„Múzeumba menni jobb, mint a McDonald’s-ba!”

A címben megfogalmazott kijelentést a 7 éves Igor mondta a zágrábi Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozása kapcsán. Úgy gondolom, hogy ez a mondat sokkal többről szól, mint egy sikeres, követendő múzeumi program receptjéről. Persze ez is benne van, de ha egy gyerek eljut odáig, hogy saját maga egy ilyen erős, hatásos megállapítást tesz, az számomra mindennél többet jelent, ez a szakmai elismerés csúcsa!

 

Teleport térben, időben, ötletekben, megvalósításban

Épphogy csak véget ért az utcán, fodrászatban, kocsmákban, üres üzletekben és más egyéb funkciójú, vagy használaton kívüli terekben terjeszkedő OFF-Biennále kortárs művészeti megaprodukció, és június végén máris újabb alkalom nyílt arra, hogy váratlanul művészetbe botoljunk egy más rendeltetésű terepen. A Teleport Galéria első kiállítása, a Tértágítás az egykor jelentős kulturális funkcióval bíró TIT Stúdió Egyesület elvarázsolt székházában, Budapest egyik különös, a Kádár-korszak elemeit konzerváló zárványában valósult meg. 

 

CINQUE x CINQUE III.

CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.3: Német Szilvi.

 

Beláthatatlan következmények

2015-ben negyedik éve mutatták be az MKE képzőművészet-elmélet szak hallgatói év végi diplomaprojektjeiket. A röviden csak kurátor szaknak nevezett képzés végzősei által szervezett kiállítások, kutatási projektek igen hamar a kortárs képzőművészeti színtér önálló és meghatározó eseményeivé váltak. A 2009-ben felvett első évfolyam 2012-es bemutatkozása óta nyár eleji programmá vált az osztályokban szerveződött munkacsoportok bemutatóinak végigjárása. Idén, a korábbi évektől eltérően csupán két projekt valósult meg: a BA szak által kezdeményezett Open Up! nevű eseménysorozat és a három éve indított mesterszak végzőseinek Unintended Consequences // A kortárs migráció beláthatatlan következményei című kiállítása.

 

Az ismeretlenség ellen

Mindenben fellelhető a történet: mozdulatban, tárgyban, megpillantott részletben. A kérdés, hogy ki tudjuk-e bontakoztatni, lehetőségünk adódik-e arra, hogy megismerjük ezeket. Elhagyott tárgyak szegélyezik az életünket – azok, amelyeket mi vesztettünk el véletlenül vagy szándékosan, illetve azok, amelyeket más tett gazdátlanná, s mi találtunk meg és fogadtunk örökbe.

 

Illetékesség

Pacsika Rudolf legújabb kiállítása az OFF-Biennále keretein belül került megrendezésre egy polgári ház belső udvarában. A szabályos körbe rendezett, lassan mozgó kerekesszékekből álló alkotás apropóján Joó Julianna beszélgetett a művésszel elképzeléseiről, gondolathullámairól, műértelmezésről, valamint a művészeti programsorozatról vallott nézetéről.

 
 

A szar abszolút tagadása

Első asszociációnkkal ellentétben a szó eredetileg nem az anyagcserével hozható kapcsolatba, jelentése: hibás beszédmód. Voltaképpen az első értelemben is jó címválasztásnak bizonyul Gerőcs Júlia performansza esetében, amely a giccs témáját járja körül – szó szerint –, a szar mint esztétikai kategória felől közelítve meg azt.

 

Ígéret

Ígéretet tenni könnyű, egyszerű kimondott szó, csak a betartása nehéz piszkosul. Mert tudunk panaszkodni a változások hiányáról, viszont keveset teszünk érte. Ez a gondolat mozgatta Vécsei Júlia képzőművészt is, amikor megálmodta Ígéret című projektjét. Az elképzelés nem példa vagy rokon nélkül való, ehhez hasonló a svéd posta 1995-ös ötlete is, amelynek keretén belül felajánlotta a svéd állampolgároknak, hogy írjanak maguknak képeslapot, s 20 évvel később kézbesítették nekik azokat.

