A megtalált Paradicsom

„Igazán minden igényt kielégítő kiállítás. A szem és az intellektus elkényeztetése.” – Ez a legkevesebb, ami a bécsi Gartenlust, avagy a Kert a művészetben című kiállításról elmondható, ami több helyszínen is fogadja az érdeklődőket. Maguk a helyszínek fontos részét képezik a kiállítási koncepciónak. A barokk korban épült, díszes parkkal körülölelt Belvedere, amelyből, mint neve is elárulja, rendkívül szép kilátás nyílik a környező vidékre, valamint a Duna másik partján elbújó Augarten, természetes parkjával ideális környezetet biztosít „a kert a kertben”-gondolat megvalósulásához.

 

Alternatív galériák Budapesten - underground kalauz

„rúgjatok be, szüntelenül! Borral, költészettel vagy erénnyel, ahogy tetszik”
(Charles Baudelaire)
Az utóbbi esztendőkben – nem teljesen függetlenül a romkocsmák felfutásától – megszaporodtak az önmagukat függetlennek és alternatívnak tartó kiállítóhelyek Budapesten. Ezek a szellemi műhelyek (a galéria titulust rendszerint elutasítják) a város legizgalmasabb képzőművészeti kezdeményezései, egyszerre kapcsolódva a legfrissebb nyugati trendekhez és a klasszikus avantgárd underground hagyományaihoz. Duchamp egyszer azt jósolta: „a jövő művészete a föld alá fog menni”. Az alternatív galériák komolyan veszik Duchamp szavait, nem kérnek a for-profit művészetipar hangzatos és hamis médiavalóságából, inkább a „föld alá bújnak”, megelégedve a partizó fiatal szubkultúrák nyilvánosságával.

 

Művész-lelkész - Január Herceg HORO OLH pioneer művész Baksa-Soós Jánosról székesfehérvári kiállítása kapcsán

„A Planéta személyiség
szellemtesti mérete
mennyisége
holdas napos Planétás
környezete ami az ő
igaz életegyenleteinek
építési terveinek forrása

 

Mi újság a halpiacon? - Photo London 2007

Június első napjaiban 10 ország 33 galériájának részvételével rendezték meg a Photo Londont, a kortárs fotóval foglalkozó galériák londoni seregszemléjét. A negyedik alkalommal megszervezett vásár az idén nagy lendülettel új helyszínre költözött; a standokat a City üzleti negyedében, a Temze-part menti egykori halpiac épületében alakították ki. Az idén a marketingre is nagyobb hangsúlyt fektettek, ami nem meglepő, hiszen a vásár rendezési jogát 2006 novemberében a Reed Exhibitions vásárolta meg. (A világ legnagyobb kortárs fotóművészeti vásáraként jegyzett, nagy sikerű Paris Photo szervezése szintén a Reed nevéhez fűződik.)
A londoni vásár anyagának magas színvonaláról négytagú nemzetközi zsűri gondoskodott. A bemutatott fotók a hetvenes évektől a mai napig fedték le a kortárs fotográfia kínálatát, de akadt azért néhány kivétel, azaz korábbi kép, például az Atlas Galéria standján, ahol a Magnum fotóügynökség alapításának 60. évfordulójáról emlékeztek meg egy remek válogatással.

 

Festmények az Albertinába!

Albert Kázmér szász-tescheni herceg különös érdeklődéssel viseltetett a grafikák iránt. Ennek a szenvedéllyel kevert vonzalomnak az eredménye lett a százezres nagyságrendű grafikai gyűjtemény, a ma már egymilliónál is több papíralapú műalkotást őrző Albertina alapja. A bécsi múzeum – olyan remekművekkel, mint Dürer nyúl-tanulmánya – biztosan dobogós a világ grafikai gyűjteményei között. Klaus Albrecht Schröder, az Albertina igazgatója most mégis megtörni készül az intézmény tiszta profilját.

 

Boldogságmúzeumok

Alig ötszáz méterre Abu-Dzabi partjaitól, a Boldogság-szigetnek nevezett, 27 négyzetkilométeres, természetes földdarabon minden idők legnagyobb és legösszetettebb építészeti beruházása zajlik. (Artmagazin 2007/1., 29. o.) A Föld ismert kőolajtartalékának majd tíz százaléka fölött rendelkező közel-keleti emirátus 2018-ra készül el a lenyűgöző méretű és árú luxusnegyeddel. A Boldogság-szigeten világhírű múzeumok leányvállalatai és újdonsült intézmények gondoskodnak majd a turisták szórakoztatásáról. A tervnek sikerült megnyerni a világ legnagyobb sztárépítészeit.

 

Művészeti szupermarket

Nem mindenki leli örömét a kereskedelmi galériák kihipózott, steril közegében, ahol kenetteljes kereskedők tukmálják portékájukat az egyszerű halandóra. Viszont vétek lenne a kortárs művészeti piac konjunktúráját kihagyni – fogalmazódhatott meg Christian Smretschnig fejében, aki megálmodta és létrehozta Ausztria első művészeti szupermarketjét.

