„Sejtések felé az ember folyamatosan tanulva indul el."

Kommunikációs-kulturális rendszerünk az ezredfordulóra digitális platformra került. Ez a telekommunikáció és az interaktivitás szempontjából is új irányú fejlődés forradalmian új kulturális rendszert hozott létre. Az internet által megnyílt információs csatorna új értelemben vett „demokráciát” hozott, amelyre a képzőművészek a kezdeti, egyszerű alkotásoktól a komplexebb interakciós rendszert alkalmazó művek létrehozásával reflektáltak. Dokumentáció a net art magyarországi hőskoráról alig áll rendelkezésre, ezért maguk a művek a legtöbb esetben már nem rekonstruálhatóak. Emiatt fontosak a korszakhoz kapcsolódó személyes emlékek. Seres Szilvia beszélgetéseinek és kutatásának célja, hogy bemutassa a magyarországi új média és azon belül a hálózat- és szoftverművészet történetét.
 

Első interjúalanya Szegedy-Maszák Zoltán képzőművész, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Doktori Iskolájának vezetője.

 

Álmodtam neked

... Költői kérdése, amelyre fotósorozata egy tavalyi leírásában bukkanhatunk, már közelebb jár az igazsághoz, mint maguk a precízen lefotózott tételek. „Vajon az, hogy megtaláltam a polcokra rakódott porból kirajzolódó tájképeket a kötetek helyén, közelebb vitt-e anyámhoz?” A kiállítás ilyen és ehhez hasonló leképeződések számba vétele.

 

Kívül továbbra is tágas

A 2013-as év hozzám legközelebb álló művészeti projektje január 23-án csoportképpel zárta sorozatát. 2012 decemberében került nyilvánosságra a kormány azon szándéka, hogy a Műcsarnokot az MMA tulajdonába játssza át. A művészek, kurátorok tiltakozását mederbe terelő elképzelés Mélyi József műkritikus és az MKE Képzőművészet-elmélet Szakán végzett hallgatói, Kozma Eszter és Pacsika Márton agyából pattant ki. Az egyszeri tiltakozó akció helyett aztán a projektből 52 hét alatt 50 művésznek megszólalási lehetőséget biztosító, hosszú távon is hatni képes művészi tabló lett: mindenki a saját eszközeivel járult hozzá, hogy a véleménynyilvánítás minél sokszínűbb legyen.

 

Te hogy nézed meg?

Az A kis cigány (1996) c. kisjátékfilm akkor készült, mikor Kállai Henrik még a szegedi tanárképző főiskolára járt. Egy videokamerán keresztül kezdte el rögzíteni családja mindennapjait, így az A kis cigány története is az alkotó családjának, pontosabban nagybácsikájának, Pikács Gábornak – aki a film főszereplője, illetve a kiállításon is résztvevő művész – az életéből merítkezik. A mesemondói narrációval kiegészült néhány jelenetből álló történet egy kisnövésű roma fiú nehéz sorsát és tragikus halálát mutatja be, s mindennek egészen különös atmoszférát kölcsönöznek – a szalagok roncsolódása és az újrarögzítés eredményképpen – az olykor nehezen kivehető alakok, illetve az alig érthető párbeszédek.

 

Mint a művészet

Az állatok viselkedésével foglalkozó etológia az állatvilág jelenségeit gyakran állítja párhuzamba az emberi kultúra jelenségeivel – összehasonlításként vagy ráközelítő magyarázati elvként. Kulturális magyarázatokra fogékony etnográfusként, bevallom, mindig borzongással töltött el a tudományos összeolvasásnak ez a formája. Még akkor is, ha elgondolkodtatott egy-egy sztori (például a falkáról, vagy a hangyabolyról). Mert nem tűnt elégségesnek, valóságosnak és relevánsnak. Számomra.

 

Átadták az Esterházy Művészeti Díjat

November 28-án harmadszorra adták át az UNIQA támogatásával 2009-ben létrehozott Esterházy Művészeti Díjat, amelyre idén 196 fiatal (a kiírás feltétele szerint negyven év alatti) magyar festőművész pályázott. A fejenként ötezer euróval járó díjat minden második évben, legalább két, legfeljebb három művésznek ítéli oda a független szakmai zsűri. A zsűritagok – Dr. Hegyi Lóránd, Dr. Alexander Tolnay, Niklai Judit, Fenyvesi Áron, Rieder Gábor, Vitus Weh valamint az Esterházy Magánalapítvány részéről Dr. Ottrubay István, az UNIQA részéről pedig Othmar Michl – november elején tizenhárom művészt válogattak be a Szépművészeti Múzeum ION-Piramisában megrendezett kiállításra.