A Méregember és a figyelő Kundi

62 éves korában elhunyt Martin Roth német kulturális menedzser, aki pályája elején 1991-től, vagyis az újraegyesítés után vállalt múzeumvezetői állást Drezdában nyugatnémet kurátorként. Tíz évet töltött a Német Higiéniai Múzeum élén, majd 2011-ig a Drezdai Állami Műgyűjtemény felett rendelkezett. 1995 és 2003 között ő vezette a Német Múzeumok Szövetségét, 2011-től pedig öt éven át volt a londoni Viktória és Albert Múzeum igazgatója. A tíz évig a vezetése alatt működött drezdai Higiéniai Múzeum történeteiről Mélyi József írt kétrészes esszét az Artmagazinba 2015-ben. 
 
 

„Mi van a függöny mögött? – ez nagyon érdekel”

Ha látni szeretnénk Forgács Péter mostanság kiállított összes munkáját, akkor bizony komoly szervezési tevékenységbe kell kezdenünk. Először is minél hamarabb váltsuk meg jegyünket a tengerentúlra, de most már semmiképp se New Yorkot célozva, mert a Levelek a messzeségbe videoinstalláció tekintélyes hat hónapja már letelt a helyi városi múzeumban és a munka február végén a San Franciscó-i Zsidó Múzeumba került át. Miután ez megvan, elkezdhetjük megtervezni budapesti utunkat. Ha egy hónappal ezelőtt kerültünk volna ebbe a helyzetbe, a Szépművészeti Múzeum Rembrandt-kiállításával és a Magyar Nemzeti Galéria Fordulópontok című csoportos bemutatójával is számolnunk kellene, de minthogy ezek nemrég bezártak, marad a LUDWIG 25. A kortárs gyűjtemény a Duna-part mellett és a Molnár Ani Galéria-beli bensőséges egyéni show a Nyolcban.
 

Virágok, nők, tenger (éjszaka meg színház )

Vaszary Jánosnak olyan sokat köszönhet a magyar festészet története, hogy megérdemli: ugyanolyan friss szemmel nézzünk újra meg újra képeire, amilyen friss szemmel ő nézte a világot, amilyen nyitottsággal ő viseltetett az új dolgok iránt.
 

Demonstrál a határon

Birkás Ákos stílusváltása a magyar művészettörténész-szakma máig ki nem hevert traumája. Újabb, figuratív képeiről nem születtek igazán számottevő tanulmányok (talán egy kivételtől eltekintve), a katalógusokban, folyóiratokban leginkább vele készült interjúk olvashatók, magángyűjtemények reprezentatív kiállításain régebbi, nonfiguratív művei
szerepelnek. Nemrégiben a MODEM-ben azonban olyan provokatív címmel – A festő dolga – mutatta be az új módszer szerint felépített és az új technikával festett képeit, hogy ez már tényleg nem maradhatott szó nélkül. És rendben, ha művészettörténész nem akar a kimondatlan szakmai verdikttel szembemenni, akkor beszéljen Birkás Ákos műveiről egy író. Végül is figuratív képek, nézzük, kibontakozik-e rajtuk bármilyen történet, kirajzolódik-e általuk az új világ.
 

Anderson meséi

Most, hogy számos BAFTA-, Golden Globe- és egyéb díjak után az Oscar-gálán kilenc jelöléséből négyet beváltott a Grand Budapest Hotel – legjobb kosztüm, smink, design és eredeti zene –, rámutatunk kedvenc részleteinkre belőle. Persze hallottunk nézőkről, akik lassúnak, ne adj’ isten unalmasnak találták a történetmesélést, de nem úgy mi a magazinnál! Nemcsak hogy többször láttuk, de lassítva, léptetve néztük, és egymást felülkiabálva soroltuk, melyik képkockának, belógó részletnek, megkomponált totálképnek mi lehet a képzőművészeti inspirációja.
 

Korona a csap alatt

Kultúrtörténeti rémmesénk folytatása a Szent Korona elrejtésének és megtalálásának krimibe illő körülményeit, valamint a „hajlított kalap” müncheni leltárba vételét megelőző vizsgálatok, nemritkán bizarr részleteit idézi fel amerikai katonai források, valamint az egykori magyar érintettek visszaemlékezései alapján.
 

A vörös ruhás nő és egy családregény vége

Ma már világos, hogy a művészetpártoló Andrássy Tivadar és a Párizsból hazatérő Rippl-Rónai József együttműködésének eredményeként a magyar iparművészet egyik legnagyszerűbb tárgyegyüttese jött létre, az úgynevezett Andrássy-ebédlő. Sajnos a magyar szecesszió rövid történetének emblematikus bútoraiból és edényeiből már csak nyomokban lelhetünk fel eredeti példányt. De ha a megrendelők felől közelítjük a témát, vagyis hogy kik ültek az ólomüveg ablakokon beszűrődő színes fényben, kik ettek a virágmintás tányérokból, kik ittak a tulipánkelyhet formázó poharakból, akkor egy szinte hihetetlen, de a 20. századi magyar történelmet pontosan modellező családregény bontakozik ki előttünk.
 

A városliget szelleme

A dolgok állása szerint hamarosan eltűnik a Liget abban a formájában, ahogy többségünk már gyerekkora óta ismeri. De akármilyen szedett-vedett kinézetű, gondozatlan, sőt viharvert néhol, azért szeretnénk emléket állítani neki, hogy amikor már látványos lesz, mozgalmas, tele turistával, elő lehessen szedni a megfakult Artmagazinokat, és merengeni a régi szép időkön, búsulni azon, miért is nem sétálgattunk többet az akkor még elhagyatott részeken. 
  Sorozatot indítunk, amiben szerzőink, munkatársaink feleleveníthetik és megoszthatják olvasóinkkal a Ligethez fűződő élményeiket, mintha csak a Négy esküvő, egy temetés című film búcsúztató jelenetében lennének. Vagy a Halálos temetésében, amiben a főhős sokszor fut neki a beszédének: Apám kivételes ember volt....
 

M & M

Barátságuk mindössze négy évig tartott, de annál intenzívebb volt. Kapcsolatuk, akárcsak az első világháborút megelőző, amúgy is forrongó évek, impulzív és sűrű: gondtalan családi nyaralások és heves veszekedések váltakoztak benne. Az alig 23 éves August Macke 1910. január 6-án lépett először Franz Marc müncheni műtermébe.
 

Szuprematista áramlások

Nincs vita a művészettörténészek között afelől, hogy Fehér alapon fehér négyzet című festményével Malevics forradalmat csinált, megteremtve és elindítva a huszadik század nonfiguratív festészeti iskoláját a Föld mindkét féltekéjén.
 

Akusztikonok

Tízéves a Művészetek Palotája, ennek kapcsán egy olyan műről írunk, amiről saját jogon szinte sohasem esik szó. A koncertre járók megszokták már, hogy ha beülnek a nagy hangversenyterembe, színes falak veszik őket körül, felületükön furcsa gyűrődésekkel, geometrikus törésekkel, sajátos ritmusban ismétlődő elemekkel. Az orgonaülések fölött pedig egy soha nem mozduló aranyfüggönyt nézhetnek. Hogyan készültek a hatalmas gipszreliefek, mi a funkciójuk és mi van mögöttük? Első kézből, magától a reliefek alkotójától, Jovánovics Györgytől kaptuk a válaszokat.