Hogyé’ manapság a Tiziano?

A Magyar Nemzeti Bank 2015. július 16-án a honlapján közzétett egy sajtóközleményt. Az Értékes műtárgyakkal gyarapodott a hazai műkincsvagyon az MNB Értéktár Programja által címet viselő szöveg1 szerint „legutóbbi vásárlással a Magyarországon fellelhető egyetlen Tiziano-kép került az MNB tulajdonába (…), Tiziano Mária gyermekével és Szent Pállal című alkotása, amely művészi értékét tekintve a legjelentősebb az elmúlt fél évszázadban Magyarországon előkerült műkincsek között”.

 

Szelíd boszorkányok

Könnyű nyári olvasmánynak látszik Németh Ványi Klári zsebkönyvméretű dokumentumregénye, az Anarcsi boszorkányok, alcíme szerint a javasasszony igaz története a Nyírségből, borítóján egy fekete fátylas titokzatos nővel.

 

Legendás szörnyek a vérfagyasztótól a viccesig

Inkább vicces, mint hátborzongató a szörnyek keringője a nürnbergi Monster kiállítás sötét kabinetjeiben, ahol békésen megfér egymással a főúri ritkasággyűjteményekbe szánt, zsugorított tengeri rájából és egyéb állatmaradványokból összevarrt „sárkányfióka” és a hollywoodi filmipar tündöklő szépségű „vegetáriánus” vámpírja.
 

Talál, süllyed, szíven üt

Végighajtani a Stefánián? Fából faragott kisföldalatti? Ferencjóska szigorúan cz-vel? 1896, te fénylő csillag? Ugyan már! Szórakozzanak mással!
 
Sorozatunkban ezúttal a Magyar Narancs újságírója idézi fel a Vidám Park hetvenes évekbeli hangulatát, de mivel Legát Tibor egyben a székesfőváros tömegközlekedésének avatott szakértője, így azt is felelevenítjük, mi köze van Sztálinnak a ligeti trolihálózathoz.
 
 
 

Minták, mintázatok

Nagymamám, nyugdíjas éveiben egy belvárosi szalon előkelő nőinek varrt. És nekünk, lányunokáknak is, gyakorlatilag bármit, amit csak elképzeltünk. Gombok csörgése, anyagok vásárlása, tapintgatása, minták egymáshoz illesztgetése, gőzölős vasalás mindennapi program volt. Anyám textilmérnök, és munkatársa volt annak a csapatnak, akik az Óbudai Textilgyár utódvállalatát, az Innovatextet vitték. Így aztán van persze bennem elfogultság a Goldberger Textilmúzeum iránt, de igazából nincs szükség családi szálakra, hogy az ember rajongóvá váljon.
 

Van füle a látásra

„Tudom, hogy a Barcsay modernségből valamikor nagy valami lössz.”
Endre Béla levele Barcsay Jenőhöz, 1927
 

Erósz és egy kis emberi nagyság

Birkás Ákos írása a NEM SZABAD. Huszonötöt arra, aki így fest! – művészettörténeti dokumentumszínház több képben című előadásra készült, ennek keretében rövidített formában el is hangzott. A produkciót az OFF-Biennále Budapest rendezvénysorozata részeként 2015. május 28-án, a MÜSZI-ben mutatták be.
 

Hordozható kápolna

Ikarosz, Sixtus-kápolna, mozi, villámcsapás, periszkóp, egri bikavér és a tapasztalat, hogy mindezek összefüggenek egymással. A köztes lét lenyomatai, és a lenyomatokban megőrzött emlékrétegek felfejtése. Rendhagyó tárlatvezetés egy különleges kiállításban.
 

Jan Mankes titokzatos világa

Sajnos egyelőre csak hollandul olvashatóak azok a levelek, amelyekből kiderülhetne, milyen összefüggés mutatkozik a tuberkulózisban fiatalon elhunyt holland festő betegsége, vegetarianizmusa, antropozófia iránti érdeklődése és művészetének titokzatos, néha már-már éteri jellege között. Azt is nehéz megállapítani, hogy a holland előképek és a japán hatás mellett minek köszönhető senki máséval össze nem téveszthető stílusa. Egy különleges festői pálya a századelő Hollandiájában.
 

Rondák vagyunk

Tudta-e Ön, hogy amikor Leningrád ismét Szentpétervárrá változott, az ottani művészeti életben egy új akadémizmusnak nevezett irány kapott lábra? Aminek képviselői a modernizmus jármából szabadulva
elkezdték szépnek látni mindazt, amitől évtizedekig utálkozva kellett elfordulni? Antik előképeket, a klasszicista Szentpétervár oszlopsorait, az aranyozást, a kidolgozott férfitesteket, operát, balettet, allonge-parókát, rizsporos arcokat, felékszerezett meztelen testeket, puttókat. Mi lett az abszolút szépség keresőiből? Erről olvashatnak orosz témákra szakosodott szerzőnktől.
 

Mindig azt képzeltem, hogy a Gellért-hegy mögött ott a tenger

A budapesti aukciók, kiállításmegnyitók elmaradhatatlan szereplője, orosz akcentussal beszél, rendhagyó módon licitál, tweedruhákban jár, mintha épp csak ideugrott volna dél-angliai birtokáról, szivarkákat szív, és a róla eddig megjelent életrajzzal ellentétben nem pszichológiát, hanem sinológiát tanult (az akcentusa miatt könnyű volt félreérteni, ezt készséggel elismerjük). Egy orosz Budapesten, avagy a rendszerváltás éveinek magyar műkereskedelme az akkor még kívülálló szereplő szemével.
 

Hőközlés a jégveremben

Ismerős és ismeretlen nevek, már messziről, fél szemmel beazonosítható művek és hatalmas meglepetések: itt az alkalom az erdélyi művészet több mint hetven évének áttekintésére. Ideje volt már, hogy láthassuk, hogyan fog mindez beépülni a magyar művészetről alkotott, folytonosan alakuló képbe.
 

Az elveszett magyar kubizmus

Nemrégiben egy kávéházi asztalnál Dan Nolannek, a The Guardian tudósítójának arról meséltem, hogy elkezdtem kutatni a „magyar kubizmus” történetét, egy olyan kvázi szűz területet, amely eddig még csak alfejezetet sem érdemelt kézikönyveinkben.1