A talentumokat vissza kell fizetni

A béke és alkotás szigetének tűnik ma is a Kecskemét belvárosában megbúvó alkotóműhely. A nemcsak megnevezésében, hanem a világ meghatározó művészei által is nemzetközi szellemiségűnek tartott kerámiastúdió már az alapítását követő években nagy elismertségre tett szert. A hetvenes években történt, hogy először találkozhatott itt egy orosz alkotó az amerikai szilikátművészettel, az NDK és NSZK keramikusai egymással. Japán, ausztrál, kanadai, izlandi művészek érkeztek, mert hallottak arról, hogy a szocialista blokk közepén egy, a középkori műhelyek szellemiségét őrző, innovatív intézmény működik. A Stúdió szellemi atyja és irányítója Probstner János volt, akivel pályájáról, a Stúdióról és persze a korszakról beszélgettünk.

 

A csodálatos Üvegember

62 éves korában elhunyt Martin Roth német kulturális menedzser, aki pályája elején 1991-től, vagyis az újraegyesítés után vállalt múzeumvezetői állást Drezdában nyugatnémet kurátorként. Tíz évet töltött a Német Higiéniai Múzeum élén, majd 2011-ig a Drezdai Állami Műgyűjtemény felett rendelkezett. 1995 és 2003 között ő vezette a Német Múzeumok Szövetségét, 2011-től pedig öt éven át volt a londoni Viktória és Albert Múzeum igazgatója. A tíz évig a vezetése alatt működött drezdai Higiéniai Múzeum történeteiről Mélyi József írt kétrészes esszét az Artmagazinba 2015-ben. 

 

A Méregember és a figyelő Kundi

62 éves korában elhunyt Martin Roth német kulturális menedzser, aki pályája elején 1991-től, vagyis az újraegyesítés után vállalt múzeumvezetői állást Drezdában nyugatnémet kurátorként. Tíz évet töltött a Német Higiéniai Múzeum élén, majd 2011-ig a Drezdai Állami Műgyűjtemény felett rendelkezett. 1995 és 2003 között ő vezette a Német Múzeumok Szövetségét, 2011-től pedig öt éven át volt a londoni Viktória és Albert Múzeum igazgatója. A tíz évig a vezetése alatt működött drezdai Higiéniai Múzeum történeteiről Mélyi József írt kétrészes esszét az Artmagazinba 2015-ben. 
 
 

A Seuso-kincs

Ma rendkívüli sajtótájékoztatón jelentette be a miniszterelnök, hogy további Seuso-kincseket vásárolt meg Magyarország. Hogy az első készletet hogyan vételezte a kormány, annak részleteit 2013-ban 30 évre titkosították, arra hivatkozva, hogy még zajlanak a tárgyalások a többi darabról. A saga újabb állomáshoz ért. A Seuso-kincsről Mráv Zsolt (Magyar Nemzeti Múzeum) és Dági Marianna (Szépművészeti Múzeum) írt nekünk régészszemmel az Artmagazin 2014/3. számába.
 

Mint a csirkét

A nagy, az első osztályú, legmaradandóbb élmény Cristofano Allori. Judit, az arcát figyelő szolgáló, mintha azt nézné, milyen érzés. A kard Judit kezében, amiről nem lehet eldönteni, hogy ez most Allori gyengéje vagy ereje. Olyan szerencsétlenül áll, mert nem szokta a nő a fejlevágást. De azért fogja a fejet, aminek mintha nem volna súlya, talán tényleg ennyi egy emberi koponya, agy, öntudat.

 

Mira birodalma

Részben azért szerettem meg, amit Makai Mira Dalma csinál, mert annyira meglepett.

 

A hallgatag bárány

Van ebben a képben valami nyugtalanító. A virágok koszorújában heverő bárány bájos(an giccses) látvány lenne, ha nem lenne mind a négy lába gúzsba kötve, és nem ebben a baljósan sötét, nehezen beazonosítható térben feküdne.

 

Egyik szemem nevet, a másik sír

Ötödéves koromban, amikor még a nyelvszakosoknak is kötelező volt a pedagógia tárgy, megtanultam, hogy minél magisztrálisabb egy dolgozat, annál inkább illik az osztályzat mellé indok-lást fűzni. Ha tehát Az első aranykor címmel rendezett műcsarnoki kiállítást és az ahhoz kapcsolódó katalógust mint penzumot csak osztályozni kellene, hármas jegynél többre nem futná. De ez a hármas mégsem azonos a közepessel, és egy puszta szám igazságtalan lenne. Piros erényekből és fekete bajokból, azaz jelesekből és karókból állt össze ugyanis a végeredmény. Vagy másképpen: egy nevető és egy síró szemből. Ilyenkor tehát a jegy mellé jár a szöveges magyarázat.

 

Gyönyörű dolgok, nagy művésznő volt!

A bécsiek kedvelt festőnőjét még élete utolsó éveiben is gyakran lehetett látni, amint felszerelését jellegzetes kis kocsiján tolva motívumot keres a Práterben. Fiatalkora legszebb képeit is ott festette, mint az osztrák festészet történetében meghatározó Schindler-kör tagja, sőt inkább mint Schindlerrel együtt alkotó szuverén festő, aki sokat tett azért, hogy a művészi tehetséggel megáldott/ megvert nőket a konzervatív művészeti közeg.

 

Mindig tisztább formákkal dolgozik az ember, nem összemaszatolva...

Mindig nagyon érdekes, ha fel lehet fejteni, milyen élettények, élmények határozták meg egy pálya kialakulását. Esetünkben például azt, milyen történések, vonzódások alakították azokat a választásokat, amelyek eredményeképp itt áll előttünk egy nemzetközileg is érvényes művészet és egy egészen kivételes hatású művészszemélyiség.

