… non troppo - ahogyan az idő megmozdul

A 2B Galéria kiállításaival hosszú ideje teret biztosít az egyes művészeti ágak határterületein mozgó kezdeményezések megismerésének, ezen belül is kiemelten foglalkozik a vizuális és auditív művészetek között létrejövő kapcsolatok kutatásával. Ez a vállalás találkozik most egy izgalmas kurátori tematikával. Böröcz László családokat bemutató sorozatának 15. állomásaként Kurtág György és fia, ifj. Kurtág György, valamint a videóművész unoka, Kurtág Judit alkotófolyamataihoz juthatunk egy lépéssel közelebb úgy, hogy a közös vizsgálati alapot zene biztosítja.

 

Gallery hopping 2014. 11. 11 – 11. 16.

Úgy tűnik, a nyolcvanas generáció nagyon elemében van. Eheti kiállításajánlónk erre a csoportra fókuszál, de nehéz is lenne másként eljárni, mert tagjainak szinte mindenben benne van a keze. 

 

Egy szoboravatás margójára

2014.október 10-én Párizsban a X. kerületi rue du Chalet közparkjában ünnepélyes keretek között felavatták a Société Réaliste magyar-francia művészpáros által alkotott Waiting for the Mo(nu)ment 2014-2045* című köztéri művét, amely Jean és Marie Moinon francia házaspár emléke előtt tiszteleg. Gróf Ferenc és Jean-Baptiste Naudy munkája nem aktuális kormányzati akarat révén, hanem civil kezdeményezés eredményeként született.
 
És hogy hogyan is történt ez az egész? 
 
 

SCREAM! SCREAM! SCREAM!

Kortárs művészeti munkák, projektek, akciók híre, illetve azok dokumentumai ritkán járják be a hazai netes sajtót. Pláne villámgyorsan. Nemrég azonban ez történt Monhor Viktória performanszával. 2014. szeptember 19-én, pénteken, az MKE intermédia szakos hallgatója előadta Dick Higgins Danger music partitúra sorozatának 17. darabját, egy kimerülésig tartó sikoly-sorozatot a budapesti Szabadság téren, a vitatott szoborkompozíció előtt. Az intenzív figyelmet is részben a tudatosan megválasztott helyzetnek és helyszínnek köszönhette. A performansz az Eleven Emlékmű aznapi beszélgetésébe építve, ahhoz kapcsolódóan zajlott, közvetlen közönsége pedig az csoport volt, amelynek tagjai jelenlétükből és beszélgetéseikből kívánják megépíteni a Magyarország német megszállása 1944. március 19. című emlékmű alternatíváját. 
Az Artmagazin néhány nappal később a teljes, majdnem húsz percig tartó esemény dokumentációját közzétette videón. A másodlagos beszámolók sora itt vette kezdetét.

 

 

Sétálunk, sétálunk…

Kétségbe vagyok esve. 
 
Nemrég még lelkesen határoztam el, hogy az FKSE hagyományőrző éves kiállításának helyszínei közül gyalogszerrel keresek fel annyit, amennyit csak tudok, mert napsütéses ősz van. Leszűkítettem a művek sorát, és úgy döntöttem, hogy az egész kiállítást egyetlen, kiterjedt konceptuális műalkotásként értelmezem. Elindultam, kezemben a leporelló a művészek listájával és egy idegesítő, rózsaszín térképpel, aminek segítségével felderíthettem az utcán, téren, homlokzaton, kirakatban látható műveket. 
 

Aki keres, talál

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület hagyományos éves kiállítása idén a megszokott kiállítási forma helyett kísérleti modell szerint szerveződött. A kurátor felelős szervező,1 Timár Katalin és a Stúdió tagjai hosszas előkészítő workshop során dolgozták ki az október 1. és 19. között, Budapest negyvenegy különböző pontján – köztereken, vitrinekben, kocsmákban, turkálóban, kirakatban, zöldségesnél – a város mindennapi helyszínein fellelhető kiállítás felépítését. A kurátor-művész kapcsolatot alkotótársi viszonyként kezelő projektben az alapot a mini kiállítások szövevényes hálózatstruktúrája, a résztvevők együttműködéséből kibomló kísérletezés, valamint a közös gondolkodás jelenti. Ugyan erről a közös előkészítő munkáról a bemutatott művek nem árulnak el sokat, a projekt folyamatszerűségének hangsúlyozása mindenképpen indokolja, hogy a kiállítási forma maga is a kiállítás részeként értelmeződjön – az egyéni munkák mellett a résztvevő művészek és a felelős szervező közös műalkotásaként.
 
