Keserü Ilona

2014. május 1. és július 27. között a balatonfüredi Vaszary Galériában mintegy ötven festményen, objekten és fotón keresztül mutatják be Keserü Ilona szűkített életművét. Topor Tünde a művésszel folytatott 2001-es beszélgetései alapján készítette el és publikálta 2004-ben Keserü Ilona életrajzát az Artmagazinban.

 

A Holokauszt hosszú árnyéka - I.

Egy nagy, és a tábor egy részét használhatatlanná tevő fogolylázadást hónapokkal követően, 1945. január 26-án Auschwitz, az európai keresztény kultúra és humanizmus csődjének szimbóluma, kitörölhetetlen szégyenfoltja felszabadult. Ugyanezen a napon a dicsőséges magyar csendőrség a budai várban kivégezte a Vörös Brigád partizáncsoport 11 tagját, aminek már semmiféle katonai célja nem volt, csupán a nyilas rémuralom szórakozásból gyilkoló képviselőinek újabb bűnlajstromát gyarapította. Pest városát a szovjet csapatok már egy jó hete, 1945. január 18-án elfoglalták, s a fegyveres patkánynép Budára és még távolabbra menekült, miután a fővárosi hidakat felrobbantották. Az erre vonatkozó döntés semmiféle értelmes stratégára nem vallott, minthogy akkor már Budát is teljesen körülzárta a Vörös Hadsereg, s a náci és a nyilas erők, továbbá a hozzájuk alacsonyuló magyar hadsereg tisztjei Budát csupán február 13-ig tudták tartani. Már ezt jóval megelőzően, 1945. január 20-án az ideiglenes magyar kormány képviselői Moszkvában aláírták a fegyverszüneti egyezményt, s Magyarország hadat üzen Németországnak. E naptól kezdve a magyarok részvétele bármilyen háborús cselekményben nemcsak bűn volt, hanem ostobaság is.

 

A Kohner-gyűjtemény

Soha nem tapasztalt nyüzsgés kavarog körülöttem; mintha nem is műtárlaton lennék, csendes képek, szobrok környezetében, hanem valami tragédia közepén, ami itt zajlik, ezekben a termekben, szinte pánikszerűen. Előkelő urak — ismert gyűjtők —, elegáns dámák izgatottan tolongnak előttem, egy-egy kép előtt összeverődnek, lázasan jegyeznek. Az ember minden pillanatban más és más nyelvezet mondatszilánkjaiba ütközik, német, angol, francia szavak rokoni csókokat váltanak a magyarral… Az izgalom indokolt. Magyarország legelőkelőbb műgyűjtőjének, Kohner Adolf bárónak műkincsei tömik meg e végnélküli falakat, műkincsek, amelyekhez foghatókat csak a párizsi Louvre falai mutatnak meg…” A Reggel tudósítója leplezetlen izgalommal számolt be az Ernst Múzeum 48. aukciójának kiállításáról a napilap 1934. február 19-i számában. A cikk alcíme Kohner elkeseredett, drámai hatású szavait idézi: „Közelébe sem megyek többé képeimnek… nem bírom többé látni őket…” A minden túlzás nélkül európai rangú, páratlan következetességgel és szenvedéllyel összeállított gyűjtemény visszavonhatatlan széthullását eredményező árverés egy olyan történet végére tett pontot, mely mintegy negyven évvel korábban, a 19. század utolsó éveiben kezdődött el.

 

 

A festmények hamisításáról II.rész

A megtévesztés szándékával, utólagosan átalakított eredeti festmények a hamisítványok talán legnehezebben leleplezhető körét alkotják. Különböző típusainak bemutatása segítséget jelenthet a jövőbeli képvásárlók számára. E cikksorozat első részében a hamisítványok egy speciális, igen gyakori és sok esetben rendkívül nehezen leleplezhető vállfájáról volt szó. A korabeli, autentikus, de manipulatív szándékkal utólag átalakított képek körét mutattam be, melyeket - elválasztandó a már eredetileg is hamisítási szándékkal készült művektől - „meghamisított" festményeknek neveztem el. Jelen tanulmány a meghamisítások néhány további altípusát veszi sorra, többségében olyan magyar festmények bemutatásával, melyek egykor hazai aukciók kínálataiban is szerepeltek.
 
