Hommage á Beuys

Egy müncheni napilap 1976. február 13-án „Der Mann mit Hut zeigt seine Wunden" főcímmel arról tudósít, hogy Joseph Beuys (a „kalapos") kiállítást rendez a Maximilian Strasse alatt működő városi galériában. Valószínűleg ekkor még senki sem sejti, hogy a kiállított mű, egy environment a Zeige deine Wunde (Mutasd sebedet) bemutatása majd egy négy évig tartó, addig talán példátlan terjedelmű sajtóakció kezdetét jelenti.

 

Videofanzine I. - Fehér László gyűjteményének java

A 2002 és 2003 között készült közös mozgóképes munkáinkban (JAVA, BBS; Futro, Knoll; élek, Knoll) a művészek műtárgygyűjtési metódusai, a kortárs képzőművészeti alkotások kiállítóhelyeken történő megjelenése és az alkotók személyes narrációja saját tárlatukról voltak azok a témák, amelyek foglalkoztattak minket.

 

Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen II. - Klimó Károly

A Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárait felvonultató sorozatunk második részében a festő tanszéken oktató Klimó Károly művészeti és pedagógiai tevékenységét mutatjuk be.

 

Prezentáció vagy reprezentáció

Sikeres és nagystílű kiállítás volt látható a Műcsarnok termeiben 2004 decembere óta. Ez a francia és a magyar állam közös kulturális akcióinak újabb darabja: a Fény és árnyék - Négy évszázad francia festészete. A látvány, amely az első terembe lépőt éri, valóban lenyűgöző. Süppedő vörös bársonyszőnyeg, bordó-lila falak, hasonló színű ajtó, elválasztó függönyök, félhomály, amelyben csak a falakra került műveket világítja meg néhány spotlámpa. A terem közepén barokkos - ugyancsak vörös - ülőkék. Elegáns - mondja magában a néző, majd továbblépve is hasonló élményben lesz része más és más színekbe öltözött termeken keresztül. 

 

Az Ernst Múzeum finn-magyar kiállítása kapcsán...

Eismerés illeti azokat, akikben a in finn-magyar kiállítás ötlete megfogant. A finn-ugor mintájára létrehozott szókapcsolat, mint ahogy a nemzetközi együttműködésben megvalósult kiállítás is, kreatív ötletességről árulkodik. A fura szófonadék utalása evidens: a tárlat az egymástól réges-rég elvált finn és magyar testvérnép, mintegy évezredes egymástól függetlenül fejlődő művészetének azt a korszakát - a 20. század első két évtizedét - mutatja be, amikor e kapcsolatok újrateremtődtek és a két művészet között kölcsönhatás alakult ki.

 

Márffy feketén-fehéren

Kállai Ernő 1924-ben szükségét érezte, hogy Márffy Ödön legfrissebb munkáiról önálló tanulmányt közöljön Pogány Kálmán lapjában, az Ars Unában. A sajnálatosan rövid életű Ars Una színvonalas orgánum volt: jófajta papírra nyomott, a két hasábba szedett szövegeket árnyalt tónusú fotók illusztrálták. Kállai mégis szabadkozással kezdi az esszét: „Fekete reprodukciók mindig is sajnálatos lefokozását, sőt meghamisítását jelentik az eredeti munkáknak. Kivált olyankor, amikor stílus és kvalitás úgyszólván teljesen a színek függvénye. Így van ez Márffy Ödön újabb munkáival is, amelyek nemcsak színüket vesztik reprodukcióban, hanem térhatásukat illetőleg is lényegesen elváltoznak. A fotográfiák sűrű, nehéz foltokat jeleznek, holott az eredeti festmények minden ízét szabad napfény és levegő telíti. (…) A fénykép nem tudja ezt a csapongó színvirágzást nyomon követni.”

 

Márffy vad színekkel

 
London: Christie's, 1987. Magyar festményt árvereznek. A kép érdekes, színes: szőke, hunyorgó kislányt ábrázol. A festő neve nem sokat mond a helyi publikumnak, valami Márffy. 2200 fontért kel el, azaz a mai áron számolva megközelíti, de a jutalékokkal együtt sem éri el az egymillió forintot. Ugyanebben az évben a Sotheby's-nél is vevőre talál egy csendélet a festőtől -1600 fontért. Úgy tűnik, akkoriban nagyjából ez volt az ára külföldön. Londonból nézvést nem túl nagy összeg, de itthon jól járt az, aki kijuttatta a képeket, hiszen ekkoriban a BÁV aukcióin egy Márffy-olaj többnyire 20-40 ezer forintért cserélt gazdát. Sejtette-e a londoni vevő, hogy az 1908-ban festett Nyergesi lány című képet tizenöt év múlva Budapesten már 36 millió forintos - közel 100 ezer fontnak megfelelő - áron ütik le?
 
