Északi fény, könnyű súly


Északi fény, könnyű súly


Milla Vaahtera sorozata jó példa arra, hogy a képzőművészet és a dizájn közti határterület nem egy könnyen átléphető, képzeletbeli vonal, sokkal inkább fogalomkör, potenciális alkotóterület.

 
Tőlem nekem

Tőlem nekem

A kötelező boldogság legszebb példája az ember születésnapja. Ezen a napon tilos szomorúnak lenni, tilos egyedül maradni, tilos a kevéssé kedvelt családtagokat kihagyni a születésnapi összejövetelből, tilos ajándékot visszautasítani. Megszületésünk napjától kezdve arra nevelnek minket, hogy a születésnap boldog esemény, amit csakis megfelelő ünnepléssel lehet méltóképpen átélni – erről tanúskodnak a családi albumok gyermekalakjai torta, virágcsokor és ajándékok mellett pózolva.

 
A jövő kövületei

A jövő kövületei

Súlyos, mélysárga, műanyag szalagfüggöny rekeszti ki a szikrázó napsütést és tartja bent a hűvös félhomályt a Lajos utcai Galéria alsó teremsorában. Bent tömény méhviaszillat: sárga, meleg, otthonos. Méhek nincsenek, a viasz vaskos alumíniumtáblákra tapad, amelyek különös kaptárakként függenek a térben. Szabályos sejtszerkezete csak az alumíniumtáblának van (már amennyire a csúszásgátló felületként is használt lapok rácsszerű mintázatát annak tekintjük), de a viaszt sem méhek formálták, az biztos. A lyukacsos, amorf formák talán valamiféle makettek, a fémhez tapadó viasz másutt kis krokodilok vagy gyíkok kövületszerű lenyomatát őrzi, mint egy lágy borostyán. Az éles fényben csak ez a nagyon eleven, szinte lélegző anyag látszik, ami nemcsak a tekintetet, de a kezet is vonzza. Muszáj megérinteni.

 
Vénusz unokái

Vénusz unokái

A MyMuseum Galéria kiállítóterébe beköltöztek Vénusz sokadik generációs unokái. Ha például az Urbinói Vénusz felkelne pamlagáról, hogy megtekintse a Pügmalión című kiállítást és az örökségét tovább vivő utódait, igencsak sűrűn hagynák el olyasfajta mondatok a száját, hogy „bezzeg az én időmben…”.

 
Tartalék csirkefarhát

Tartalék csirkefarhát

A Horizont Galéria egyik falán csirkefarhát nippek sorakoznak. 

 
Sínen vagyunk?

Sínen vagyunk?

A Homo Domesticus kötött pályán mozog az otthona és a hivatalok egyenirodái között, mint az általa előszeretettel vagy kényszerűen használt tömegközlekedés járművei. Ezen a jól behatárolható területen végzi Szabó Eszter már csaknem egy évtizede vizuális kutatómunkáját, hiszen legnagyobb sűrűségben itt tanulmányozhatóak azok az egyedek, akiknek sajátos tartását, mozgását, arckifejezését, öltözetét egymásra másolva, satírozva dolgozik a faj(ta) jellegzetesen elmosódott, kontúrvesztett képén: a már nem fiatal, dolgozó nő portréján.

mobil porno rokettube porno video porno izle

 
Tanulva tud az ember

Tanulva tud az ember

Dobokay Máté a Capa Project Roomban nyílt kiállítása az Ag címet viseli – az ezüst vegyjelét. A laborszerű kísérletezések hogyanját bemutató werk fotográfiák mellett az anyag központi elemét a kísérletezések következtében létrejövő, kis méretű objektek adják.

