Veszprém, I love you

Winkler Nóra

Sokat lelkendeztem már Veszprémről, de talán soha nem elég belőle, különösen így nyáron, amikor az eleve szuper adottságokkal bíró város csak még jobban kivirul és belakja önmagát. Gyönyörű parkjaiba és tereire esténként zenei programok jönnek, jazz, pop, opera, reggae, a múzeumokba pedig hasonlóan széles szórásban kiállítások. Igazi értelmes nyaralós napokat lehet itt eltölteni, legalábbis szerintem az nagyon jó élet, amiben a déli nap elől hűvös terekbe lehet jönni képeket nézni, vacsora után pedig koncerteket hallgatni a szabadban.

A Vass Gyűjtemény régóta kedvencünk, a nemzetközi levegőjű kollekció sokadik látogatásra is üdítő. Művei közé költöznek most be Tót Endre Zérói, ezek az ironikus, a negálást és a mindenféle tevékenységek feletti örömöt a végsőkig vivő és variáló állítások. Tót Veszprém megye szülöttje, ez a mini életmű-kiállítás a hetvenes évektől a kétezresekig válogat.


Tót Endre: Zero Demo, 1980

A hetvenes években Birminghamben csupa sivár kilátás és masszív munkanélküliség közepette kezdett együtt zenélni a UB40, és azért is örülök, hogy fellépnek a VeszprémFesten, mert ennek kapcsán derítettem ki a nevük igazi eredetét. Ezidáig úgy hittem, hogy ők a You’ll be Fourty figyelmeztető jóslatát egyszerűsítették UB40-ra, amit rájuk bulizó gimnazistaként nagyon szellemesnek, egyszersmind távoli érvényűnek tartottam. Most hogy elértem ezt az életkort, ideje volt megtudnom, egy korabeli munkanélküli segély neve volt ez igaziból.  

A kilencvenes évek, plusz jazz és tango keveredik Caro Emerald zenei világában, és ő maga is izgalmas elegy; viccelődős, harmincas, holland nő, sokszor hollywoodi dívás glamúrral – annyira vonzó mix, hogy a koncertjére hetek óta nincsen már jegy.

Amerikai filmesként épp annyira ismert Julian Schnabel, mint képzőművészként; a Művészetek Háza egy düsseldorfi galériával együttműködve rendezi meg kiállítását, ami július 13-án nyílik. 1951-ben született, egy brooklyni zsidó családba, és a nyolcvanas években törött kerámiatányérokra építkező festményeivel lépett be az ismertségbe. Jean-Michel Basquiat és Keith Haring mellett az amerikai neoexpresszionizmus nagy alakja, művei most először szerepelnek Közép-Európában.


Julian Schnabel: Gyermekkor IV, 2016

Katie Melua viszont már volt Veszprémben, kölcsönösen tetszettek egymásnak, úgyhogy július 13-án este újra nagyszínpados fellépő a História kertben, az egykori érseki pihenőparkban. Grúziában született, nem kifejezetten jómódú családba, ilyen szépen néz ki úgy a neve ქეთევან „ქეთი” მელუა. A polgárháború elől a szintén elég nyugtalan és veszélyes Belfastba ment a család, mert szívsebész apja ott kapott állást. Innen költöztek később Angliába, ahol legelső lemeze, tizenkilenc évesen, akkora siker lett, hogy onnan gyorsat váltott nagyra a karrierje. Még most is csak 34, de elég sokrétű élettapasztalat van a hangjában.  


UB40. Fotó: Ali Astro

Caro Emerald

Katie Melua. Fotó: Mark Wattson

Ez a korosztály Szalay Péter is, aki hasonlóan sok mindent próbált végig a szakmájában, és ha azt mondom, szobrász, az nem fedi a kísérletezőkedvnek, ötletességnek és humornak elegyét, ami viszont jellemzi. Kedvencem az Arnold Schwarzenegger fekvőtámaszait idéző szerkezete vagy porcelán focista nippjei, csinál interaktív szobrokat és 3D nyomtatásokat is.

Az egyéni szereplések mellett még egy csapatmunka lesz a színpadon, a cseh–amerikai–olasz szólisták éneklik a Verdi Rigolettóját. Eredeti története, Victor Hugo A király mulat drámája a 16. században játszódik, az uralkodó osztályról szól, akik saját, személyes vágyaikért simán beáldozzák a nép érdekét, és eltipornak minden ellenvéleményt. Ezt mint ellenvéleményt folyton betiltotta a cenzúra, de szerepek és fordulatok átírása után 1851-ben végre színpadra kerülhetett.


René Barbera (a mantovai herceg), Zuzana Marková (Gilda) és Paolo Gavanelli (Rigoletto)

Rengeteg keresztutalás, filmes, építészeti, politikai, zenei, irodalmi előkép szövi át ezeket a programokat, klasszikus elemek váltakoznak modernekkel, nemcsak a felhozatalban, de egy-egy műben is, és ez a gazdag kulturális szövet akkor is hat, ha nem szálazzuk szét – viszont most minden kéznél lesz, ha szívesen tesszük.

Veszprém nekem februárban is élvezetes város, de a most induló hetekben igazán fantasztikus és világszínvonalú, amit ad.  

 

 

 

Tót Endre: TÓTalZÉRÓK&TÓTalÖRÖMÖK
Modern Képtár – Vass László Gyűjtemény

Szalay Péter: A felszínen
Dubniczay-palota – Várgaléria

Julian Schnabel: Grafikai nyomatok 1983–2018
Csikász Galéria

www.muveszetekhaza.hu
www.veszpremfest.hu