Senki sem büszkén kortárs, senki sem szégyell kortársnak lenni *

Az idén negyedjére kiírt Leopold Bloom Képzőművészeti Díj pályázati struktúrája a kezdetek óta nem változott: nincs korhatár-megkötés és az évente változó, három fős, nemzetközi zsűri a művészi portfólió és egy – a díjjal járó pénzjutalomból megvalósítani kívánt – külföldi kiállítás koncepciója alapján dönt. Így szűkült le most is a hatvankét benyújtott pályázatból álló anyag arra a nyolc shortlistes alkotóra – Borsos Lőrinc, Ezer Ákos, Fabricius Anna, Fridvalszki Márk, Gróf Ferenc, Németh Hajnal, Schmied Andi, Szabó Eszter –, akik az Új Budapest Galériában rendezett kiállításon mutatkozhatnak be.

 

Bloom, fame, glory

Múlt pénteken a jelenleg Berlinben élő és alkotó Németh Hajnal vehette át a legrangosabb magyar képzőművészeti díjként számon tartott 2017-es Leopold Bloom Art Awardot az Új Budapest Galériában.

 

Abstract Hungary

Az Abstract Hungary keretében huszonnégy olyan magyar alkotó mutatkozik be a grazi Künstlerhausban, aki művészeti gyakorlatában az absztrakció lehetőségeit keresi. Hogy a résztvevők mióta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, az változó, a kiállítás ugyanis egy szélesebb narratívát vázol fel: az anyagban az idősebb nemzedék elismert tagjai mellett olyan kiemelkedő középgenerációs és fiatal művészek munkái is megjelennek, akiknek a munkássága kevéssé ismert még a nemzetközi közönség előtt. A kiállítótér két emeletén a hatvanas évek úttörő, az utóbbi években egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kapó absztrakt alkotóinak (pl.: Bak Imre, Fajó János, Jovánovics György, Ilona Keserü Ilona vagy Maurer Dóra) életművéből a legfrissebb munkák kerülnek dialógusba a kilencvenes években jelentkező új konceptualizmus képviselőinek (pl.: Andreas Fogarasi, Kokesch Ádám, Komoróczky Tamás vagy a KisVarsó művészcsoport) alkotásaival és a nyolcvanas, kilencvenes években születettek nemzedékébe tartozó magyar művészek (pl.: Ember Sári, Keresztes Zsófia, Rudas Klára vagy Nemes Márton) műveivel. Az Abstract Hungary a magyar közegen belüli sajátos konceptuális beütéssel bíró absztrakt művészetről folyó élő „párbeszédet” teszi láthatóvá, így adva új szempontokat a vonatkozó nemzetközi diskurzushoz.

 

 

Az autizmus mint metafora – megnyitóbeszéd

Egy cikket vagy kiállításmegnyitót mindig könnyű etimológiával kezdeni. Autizmus és metafora: a cím mindkét szava mentén kézenfekvőnek tűnne a megközelítés, de maradjunk most az autizmusnál, amely az „autos”, azaz „önmagában” görög szóból ered. Ezt érthetjük magányként, de lehet olyasvalamire is gondolni, ami egymagában megáll. Míg az első értelmezés az autizmus lényegéhez vezet el, addig a második jelenleg távol áll attól, hiszen a fogalomra manapság mindenekelőtt fejlődési zavarként gondolunk. Ez az újabb kettősség is elbizonytalanító, hiszen valójában nem tudjuk pontosan meghatározni sem a fejlődés, sem a zavar fogalmát. A szóelemzéssel így végtelen örvénybe kerülünk, amelyből felfelé valószínűleg nincs út. Mi történik viszont akkor, ha magából az örvényből indulunk ki? Ha azt a tényt, hogy 2017-ben egy kortárs képzőművészeti kiállítás nyílik Magyarországon az autizmus és a művészet metaforikus összefüggésére támaszkodva, egy időörvényből kiindulva vizsgáljuk.

 

Mások kíváncsi szemeivel

Még meg sem nyílt a kiállítás, de fontos felületeken már terjedt a híre, és kezdtek megjelenni ajánlások, listák, amik felhívták rá a figyelmet. A hatvanas hetvenes évek magyarországi neoavantgárd művészetét fő művekkel bemutató With the Eyes of Others a Time Out New York öt legjobban várt kiállítása közé is bekerült. 

