Kul-túrák Magyarországon II.

Válasszunk most közelebbi úticélt, induljunk délnyugatnak, a Pesttől egyórányira lévő Székesfehérvárra, melyet, bár fontos gazdasági és kulturális központ, történelmi belvárosa pedig páratlanul hangulatos, mégis elkerül a turisták többsége. Útközben Martonvásáron érdemes ellátogatni az egykori Brunszvik-kastélyba, ahol Beethoven két alkalommal is vendégeskedett, az 1800-as évek elején. Bár a hagyományos nyáresti koncertekről már lemaradtunk, megtekinthetjük a neogótikus kastélyban berendezett Emlékmúzeumot, és egy romantikus sétát tehetünk a negyvenhektáros védett angolkertben, a tó körül.

 

Három a tánc! - Magyarországi táncábrázolások 1686-1940

Közismert tény, hogy a dimbes-dombos Nógrád megyében a néphagyományok jobban megőrződtek, mint az ország más területein. A Nógrád Megyei Múzeumi Szervezet részeként működő balassagyarmati Palóc Múzeum a néprajzi muzeológia intézménye. A végül csak 1937-ben megnyílt épület terveinek elkészítésére az 1891-ben alakult Nógrádvármegyei Múzeum Társulat kérte fel Walder Gyula, műépítészt. A város növényekkel, szobrokkal, utakkal, pihenőpadokkal kialakított parkjában - amelyet korábban Erzsébet-ligetnek, manapság Palóc-ligetnek hívnak - emelkedik az impozáns kastélyszerű épület, amelynek alsó szintjén A bölcsőtől a sírig című állandó néprajzi kiállítás fogadja a látogatókat.

 

Szabadulj meg a gondolataidtól!

A Vadnai Galéria Personal Structures címmel rendezett kiállításának belső termében váratlan meglepetésként bukkantak elő Johannes Girardoni munkái. A külső termekben bemutatott alkotók művei, a galéria stílusának megfelelően, a minimalista, illetve a monokróm festészetet dicsérték, intenzív szellemi kutatómunka eredményeinek érzéki lenyomataként. Anyagok, technikák, színek; egyszerű, tiszta formai, rendszerek. Távolabbról a benti rnunkák sem tűntek ki a sorból, pusztán annyiban, hogy kevésbé voltak festményszerűek, illetve hogy nem homogén, hanem két különböző anyag együtteseként létrejött alkotásokat láthattunk. Élénk, telt színekben megjelenő alakzatok, fával kombinálva. Messziről nézve akár műanyag-öntvénynek is tűnhettek, odaérkezvén azonban az első benyomás a műveket átjáró melegség és a velük való közvetlen kommunikáció lehetőségének érzete. Itt már egyértelművé vált, hogy fa és viasz együttes alkalmazásáról van szó - innen hát a melegség, kellemes érzés, mintha „szeretettel fogadták" volna a művek a látogatót.

 

Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen VI. - Kőnig Frigyes

Kőnig Frigyes Munkácsy-díjas festő és grafikus, a Művészeti Anatómia, Geometria és Rajzi Tanszék vezetője, ez évtől a Képzőművészeti Egyetem rektora. Munkásságában összefonódik a művészi és a tudományos attitűd: alapvető festészeti, egyben általános vizuális problémákat jár körül; a látást, a térarányokat, a különböző nézőpontok, látószögek látványmódosító hatását vizsgálja. A perspektíva, a tér különféle hatásokra bekövetkező módosulása már főiskolás éveiben(1975—1982) is foglalkoztatta. 

 

Amire hetven éve várunk: A Teniszező társaság - Csontváry Kosztka Tivadartól

Bármilyen különös, van olyan, egykorú forrással igazolható Csontváry-alkotás, amely mindezidáig elkerülte az oeuvre-katalógusokat összeállító Csontváry-kutatók figyelmét. Pedig a forrást, Lehel Ferenc 1936-os katalógus előszavát, s a Fränkel Szalonban rendezett Csontváry-kiállítást mindig fontos referenciaként tekintette a Csontváry-kutatás. Nehezen érthető tehát, hogy Lehel Ferenc egy mondata, melyben viszonylag pontosan megadja egy kép méretét és témáját, hogyan maradhatott figyelmen kívül a monográfusok előtt. Mindenesetre már előre okulva ebből a tanulságos esetből, megállapítható, hogy egy œuvre-katalógus még a leglelkiismeretesebb kutatómunka mellett sem lehet soha teljes.

 

Szabadkőműves gyűjtemény a Nemzeti Múzeumban

Kivételes alkalom, ha egy múzeum egész gyűjteménnyel gyarapodhat egyszerre. Még ritkábban fordul elő, hogy az adott gyűjtemény múzeumon belül megőrizheti önállóságát. Ez történt 1981-ben, amikor a Nemzeti Múzeum hagyatékból megvásárolt egy jelentős magángyűjteményt, amelyet a néhai tulajdonos Auer Miklós, az egykori Neuschlosz, Régi hívek páholy mestere őrzött, gazdagított és a beavatott hozzáértésével rendszerezett. A szabadkőműves kollekció ekkor történt létrehozásával az Újkori Osztály, jelenleg Történeti Tár egyik legfiatalabb, tematikus gyűjteménye lett. E nagyszabású vásárlás áttörést jelentett a tabunak számító szabadkőművesség megítélésében. 