 

CINQUE x CINQUE II.

CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.2: Szikra Renáta. Öt kert.

 

Hangzó Budapest

Az Off-Biennále hatalmas programáradatából a hangalapú műalkotások sem maradtak ki. A Sound as Space című több helyszínes kiállítás az egész belvárost behálózva az urbanisztika és a térérzékelés hangzó lehetőségeivel foglalkozik.

 

CINQUE x CINQUE I.

ALL THE WORLD'S FUTURES - díszeleg kapitálissal hajóorrokon, napernyőkön, esernyőkön, hatalmas molinókon, katalógusokon és pici radírokon a felirat hirdetve a világnak, hogy megnyílt az 56. Velencei Képzőművészeti Biennále. Egy terjengős kérdésben maga a főkurátor, Okwui Enwezor is megfogalmazta azt a megakiállításokat jellemző örök dilemmát, ami bárkiben felvetődhet, aki csak a biennále sok helyszínes térképére és vaskos katalógusára tekint: 
Hogyan lesz képes ennyi művész, gondolkodó, szépíró, zeneszerző, koreográfus, énekes és zenész képeken, tárgyakon, szavakon, mozdulatokon, tetteken, dalszövegeken és hangokon keresztül maradéktalanul közvetíteni egy olyan hatalmas-vegyes, nemzetközi közönség felé azt az összetett üzenetet, hogy mi is ez a nagy léptékű felfordulás itt?

Töredékekből összeállítani az egészet – első kapcsolódó publikációsorozatunk a szubjektív beszámoló lazaságát és a kiragadott példák megvilágító erejét választotta módszeréül a kiállításkomplexum és a csodás helyszín jellemzéséhez.

CINQUE x CINQUE, azaz ötször öt. Huszonöt személyes élmény Velencéből. No.1: Winkler Nóra.

 

„Soha senki nem távolodott el azért, mert HIV-pozitív vagyok, sőt azt mondhatnám, még meg is erősödtek ezek a kapcsolatok”

Szász Lilla a Liget Galériában kiállított, majd az OFF-Biennále Budapest1 keretében a Gólyában május 11-ig megtekinthető Pozitív című2 munkája – első – megközelítésben egy esettanulmány Márta, a HIV-pozitív nagymama történetéről. A projekt már témafelvetésével is rendkívül fontos lenne – ahogy azt Süvecz Emese megnyitó beszédében hangsúlyozta a Ligetben.3 Fontos, mert Magyarországon még nem mutatott be magyar művész AIDS-szel kapcsolatos vagy általa érintett emberekkel foglalkozó munkát.4

 

És mindeközben Kölnben „a magyar művészet újrafelfedezése zajlik”*

A múzeumok és nagynevű nonprofit intézmények kiállítási programjait sok kritika éri manapság. Leginkább a hierarchikus felépítésükből adódó lassú reakcióidejüket bírálják, mely meggátolja őket az éppen aktuális diskurzusban való szerepvállalástól. Valószínűleg éppen ennek következtében körvonalazódik az a nemzetközi tendencia, miszerint a kereskedelmi galériák kiállításai és egyéb projektjei gyorsabban reagálnak a szakma figyelmébe kerülő kérdésekre, problémákra – legyen szó akár a háttérbe szorult művészeti irányzatok pozicionálásáról. Az aktív piaci szereplők magasfokú szakmai felkészültségükkel releváns alternatívát nyújtanak a lomha intézményekkel szemben, továbbá nem riadnak vissza olyan funkció betöltésétől sem, amely elsődlegesen nem az ő feladatuk lenne.1

 

Több szem többet...

