Fények nyomában

„Mehr Licht” mondta a derengő fényű hálójában halála előtt Goethe, amely kijelentésre – egyesek szerint tévesen, mások szerint joggal – aztán egy egész eszmerendszer, a felvilágosodás épült. Kisebb léptékben, de hasonlóan megtermékenyítő hatású volt az UNESCO idei felhívása is. A világszervezet 2015-öt a Fény Nemzetközi Éveként hirdette meg, amely jó alkalmat kínált a vizuális kultúrával foglalkozók számára a téma által ihletett események szervezésére. A hazai közönség például ennek keretében találkozhatott Csáji Attila lézermunkáival a Műcsarnokban. Párhuzamosan az Új Budapest Galéria egy reprezentatív, a fénnyel, a fényművészettel kapcsolatos tudásunkat rendszerező csoportos kiállítás szervezésére vállalkozott. Bár ebben az esetben nem csak a Fény Nemzetközi Éve jelentette az apropót, hanem Paksi Endre Lehel áttekintő igényű doktori kutatása is, aki kurátorként a tárlat címében szintén Goethe utolsó szavait idézi meg, a kiállításban pedig a fény jelenlétének mágiájáról beszél.

 

Teleport térben, időben, ötletekben, megvalósításban

Épphogy csak véget ért az utcán, fodrászatban, kocsmákban, üres üzletekben és más egyéb funkciójú, vagy használaton kívüli terekben terjeszkedő OFF-Biennále kortárs művészeti megaprodukció, és június végén máris újabb alkalom nyílt arra, hogy váratlanul művészetbe botoljunk egy más rendeltetésű terepen. A Teleport Galéria első kiállítása, a Tértágítás az egykor jelentős kulturális funkcióval bíró TIT Stúdió Egyesület elvarázsolt székházában, Budapest egyik különös, a Kádár-korszak elemeit konzerváló zárványában valósult meg. 

 

CINQUE x CINQUE III.

CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.3: Német Szilvi.

 

Beláthatatlan következmények

2015-ben negyedik éve mutatták be az MKE képzőművészet-elmélet szak hallgatói év végi diplomaprojektjeiket. A röviden csak kurátor szaknak nevezett képzés végzősei által szervezett kiállítások, kutatási projektek igen hamar a kortárs képzőművészeti színtér önálló és meghatározó eseményeivé váltak. A 2009-ben felvett első évfolyam 2012-es bemutatkozása óta nyár eleji programmá vált az osztályokban szerveződött munkacsoportok bemutatóinak végigjárása. Idén, a korábbi évektől eltérően csupán két projekt valósult meg: a BA szak által kezdeményezett Open Up! nevű eseménysorozat és a három éve indított mesterszak végzőseinek Unintended Consequences // A kortárs migráció beláthatatlan következményei című kiállítása.

 

Az ismeretlenség ellen

Mindenben fellelhető a történet: mozdulatban, tárgyban, megpillantott részletben. A kérdés, hogy ki tudjuk-e bontakoztatni, lehetőségünk adódik-e arra, hogy megismerjük ezeket. Elhagyott tárgyak szegélyezik az életünket – azok, amelyeket mi vesztettünk el véletlenül vagy szándékosan, illetve azok, amelyeket más tett gazdátlanná, s mi találtunk meg és fogadtunk örökbe.

 

Illetékesség

Pacsika Rudolf legújabb kiállítása az OFF-Biennále keretein belül került megrendezésre egy polgári ház belső udvarában. A szabályos körbe rendezett, lassan mozgó kerekesszékekből álló alkotás apropóján Joó Julianna beszélgetett a művésszel elképzeléseiről, gondolathullámairól, műértelmezésről, valamint a művészeti programsorozatról vallott nézetéről.

 
 

A szar abszolút tagadása

Első asszociációnkkal ellentétben a szó eredetileg nem az anyagcserével hozható kapcsolatba, jelentése: hibás beszédmód. Voltaképpen az első értelemben is jó címválasztásnak bizonyul Gerőcs Júlia performansza esetében, amely a giccs témáját járja körül – szó szerint –, a szar mint esztétikai kategória felől közelítve meg azt.