 

Jó-e csatornaszagban pezsgőzni? - Velencei ajánló

Az 52. Velencei Biennále amerikai kurátora, Robert Storr a (kb.) Gondolkozz az érzékeiddel, érezz az eszeddel-gondolat köré szervezte az idei válogatásokat. Ha a katalógusban általa hosszan kifejtett paradoxon lényegét akarjuk a megvalósulás tükrében értelmezni, akkor a Virágozzék minden virág-elvhez jutunk, vagyis ahhoz a fő szemponthoz, hogy tulajdonképpen nincs fő szempont. Huszáros megoldás, hiszen az évek során kiderült: egyre kevésbé lehet a nemzeti pavilonokat, a központi pavilonbeli válogatáskiállítást és az Arsenale-beli felvonultatást valami közös nevezőfélére hozni.

 

Gaál István, a film- és képrendező

A Filmcritica című olasz szakmai lap 1966 januárjában megkérdezett huszonkét filmkritikust, mely filmeket tartja az elmúlt esztendő legfontosabb filmjeinek. Az első tíz között volt a Sodrásban. A G -A-Á-L betűkből képzett tulajdonnevet ekkor egy sorban írták B-U-N-U-E-L, L-O-S-E-Y, T-R-U-F-F-A-U-T, G-O-D-A-R-D, K-A-Z-A-N, P-A-S-O-L-I-N-I nevével. Most azonban kanyarodjunk vissza a fotóihoz, amelynek többségét ebből a könyvből ismerheti meg először az olvasó. Ezekről, mint már az írás elején kiderült, eddig Gaál azt állította, hogy számára nem fontosak, csak olyan menet közbeni ujjgyakorlatok, motív-gyűjtések két mozgófilm között.

 

Pauer-pszeudo

Mindenekelőtt valamit e kiadvány műfajáról. Az MTA Művészettörténeti Kutatóintézetének gondozásában megjelent 455 lapra és B/4-es óriásoldalakra, a normális könyvméret duplájára tervezett kötete nem monográfia. Nem az, mert a főszerkesztő (és főszerző) Szőke Annamária alá sorolt tucatnyi többi író különféle stílusokat és különféle traktátustechnikákat képvisel. Homogén tanulmány belőlük ugyan ki nem kerekedhetne, s talán ez nem is olyan nagy baj.
Viszont nem is katalógus.

 

Jörg Immendorff

Május végén, hosszas betegség után, 61 éves korában távozott az élők sorából a német kortárs festőművészet egyik kiemelkedő mestere, Jörg Immendorff. A düsseldorfi művész a német (elő)posztmodern mozgalom, az Új Vadak egyik fontos képviselője volt, színházi ember és radikális felforgató, aki nem vetette meg az élet örömeit sem: pár évvel ezelőtt hét prostituált és nagy mennyiségű kokain társaságában tartóztatta le a hatóság. Jó barátját, Gerhardt Schröder kancellárt is majmok és német zászló társaságában festette csak meg.

 

Art Basel 38 – a Basel Rt. mérlege

Még be sem lép a gyanútlan látogató a vásár területére, mikor is az Art in Public Space egyik legfeltűnőbb darabja, Paul McCarthy kilenctonnás, hat méter magas bronzszobra sokkolja. A joviális arcú Télapó egyik kezében férfi nemi szerv, másikban kezében csengő, fenekében dugó. Persze az idén 38. alkalommal megrendezett vásárba jellemzően nem gyanútlan látogatók járnak, és McCarthy műveit is ismerik, ha máshonnan nem, a Tate Modern bejárata elől mindenképpen.
Mellette Anish Kapoor Égi tükrei a konkáv, rozsdamentes acélból készített, polírozott felületükkel maguk a testet öltött konzervativizmus.

 

A terrai ceremóniamester - Január Herceg kiállítása a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban

Úgy tűnik, az utóbbi időben a székesfehérvári Szent István Király Múzeum komolyan vesz egy olyan alapvető tételt, amelyet más hasonló intézmények mára különböző okokból elfelejteni látszanak. A tétel valóban egyszerű: a kortárs képzőművészetet csakis jól végiggondolt, eleven, a művészekkel egy hullámhosszon kialakított programmal lehet bemutatni. Ráadásul a koncepció mellett a tempó is megvan. Az egyes, jobb-rosszabb, de inkább rosszabb adottságokkal rendelkező fehérvári kiállítóhelyeken folyamatos a kortárs magyar művészek legjavának jelenléte – ezen a téren az utóbbi időben alig kísérelte meg velük a versenyt bárki.

 

Velence, Roma – romantikus giccsből kreatív potenciál

Az idei az ötvenkettedik biennále Velencében. A szállodában, ahol laktunk, a korábbi mustrák plakátjai díszítették a tágas aulát és a kávézót, látszott, a helyiek büszkék erre a közel fél éven át tartó kiállításra. Az speciel szíven ütött, mikor meghallottam, ez az első év, amikor roma művészt is találni a kiállítók között. Hosszasan és szomorú arccal lehetne értekezni a kiszorítottságról, jelen nem létről, előítéletről, aztán jön egy ilyen adat, ami magáért beszél.

