Rozsda Endre fotográfiái

Nem mindenkinek, de Rozsda Endrének van legendája. Az első magyar szürrealista. A magyar művészettörténet nagy ismeretlenje. Breton barátja, Picassóné legjobb magyar tanítója. Rozsda, aki még látta Bartók kezét, és ez megváltoztatta az életét. Európai Iskola, Max Ernst, Párizs, párizsi emberünk..." 1

 

Személyes káosz, univerzális fogódzók

Kedves Olvasó! Nehéz feladat előtt állunk: olyan művész alkotásait kell megközelítsük, akinek munkássága mindannyiunk, szakemberek és kívülállók számára egyaránt „kemény dió". Komoróczky Tamás művei végeredményüket tekintve olyan montázsokra emlékeztetnek, amelyek részleteit, bár ábrázoló jellegűek, nehezen tudjuk beazonosítani, talált és alkotott darabokból összeálló építmények, s megfejtésük talán több időt és energiát igényel, mint egy „átlagos" műalkotásé.

 

Szappanopera

A kilencvenes évek elején Magyarországon a hétvége érzetéhez szervesen tartozott annak kiindulópontja, a Dallas. Péntek este a fél ország dühöngött Jockey-n, aki kora hajnaltól késő estig csakis szemétségeken törte a fejét, az Olajvállalkozók Klubjában töltött ebédeken alázta halálba konkurrenseit, folyton csalta az emiatt enyhe alkoholizmusba menekülő, amúgy formás feleségét. Csak az adott nyugtot, hogy Elly felnevelt egy rendes fiút is, akinek példásan jó szíve, üzleti etikája és rendezett házassága volt. Mindenki tudott a részletekről, hogy Lucy melyik kretén, hónaljba nyomott táskával csattogott le a vacsorára, hogy Bobby új kocsit vett, meg hogy Pamela szép gyümölcsöstálat rendezett az elmaradhatatlan szabadtéri reggelire. Volt, aki evidens módon beszélte át e fordulatokat, volt, aki mindig épp pont átszaladt a szobán és elkapta az aktuális epizódot.

 

A műtárgy az első

Tágas, elegánsan berendezett iroda, bútorok XVI. Lajos és Mária Terézia korából, és köztük egy igazi politikus, egy mindenre felkészült szakember. Bereczky Lóránd újabb öt évre a Magyar Nemzeti Galéria főigazgatója.

 

A köz szolgálata a fontos

Beszélgetés Baán Lászlóval, a Szépművészeti Múzeum decemberben hivatalba lépő új főigazgatójával

 

A Pán-Mezei-gyűjtemény II.

Az Artmagazin 2004. júliusi számában (II. évf.,3.sz., 62-67.) Pán Imre (1904-1972) és fia, Mezei Gábor grafikai gyűjteményének magyar anyagát mutattam be. Ez legnagyobb számban az Európai Iskola tagjainak alkotásait tartalmazza, de a századelőtől egészen a kortárs művészetig áttekintést nyújt a hazai rajz- és grafikusművészeiről. A gyűjtemény további része külföldi grafikai alkotásokat tartalmaz, elsősorban az 1940-1970 közötti időszak nevesebb és kevésbé ismert Franciaországban élő mestereitől - néhány közülük ma is alkot. Stílusjegyek tekintetében leginkább absztrakt expresszionista, szürrealista, konstruktivista és informel irányzatokat képviselő műveket találunk a gyűjteményben, hasonlóan a magyar grafikákhoz. Mindez híven tükrözi Pán Imre gyűjtői koncepcióját, azt az irányultságot, amelyet programjában az Európai Iskola is hirdetett.

 

Reprodukció - a szerzői jog szempontjából

Munkám során többször kerestek meg képzőművészeti, iparművészeti és fotóművészeti alkotások kiadványokban történő reprodukálása kapcsán. Feladatom az volt, hogy megoldjam az olyan kérdéseket, amelyek közreműködésem nélkül fel sem merültek volna. 
 