 

Gyűjtésről és műkereskedelemről

A legtöbb kultúrában és a legtöbb korban nem részesítették előnyben a régi dolgokat. Állítják egyesek. Magunk kételkedünk ezen állítás igazságában. Idősebb Plinius időszámításunk 1. évszázadában arról panaszkodott Naturalis Historia című enciklopédikus művében, hogy a régi mesterek nagyszerű tudásához képest ezek a maiak értelmetlen, értéktelen dolgokat művelnek. A római világ mérhetetlen lelkesedése a birodalom területén föllelt korábbi kultúrák, főként a görögök művészete iránt, közismert. Ha nem működött volna értékadó mintaként a görög szobrászat Rómában, akkor ma meglehetősen keveset tudnánk minderről, hiszen leginkább római kori másolatok közvetítésével ismerhette meg az utókor a görög mesterek fontos alkotásait. Ehhez minden bizonnyal a provinciákból zsákmányként Rómába került tárgyak nyilvános árverései is hozzájárultak.
 
 

Lúzerek

ERDŐSI ANIKÓ: Tavaly öt hónapot töltöttél a Bethanien Művészház ösztöndíjasaként. Mi volt érdekes számodra Berlinben, mit festettél?

SZŰCS ATTILA: Öt hónapból négyet végigdolgoztam. Sokat festettem. Folytattam a már régen meglévő belső tér, külső tér-témát, de egy új szál is bekapcsolódott, az emberekre koncentráló sorozat. Ennek a portréciklusnak a részei például a Budapesten a Deák Galériában is bemutatott Buster Keaton- és a Kádár János-portrék.
 

 

 

Digitális klasszikus

Révész László László a középgeneráció egyik legkonzekvensebb, legsokoldalúbb alkotója. Művei megtalálhatók köz- és magángyűjteményekben, számos kiállításon szerepel itthon és külföldön egyaránt. Az utóbbi néhány hónapban több európai nagyvárosban is volt kiállítása, ahol újabb munkáit tekinthette meg a közönség.
 
 

Kortárs magyar művészet magángyűjteményekben

A kortárs a művek vásárlását az utóbbi években kezdő gyűjtő átlagos paraméterei a következők: magasan képzett, a pénzügyi-gazdasági világban vagy a médiaiparban dolgozik, az életkora 38-50 év, házas és gyerekei is vannak, hobbija a borászat, az utazás és a művészetek. Így kezdődne egy hivatalos statisztika a kortársgyűjtésről, szereplőiről, vásárlási szokásaikról, a „piacról". Ennek az összegzésnek a megszületése azonban valószínűleg sokáig várat még magára. Addig is a gyűjtők, galeristák, művészek szubjektív beszámolóiból áll össze a magyarországi kortárs műtárgy-piac sztorija. A következőkben az előző egy-két év néhány tapasztalatát szeretném megosztani az olvasókkal.
 
 

A világ legismertebb műkereskedői

Richard Green neve mára a műtárgypiacon bármilyen szinten érdekeltek számára fogalom, kötelező tananyag. A nemzetközi műtárgyvásárok egyik legrangosabb résztvevője, gyűjteményéből rendezett tárlatai vetekednek a nagy nyugat-európai közgyűjtemények kiállításaival, galériáiban múzeumok vásárolnak. 1999-ben a British Museum külön teremben mutatta be a Green-gyűjtemény legszebb darabjait.
 