 

A legtöbb - műtárgyvadászat

Az FKSE éves kiállításának másnapján a nyakamba vettem a várost, és az idén negyvenegy, jobbára belvárosi helyszínen megrendezett kiállítás felfedezésébe kezdtem. A művek október 1. és 19. között – a néhány hagyományos kiállítótértől eltekintve – olyan változatos helyeken tűnnek fel Budapesten, ahol többnyire nem találkozhatunk kortárs képzőművészettel, vagy legalábbis nem ilyen formában: üzletekben, szolgáltatóegységekben, utcákon.

 

A Trapéz Galériáé lett az aranyalma

Az Artmagazin standszépségmérő bizottsága aranyalmáját az idei Art Marketen a fiatal galériának számító Trapéz falára tapasztotta.

 

Viennafair 2014

A bécsi vásárt, a Viennafairt idén rendezték meg tizedszerre. Akár jubilálhattak is volna, pezsgős vödrökkel és tűzijátékkal, de csak tették a dolgukat, mint rendesen. Három évvel ezelőtt orosz befektető-milliárdosok megvették az egész céget, kineveztek két dinamikus kurátoramazont, hogy trendi New York-i fazon szerint fogalmazzák újra a fair arculatát. Ezt kemény kézzel le is vezényelték – majd kilépett az egyik orosz milliárdos (a második évben), és lelépett az egyik igazgató (idén, egy hónappal a vásár kezdete előtt), de maradt a fiatal, kazahsztáni születésű Christina Steinbrecher-Pfandt. Itt épp nagyonkék szerelésben pózol a vásár nagyonkék felirata előtt (az egész Viennafair idén ebben a nagyonkék arculatban tobzódik):

 

„Az egyik első »internetes újságíró« voltam”

Seres Szilvia beszélgetése Bodoky Tamás Pulitzer- és Gőbölyös Soma-díjas újságíróval, az atlatszo.hu alapító-főszerkesztőjével.
 
 

Emlékmosoda

Két nő állít ki a 2B Galériában. 
Két nő saját élethelyzetéből kiindulva reflektál más nők életére. 
Munkáikat – konkrét és átvitt értelemben is – a hiány ábrázolása köti össze. Mindkét sorozat valamilyen veszteség feldolgozásával foglalkozik, az egyik családi titokra keresi a magyarázatot, a másik egy szakítás utáni talpraállás lépéseit jeleníti meg. 
 

„Minden emberben ott van a kreatív hatalom és erő, hogy tegyen és változtasson dolgokon apránként...”

A londoni Design Museum minden évben kiválasztja a világ minden tájáról azt az általa legjobbnak ítélt hetvenhat munkát, amit az év design díjára terjeszt fel. Idén a hat kategória digitális szekciójában jelölték Gálik Györgyi a PAN Studioval és Tom Armitage-dzsel közösen készített installációját, a Hello Lamp Postot is, amit azután készítettek, hogy megnyerték az első Playable City Awardot Bristolban. Gálik Györgyi a MOMÉ-ról indult és nagy utat járt be az elmúlt évtizedben. Idén szeptemberben kezdte meg doktoriját a Royal College of Art Innovation Design Engineering PhD programján. Seres Szilvia beszélgetéseinek és kutatásának a net art szcéna múltjának rekonstruálása mellett célja az is, hogy a magyarországi újmédia-művészet fiatal alkotóit is bemutassa. A szerző ezúttal a Londonban élő xdesignerrel, Gálik Györgyivel beszélget.

 

Parádé Arles-ban

A sokkoló kiállításairól is ismert Les Rencontres d'Arles fotófesztivál két hónapjára a dél-franciaországi kisváros teljesen átalakul: a 12. századi kápolnáktól kezdve a múlt századi gyárépületeken át a római kori arénáig majd minden arles-i tér a nemzetközi találkozó helyszínévé válik. A nagyszabású rendezvény sajátos hangulatához a meleg nyári esték, a népviseletbe öltözött lelkes helyiek és a város bárjai előtt óriási vájdlingokban gőzölgő paella is hozzájárulnak.

 

Gallery hopping 2014. 09. 11-14.

Száguldó riportereink múlt heti bejelentkezései is mutatják, hogy beindult az őszi kulturális szezon. A nagy boom ráadásul még csak most tetőzik, úgyhogy aki forró teát szüpürtyölve reménykedne otthon a másnap kezdődő vénasszonyok nyarában vagy inkább anti-esőtáncot járna valamelyik budapesti csehóban, inkább vegye az esernyőjét és induljon el művelődni, nézni, enni.