 

Ifjú Kernstok Károly

Az 1966-ban kiadott Magyar Művészeti Lexikonban hiába keressük nevét, ami kissé érthetetlen, mert a korábbi kis kétkötetes lexikon atyai nagybátyja, majd apja után neki is szentelt néhány sort, ha a művészdinasztia minden tagjának felsorolásával adós is maradt. A lexikon ahelyett, hogy pótolta volna, inkább még kurtította a meglévőt, s így a mai művelődni vágyó már azt sem tudhatja meg, hogy Kernstok Károly, a Nyolcak vezéralakja mellett, előtt és után legalább még öt Kernstok, azaz egy egész művészdinasztia létezett, főként piktorok.
 
 

Kádár Béla ismeretlen képei üvegnegatívokon a Rónai Dénes hagyatékban

Kádár Béla festői munkásságának nemzetközi ismertsége elsősorban annak köszönhető, hogy az 1920-as évek közepétől a berlini Der Sturm Galériában együtt állított ki az európai avantgárd művészet jelentős alakjaival. Herwarth Walden kiváló érzékkel válogatta maga köré a modern művészet jeles képviselőit és vállalta széles körű népszerűsítésüket. A német expresszionista művészcsoportok, a kubista és futurista irányzat fontos egyéniségei, az orosz konstruktivisták meghatározó élharcosai mind az ő pártfogásával kerültek be a nemzetközi művészeti élet vérkeringésébe. Walden felfedező érdeklődése a magyar művészekre is kiterjedt: Réth Alfrédtől Mattis Teutsch Jánosig, Moholy-Nagy Lászlótól Péri Lászlóig és Kassák Lajosig, Kádár Bélától Scheiber Hugóig — sokan közülük a Der Sturm Galéria kiállításainak résztvevőiként alapozták meg hírnevüket.

 

Művészeti technikák. A fametszet

A sokszorosított grafikai technikák között kétségtelenül a fametszés a legrégebbi eljárás. A művész egy csiszolt fadúcra rajzol, majd a rajzolt vonalakat meghagyva késsel vagy vésővel kivájja a többi felületet. A kompozíció vonalai kiemelkednek, amelyeket festékkel kennek be, majd egy benedvesített papírlapot rápréselve a festéket rányomják a papírra. A nyomat a dúc rajzolatának tükörképe lesz. A metszést általában az erre szakosodott mesteremberek, a fametszők végezték. A művésztől kapott rajzot ráragasztották a dúcra, és a papírral együtt metszették ki az üresnek szánt részeket. De átmásolhatták a papírról úgy is, hogy bekenték szénnel a papír hátoldalát, és a vonalakat átnyomták a fa felületére.
 
 

Magyarok a "világfaluban"

Aligha van turista, aki a városba látogatva nem mássza meg a párizsi Eiffel-tornyot. De vajon tisztában vagyunk-e vele, hogy a grandiózus építmény eredetileg csak egyike volt az 1889-es párizsi világkiállítás látványosságainak. Légies vasszerkezete mintegy sűrítménye mindazon sajátosságoknak, amelyek a 19. századi világkiállításokat jellemezték: hatásos látvány, virtuóz technikai tudás, minden kézzelfogható funkciót és hasznosságot nélkülöző tiszta reprezentáció. Ám a világkiállítások eszményei, a másság tisztelete, Európa kulturális sokszínűségének felismerése, az ezredfordulón aktuálisabbak mint valaha.
 
 

Breuer Marcell "Afrikai széke" a Bauhaus Archívumba került

Az elmúlt évszázad tragikus történelmi körülményei között nemzetközi karriert befutott Breuer Marcel, a kiemelkedő képességű bútortervező és építész, 1902. május 21-én született Pécsen. Huzamosabb németországi, rövid hazai, és angliai tartózkodás után 1937-től az Egyesült Államokban telepedett le és fejtett ki sikeres építészeti tevékenységet, egészen 1981. július 2-án New York-ban bekövetkezett haláláig.
 
 

A festmények hamisításáról V.rész

A sorozat eddigi részeitől eltérően e rövid tanulmányban két magángyűjteményről lesz szó. Közös vonásuk, hogy gazdagon illusztrált kiadvány jelent meg róluk, s mindkettő egy-egy nyilvános képtár állományába került, így látogatható és tanulmányozható a nagyközönség által is. Épp ez a sajátosságuk jogosíthat fel a nyilvános kritikára. Minden bizonnyal sokunk élménye, amikor egy-egy magángyűjteményben járva hamis vagy félreattribuált műalkotással találkozva diszkréten hallgatunk, gyorsan továbblépünk, s annál lelkesebben dicsérjük az eredeti, jelentős művészi értéket képviselő festményeket. 
 
