Amit a Fészekről tudni illik

Budapest, 2014. Ha elindulunk a Nagykörútról a Dob utcán, a Rákóczi–Andrássy által határolt romnégyzet szíve felé, és egyre beljebb hatolunk a szűk, barnásszürke utcák rendszerében, előbb-utóbb egy fehér oszlopokkal tagolt, izzósorral díszített épület elé érünk. Ez a FÉSZEK Művészklub, hirdeti a homlokzati fémfelirat. Már az előtéri átjáró is izgalmas. Kör alakú. Megfejthetetlen logikával sorakozik homorú falán a műsornaptár, a kubai bár ételkínálata, számos dicsőséges pillanat képe és a bejárati pálmafa lombját érintő vas faldísz. A kapun belépve fokozatosan bomlanak ki előttünk az apróbb részletek a Fészek 1901 óta szaporodó anekdotamementóinak is köszönhetően.
 

Irsai István, a modern magyar plakát és a héber betű mestere

Az első héber blokkbetű, a Zsidó Pantheon tervei, Bergen-Belsenről készült képeslapok és nem mellesleg a harmincas évek csodálatos kereskedelmi plakátjai – ezek mind Irsai István életművének részei. Kalandos sors és több szakaszra bomló művészpálya az övé. Kétszer kezdett karriert Budapesten és kétszer Tel-Avivban, életművét a nyelv és a kép, illetve a két kultúra szoros egysége teszi különlegessé.
 

Lautrec a múzeumban

Miért Albiban van a Toulouse-Lautrec-múzeum, mennyi idő kell egy múzeumi átalakítás koncepciójának kialakításához és az építkezés lebonyolításához, illetve hogy került Magyarországra ennyi Lautrec-nyomat? És miért örülhetünk annak, hogy a budapesti anyag eddig szinte alig volt kiállítva? Interjú Mme Danièle Devynckkel, a dél-franciországi Albi városában található Musée Toulouse-Lautrec igazgatónőjével.
 

Az a bizonyos ötven nap Nyergesújfalun

1919 nyarán a Tanácsköztársaság művészeti direktóriuma hívta életre a a nyergesújfalui művésztelepet a Haris közi szabadiskola kihelyezett tagozataként. Lényegében ezek a Kernstok Károly által vezetett műhelyek jelentették Derkovits Gyula művészeti stúdiumait, aki itt ismerkedett meg későbbi feleségével, Dombai Viktóriával, aki aktmodellként dolgozott mindkét helyszínen. De kik voltak azok a „meztelen elvtársnők”, „pózoló tolsztojánusok”, akik megbotránkoztatták a 133 napig fennálló Tanácskormány idelátogató potentátjait?
 

Proletár ikonok?!

A rendszerváltás előtt-körül érettségizőké volt az utolsó generáció, amelynek történelem- és irodalomkönyvében kevéssé színhelyesen ugyan, de benne volt Derkovits Dózsa-sorozata (a Büdös parasztra ki ne emlékezne?), a Végzés és a Három nemzedék – Marx szakállas portréjával a háttérben –, melyek a munkásosztály forrongását és a proletariátus nyomorát voltak hivatva hatásos képekbe tömöríteni. A Magyar Nemzeti Galéria Derkovits – A művész és kora kiállítása deklaráltan a Derkovitsról kialakult sztereotípiákkal kíván szakítani. Radikálisan új megközelítés vagy aprólékos kutatómunka és forráskritika a kurátorok stratégiája? Erről kérdeztük Bakos Katalint és Zwickl Andrást.
 

Túl a sövényen

A 18. századi tájkertek látványossága, a folly, egy szeszélyes formákat öltő, többnyire funkció nélküli csinos kis építmény. A tulajdonos ízlését és a kor divatját tükrözve középkori várrom vagy kínai pagoda, antik szentély, rusztikus pásztorkunyhó vagy misztikus remetelak is lehet.
 

Hardcore absztrakció

A minap Hans Ulrich Obrist kurátoróriás az Instagram csatornáján posztolta Maurer Dórát, aki jelenleg A FEKETE NÉGYZET KALANDJAI című kiállításon állít ki a londoni Whitechapel Gallery-ben. Maurer művészi gyakorlatával párhuzamos kurátori tevékenységéről Mélyi József írt egy korábbi lapszámunkban.
 

Tiszta források

Balatonfüreden a Vaszary Galériában Keserü Ilona, Budapesten a Ludwig Múzeumban pedig Hantai Simon festői fejlődését lehet most nyáron áttekinteni. Első ránézésre nem sok közöset találni bennük, de ha belegondolunk milyen viszonyba kerültek az anyaggal, minek tekintik a festést, honnan merítettek amikor a módszereiket kikísérletezték, akkor azért azon túl is találunk köztük kapcsolódási pontokat, mint ami a világ összes jó festőjét összeköti egymással.
 

Adalékok Hantairól

A Hantai Simon festői fejlődését bemutató Ludwig Múzeum-beli kiállítás megnyitóján két interjúnk is készült: Hantai Zsuzsa, a festő özvegye beszélt megismerkedésükről, a kiutazásról, Rómáról, a párizsi kezdetekről, együttélésükről, majd a megnyitóbeszédet mondó Keserü Katalin mesélte el, milyen volt Hantai párizsi műterme, látogatásai alkalmával mikről beszélgettek, és mi lehetett Hantai némely, Magyarországgal kapcsolatos döntésének hátterében. A kérdező Mészáros Flóra.
 

Nők, nők, nők

Az Artmagazin sosem vallotta vagy deklarálta feministának magát, mindössze szívesen mutattunk női életműveket, örömmel tettünk fel nőnemű művészeknek az élet nagy dolgaira vonatkozó kérdéseket interjúkban és izgatottan utaztunk a Velencei Biennáléra, amikor kiderült, igazából nem is Kandinszkij festette Kupkával holtversenyben az első absztrakt képet, hanem egy eddig ismeretlen svéd festőnő, Hilma af Klint. Nem bánjuk azt sem, ha olvasóink számára a művészettörténet színpadán a tehetséges férfiakkal fémjelzett művészcsoportok takarásából előtérbe segíthetünk egy-egy nagy formátumú nőt, sőt nőcsoportot, vagy ha egy korszak jól ismert képén árnyalni tudunk pár meghatározó nőalakkal.