Bonctan az Andrássy úton

A művészeti anatómia egyszerre több és kevesebb, mint az orvosi bonctan. A művészek nem sokat vacakolnak az olyan kulcsfontosságú szervekkel, mint a máj vagy a gyomor, míg a doktorokat nem izgatja a látvány mélyszerkezetének megfejtése.
A Magyar Képzőművészeti Egyetem anatómiai tanszékén jártunk.

 

Dinamikusan lendülő szobrok – leporolva

Nagyon komplex feladat egy teljesen elfeledett, sőt valójában sosem közismert művészeti életút rehabilitálása. Minden egyes esetben meg kell találni a megfelelő módszert arra, hogyan lehet a szakma és a közönség figyelmét a lehető leghatásosabb módon ráirányítani az adott életműre. A kvalitásos munkákon túl elengedhetetlen hozzá a művész élettörténetének elfogulatlan interpretálása, a helyes társadalmi és történeti kontextusba ágyazás. Mindennek alappillére a hitelesség és a feddhetetlen szakmai munka. Kemény Judit (1918–2009) szobrász, grafikusművész művészettörténeti kánonba emelésére koncentrált kísérlet történt – felemás sikerrel. A művész 2009-es halálát követően hagyatékával a Tat Galéria tulajdonosa, Bretus Imre kezdett foglalkozni. Ennek eredményeképpen elkészült egy több mint 200 oldalas hiánypótló monográfia, illetve Bretus szervezésében jelenleg két kiállítás is látható – a Nemzeti Színház előcsarnokában egy kamara jellegű tárlat, a Commerzbank székházában pedig egy Kemény Judit életmű-kiállítás.

 

„Ha az ember megismeri ezt a tahiti életet, más élet már nem kell neki”

Ha szeretnénk megbizonyosodni Gauguin állításáról, azonban terveink között nem szerepel a Dél-tengereken való letelepedés, akkor elég „csak” Madridig utaznunk, ahol október 9-től a jelenleg legteljesebb válogatás látható Gauguin csendes-óceáni képeiből.

 

A csúszdás múzeum?

Nem is olyan messze Budapesttől rendhagyó Carsten Höller­installáció működik igazi társadalomérzékeny kísérleti terepként: a zágrábi MSU­ban már három éve az állandó kiállítás részeként látható a Double Slide, azaz a Kettős csúszda. Érzékletesen demonstrálja, mennyi köze van egy koncepciónak „a való élethez”.

 

A karikatúrák kora

Mit tegyünk, ha a kortárs művészet, úgy tűnik, lemondott a karikatúra műfajáról?
Nézzünk régi karikatúrákat. Sok esetben ma is aktuálisak, ha pedig nem azok, akkor szépek.

 

Kilencből egy

A világ minden tájáról érkezett Cézanne remekművek vendégeskednek nálunk, így talán mégsem olyan fájdalmas áttekinteni milyen remekművek tarthatták valaha otthonuknak Budapestet. Kilencük közül csak egy maradt itthon, a többiek New Yorkban, Los Angelesben, Zürichben, esetleg Philip Niarchos gyűjteményében laknak.

 

Körkérdés: Nekünk bealkonyult?

Október elején a Modemben megnyílt az Alkony, itthon az év megelőlegezhetően legfontosabb kortárs kiállítása, korábban Magyarországon még nem szerepelt, nemzetközi élvonalbeli művészekkel.
Az Alkony egy Asimov­elbeszélés címe, a szerző azzal a felvetéssel játszik, mi történne egy fényhez és meleghez szokott bolygó népével, ha hideg sötétség köszöntene rá. A kiállító művészek Damaszkusztól Leningrádig, Londontól Budapestig, Lipcsétől Kolozsvárig, Stockholmtól Miamiig hasonló világkép­verziókat vázolnak. Munkáikon baljós előérzetek, fura árnyak, otthontalanság, bizonytalanság, a nem látható, de nyomasztó jövő képei váltakoznak.

 

 

Ahol porcelánból a kerítés is...

Viktória királynőnek bazsarózsa, Ferenc Józsefnek a petrezselyem levele, a Rothschildoknak aranylánc madarak közt, Jókainak pikkelymintás kakas – kedvencek a herendi porcelánminták végeláthatatlan sorából, történetek a porcelánról 1842 óta. Egy mára már szinte anakronisztikus műfaj múltja és jövője.

 

Száz év: vagány!

Kedves olvasó, képzelje el a következő kiállítást. Huszonöt terem, 185 művész, 634 mű. Ebből csak az első öt terem, azaz 125 mű: Van Gogh. A folytatásban 26 Cézanne, 25 Gauguin, 18 Signac, 16 Picasso, 32 Munch. A „maradékban” – fejenként két-három-öt-hat képpel – Bonnard, Braque, Derain, Matisse, Maillol, Vlaminck, Van Dongen, Mondrian, Hodler, Klee, Kokoschka, Schiele, Kandinszkij, Kirchner, Macke, Marc... És az egyik teremben tizenhét magyar, többek között Berény, Czigány, Kernstok, Márffy, Orbán, Perlrott, Rippl-Rónai, Tihanyi, meg Fémes-Beck, Kövesházi Kalmár, Vedres (merthogy szobrokat is kellene képzelni).
Ja, és mindezt ne a mába képzelje, kedves olvasó, hanem 1912-be.

 

„A talált fotók magukba húznak”

Nyugodt művészet. Ilyet az tud létrehozni, aki körül mindig nyüzsögtek, akinek természetes állapot a folyamatos ötfelé figyelés, közben mégsem veszti el a saját szempontjait, aki megtanult viszonyulni a nevéhez, hiszen úgyis annyiféle képzet- és történetréteg rakódott rá, és aki biztos kézzel emeli ki azokat az apró elemeket, tárgyakat, jelenségeket, gesztusokat amik kis, de koncentráltan végrehajtott változtatásokkal univerzálissá tehetők. A művészséget sem izgulja túl.

 

86,9 millió dollár először, másodszor, senki többet? Harmadszor!

Lassan közeleg az év vége, ám az aukciósházak és a galériák számára szeptembertől decemberig pörgés van. Ezekben a hónapokban minden napra esik valamilyen művészeti aukció és vásár, többnyire Európában, Észak-Amerikában, egy-kettő Ázsiában is – és itt most kizárólag a modern és a kortárs művészettel foglalkozó eseményekre gondoljunk. Szinte havonta születnek rekordleütések az árveréseken, hogy aztán a következők valamelyikén túlszárnyalják őket.