 
 

Zsuzsi obszervatóriuma

A cím megtévesztő lehet, ugyanis nem az égbolt csillagai között fogunk kalandozni, hanem Csiszér Zsuzsi festményei között, aki 1996-ban végezte el a Képzőművészeti Főiskolát, majd kétéves posztgraduális képzésen vett részt, amelynek végén, 1998-ban, Derkovits-ösztöndíjban részesült. 
 
 

„Az összes mondat bennem él”

Még azt is túlzás lenne állítani, hogy nem siet sehova. Van valami szerzetesi alázat a munkáiban. Az a türelem, amellyel akár évekig érlel egy megoldást, és amellyel esetenként szintén évekig dolgozik annak kivitelezésén, nagyon ritka manapság.Benczúr Emesét a legtöbben hímzett munkáiról ismerik, amelyek egy-egy mondat számtalanszor ismétlődő meghímzésével készültek. A tömör mondatok a munka, a rendszeresség, a produkció fogalmai köré csoportosulnak. Új munkáiban a hasznosság fogalmával és az árammal játszik. A beszélgetés a budapesti Knoll Galériában látható új munkái és egy madridi kortárs magyar kiállítás kapcsán készült.

 

 

A kortárs galériák szerepe és működése

Kortárs galériát nyitni és kortárs galériában dolgozni felelősségteljes vállalkozás, több szempontból is. Egyrészt a galéria felelősséget vállal azokért a művészekért, akikkel hosszú távú együttműködésben dolgozik - hiszen vállalja, hogy éveken keresztül kiállítási lehetőséget biztosít számukra, katalógust készít és külföldön is bemutatja őket. Másrészt gyűjtőkörének tagjaiért - hiszen ízlésüket a galéria tulajdonosa és művészettörténésze formálja. Harmadrészt a kortárs magyar művészet külföldön történő képviseletéért - hiszen rendszeresen részt vesz nemzetközi vásárokon és kiállításokon. Végül pedig természetesen felelősséget vállal a látogatókért, azért, amit akár a rendszeres, akár az utcáról néha-néha betérő néző számára kínál. 

 

Intenzív intimitás

Várnai Gyula Empátia című alkotását egy elemlámpából, tükörből és egy szőnyegdarabból állította össze. Az ódon zseblámpa fénykörét a tükör visszaveri, s azonos méretben a lámpatest mellé, a szőnyegre vetíti. A falra szerelt tárgyegyüttes olyan, mint egy baldachinos ágy. A rajta heverő lámpa teste mellett annak asztrálteste, virtuális, már-már spiritiszta kivetülése a fénykör. A mikroméretek miatt mikrokörnyezetbe lát be a néző: egy intim, emocionális tartalmú életképbe pillant, amely egy, az életvilágban létező vagy feltételezhetően létező emberi viszonyrendszer metaforája. Az előző mondattal megszemélyesítettük a lámpát, emberi vonásokkal ruháztuk fel (hever az ágyon asztráltest-partnere mellett). Nyilvánvalóan tetszik nekünk ez a mű, amely kiváltja érdeklődésünket, leköti figyelmünket és felgyújtja képzeletünket. De ha valaki más, egyéb módon értelmezné, mondjuk jelentés nélküli fénykompozíciót látna benne, nos, semmi alapunk nem lenne vitába szállni ezzel az interpretációval. 

 

Modern magyar rajzok érmek és szobrok Genthon István gyűjteményében

A Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat, a Magyar Nemzeti Galéria, a Magyar Tudományos Akadémia Művészettörténeti Kutatóintézete, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal és a Szépművészeti Múzeum 2003 decemberében tudományos emlékülést rendezett Genthon István (1903-1969) születésének 100. évfordulója alkalmából. A meghívott előadók, kor- és pályatársak értékelték a 20. századi magyar művészettörténet írás egyik meghatározó egyéniségének pályáját, szakmai örökségét. A konferenciához kapcsolódva egykor Genthon birtokában lévő, személyéhez közvetlenül kapcsolódó műtárgyakból - elsősorban akvarellek, rajzok és metszetek, illetve néhány érem és szobor - rendezett kiállítás nyílt a Magyar Nemzeti Galéria harmadik emeleti kamaratermében, mely 2004. március 21-ig várja az érdeklődőket.

