ViennAfair

"Akkor sikeres egy kiállítás, ha megmarad az emberek fejében"

Winkler Nóra

ViennAFair néven először rendeznek Bécsben nemzetközi kortárs vásárt. A komoly előkészületekkel és nagy reményekkel április 21-én nyíló vásárról Gabriela Gantenbein művészeti igazgatóval és Mattias Limbeckkel, a kiállítást rendező REED managerével beszélgettem.

 
Mi áll a viennAfair kiállítás fókuszában?
 
Mattias Limbeck: Kilencven kiállító galériát bemutatva, a vásár Kelet- és Közép-Európára koncentrál. A keleti régió mellett a legjobb ausztriai, svájci, német, illetve angol és spanyol galériák lesznek kiállítóink. Partnereink több mint fele elsőrangú külföldi galéria, sikerült tehát megvalósítani a nemzetköziséget. Az volt a cél, hogy Bécs egy kortársra kíváncsi közönség találkozóhelye legyen, a látogatók fiatal galériák, kiállítóterek, múzeumok művészeti programját ismerhetik meg. A belgrádi Remont - független művészi társulás - több művészgenerációt mutat be, leginkább Szerbiából. A cseheket többek közt egy fiatal prágai galéria, a Display-tér fogja képviselni. Szintén független fiatalokból áll a 2001-ben alapított Raster, akik a nagyon pezsgő varsói terepen dolgoznak. Magyar és szlovén galériák szintén hangsúlyosan kezdenek jelen lenni a nemzetközi színtéren, művészi állásfoglalásaikkal, új intellektuális közelítéseikkel a nemzeti és nemzetközi művészeti életet gazdagítják.
 
 
Milyen szempontok szerint választotta ki a bizottság a galériákat?
 
M. L.: Minden döntést a bizottság hozott. Alapvetően csak olyan kiállítók jöttek szóba, akik kizárólag 20. és 21. századi művekkel foglalkoznak megfelelően magas színvonalon. A galériáktól elvártuk, hogy vezetőik folyamatosan és teljes munkaidőben dolgozó galeristák legyenek, illetve hogy a vásárra tervezett kiállítási program megfeleljen és összhangban legyen a viennAfair céljaival. A Fiatal galéria-szekcióban csak 2002 és 2004 között alapítottak vehetnek részt. A másik két szekcióban a nagymúltú, illetve a hídként szolgáló galériák állítanak ki.
 
 
Milyen társasági és szakmai program egészíti ki a vásárt?
 
M. L.: A kiállító galériák mellett kitűnő társasági életet is szervezünk, ami megint csak a Kelet- és Közép-Európára irányuló figyelmet erősíti. A BRIDGE G - híd a galériákhoz - programban sok kelet- és közép-európai országnak teremtettük meg a részvételi lehetőséget, nemzetközi figyelmet irányítva rájuk, illetve, összehozzuk őket magán- és intézményi gyűjtőkkel - csak így tudják megalapozni és fenntartani ambiciózus programjukat. A BRIDGE M - híd a múzeumokhoz - abból az ötletből született, hogy kiterjedt kapcsolatok szülessenek Közép- és Délkelet-Európában. Az itteni múzeumok közül sokan tudják magukat és programjukat megismertetni, többek közt a osztrák szövetségi kancellária támogatása révén. Ebben a projektben kurátorok, újságírók, kulturális területen dolgozó politikusok is részt vesznek.
 
BRIDGE - diszkusszió: a viennAfair részeként nemzetközi konferenciát szervezünk - ide Közép- és Dél-Európa, illetve Ausztria múzeumi képviselőit hívtuk el. Ez egy nyílt platform lesz, amelyben a látogatók is részt vehetnek, és további projekteket is tervezünk. A helyi kortárs múzeumok, intézmények és gyűjtemények mind fontos szerepet kapnak, lévén „bedolgoznak" a viennAfair társasági programjába. A vienna special keretében különböző kiállítótereket, érdekes művészeti projekteket és kezdeményezéseket kapcsolunk a vásár programjába, olyan partnerekkel, mint az Sammlung Essl, a bécsi MUMOK, a Műcsarnok, a Stiftung Generali és a Museum Secession. A Vienna Art Cluster pedig április 19. és 24. között mutatja be az első viennaartweek-et. A nemzetközi művészeti terep kétszáz legfontosabb szereplőjét hívtuk meg Bécsbe. Az esti programok közül a viennAfair április 20-i nyitóeseménye lesz a legnagyobb. A művészet iránt érdeklődők találkozása, és a networképítés szerves része kell legyen a társasági programoknak. Ezekkel a kezdeményezésekkel a kuratórium és a viennAfair művészeti igazgatója azt szeretné hangsúlyozni, hogy a művészeti terepen a kapcsolatépítés hihetetlenül fontos, galériák, intézmények, múzeumok kiállítóhelyek közt.
 
     
 
Olvastam egy sajtóanyagban, hogy Ausztriában nincs erős hagyománya a kortárs gyűjtésének. Mi ennek az oka?
 
M. L.: Nem hinném, hogy így van. Bécset a művészettel évszázados szerelem köti össze. Több mint ötven múzeum és intézmény található itt, termékeny művészeti világgal, aktív magánkezdeményezésekkel. Osztrák és külföldi gyűjtők egyaránt szeretnek ide jönni. Az elmúlt években különösen sok és sokszínű galéria nyílt, Bécsnek ezért is van nemzetközi híre a művészeti világban. Minőségi a kínálat, a kultúrintézetek részvételét pedig mind Ausztriában, mind külföldön nagyra értékelik. A viennAfair közvetít a nemzetközi galériák és a széles közönség között, illetve a gyűjtők találkahelyévé teszi Bécset.
 