 
Megtévesztés mesterfokon

Megtévesztés mesterfokon

Játszótereken mosolygó gyerekek, lopva megörökített, mókás családi videók, első lépések, első szavak – azok, akik még nem csatlakoztak a közösségi média intézményét elhagyók egyre növekvő csapatába, jól ismerik az ismerős kisgyerekes szülők az előbb felsoroltakhoz hasonló posztjait. A kedves gyerekekről áradó tartalmak mögött azonban minden esetben egy, az okostelefonját a legtökéletesebb pillanatban előkapó szülő áll. Sőt, hogyha egészséges kritikával viszonyulunk a helyzethez, akár így is fogalmazhatunk: a tartalmak mögött egy, az okostelefonjukat vadnyugati Coltként (egy revolver fajta – a szerk.) mindig kézügyben tartó szülők állnak.

 
Felszívódott emlékek, hiányzó információk

Felszívódott emlékek, hiányzó információk

Az ISBN könyv+galériában látható Asztalos Zsolt-kiállítás a művészettörténet ismeretlen szerzőinek állít emlékművet.

 
Úristen! Festek!

Úristen! Festek!

Művészettörténet, művészetelmélet, tudománytörténet, művészetfilozófia, filozófiatörténet. Olyan szakterületek, amelyeket gyakran hívunk segítségül amennyiben a kortárs művészet elméleti vagy történeti hátterét kívánjuk tanulmányozni. De mi a helyzet a művészet alapanyagainak és az ezeket árusító üzleti vállalkozásoknak a történetével? A sztori szerves részét képezi a képzőművészek anyaghasználatának és eszköztárának fejlődése is, mégis a művészettörténet-tudomány korszakolása jellemzően inkább stílusirányzatok, iskolák és alkotók mentén történik. Pedig bizonyos művészettörténeti paradigmaváltások nem következhettek volna be akkor és úgy, amennyiben a technika fejlődése és a különböző praktikus találmányok nem segítik a művészek munkáját.

 
Ülj egyenesen, ne csoszogj, húzd ki magad!

Ülj egyenesen, ne csoszogj, húzd ki magad!

A Ludwig Múzeum Eszközök – Médiaművészet az elmúlt 20 évből című csoportos, a gyűjtemény anyagából válogató kiállítása a médiaművészeti munkák megőrzése körül felmerülő kérdéseket pedzegeti. Vajon mennyivel nehezebb egy digitális hordozón birtokolt műtárgy biztonságban tudása, majd adott esetben megfelelő bemutatása, mint a hagyományos képzőművészeti technikákkal készült alkotásoknál?

 
Maszatos tányérok?

Maszatos tányérok?

A Platán Andrássy útra nyíló kirakatán át egy finom étkészlettel szépen megterített asztalra látunk, ami ezen a környéken nem lenne meglepő látvány, ha nem egy galériatérről lenne szó. 



 
Utóirat egy átlalótól

Utóirat egy átlalótól

A Lépték című kiállítás már címében is tömören, lényegre törően fogalmaz, amikor a hazai kortárs alkotók különböző generációiban és az eltérő médiumokban – a fotóprojektektől, a szobrászaton át, a miniatúráig vagy épp a galéria teljes széltében elnyúló freskóig – gyűjti össze a méretváltás révén előálló jelentéseket. Ez a tematikus seregszemle egyszerűen leírható a nagyítás és kicsinyítés fogalompárjával, amely kétégtelenül látogatóbarát, már-már túl könnyen emészthető narratívát kínál a Bálnába érkező közönség számára.

 
 
Láthatatlan gyűrű

Láthatatlan gyűrű

2016-ban Don Tamás szervezésében született meg az Enyészpontok projekt, amely azóta felkért képzőművészek közreműködésével minden évben egy-egy kijelölt időszakra, társadalmi és történelmi folyamatokra koncentrálva a zsidóság sorskérdéseivel foglalkozik.

