Kortárs képeket a munkahelyekre!

Hogyan hat egy iroda terére, leginkább az ott dolgozókra, ha a falakat kortárs művek töltik meg? A Loffice csapata által idén már másodszor meghirdetett Bring the Art Home program eddigi tapasztalatai szerint jól.

 

Pontot az ipszilonra

Nemrég készült el és került a boltokba a Bernáth/y-jelenséget feldolgozó könyv. Jelentősége nemcsak abban áll, hogy a monográfia szerzője még épp el tudta kapni az utolsó pillanatokat, hanem abban is, hogy a megjelenés rávilágít arra a könyörtelen tényre: hatalmas elmaradásban van az elmúlt korszak művészetének dokumentálása, a művészek mint élő tanúhegyek kifaggatása.

 

Görög nő, arab leány és a szépséges Deák Szidónia

Az egyszerű kiállításlátogató nem is tudja, milyen papírmennyiség, illetve most már (jó esetben) adathalmaz áll egy-egy múzeumi műtárgy mögött. Vételi előterjesztések, a szerzeményezés dokumentumai, nyilvántartások, jegyzőkönyvek, védettségi kartonok, leltárjegyek. Képek és intézmények története, amely csak egy halom papír átrágása árán bontakozhat ki. Adalékok a múlt század intézménytörténetéhez, ami közben szerencsére lenge és kevésbé lenge öltözetű delnőket látunk, valamint egy 19. századi terülj, terülj asztalkámat.

 

Cio-Cio-San szobá́i

Milyen volt az eredeti Pillangókisasszony-díszlet, amit a darab jogaival együtt meg kellett venniük a Ricordi cégtől az újabb és újabb színreállítóknak? És mi lett belőle Oláh Gusztáv, illetve Moholy-Nagy László keze alatt? Nos, a bambuszminta eltűnt, de a paraván és a lonc maradt. Csak hol mese-, hol árnyképként.

 

Színre színt

Róma nyit. Nemzedékek nőttek föl Itália földjén anélkül, hogy látták volna, mit alkottak a hollandok a nagy olasz barokk mesterekkel, Guercinóval, Guido Renivel egy időben. Milyen érzelmek nélküli, csendes élet folyt az északi enteriőrökben, milyen képek születtek arról, ahogy az alakok igyekeznek a szobának abba a sarkába húzódni, ahová esetleg odasüt a nap. A gyökeresen más festői hagyomány megismerése egy rövid időszakra lehetővé vált: a sztárkiállítások római helyszínén, a Scuderie del Quirinale termeiben most néhány Vermeer és más németalföldiek vendégeskedtek.

 

220 felett

Két dolog izgat – a szépség és a gyorsaság. Ezt Hervé Poulain mondta, őszintén. A francia árverésvezető ’69 óta vezet aukciókat, szakterülete a dizájn és a ritka autók. Ha nem kalapáccsal kezében szórakoztatja a világ felső párezrét, akkor sportkocsikban hasít, versenyeken vagy onnan hazafelé. 1975-ben pattant ki fejéből, hogy e két világot házasítani is lehetne, és rávette barátját, Alexander Caldert, tervezzen műtárgyat egy versenyautóból, amit az 1923 óta létező legendás futamon, a Le Mans-i 24 órás versenyen fel is avatott.

 

Mozdulat-művészet

1902. április 19-én lépett fel Isadora Duncan, a modern táncművészet királynője a budapesti Uránia színpadán. Ez volt a kályha, a kiindulópont, ahonnan aztán a divatőrületté váló mozdulatművészet számos irányzata kibontakozott.

 

A Dolly nővérek két pontban

A húszas évek különös divatja (fiús vagy sisakszerű frizura, a ruhák kiegyenesítő, azaz a nőies domborulatokat leszorító vonala) néha már nem is a fiússág, hanem inkább a tyúkság (hatalmas tollak, hátul és a fejen) felé mozgatta a korszak nőképét. Ha ehhez még hozzávesszük a reprodukálhatóság akkoriban kezdődő élményét, nem csodálkozhatunk egy erre folyamatosan rájátszó iker táncosnőpár hatalmas sikerein. És azon sem, hogy a korabeli éles szem milyen folyamatokat lát meg a tollboák, a maszkszerű arcok és a lábak édes lógatása mögött. Egy Moholy-Nagy-fotómontázs mint kegyetlen jóslat.

 

Egy rengetegebb kép – David Hockney Kölnben

A következő oldalakon vonalak, fák, nézőpontok, élmények és gondolatok rengetegébe kerül az olvasó, ahol feltűnik egy-egy pillanatra Mednyánszky, Csontváry, Berény, majd egy kis ideig Alexandre Hollan is, de a szerző kedvenc útitársa egyelőre még David Hockney.

 

Az Aix-i hattyú

53. számunk megjelenése után sokan kérdezték: ha már Cézanne-t akartunk a címlapra, miért pont ezt az aktot? Az arcjátékból mindig kiderült, ezt úgy kell érteni, miért nem valami rendes Cézanne-t. Ha meg akarnám indokolni a választásunkat: nemcsak azért, mert nő, sőt meztelen nő, vagy mert az előző címlapunk tükörképe, hanem azért is, mert a Cézanne-kutatás egyik legérdekesebb epizódja köthető ahhoz a Léda-sorozathoz, amelynek tavaly októberi címlapképünk az utolsó darabja.

 

A tökéletes arcú

Az első Nefertiti-ábrázolást gyerekkoromban, barátnőmék lakásában láttam: rézdomborított falidíszként emelte az étkező fényét. Később, talán profilja világos kontúrja miatt, drótból hajlított virágtartóként találkoztam vele egy hétvégi házban a Balatonnál, a tanító néni nyakában függő medálként és a tankönyveim kevéssé színhelyes repróin.

 

biomuseo

Frank Gehry először épít Latin-Amerikában, s talán nem véletlen, hogy Panamának sikerült megnyernie egy újabb ikonikus épület tervezésére, mivel felesége is panamai születésű. A Biodiverzitás Múzeuma már majdnem tíz éve épül a Panama-csatorna bejárata közelében és az idei nyárra tervezik az átadást.

 

Moona Lisa

2009 közepe óta kering a NASA Lunar Reconnaissance Orbiter nevű műholdja a Hold körül, pontosan 31 mérföld távolságban. A műhold elsősorban információkat gyűjt a szomszédos égitestről: gravitációs térképet készít és dokumentálja az ember által a bolygó felszínén hagyott szemetet.

 

Tévedni emberi dolog

Christian Parisot, a Modigliani Intézet vezetője, aki az utóbbi években a festő életmű-katalógusán dolgozott, kényszerszünetet tart a szerkesztésben.

 

Picasso vagy Picasso?

Ami művei szignózását illeti, Picasso igen szeszélyes volt, sokszor elfeledkezett az aktusról, az utólagos dedikálást pedig nemegyszer megtagadta.