Jugoszlávia magyarul

Kegyetlen könyv a Kert Velencében, nem azért, mert annyira durvák vagy metszően élesek lennének a nyolcvanas és kilencvenes évekbeli Jugoszlávia értelmiségi világának leírásai, hanem mert néhány oldalanként vissza-visszatérően döbbenten ismerhetünk saját magyarországi múltunkra, jelenünkre és jövőnkre.

 
 

Eugeen Van Mieghem

Talán az operairodalom örökítette meg leghatásosabban azt a betegséget, ami a modern idők előtti korszak emblematikus kórja volt. A Traviatában vagy a Bohéméletben szép fiatal nőket ragad el a szerelemtől a tüdőbaj. És minthogy opera, a tüdőbeteg Marguerite vagy szegény kis Mimi hatalmas hangú és általában tekintélyes termettel és mellbőséggel rendelkező nőként él az emlékezetünkben. De hogy a betegség hogyan eszi meg a testet, azt néhány éve a Szépművészeti Múzeum ferdinand Hodler-kiállításán láthattuk a Valentine Godé haldoklásáról készített megrendítő sorozat rajzai által.

 

„Az alternatív kultúra nem vonz tömegeket, de megtalálja közönségét”

Minden kornak megvan az emblematikus műfaja. A 80-as évek lazuló Magyarországán az alternatív zenekarok és a koncertjeiket hirdető plakátok azok. Ha valaki zenész volt akkor, és plakátokat is tervezett, amiket a barátaival ő maga ragasztgatott ki, egypárat megőrzött belőlük, és ezeket, noha kiköltözött Los Angelesbe, mégsem dobta ki... nos, ő az interjúalanyunk.

 

Nonarchitektúra noncolor kivitelben

A festmény szerves anyag, egy idő után elpusztul, kis lények megeszik, vagy csak úgy lebomlik, magától, a levegőtől. A kő szervetlen, elvileg maradandó, épp ezért drámai látni, ahogy lassú alakváltozásokon megy keresztül, majd ugyanúgy elporlad, mint aki egyszer régen kifaragta. De részeredmények, nyomok, hol hosszabb, hol rövidebb ideig fennmaradnak. Kőnig frigyes kiállítása Székesfehérváron.

 

Wagner, Velence és Mariano Fortuny

Kricsfalusi Beatrix

Christoph Schlingensief Wagner-rendezéseihez - a provokatív, vegyes fogadtatású 2004-es Parsifalhoz például - hasznos történeti adalék Keserű Luca Wagner velencei utazásairól, Mariano Fortuny festményeiről, a Wagner-operák egykori látványterveiről és a Palazzo Fortuny-ról írt Artmagazin-cikke.
Kricsfalusi Beatrix 2014. június 3-i szövegében írja, hogy Schlingensiefet „intenzíven foglalkoztatta a Wagner-életmű, és a 2000-es évek közepétől létrehozott animatográfjai csakúgy, mint operarendezései értelmezhetők a bayreuthi Festspielhaus esztétikájának médiatechnológiai újragondolásaként.”

A tavaly fiatalon meghalt Schlingensief nem elsősorban képzőművészként volt ismert, hanem rendezőként, például az ő nevéhez fűződik a bayreuthi közönséget sokkoló, vagy legalábbis megosztó 2004-es Parsifal-rendezés, amikor egy nyúl nyüvektől nyüzsgő tetemét vetítették a háttérre. - See more at: http://artmagazin.hu/artmagazin_hirek/velence_felhoi.1313.html?module=38&mywbContentTypeCtrlAction=Item&mywbContentType_id=3#sthash.hb1hhlzE.dpuf
 

Cápaleves

„Gyakran van szó társaságokban – így írt bő száz éve a nagy palóc – a képek túlságos áráról. Azt mondják, abnormis, hogy egy nagy piktor többet kapjon egy képért, mint amennyit egy nagy államférfi, egy lángeszű bíró (vagy akármiféle) egy egész életen át szerezhet működésével. No én ezt nem irigyelem a festőművészektől, de bizonyos kifogásaim és kételyeim nekem is vannak.

 

Hilma af Klint, az absztrakció úttörője

Mindeddig úgy tudtuk, az első absztrakt festmény megalkotójaként Kandinszkij osztozhat a dicsőségen František Kupkával. De csak azért, mert Hilma af Klint, a svéd misztikus és festőnő eddig nem került képbe. Hányattatott sorsú, ám fantasztikus hagyatéka bizonyítja, hogy elszigetelten létrehozott, sajátos absztrakt szimbolikus festményeivel, amik közül az elsők 1906-ban készültek, nyugodtan ringbe szállhat az elsőségért.