 
Plusz-mínusz három év

Plusz-mínusz három év

A Liget Galéria – a budapesti kulturális közegben több mint 30 éve példásan aktív, független koncepció mentén működő és sokszor kifejezetten progresszív alkotói megfontolásoknak teret adó önkormányzati kiállítótér – a szívügyünk. A Liget Projekt 2011-es városfejletészi képzete óta többször voltunk borúlátók a Várnagy Tibor nevével fémjelzett galéria sorsával kapcsolatban, nem alaptalanul. Miután a szomszédos könnyűzenei komplexum (Dürer kert, Dürlin, Keleti blokk) közelgő kényszerköltözése is a múzeumnegyed nagyobb játszmájának a része (Fővárosi Nagycirkusz áthelyezése), kérdéses, hogy a tervezett szuper negyed tőszomszédságában a non-profit szcénában már így is túlélőnek számító Liget Galéria milyen esélyekkel rendelkezik a további működést illetően.

 
Gavrilo Princip álma

Gavrilo Princip álma

A Debreceni Nemzetközi Művésztelepnek immár második éve volt központi hívószava a dizájn. A 2018-as alkotótábor résztvevői a dizájnt mint a rezisztencia eszközét vizsgálták, vagy éppen a dizájn mindenhatóságával szembeni ellenállás formáit keresték.

 
Csicsibua

Csicsibua

A titokzatos című, oltárszerű – de akár síremléknek is beillő – szobor a Műcsarnok Rejtett történetek című kiállításán szerepel, amely a 20. század első felének életreform mozgalmait, illetve e mozgalmak és a különböző művészeti ágak, művészcsoportok néhol nyilvánvaló, néhol rejtett összefüggéseit hivatott feltárni. (A felhalmozott izgalmas dokumentumok, tárgyi emlékek és műalkotások elképesztő mennyisége egyébként inkább megnehezíti, mint segíti az átlátást, inkább csak bepillantást enged abba a különleges kapcsolati hálóba, ami a századelő reformgondolkodóit ezer szálon összefűzte.)

 
Tisztítótűz

Tisztítótűz

Dobos Tamás és Varga Richárd közösen készített képciklusából négy kiválasztott fotográfia és három kontaktsheet került be a Capa Központ KÉP-ÉLMÉNY című kiállítására. 

 
Meztelen növények

Meztelen növények

A Magyar Nemzeti Galéria Bacon, Freud és a Londoni Iskola című kiállítása kapcsán az intézmény vendégkönyvében komoly vita bontakozott ki arról, hogy vajon a tárlaton látható, érzékletesen megfestett, meztelen emberi testeket ábrázoló képek a „csúnya” vagy a „szép” esztétikai kategóriájába sorolandóak-e? A sokszor keresetlenül megfogalmazott, instant véleménynyilvánítások felháborodást kifejezve boncolgatják (sic!) a kérdést: van-e helye az emberi test halandóságát, a bőr felszínét és a fizikai vázat kendőzetlenül bemutató festményeknek egy közintézmény falai között?

 
 
Tapintó kezek, látó szemek, halló fülek – találkozás a változó tapasztalattal

Tapintó kezek, látó szemek, halló fülek – találkozás a változó tapasztalattal

November 14-én Párhuzamos valóságok címmel nyílt csoportos kiállítás a Deák 17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galériában, Kovács Andrea független kurátor rendezésében. A hét műből álló válogatás a 2014 óta a Trafóban futó smART! XTRA – szintén Kovács Andi szerkesztésében –, elsősorban új médiumok, város és művészet kapcsolatára koncentráló sorozat követői számára ismerős, korábban részlegesen már érintett témákat, alkotói módszereket fűz fel egy közös fonalra. Nevesül a valóság érzékelésünket befolyásoló, mediális környezetekkel foglalkozik: a VR-tól, a techno-spiritualizmuson át, az új-anyagiság szemléletéig. A kiállításra készült friss munkák mellett visszaköszönnek Kovács Andi művészeti ügynöksége, a Let it Be! art agency az elmúlt években – például a MOME-val vagy a Fiatal Képzőművészek Stúdiója partnerségében – bemutatott projektjei is.