 

Munkácsy a Magyar Nemzeti Galériában

Munkácsy-kiállítás lesz a Magyar Nemzeti Galériában. Erre a hírre nagyon különböző módon reagál a magyar közönség. A rendszeres kiállításlátogatók zöme feltehetően elhúzza a száját: Munkácsy? Minek? Kinek? Nem elég az a sok befeketedett, poros kép a galéria ósdi kiállításán? Hogy drága? Hatalmas pénzeket fizetnek képeiért a külföldi és hazai aukciókon? Ettől nem lesz jobb.

 

Küzdeni vagy menekülni?

Az akvarell ma nem éppen jellemző technika a képzőművészeti lehetőségek közül. Az, hogy valaki mégis ezt választja kifejezőeszközéül, a rendkívül alapos mesterségbeli felkészültség mellett, meglehetősen személyes, egyfajta belső világot feltárni kívánó művészi kutatómunkáról tanúskodik. Chilf Mária hosszú évek óta készíti technikailag kifogástalan, képi világát tekintve szubjektív és a hazai művészeti életben mindenképpen egyedülálló akvarelljeit.

 

Gesztus és konstrukció - Bullás József festészete

Bullás Józsefet sok éve ismerem. Akkor találkoztunk először, amikor a Műcsarnok „Olaj, vászon" című kiállításának előkészítéseként vele is közösen átbeszéltem, mely munkák bemutatása volna a legelőnyösebb a kiállítás koncepciójának szempontjából.

 

Primaticcio

Madame de Lafayette Cléves hercegnőjének időszaka elevenedik meg az Enzo király palotájának nevezett épületben, Bologna főterén. Madame de Lafayette a XIV. Lajos udvarában zajló „gáláns ünnepek" előképét II. Henrik udvarában vélte megtalálni, abban a korban, amikor a királyi reprezentációban egymásba olvadtak a francia lovagi erények és az antik mitológia.
 
 

Egyiptom-Hellas-Róma-Bizánc

A fáraók korának művészete ma már a világ egyetemes kultúrájának szerves része, köszönhetően a nagy múzeumi gyűjteményeknek, a tömeget vonzó vándorkiállításoknak és a napjainkban is rendszeres szenzációs feltárásoknak, felfedezéseknek. 2005. március 1-től A késő antik művészet kincsei egyiptomi múzeumokból címmel nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, mely nem a fáraonikus művészettel, hanem az egyiptomi késő antik és kora bizánci, népszerű és összefoglaló nevén kopt művészettel foglalkozik, vagyis Egyiptom történetének az időszámításunk utáni 2. század végétől a 8. század elejéig tartó, művészeti emlékekben gazdag, jól körülhatárolható fejezetével. A kiállítás tudományos koncepcióját Török László akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatóintézetének kutató professzora dolgozta ki.
 
 
 

A tutzingi várúr - A nemzet halottja

Nemes Marcellnek gyakran sikerült meglepnie kortársait. Hol egy általa felfedezett újabb Greco-, vagy Tiziano-képpel, hol valamilyen váratlan adományával, hol éppen azzal a bejelentésével, hogy maga is festeni fog. A maga nemében legalább ilyen meghökkentő az a hír, amelyet a Szépművészeti Múzeum 1920. december végi feljegyzései között találunk. Mint ahogy Petrovics Elek, a múzeum akkori igazgatója beszámolt róla, a jeles műgyűjtő, viszonozni óhajtván azt a gondos munkát, amelyet az általa letétbe helyezett, illetve a Tanácskormány idején szocializált műtárgyainak szállítása és kezelése terén a múzeum dolgozói végeztek, 10 000 koronát ajánlott fel az altiszti és napibéres állomány karácsonyi megajándékozására, s további 3250 koronát adományozott, hogy abból jutalmat osszanak szét a képtár teremőrei között. Itt jegyezhetjük meg, hogy Nemes Marcell már az 1920. március 12-én megalakult Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjaként is egy igen jelentős külföldi utazási ösztöndíjat hozott létre, amelynek 300 000 koronás keretéből még jóval halála után is számos fiatal magyar művész tudott rövidebb-hosszabb időt Párizsban, vagy másutt tölteni.