 

Tizenöt éves a Budapest Art Expo Alapítvány

A művészeti vásárok a nyugat-európai modern műkereskedelem évente jelentkező impozáns fórumai, a galériahálózatra épülő műtárgypiac jelentős színterei. A neves kölni, bázeli, párizsi vagy madridi vásárok olyan tekintélyt vívtak ki maguknak, hogy az érintett városok az évad legrangosabb kulturális eseményeként értékelik a rendezvényeket, és kapcsolódó programok egész sorát szervezik az adott időszakra. Magyarországon a kortárs műkereskedelem korszerű feltételei a rendszerváltást követően alakultak ki. A képzőművészeti szakma természetes igényeként merült fel, hogy a korábbi protekcionista képcsarnoki műkereskedelmet végre szabad piaci műkereskedelem váltsa fel. A megújulási folyamat egyik első magánkezdeményezése 1990-ben a Budapest Art Expo Alapítvány megalakulása volt.

 

Kitaposott úton nem teremnek virágok

Rózsadombi műteremlakásában látogatom meg Lossonczy Tamás festőművészt, aki idén töltötte be 101. életévét. Mégis szinte nincs olyan nap, amikor nem mászná meg azt a jó néhány lépcsőt, hogy felmenjen a műtermébe, ahol szinte mindennap rajzol. Feleségével, Pál Édával létrehozták a Párizsi Kék Szalont, s itt ünnepelték a művész 100. születésnapját is. A mikor megérkezem a művészhez, aznap készült rajzaival vár a műteremben. Így aztán a rajzok nézegetése közben természetesen arról faggatom a Mestert, hogy valóban mindennap dolgozik-e még.

 

Ellentétek szintézise

Amikor Konecsni György 1970. január 29-én - hatvankét esztendős korában - váratlanul meghalt, egy torzó és egy szobor maradt utána. A torzó egy rajzsorozat volt, A magyar nyelv története, amelynek csak a nyolcadik lapjáig jutott el. A szobrot ő maga faragta saját magáról, pontosabban az életművéről, amikor az 1968-ban, a hatvanadik születésnapjával kezdődött esztendő legvégén, a Műcsarnokban rendezett kiállításán nem nyomataival, hanem új és újrafestett plakátjaival állt a közönség elé, úgy mutatva meg életművét, ahogyan azt ő látni és láttatni kívánta, elstilizálva belőle a kényszerű kompromisszumokat, a megrendelők erőszakosságait és a nyomtatott variánsok egyszerűsítéseit.
 
 

Parasztexpresszionizmus

Európa nagyvárosaiban,.beleértve Budapestet is, már megszokhattuk, hogy a metró közel visz a kultúrához. Átvitt értelemben is - ha a kidekorált állomásokra vagy a szerelvényekben kiállított fotókra, versekre gondolunk, apropó Titkos Hely, lásd: 67. oldal -, de az ritka, hogy egy megálló gyakorlatilag egy múzeum ruhatárába nyíljon. Münchenben a 2-es vonal königsplatzi állomása a Kunstbau Lenbachhaus bejáratánál tesz ki, itt látható a jövő év elejéig Franz Marc életművéből rendezett kiállítás.

 

Febronia, a reálisan létező Angyal, és a feminista pornográfia

Magamfajta koros aufklérista feje persze megrezdül, amikor az egykori szocreál-szentély Sztálinvárosból egy szép fiatal nő Montefalcói Szent Klára fénylő szívéről kezd el beszélni — vadul cikáznak a gondolatok a Ráday utcai Jaffa NDK-hangulatú tapétája s a hetvenes éveket idéző fényforrásai között: vajon ki a felelős ezért?: a magyarországi bigottéria őshülyéje; a püspöki kar lángpallosú titkára; esetleg a vadul népszerű Dan Brown?; mindenestre a helyzet maga a megvalósult poszt-posztmodern. Moizer Zsuzsa Fulget crucis (Fénylő szív) című akvarellsorozatát nézem Macintosh G4 notebookon — retródíszletben, diszkóritmusban —, mely sorozat egy középkori fametszet nyomán készült. Aztán kiderül, hogy Klaniczay Gábor a felelős, valamint az ő perfomance-történeti előadása (Elgyötört test és megtépett ruha. Két kultúrtörténeti adalék a performance gyökereihez: www.artpool.hu), amely a performance és a body art gyökereit a flagellánsokig vezeti vissza — s ekkor megnyugszik a lélek. Mégse’ a Semjén!

 

ArtForum, Berlin

Az idén éppen tíz éves berlini ArtForum egyre inkább betölteni látszik azt a szerepet, amelyre Európa legnagyobb gazdasági erejének művészeti vásáraként rendeltetett, vagyis a régió diskurzusteremtője lett - a kiállítás időtartamára időzített számtalan kísérő-, társ-, vagy éppen ellenrendezvény legalábbis ezt mutatja.