 

A művészi grafika a két világháború közötti időszak műkereskedelmében

„Egész más egyéniséget kíván a metszetgyűjtés, mint a képgyűjtés. A metszetgyűjtő kell a legmagányosabb természetű legyen, aki képes órák hosszat elüldögélni egy csendes sarokban és élvezi a lassan forgatott lapok intim szépségét. Hasonló a könyvgyűjtőhöz és kicsit tudós fajta. Mondhatnám, hogy a legelőkelőbb gyűjtőegyéniségek közül való, mert nem vár senkitől sem tapsot - ő maga gyönyörködik, és ennyi elég neki."
(Hoffmann Edith: Útmutatásoka metszetgyűjtéshez. A Műbarát, I. 3. sz.)
 
 

A közönséget nem lehet lenézni

Winkler Nóra interjúja Kovács Gáborral a Kogart Alapítvány művészeti tanácsának távozásáról, tanyasi gyerekkoráról, a képekhez fűződő vonzalmáról, a művészeti terep feltételezett átalakulásáról, illetve az Alapítvány célcairól és ambícióiról.
 
 
 

Erotikus viszony az anyaghoz

A Nemzeti Galéria Mednyánszky kiállításának számos remekműve egy különleges budapesti műgyűjtemény kincse. A kollekcióból 1998 őszén a Kieselbach Galériában volt látható válogatás, ahol a közönséget nemcsak a művek kvalitása lepte meg, hanem az oly különbözőnek tartott egyes alkotók és irányzatok érzékeny szemmel kialakított együttélése.

 

"Egyszerűen dől a pénz'

"Örömmel értesítem, hogy a művészeti bizottság egyhangúlag elfogadta az Ön Rákóczy-képét. Megkérem a vármegyét, hogy a megállapodott összeget a bankba fizessék be, s így lesz a Hulló levelek és az Esti harangszó árával is. Egyszerűen dől a pénz. Mire hazaérkezik, már meglesz a téglára való." Koronghi Lippich Elek, a kultuszminisztérium művészeti osztályának vezetője írta a fenti sorokat 1896 október közepén barátjának és pártfogoltjának, László Fülöpnek. László ekkor már egy műtermes ház építésének gondolatával foglalkozott. Szerencsére úgy alakultak dolgai, hogy két év múlva már befejezéséhez közeledett az a műteremvilla, amely még mai, elhanyagolt állapotában is kirí a városligeti Zichy Géza utca egyébként szépen karbantartott házai közül. Ha túlzott is Lippich a pénz ilyen dimenziójú mozgását illetően, az biztos, hogy Lászlónak az 1892-es átmeneti anyagi nehézségeket követően egyre jobb évei voltak, s a századfordulóra már az egyik legtehetősebb magyar festővé vált.

 

Gauguin a ládában

A washingtoni bíróságon folytatódik Herzog Mór örököseinek pere, akik a második világháborúban elkobzott műkincseiket követelik vissza a magyar államtól. A per tárgya több mint negyven kiemelkedően értékes műalkotás, amelyek becsült értéke meghaladja a százmillió dollárt. A második világháború előtti egyik legjelentősebb műkincs gyűjtemény Herzog Mór Lipót báró nevéhez kapcsolódik, és olyan művészek alkotásaiból áll, mint El Greco, Fransisco de Zurbaran vagy idősebb Lucas Cranach. A visszaigényelt művek a valaha 2500 darabból álló Herzog-kollekció Magyarországon található részei. A most indult per, szakértők szerint, pedig az utolsó nagyobb, a holokauszt óta rendezetlen művészeti tárgyakat érintő ügy. Lásd kapcsolódó írásunkat a Herzog-családról, és a gyűjtemény egyik legjelentősebb darabjának sorsáról.