 

Násfák és serlegek

Szecessziós ékszereink legszebb darabjai és a magyar labdarúgó vándortrófea ugyanazon kéz munkái: a mély tüzű zománcra és csillogó ékkövekre fordított szűrhímzés a női szíveket, a kupaserleg a férfiakét dobogtatja meg.

 

WARDEINER WERKSTÄTTE

A századelő egyik legnagyszerűbb magyar építésze, Vágó József legnívósabb budapesti épületei közül sok elpusztult. Szülővárosában, Nagyváradon azonban minden megvalósult terve áll még. A testvérével, Vágó Lászlóval közösen tervezett villa lehetőséget ad a régiónak egy európai jelentőségű múzeum kialakítására.

 

Goya unokája

Biztos kevesen tudják, hogy amerikai léptékkel mérve a mexikói határtól nem messze fekvő Dallasban van egy kis Prado, komplett spanyol gyűjteménnyel. Nemrég, a múzeum 50. születésnapi ajándékaként érkezett ide egy különleges mű.

 

Az emlékezet konoksága

Vízben álló tárgyak, amelyek kognitív disszonanciát tartanak fenn az általunk felfogható időn túl, miközben mégis az ellentétek összebékítésének emlékműveivé válnak. Tengerben álló kapu, vízben ázó zongoraváz, gémeskút egy tóban, amik között önállóan mozgó, evezős ágy-járat közlekedik.

 

Bevezetés a grúz avantgárdba

Az orosz avantgárd nem ismeretlen a magyar közönség számára, utoljára tavaly, a Nemzeti Galériában találkozhatott többek között Vaszilij Kandinszkij, Natalja Goncsarova és Mihail Larionov képeivel. De mit tudunk a grúz avantgárdról? 

 

Jászai tere, Kornélia neve

Az Osztrák–Magyar Monarchia festészetét bemutató kiállítás szerzőnk, P. Szűcs Julianna által is említett érdekességei közül alán a legnagyobb meglepetést Paczka Kornélia Jászai Mariról festett grandiózus képe jelentette.

 

Titkos album

Karikatúragyűjtemény csodálatos visszatérése keletkezése színhelyére, Isztambul diplomatanegyedébe, a régen Perának nevezett Beyoğlu kerületbe. Libanoni keresztények, örmények, görögök, törökök, oroszok, angolok, osztrákok, németek, olaszok, perzsák intrikája és lazítgatása a Boszporusz partján.

 

A „DADAZÓFUS”

Vége a DLADLA-nak! A Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA képzésén pallérozódó művészek dada kiállítása ma este 18:00-kor katalógusbemutatóval és Fajgerné Dudás Andrea DADA BABA című performanszával zárul. A DADA BABÁval Fajgerné öt olyan képzőművésznőre reflektál, akik meghatározó alakjai voltak a dada mozgalomnak és képzőművészként jelentős műveket hoztak létre. Megidéződnek többek között Emmy Ball-Hennings performansz-ruhái, Sophie Taeuber-Arp dada-babái, Jacqueline Chaumont táncmozdulatai, Hannah Höch kollázsai és Baroness Elsa von Freytag-Loringhoven versei. Fajgerné a felkészülés során többek között A „DADAZÓFUS” – Egy nő a dada forgatagban: Hannah Höch című cikkünket is használta.

 

TOTÁLIS MOST – Sci-fik, ufók, X-akták és a valóság: az F–16-osok

Pörög a Nextfeszt, az új generáció fesztiválja a Trafóban. Ennek megfelelően a hely alagsori galériájában bemutatkozó képzőművészek is igen fiatalok, mi viszont már többükre felfigyeltünk. 2016 áprilisában például Fridvalszki Márkkal foglalkoztunk: Sirbik Attila, a St. Euphemia című regény szerzője vezetett végig egy számos kérdést felvető, szubjektív gondolatmenetet 88. lapszámunkban. Miben gyökerezhet, ha egy képzőművész a haditechnológiában látja meg a szépséget? Milyen választott művészi technikák következnek a digitális eszközök működésének hibáiból? 

 

Allegro Barbaro

Régebbi összeállításunk duplán aktuális: egyrészt a hónap végéig még látható a #Bartók kiállítás a Ludwigban, másrészt decemberben, a Kieselbach Galéria 2016-os karácsonyi árverésén rekordáron, 170 millió forintért kelt el Tihanyi Lajos 1908-ban Párizsban készült látképe. A festmény kikiáltási ára 34 millió forint volt, magyar fauve munkájáért eddig még sosem fizettek ekkora összeget. 

Az alábbi összeállítás a Musée d’Orsay 2013-as Allegro Barbaro című kiállítása, valamint az ugyanebben az évben, a budapesti Nemzeti Hangversenyteremben megrendezett „Bartók­-maraton” kapcsán készült, és Bartók vonatkozásában hoz példákat a magyar festészeti megújulásra, zene és képzőművészet akkori kapcsolódási pontjaira. Emellett bemutatja, hogy a magyar modernizmus Párizsba szakadt képviselői milyen élményeket olvasztottak be munkáikba a francia fővárosban töltött időszakból. Ezek közé a tapasztalatok közé tartozik az a látvány is, amelyet a siketnéma Tihanyi Lajos a Pont St. Michel (Párizs)*címmel festett meg 1908-ban. A rekordáron elkelt festményen az a motívum jelenik meg, amit abból a párizsi ablakból festett Tihanyi, amely mellett éppen Matisse lakott.