 

Tiltott testek

Kernstok Károly, Szerelem című festményét, első ízben az Országos Magyar Képzőművészeti Társulat 1899 végén megrendezett téli tárlatán mutatta be. Műve a fővárosban sem a kritika, sem a közönség körében nem keltett különösebb feltűnést. A nézők nem láttak benne egyebet, mint Benczúr Gyula Mesteriskolája egyik kiváló növendékének elsőrangú akttanulmányát. Mindaddig így volt ez, míg a klérus egyik főembere erkölcstelennek nem bélyegezte a képet. Téli kiállításának anyagából a társulat reprezentatív válogatást vitt Nagyváradra, s megnyitására a város egyik előkelőségét, Schlauch Lőrinc bíborost kérte fel. Schlauch azonban vonakodott megnyitni a tárlatot mindaddig, amíg az inkriminált művet el nem távolítják. A bíboros követelésének engedve a szervezők Kernstok festményét végül egy kizárólag nagykorúak számára fenntartott, drapériával elfedett külön helyiségben mutatták be.

 

Egy ismerős ismeretlen

Csontváry képének nem tudjuk az eredeti címét. Titokzatos sziget nem szerepel a Csontváry-irodalomban, sőt szinte semmi, ami erre a festményre utalna. Bő negyedszázada azonban mégis ismerjük ezt a festményt. Ismerős a mű, de mégis ismeretlen.

 

Miért lett nemes – a Nemes?

"...Amíg ősi megátalkodottsággal mindenki politizál széles e hazában, alig vesszük észre azt a tüneményes képgyűjteményt, melyet immár világhírű műgyűjtőnk, Nemes Marcel, egy munkás élet szívósságával, hangya szorgalommal, fáradhatatlan energiával, sok áldozattal és páratlanul szerencsés kézzel egybe halmozott… Föl akarom hívni a közfigyelmet arra, hogy mily nagy veszedelem fenyegeti nemzeti kultúránkat, ha elszalasztunk egy szerencsés alkalmat, melyet hazai kultúránk gazdagítására kezünkbe ad a jó sors. Ha vétkes könnyelműséggel, soha nem pótolható hanyagsággal elmulasztjuk Nemes Marcel páratlan gyűjteményének megszerzését és itthon tartását…” A Budapesti Hírlap 1912. június 22-i számában ezekkel a figyelmeztető sorokkal igyekezett felrázni honfitársait a fiatal Lukács György, de egyes múzeumi szakemberek és a hazai művészeti élet más jeles képviselői is úgy vélték, hogy vétek lenne külföldre engedni ezt a maga nemében egyedülálló kollekciót, amelynek tucatnyi Greco-képével s gazdag francia impresszionista és posztimpresszionista festményanyagával a Szépművészeti Múzeum akkori gyűjteménye sem vetekedhetett.

 

Magyar vonatkozású gyűjteménygyarapítás Berlinben - Breuer Marcel „Afrikai széke” a Bauhaus archívumba került

Az elmúlt évszázad tragikus történelmi körülményei között nemzetközi karriert befutott Breuer Marcel, a kiemelkedő képességű bútortervező és építész, 1902. május 21-én született Pécsen. Huzamosabb németországi, rövid hazai, és angliai tartózkodás után 1937-től az Egyesült Államokban telepedett le és fejtett ki sikeres építészeti tevékenységet, egészen 1981. július 2-án New York-ban bekövetkezett haláláig.
Mezei Ottó A magyar grafika külföldön, Németország 1919–1933 című 1989-ben kiadott tudományos igényességű kiállítási katalógusában, a szintén pécsi származású Forbát Alfréddal foglalkozó írásában említi, hogy „ő egyengette nemcsak Breuer Marcell, hanem további dél-magyarországi fiatalok weimari útját is”. A fiatalok — Johan Hugó, Molnár Farkas, Stefán Henrik és Weininger Andor — valamennyien a Pécsi Művészkör tagjai voltak, és egy évvel Breuer Marcel után, 1921-ben kezdték meg tanulmányaikat a weimari Bauhausban.