Az idén ötödszörre kiosztásra kerülő Katalizátor-díj több újdonságot is tartogatott. Olyannyira, hogy a tranzit.hu szervezésében az évről évre, következetesen újragondolt jutalmazási rendszer 2014-ben egyenesen pályázattá alakult, tehát míg a korábbi évek során meglévő teljesítményeket értékelt, idén inkább új művészeti projektek generálására vállalkozott.
A következőkben három különböző szereplőt, csoportot kérdeztünk meg a Katalizátor 2014 tapasztalatairól. A szervezők oldaláról a Katalizátor-díj 2014 stábja, Hegyi Dóra, László Zsuzsa, Muskovics Gyula, Simon Vera, Soós Andrea és Szakács Eszter fogalmazta meg közös válaszát a három hónapos, többlépcsős, nyitott díjazási folyamattal kapcsolatban. Az öt döntőbe került projektgazda közül pedig a február 23-i díjkiosztó gálán azonos közönségszavazatot elérő két pályázót faggattuk: a Residenc Ybusz ötletgazdáját, Tulisz Hajnalkát, valamint a Barátok szobái projekt kigondolóit, Beöthy Balázst és Keserue Zsoltot.

 

A művészetnek nincs alternatívája

Asszociatív elmetérkép, gondolatfelhő, mindmap, imagecloud – ez az Aby Warburg Mnemosyne-atlaszát idéző, üdítő installálási mód jellemzi az Art Has No Alternative című kiállítást, amely többnyire köztéren végrehajtott művészi akciók, performanszok, happeningek dokumentációját mutatta be a pozsonyi Tranzitban (tranzit.sk). 

 

„...engem sohasem zavart, hogy gyerekként nem ihattam Coca-Colát” // '...it did not really bother me that we did not have Coca-Cola'

Ciprian Mureşan nemzetközileg elismert képzőművész Kolozsvárról, aki a poszt-kommunista művészgenerációhoz tartozik, vagy ahogy ő mondta az MTV-generációhoz. Kezdetben Kelet-Európa rendszerváltás utáni társadalmának átmeneti állapotára reflektáló rövid, komikus videói szereztek neki nevet. Manapság egyre inkább elfordulva a modern technológiától új munkáiban történelmi, társadalmi, valamint kulturális referenciákat sajátít ki, amelyeket aztán új összefüggésekbe helyez. A Ludwig Múzeumbeli egyéni kiállításán az eddigi teljes életművet végigkísérhetjük.
 
//
 
Romanian artist Ciprian Mureşan is an internationally known post-conceptualist artist from Cluj who belongs to the generation of Post-Communist artists, or as he claims, to the MTV generation. He was initially celebrated for short, comic videos reflecting on the transition of the contemporary post-Soviet life in Eastern Europe, while his most recent works mark a shift from the new technologies to a more manual way of creation where Mureșan still appropriates historical, social and cultural references, which he re-contextualizes. In his solo exhibition at Ludwig Museum we can see the whole oeuvre up to present.
 
 

Kortárstánc élénk színekben

Van néhány fiatalabb alkotó és csapat a kortárstáncban, akik mindent picit máshogyan csinálnak, mint elődeik. A Trafó Nextfeszt címmel mutatott be egy válogatást idén januárban az „Y-generáció” darabjaiból, legközelebb pedig március 2. és 8. között találkozhatunk velük a dunaPart3 eseményein. Meglepő, hogy a táncszakma bizonyos szereplői – finoman fogalmazva – elzárkóznak attól a friss és laza koreográfiai nyelvtől, ami ezeket az előadásokat jellemzi. Ennek lehetséges okairól Králl Csaba egy kétrészes interjúban beszélgetett a nextfesztes alkotókkal a Revizoron. A tánckritikust arról kérdeztem, miben újít, vagyis mivel váltja ki a generáció a – ’80-as években már egyszer lejátszott – szemléletbeli vitákat, kitérve e darabok vizuális aspektusaira is.

 

A Frieze trendjei

A New York Times szerint a dealerek és a gyűjtők már évek óta panaszkodnak, hogy túl sok művészeti vásár van a világon. A Skate's 2015-ös ez irányú kutatása kimutatta, hogy a jelenség túl van a csúcspontján: tavaly 1 032 792 ember jelent meg a világ különböző art fairein, 7,4 %-kal kevesebb, mint az azt megelőző évben. A 2014-es Frieze Art Fairről mi is beszámoltunk.