Gabriela Gantenbein: Az elmúlt években erősödött a gyűjtők érdeklődése a kortárs iránt, lévén pezsgő galériás világgal és növekvő nemzetközi kínálattal találkoznak.
 
 
Min múlik, hogy jó-e egy vásár?
 
G. G.: A legfontosabb a kiállító galériák programja és hogy kellően jó művészeket hozzanak. Ezt követi, hogy valóban ki legyen találva, mi az a vezérszál, a fő szempont, amely köré a vásár felépül. Nem szabad alibi-marketinggel kísérletezni.
 
M. L.: Nekünk fontos, hogy a megfelelő kereskedelmi szektorokkal együttműködve épüljön ki a vásár. Most Ausztria vezető, nemzetközi hírű galériáival együtt találtuk ki és hoztuk létre. Elsőrangú szakembereket sikerült megnyernünk a kuratóriumba és az ügy mellé állt Gabriela Gantenbein is, aki elkötelezett és nagy tapasztalatú művészeti igazgatónk. Design- és építészeti feladatokra sikerült leszerződtetnünk a jó nevű Kühn Malvezzi irodát. A látványelemek, a standok kialakítása, a falak vastagsága, illetve a speciális lámpák teszik a vásárt egyedivé. A bécsi vásárközpont tiszta üveg-szerkezete pedig tökéletes keretet ad a ehhez - szolgáltatásaiban és infrastrukturálisan is megfelel a legmagasabb európai szabványoknak. így a viennAfair jól kitalált, teljesen harmonikus egységként jelenik meg, és reméljük kedvezően hat a kiállítókra és a kíváncsian várt gyűjtőkre.
 
 
Melyik kortárs múzeum a kedvence?
 
G. G.: A Castello di Rivoli és a Tate Modern.
 
M. L.: Állandó kortárs kiállítások egész sora látható Bécsben. Új irányokat nyitnak a jövő felé, szinte minden médiumot alkalmaznak. Nálunk, a Reeds Irodában nincs kedvenc az osztrák múzeumok között. Azt tapasztaljuk, hogy a kortárs anyagok tálalása elképesztően jó színvonalon és a múzeumok részéről teljes odaadással történik. Nemzetközi intézményekkel összehasonlításban Ausztriának semmi félnivalója nincs.
 
 
Melyik vásár vagy kiállítás volt mostanában a legemlékezetesebb élményük?
 
G. G.: A Dieter Roth-gyűjtemény Hamburgban. Nem is annyira kiállítás, inkább egy élet munkája.
 
M. L.: A párizsi FIAC Art Fair nemzetközi kortárs vásár, amely tavaly október végén zajlott, francia testvérvállalatunk szervezésében. Nagyon jól működött, egyfajta modell volt a miénkhez. A FIAC-on való részvételt szintén szigorú szelekciós procedúra előzi meg. Tavaly kétszázhúsz galéria felelt meg, ezek fele külföldi. Különösen az amerikai galériák jelenléte volt erős, az általuk hozott fiatal amerikai művészekkel és kozmopolita műveikkel. Szerencsénkre a 2004-es FIAC-on már erősen tudtuk a 2005-ös viennAfair vásárt népszerűsíteni. 
 
 
Az, hogy a kortárs a művészet áll a vásár középpontjában, segítette a szponzorok megnyerését? Vonzó volt számukra ez a tematika?
 
M. L.: Két fő szponzornak sikerült az Erste Bankot, illetve az Uniqa biztosítót megnyernünk. Mindkettejüket meggyőzte a vásár koncepciója. Mindkét cég már régóta támogatja a művészetet, és mindkettő tevékenységénél egyre fontosabbak lesznek a közép-európai piacok. Ideális szponzorok tehát, akik tökéletesen illenek a termékünkhöz. Az együttműködésben minden fél számára érdekes együttműködés és további előnyök születnek. 
 
 
A közelmúltban Budapesten több kiállítás is rekord számú nézőt vonzott. A Monet és barátai, illetve a 400 év francia festészete három-három hónap alatt több mint negyedmillió embert érdekelt. Egy osztrák múzeum vagy nagyobb galéria esetén, mekkora nézőszámnál minősül kiemelten sikeresnek egy kiállítás?
 
G. G.: Attól függ, mit értünk a sikeren. Számomra akkor sikeres egy kiállítás, ha az emberek emlékeznek rá, ha gondolkoznak rajta, és ez nem adott nézőszámon múlik. Nagyon jó, ha tömegek részesülhetnek egy kiállítás élményében, de ez csak egyfajta mérője a sikernek és nem a legfontosabb.
 
M. L.: Erre nincs egyszerű válasz. Hasonlóan a vásárokhoz egy kiállítás esetén sem pusztán a nézőszám, inkább a látogatók minősége számít a kiállítás mellett. Nagy bécsi intézmények, mint a Leopold, az Albertina, a Lichtenstein átlagosan másfél millió látogatót vonzanak. Úgy érezzük, az osztrák múzeumok radikális változásokon mentek át az utóbbi időben. A múzeumigazgatóktól folyamatosan megújuló ötleteket és stratégiákat várnak, sok látogatót vonzó kiállításokat, illetve hasonló intézményekkel való együttműködést.