Az élet a tehetségben van, minden más a halálé lesz

Körkörös építmény közepén asztal, körben padsorok. Néha zene is szól, a közönségnek frissítőket és ételt szolgálnak fel. Az előadás az asztalon zajlik, illetve az asztalon végzett tevékenységet kíséri. Amely tevékenység nem más, mint egy holttest felboncolása. És ami az előadások tanulsága: Ismerd meg magad! Por és árnyék vagyunk. Halálra születünk.

 

Folytatja Kleo

Opera Párizsban. A színpadon múzeumi raktár: hatalmas kőtömbök (valamelyik múzeum egyiptomi gyűjteményében lehetünk), szállítóládák Fragile felirattal, vitrinek, dexionsalgó polcok.

Érkeznek a szereplők: megelevenedett római szobrok és egyiptomi múmiák – a kórus pedig a múzeumi dolgozók kara, takarítanak, csomagolnak, szállítanak. Változik a szín: már a keleti szőnyegek és textilek-osztályon vagyunk, majd a tanulmányi raktárakból ismerős drótfalakon lógó festmények között. Itt lóg egy Händel-portré is, az opera, amit játszanak: Händel Giulio Cesaréja.

 

Mi van a dobozban?

Tavaly júniusban rendezték meg Prágában a Performance, Dizájn és Térművészeti Quadriennálét (korábbi nevén Nemzetközi Szcenográfiai és Színház-építészeti Quadriennálét), ahol a magyar nemzeti pavilon aranyérmes lett, vagyis elhozta a kurátori munkáért odaítélhető fődíjat. (A kiállítás kurátora B. Nagy Anikó művészettörténész volt, alkotótársai: Árvai György látványtervező, időkutató; Csanádi Judit látványtervező; Horgas Péter látványtervező; Medvigy Gábor operatőr.)

 

Sissi-arcú Szent Erzsébet és lelki mámor – avagy Bohyne a svätice

Hogyan változott az idők során a szentek népszerűségi indexe, különös tekintettel a női szentekre? Milyen ókori mitológiai nőalak képében szerettek tündökölni főúri hölgyek a 19. században? Egy teljesen új szempontú kiállítás Pozsonyban, rengeteg magyar vonatkozással.

 

Kultúrolimpia

2 hetes művészeti maraton, több mint 1000 művészeti esemény – az ígéret földje: a kultúrzarándokok célpontja idén egyértelműen Nagy-Britannia, azon belül pedig London lesz.

 

Scholtz Róbert egykori rajz- és metszetgyűjteménye I. – Adalékok az európai grafika gyűjtéstörténetéhez

Ha elsétálunk a düledező Várkertbazárhoz, bizonyos részein, a beszögelt ajtók körül még az eredeti falfestésre bukkanhatunk, amelyek dacolva idővel, bűnös elhanyagolással, egy olyan világ emlékét őrzik, amikor a szobafestőből lett nagyvállalkozó például azért is gyűjtött reneszánsz ornamentális metszeteket, hogy saját díszítőfestői motívumkészletét gazdagítsa. Adalékok a hazai gyűjtéstörténet fénykorához, avagy honnan kerültek ritka metszetek Magyarországra?

 

Színház-utópiák

A 19. századra a kőszínházakban kialakult a díszletkánon. A klasszikusokhoz és az akkor modernnek számító darabokhoz is a környezetet minél realisztikusabban bemutató díszleteket építettek és a jelmezek is aprólékosan követték a szövegben leírtakat. Általában óriási díszletek készültek: ezeken a legapróbb részletet is kidolgozták, semmit sem bíztak a néző képzeletére vagy a színészi játékra.

 

Hé, Te! – Az anyós, a házmester, a zongoratanárnő és a rém

Az 1968-tól megzavarodott szocialista kultúrpolitika furcsa és átgondolatlan intézkedéseinek hála, 1969-ben és a 70-es évek elején egészen váratlan helyeken ütötték fel a fejüket eredeti gondolatok. A nem annyira szem előtt lévő műfajokban sokszor állami pénzen születhettek a szabadság levegőjét árasztó, sőt néha kifejezetten rendszerkritikus művek.

 

Intelligens barbárok – Kettős portré műteremben, a háttérben gitárral

Csató József és Király Gábor az Artus posztipari, újrahasznosított gyárépületében kialakított műtermeiben dolgoznak. Történetesen szomszédok, ráadásul barátok is. Mint fiatal festők évek óta jelen vannak egyéni és csoportos kiállításokon. Olajjal, páccal, vízfestékkel készített képeiket jobb híján a neobrutál-neoprimitív-neonatív hármassággal jellemezhetnénk, ha ez a festészeti Bermuda-háromszög egyáltalán bármit is elmondana róluk.

 

A munka csendje

Vannak magyar festmények, amelyeket a magyar ember már nem is lát. Azazhogy nézte azt már vagy tízezerszer, először az iskolafolyosón mint bekeretezett reprodukciót, aztán jobb kivitelű karácsonyi albumban mint ajándékot, majd mindig, amikor a szegény, immár halálra ítélt Nemzeti Galéria márványfalú termein átügetett.

 

Tanuljon kínaiul!

A francia Artprice számolt be arról, hogy az eurózóna válsága, gazdasági recesszió, politikai bizonytalanságok dacára aukciós eladás szempontjából mind ez idáig a tavalyi év volt a legsikeresebb: míg 2010-ben 9,5, addig tavaly 10,7 milliárd dollár értékben árvereztek műtárgyakat világszerte. Az Artprice szerint a növekvő eladások egyértelműen a hihetetlenül aktív kínai képzőművészeti aukciós piacnak köszönhetőek.

 

Fekete és fehér nő modern enteriőrben

Tavaly december elején újabb színtérrel bővült a budapesti design élet, az Erzsébet téri buszpályaudvarból nemrég átalakított Design Terminál egyik sarkában, letisztult stílusú enteriőrben Hybridart Design Shop & Café néven.

 
 

Díszletnéző

Legújabb számunkban körbejárjuk, milyen szoros kölcsönhatásba került mára színház és képzőművészet, milyen nagy az átjárás a két művészeti terület között, illetve mennyire megállapíthatatlanok a határok. A következőkben annak próbálunk utánajárni mi tapasztalható ebből a hagyományosnak mondható színházi keretek között – milyen darabokban tudjuk felfedezni a kortárs művészet hatását, vagy milyen színpadképek azok, amik szinte képzőművészetként jönnek létre, és akár a Velencei biennáléra is be lehetne őket nevezni, vagy egyszerűen csak: hová hívnak meg képzőművészt látványtervezőnek. Az összeállítással arra is szeretnénk felhívni a figyelmet – és erre a hazai, színész- és rendezéscentrikus színikritika nem nagyon szokott kitérni – néha milyen komoly látványok, műtárgyegyüttesek készülnek, amelyek aztán a képzőművészet körébe sorolt installációkkal ellentétben egyszercsak eltűnnek a süllyesztőben – ahelyett, hogy ők is megőrződnének valamilyen formában.