 

VIVA ARTE VIVA – Csörgő Attila, Hajas Tibor és Várnai Gyula az 57. Velencei Képzőművészeti Biennálén

Május 13-án nyílik az idei Velencei Képzőművészeti Biennále, amelyet 57. alkalommal rendeznek meg 2017-ben. A november 26-ig látogatható kiállítás a Viva Arte Viva címet kapta, főkurátora, Christine Macel művészettörténész, a párizsi Pompidou Központ vezető kurátora. Összesen 86 ország képviselteti magát a Giardini történelmi pavilonjaiban, az Arsenale területén, az egykori hajóépítő csarnokokban és a város egyéb helyszínein. Három ország – Antigua és Barbuda, Kiribati valamint Nigéria – első alkalommal vesz részt a Biennálén. A központi nemzetközi kiállítás, a Viva Arte Viva kilenc egységből áll a Giardini központi pavilonjától az Arsenaléig, és 51 országból 120 meghívott művész munkáit mutatja be. A központi kiállításon Csörgő Attila és Hajas Tibor munkái is szerepelni fognak.

 

Kell-e nekünk Instax kamera?

Vannak olyan eszközök és teljesítmények, amiknek kevesebb kreditet adunk, mint amennyit megérdemelnének.

 

Elhunyt Magdalena Abakanowicz

86 éves korában elhunyt Magdalena Abakanowicz, lengyel szobrász és textilművész.

 

A mi házunk

Aki ismeri Szász Lilla munkásságát, nem lepődik meg A mi házunk kivételesen meghitt hangvételén. A 2B Galériában március 10-ig megtekinthető kiállítás különlegessége, hogy ezúttal nem egy ismeretlen család mindennapjaiba vezet be minket, mint ahogyan az alkotó eddigi legtöbb fotósorozata. A kiállított képek Lilla saját nagyszüleit mutatják be a nyilvánosságnak. A nagymama és a nagypapa életében pedig nem volt semmi formabontó vagy rendkívüli. A fotók egy idős házaspárt ábrázolnak, ahogyan sütnek-főznek, végzik a ház körüli dolgokat, és a nap végén szódásszifon szemüvegen át nézik a tévében a lottósorsolást. Van azonban valami hihetetlenül megrázó abban, ahogyan az udvaron szaladgáló tyúkok, a fényképezőgéppel megörökített sütemények vagy a mézes háztető és a kedvenc szelet rossz helyesírással lejegyzetelt receptjei megjelennek a kiállítótérben.
 

 

CTM, HAU – BERLIN, TRAVELOGUE – 2017-01-31

Az avantgarde ellenkultúra kultikus zenészével, a Throbbing Gristle vagy a Psychic TV zenekarok frontembereként ismert Genesis Breyer P-Orridge-dzsel lehetett kedd este élőben találkozni a HAU színpadán. A koncert előtt bemutatták a zenei múltján kívül radikális életprojektjéről elhíresült művészről készült dokumentumfilmet.

 

TAKE MY CROWN

II. Edward és az elbaszott work-life balance

 

Íme, a 2017-es OFF-Biennále Budapest nyílt pályázatának nyertes projektjei

A nyílt pályázatra 94 program-javaslat érkezett, melyek közül 20-at választott ki a kurátori stáb tagjaiból álló zsűri. A kiválasztott pályázatok között található performansz, kiállítás, előadás, interaktív társasjáték, köztéri installáció, workshop, kiadvány és koncert is. 

 

„Kiegészítés” a Terror Háza előtt

Az Eleven Emlékmű civil közössége a forradalom 60. évfordulója alkalmából 2016. október 22-én két tablóval egészítette ki a Terror Háza előtti időszaki kiállítás anyagát. A bemutatott „pesti srácokon” kívül munkástanácsok, értelmiségi, szocialista és szociáldemokrata csoportok megkerülhetetlen részesei voltak a forradalomnak, de a múzeum előtt elhelyezett tablókról hiányoztak ezek a fontos szereplők. Az akció szervezői és lebonyolítói ezt az űrt kívánták pótolni a kiállításon látható bemutatófalakhoz hasonlító mobil tablóikkal. A tartalmi anyagot történészekkel együttműködésben állították össze. 
 

