hatalmas méretű, nyomódúccal együtt kiállított sokszorosító grafikai munkája – Cím nélkül (Alpesi mászás), 2018 – amelyet a művész csak egyszer, a frottázs módszeréhez hasonlóan nyomtat le: a klasszikus grafikai eljárás performatív átalakításából fakadóan, a megnövelt lépték ellenére is, mérsékeltebb nyersanyaghasználattal dolgozik, vagyis szándékoltan nem sokszorosítja a sziklafalra emlékeztető felületet.

Ehhez a jelentéshálóhoz kapcsolódik Kerezsi Nemere tárgymanipulációval operáló munkája is. A 111 cm-es ölelés S-nek című objekt a méretnöveléssel viszonylagossá és megkérdőjelezhető teszi a beemelt, egzakt mérőeszköz skáláját. Továbbá nemcsak megváltoztatja a fizikai paramétereket, hanem címadásával és a fémbe vésett felirattal (Gruss aus den Karpaten) megidézi a Monarchia végnapjainak, illetve a húszas, harmincas évek képeslapjainak társadalmi, politikai miliőjét, így egyszerre ad egy időbeli dimenziót is a műnek. S való igaz, a Lépték keretében kiállított munka Kerezsi több éve futó, Üdvözlet a Kárpátokból című, kutatásalapú művészeti projektének jóértelemben vett mellékterméke. (A projekt többek között egy, a két világháború közötti levelezőlap gyűjtésből indult.)

A néhai 70 centiméteres faipari átlaló már önmagában egy letűnt termelési technológia mementója, ugyanakkor az eszköz befogójához hozzáadott 41 centiméter a Kárpátokban napjainkban is változatlanul zajló – az elmúlt száz évben a megváltozott technikai lehetőségek miatt fokozódó – erőforrás-kiaknázásra irányítja figyelmünket. Vagyis hiába járt el az idő az egykoron a kitermelés szabályait meghatározó mérőműszer felett (milyen méretű, mennyi idős fákat lehet kivágni), a tolómérő szimbolikus meghosszabbítása a megváltozott társadalmi paradigmák ellenére (környezetvédelemmel kapcsolatos közvélekedés, jogszabályi környezet) sem mérhet vastagabb fatörzseket, hiszen a jelenleg végzett faipari termelés alapján a jövőben sem fogunk 1,11 méter átmérőjű bükkfákkal, fenyőkkel találkozni. Az átlalóba behegesztett szakasz – a fordított arányosság elve mentén –  a helyzet tragikumát és a közvetlen természeti környezetünk iránt tanúsított érdektelenséget szeretné láthatóvá tenni, amelyet Kerezsi a „mindegy” (111) szójátékával summáz. Összhatásában, a múzeumi térben állva, a falra függesztett néhai használati tárgy olyan, mint egy évszázad tárgyban elbeszélt folyamatábrája, egy enigmatikus, jövőnek feladott levelezőlap, amely már nem készülhetett el papírból.