 

Ígéret

Ígéretet tenni könnyű, egyszerű kimondott szó, csak a betartása nehéz piszkosul. Mert tudunk panaszkodni a változások hiányáról, viszont keveset teszünk érte. Ez a gondolat mozgatta Vécsei Júlia képzőművészt is, amikor megálmodta Ígéret című projektjét. Az elképzelés nem példa vagy rokon nélkül való, ehhez hasonló a svéd posta 1995-ös ötlete is, amelynek keretén belül felajánlotta a svéd állampolgároknak, hogy írjanak maguknak képeslapot, s 20 évvel később kézbesítették nekik azokat.

 

CINQUE x CINQUE II.

CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.2: Szikra Renáta. Öt kert.

 

A művészet mindenkié

Az OFF-Biennále rendezvényeiből a hazánkban is egyre nagyobb népszerűségnek örvendő művészetközvetítés sem hiányozhat. Az OFF edukációs csapatának korántsem volt egyszerű feladata, hiszen több mint száznyolcvan művészeti projektből kellett kiválasztaniuk azokat, amelyek az adott korosztály számára izgalmasak, megfoghatóak lehetnek. A szelekciós folyamatban a tartalmi szempont mellett a helyszínek megközelíthetősége játszott még meghatározó szerepet.

 

Hangzó Budapest

Az Off-Biennále hatalmas programáradatából a hangalapú műalkotások sem maradtak ki. A Sound as Space című több helyszínes kiállítás az egész belvárost behálózva az urbanisztika és a térérzékelés hangzó lehetőségeivel foglalkozik.

 

CINQUE x CINQUE I.

ALL THE WORLD'S FUTURES - díszeleg kapitálissal hajóorrokon, napernyőkön, esernyőkön, hatalmas molinókon, katalógusokon és pici radírokon a felirat hirdetve a világnak, hogy megnyílt az 56. Velencei Képzőművészeti Biennále. Egy terjengős kérdésben maga a főkurátor, Okwui Enwezor is megfogalmazta azt a megakiállításokat jellemző örök dilemmát, ami bárkiben felvetődhet, aki csak a biennále sok helyszínes térképére és vaskos katalógusára tekint: 
Hogyan lesz képes ennyi művész, gondolkodó, szépíró, zeneszerző, koreográfus, énekes és zenész képeken, tárgyakon, szavakon, mozdulatokon, tetteken, dalszövegeken és hangokon keresztül maradéktalanul közvetíteni egy olyan hatalmas-vegyes, nemzetközi közönség felé azt az összetett üzenetet, hogy mi is ez a nagy léptékű felfordulás itt?

Töredékekből összeállítani az egészet – első kapcsolódó publikációsorozatunk a szubjektív beszámoló lazaságát és a kiragadott példák megvilágító erejét választotta módszeréül a kiállításkomplexum és a csodás helyszín jellemzéséhez.

CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.1: Winkler Nóra.

 

És mindeközben Kölnben „a magyar művészet újrafelfedezése zajlik”*

A múzeumok és nagynevű nonprofit intézmények kiállítási programjait sok kritika éri manapság. Leginkább a hierarchikus felépítésükből adódó lassú reakcióidejüket bírálják, mely meggátolja őket az éppen aktuális diskurzusban való szerepvállalástól. Valószínűleg éppen ennek következtében körvonalazódik az a nemzetközi tendencia, miszerint a kereskedelmi galériák kiállításai és egyéb projektjei gyorsabban reagálnak a szakma figyelmébe kerülő kérdésekre, problémákra – legyen szó akár a háttérbe szorult művészeti irányzatok pozicionálásáról. Az aktív piaci szereplők magasfokú szakmai felkészültségükkel releváns alternatívát nyújtanak a lomha intézményekkel szemben, továbbá nem riadnak vissza olyan funkció betöltésétől sem, amely elsődlegesen nem az ő feladatuk lenne.1