 

Berlini körkép

A berlini galériák immár harmadik alkalommal rendezik meg a Gallery Weekend című eseményt, amely péntek estétől vasárnap estig megnyitók, szervezett túrák és bemutatók sorát kínálja a közönség és a gyűjtők számára. Néhány fontosabb tárlatot kifejezetten erre az alkalomra időzítenek és számos új munka is ekkor kerül először a nyilvánosság elé. A projektben részt vevő 29 kiállítóhely mindegyike kereskedelmi galéria, amelyek évente egyszer – a szezon egyfajta nyitányaként – egy időben tartják bemutatóikat, azzal a nem titkolt céllal, hogy a német főváros művészeti életére irányítsák a vásárlók és a nemzetközi szcéna figyelmét.

 

Beszélgetés Nagyházi Csabával, a Nagyházi Galéria tulajdonosával - II. rész

1984-ben nyitottuk meg az első üzletet. A lakásom garázsában alakítottunk ki eladóhelyiséget. Akkoriban borzasztóan bizonytalan volt a helyzet! Eleinte engedték, hogy vállalkozzon, aki akar, még papír sem kellett. Én, mint mérnök, használtcikk-kereskedőként indítottam útjára az első üzletemet, de állandóan attól féltünk, hogy bár most ezzel kinyitottak egy szelepet, mikor vonják vissza az egészet? Eleinte nem is mertem teljes állásban – csak félállásban – műkereskedéssel foglalkozni. A munkahelyemet megtartva délutánonként működtettük az üzletet a feleségemmel.

 

Wanted - Zichy Mihály

2007. december 14. és 2008. március 26. között Zichy Mihály műveinek nagyszabású bemutatójára készül a Magyar Nemzeti Galéria. A kiállítás apropóját a szentpétervári Ermitázzsal való együttműködés adja, melynek köszönhetően a világ egyik legnagyobb múzeuma mintegy száz darab grafikát kölcsönöz a gyűjteményében őrzött Zichy-anyagból. A Magyar Nemzeti Galéria és az Ermitázs Zichy-grafikáin és -festményein kívül – mely a bázisát adja a tárlatnak – szeretnénk hazai köz- és magángyűjtemények anyagát is bemutatni. A hagyatékból, mely a mai napig a leszármazottak tulajdonában van, számos fontos mű lesz látható, és több gyűjtő is jelezte már együttműködési szándékát. Azonban van néhány kulcsfontosságú alkotás, melynek eddig nem sikerült nyomára bukkanni, ebben kérjük olvasóink segítségét.

 

Klasszicizmus


A Corvina kiadó kis stíluskötetei óvatosan lépegetnek vissza az időben: a magyar historizmus után itt a magyar klasszicizmus. A Sisa József tollából származó rövid monográfia szikár alapossággal járja körül a 19. század első felének honi művészetét. Már az elején megjegyzi, hogy a klasszicizmust – szemben a felvilágosodásért lelkesedő avantgárddal és szocreállal – a posztmodern nem kedveli, szigorúsága, ridegsége, kiszámított matematikus jellege miatt. Bár ebben talán az is közrejátszik, hogy a stílus abban az átmeneti időszakban virágzott, amikor a hazai művészet a provinciális epigonok és külföldi mesterek kezéből csak nagy nehézségek árán keveredett át az iskolázott magyar alkotók felségterületére.

 

Amadeus, Amadeus

Az Amadeus alkotói ösztöndíj a kilencvenes években újjászületett, majd kínkeserves létharcba kezdett hazai mecenatúra egyik kiemelt képviselője (és sikeres túlélője). Az Amadeus Művészeti Alapítványt még 1993-ban hozta létre Baranyay László professzor, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem tanszékvezetője – többek között – a magyar komolyzenei és képzőművészeti hallgatók képzésének támogatására. A tizennégy évvel ezelőtt megfogalmazott keretfeltétel (az állam felelősségvállalásának drámai csökkenése és a civil szféra kényszerű előretörése) ma még időszerűbb. Az alapítvány 1999-ben megindított képzőművészeti programja – a hazai kultúrfinanszírozás lassú ellehetetlenítése ellenére – virágzik és évről évre gyarapodik.

 

Stendhalok Firenzében

Évente egyre több Stendhal-szindrómában szenvedő pácienst kezelnek a firenzei pszichiátrián. A tünetek: jobb esetben túlzott eufória (mint a francai regényíró, Stendhal esetében), rosszabb esetben depresszió, pánikroham vagy hallucináció. A rendszerint középkorú, külföldi turisták megzavarodnak a rájuk zúduló remekművek nyomasztó nagyságától, sosem látott bőségétől. És persze igazuk van, hiszen Toscana fővárosa a világhírű műalkotások lenyűgöző sűrítményét kínálja, a Dávid-szobortól kezdve a Paradicsom-kapun keresztül a Vénusz születéséig.