 
 

Széthulló kulisszák

A térképzés mindig világkép kérdése. Frederick Kiesler demokratikus színházterét, amiben a mobil színpadot, vagy színpadokat a mobil nézőtér minden üléséről egyformán jól lehet látni, mindenki értékelni tudja, aki nézett már színielőadást valaha oszlop mögül vagy kakasülőről. Semmi sincs bebetonozva, a viszonyok állandóan változnak – nem konzervatív társadalomfelfogás szülte ezeket a térkísérleteket, amikből máig alig valósult meg valami.

 

Áthallás, feszültség, metafora

„A magyar pavilonban ennek a munkának egész különös akusztikája lesz. A „fel nem robbant bomba” képzete egész Magyarországra, ugyanakkor Kelet-Európára is ráhúzható – a frusztrációra, a bennünk élő feszültségre utal.”– mondta a Velencei Biennálén idén bemutatott installációjáról Asztalos Zsolt.

A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán 2000-ben végzett sokoldalú művész installációja, a Kilőtték, de nem robbant fel című munka képviseli Magyarországot június 1. és november 24. között az 55. Velencei Képzőművészeti Biennálén. A nyertes pályamű kurátora Uhl Gabriella.

 

A MEO-tól ismét a falk miksa utcáig

A magyar múzeumalapítók csekély létszámú táborába az újpesti Bőrgyár kiürült és pusztulóban lévő épületeiből kialakított MEO-val lépett, 2001-ben. Miért nem lett végül múzeum abból a kezdeményezésből, ami eredetileg futott a 4M név alatt? És miért szűnt meg olyan hamar, üresen hagyva a kortárs művészet számára nagyvonalú megoldásokkal átalakított, üveghidakkal összekötött 19. századi ipari épületeket, kültéri szoborparkot, éjszaka színes fényekben úszó fogadóépületet? A karmikus adósságok története.

 

Kleopátra a hátoldalon

Mi köze Michelangelo mesteri Kleopátra-rajzának egy hanyagul felskiccelt, ügyetlenül groteszk nőalakhoz? Hogyan kerülhetett egyáltalán az utóbbi a bostoni Museum of Fine Arts mesterműveket felvonultató kiállítására? Csak fordítanunk kell egyet a rosszul sikerült krétaskiccen, és máris egy bizalmasan intim történet közepén találjuk magunkat, válaszra lelve egyúttal a fenti kérdésekre is.

 

Kubista ajándékcsomag

33 Picasso, 17 Braque, 14 Gris, 14 Léger – ennyi kubista festményre már önálló múzeumi szárnyat lehet alapozni, pedig ez még nem is a teljes Leonard A. Lauder-kollekció, amely áprilistól az Estée Lauder kozmetikai konszern örökösének nagyvonalú adományaként a Metropolitan Museum of Art enciklopédikus gyűjteményét gyarapítja.

 

Ghost Army

Az idén 90. születésnapját ünneplő Ellsworth Kellyről a colour-field, hard-edge vagy a formázott, keretből kilépő képobjektek, a shaped canvas fogalmai ugranak be.

 

Csomagoljam?

Kisbetűs, félkövér „tibi” felirat, piros-kék Pók logó, mielőtt még Aranypók lett, népi varrottast idéző Pick csomagolópapír-minták: ikonikus logók és jellegzetes motívumok, amelyek a Kiscelli Múzeum a hazai papírcsomagolás történetét a 19. század második felétől napjainkig bemutató kiállításán is felbukkannak. A tárlat azon kivételes alkalmak egyike, amikor bátran mustrálhatjuk a külcsínt, azaz a csomagolást, mivel a hangsúly nem a belbecsen, a terméken van.

 

A furcsa véletlenek angyala

Az ember rettegés iránti vágya, a rejtélyes, sötét és hátborzongató helyek, illetve dolgok iránti vonzódása végigkíséri a művészet történetét, végső soron a mai, cukormázzal leöntött tinivámpírok is ennek a hagyománynak a vadhajtásai.

 

A dicsőséges magyar plakát

2012-ben Malagában rendezték meg Modern plakát címmel a plakátművészet hőskorát (1898–1938) bemutató nagyszabású tárlatot.(1) A spanyol kurátor 175 plakátot válogatott össze Európából és Amerikából, köztük 20 magyar darabot is. 175-ből 20? Nem rossz arány, ha a magyar művészet más műfajainak külföldi ismertségével vetjük össze ezt az adatot. A húszas-harmincas évek a magyar plakát aranykora, amelyben a műfaj nemzetközi szinten magasra értékelt alkotókat tud felmutatni. Bottlik József egy plakátja 2004-ben hatvankétezer dollárért kelt el, neve mégis ismeretlenül cseng itthon.