Nyáry Krisztián: „MINTHA A HÁZ CSAK IZZÓ SZERELMÜK MIATT TARTANÁ ŐKET ÖLÉBEN” – Berény Róbert, Spitzer-Somló Ilona és Breuer Eta

Ki az a magyar festő, aki Marlene Dietrich-hel is randevúzott, miután tönkrement a házassága Kun Béla titkárnőjével? És vajon miért maradt szomorúan, örökre a sarokba száműzve a második feleség, a Csellózó nő hangszere? Festészet, zene, pszichoanalízis – és a történelem. A Berény-sztori.

 

Jagicza Patrícia WUNDERKAMMER c. kiállításáról

A WUNDERKAMMER című kiállítás Jagicza Patrícia festői érdeklődését mutatja be egy a kiállítótér adottságaihoz illeszkedő válogatás formájában. A letisztult műtermi kompozíciók és a szubjektív tárgycsendéletek jól tükrözik a művész megfigyeléssel, látással, művészettel és magával a festészettel kapcsolatos aktuális eszmefuttatásait és technikai kísérletezéseinek eredményeit. A WUNDERKAMMER címválasztás metaforikus értelemben utal a festő műtermére, a „csodák szobájára”, ahol a legkülönfélébb formájú, színű, anyagú és funkciójú tárgyak sorakoznak és kerülnek vászonra, de vonatkoztatható a kiállítóteremre is, ahol a festményeken keresztül betekintést nyerhetünk Jagicza belső, „kincses kamrájába”.

 

NYÁRY KRISZTIÁN: „Röviddel egybekelésük után szét kellett volna válniok.” - EGRY JÓZSEF ÉS PAULER JULISKA

1916-ban hadgyakorlat közben beszakadt a jég egy 33 éves baka alatt. Előbb tüdőgyulladást kapott, aztán a betegségtől legyengülve elkapta a tbc-t is, hetekig feküdt élet-halál között. Egry József festőt nem sokkal bevonulása előtt kezdte számontartani a műértő közönség, szegényembereket ábrázoló, expresszionista hatásokat mutató műveit egyre többször állították ki. Gyerekkorában hajléktalanként bolyongott a szüleivel, így testközelből ismerte a nyomort, amit képein bemutatott. Balesetének köszönhette, hogy művészi pályája és magánélete fordulatot vett. Mivel betegségéből nem gyógyult meg, elöljárói a badacsonyi hadikórházba küldték rehabilitációra. Az ideiglenes kórház nem volt valódi egészségügyi intézmény: egy vendéglőben rendezték be, az ápolószemélyzet pedig önkéntes úriasszonyokból állt. Itt gondozta a betegeket a szigoráról ismert Vízkelety ezredes felesége is. Az ezredesné – leánykori nevén Pauler Juliska – kilenc évvel volt idősebb Egrynél, és mindenben ellentéte a lábadozó bakának. A sovány, aszketikus alkatú, hallgatag festő és a gömbölyded, sokat nevető, még többet beszélő asszony mégis egyre több időt töltött egymás társaságában.

 

Képbe zárt írások – Vasárnapig a Vaszaryban

A füredi Vaszary Villában egy kicsi, de ujjongó meglepetéseket tartogató kiállítás látható arról, hogyan lesz az írás, a szöveg, tárgya a képnek.

 

Maurer Dóra Londonba „költözött” – Interjú Katharine Kostyállal, a White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével

A világ kereskedelmi galériáinak fellegvárában, vagyis a nagy múltú londoni White Cube-ban július 9-ig Maurer Dóra szóló kiállítását tekintheti meg a mindig aktív londoni művészeti közeg. A mára ikonikussá vált galéria, a White Cube az 1990-es évek elején robbant be a köztudatba, amikor Jay Jopling és az ő lakásgalériaként induló kísérleti kiállítóhelye elsőként adott otthont a mára szupersztárrá váló YBAs1-generáció akkor frissen diplomázó radikális művészeinek. A White Cube huszonöt év alatt a világ vezető kereskedelmi galériájává nőtte ki magát, évente több mint húsz kiállítást mutatnak be hongkongi és két londoni kiállítótermében. Művészköre igen kiterjedt: a brit húzónevek (Damien Hirst, Tracey Emin) mellett jelen vannak a német neoexpresszionista iskola képviselői is (George Baselitz, Anselm Kiefer), csakúgy mint a legfiatalabb generáció feltörekvő alkotói (a Leo Gabin kollektíva, Christian Rosa, Jack Greer).

A White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével, Katharine Kostyállal a bemutató körülményeiről, a jövőbeli tervekről és persze Dóráról beszélgettünk.