Barokk kertek

Barokk kertek

Vonalzóval nyírt lombok, elegáns minták szerint elrendezett bukszusok, klasszikus rendben szétszaladó allék, szökőkút-medencében végződő sétányok, a távolból beszüremkedő menüettfoszlányok – a barokk abszolutizmus példás módon zabolázta meg a buja természetet. A hagyományőrző francia kastélyparkokban járva csak álmodozunk valami hasonlóról idehaza is. Pedig volt ilyen: a Napkirály sugarai hozzánk is eljutottak, igaz, egy kis késéssel.

 
Egy idegenné vált magyar – 170 éve született Wagner Sándor - Magyarok Münchenben 7.

Egy idegenné vált magyar – 170 éve született Wagner Sándor - Magyarok Münchenben 7.

Elek Artúr, aki Lyka Károly „doppelgengere” volt a magyar művészetkritikában és akinek kitűnő ízlését főként a Nyugatban megjelent írásaiból ismerhetjük, Wagner Sándor születésének századik évfordulójára írott cikkében mélyen elcsodálkozott a nemzet feledékenysége láttán. Nem értette, miért mellőzték Wagnert, aki Székely és Lotz kortársa, Munkácsy, Szinyei és még nagyon sok magyar művész tanára, sőt karrierjének elősegítője volt. „Mert hiszen Wagner – írja 1938-ban –, ha Münchenben élt is, holtáig megmaradt lelkes magyarnak, s pörge kalapban, magyarosan megsodort bajusszal járt a bajor fővárosban, még akkor is, amikor ez a viselet már rég divatját múlta.”[1]

 
Együttműködni a képpel - Szilvitzky Margit: Folyamatos jelen

Együttműködni a képpel - Szilvitzky Margit: Folyamatos jelen

Szilvitzky Margit kiegyensúlyozottan, világosan megírt művészi önéletrajza az 1960-as és 70-es évek egyik magyar kulturális csodájához, a szinte előzmények nélkül kibomlott modern magyar textilművészethez kalauzolja el az olvasót. Az új magyar textil, addig nem lévén reprezentatív nagyművészet, a hivatalos ideológia szélárnyékában bontakozott ki (akár az akkori kerámia), főként a szombathelyi Savaria Múzeum támogatásával 1970-től megrendezett szombathelyi Textil Biennálékon és az évenkénti Velemi Textilműhelyben.

 
Musée d’Orsay

Musée d’Orsay

A Taschen kiadó csodálatos művészeti kalauz-sorozata újabb darabbal bővült. A külföldi utazások során nélkülözhetetlenül hasznos könyvecskék a külön Párizs- és a külön Louvre-kalauz mellett most egy Musée d’Orsay-kötettel egészültek ki. A relatíve fiatal d’Orsay nem méltatlanul kap saját 500 oldalt, hiszen az impresszionista festészet fellegváraként a második legnépszerűbb francia múzeum. A megnyitása óta eltelt bő két évtized alatt több mint 50 millió látogató kereste fel.

 
Nagybánya és a délvidéki művészet

Nagybánya és a délvidéki művészet

Hollósy Simon – Mály József, Réti István – Streitman Antal, Czóbel Béla – Pechán József, Iványi-Grünwald Béla – Farkas Béla, Klein József – Balázs G. Árpád, Eugen Pascu – Ivan Radovic, Zora Petrovic párhuzamok eddig ismeretlenek voltak, és ha sokszor erőltetettnek hangzanak is, mégis valós tartalmakat rejtenek. Egyrészt a művészetben, a művészeti életben betöltött szerepük, másrészt stílusbeli rokonságuk alapján is. Őket néha egy helyen találjuk, személyesen találkoztak, találkozhattak (elsősorban Nagybányán). Néha pedig több száz kilométer, a Nagybánya–Nagybecskerek, Zombor, Verbász, Szabadka, Zenta közötti távolság választotta el őket egymástól.

 
Ellopták! Eltűnt mesterművek galériája – Jonathan Webb könyve

Ellopták! Eltűnt mesterművek galériája – Jonathan Webb könyve

Elrabolt festmények, háborúban eltűnt műkincsek – dollármilliókat érő Picassók, Van Goghok, Cézanne-ok, amelyeket korábban múzeumokban csodálhatott a nagyközönség vagy magántulajdonosuk dédelgetett féltő szeretettel otthonában, majd egyszer csak tolvajok martalékává lettek...

 
Képekből szavakat

Képekből szavakat

Megkínoz a könyv. Tulajdonképpen azzal is megelégednék, ha tudnám, mivel kínoz. Azzal, hogy annyira nehezen olvasható, hogy annyit harcol a kifejezés pontosságáért, amennyit talán az a pontosság nem is ér meg? Hogy állandóan az idegen szavak szótárát kell lapozgatni hozzá, mit is jelent az, hogy „Braque festői programja egyenesen a tárgyak noémáinak reprezentációjaként jelenik meg”? Vagy a küszködés teszi nehézkessé?

 
Festménytörténetek

Festménytörténetek

A harcos esztétikai manifesztumok és a mindent felforgató művészetpolitikai elemzések között nem árt néha egy kis klasszikus. Márpedig az öt évvel ezelőtt elhunyt Daniel Arasse mindenféle szempontból klasszikusnak számít. A párizsi kutató az itáliai reneszánsz bolondja volt – hosszú munkásságának gazdag terméséből válogat a Typotex kiadó kiadványa. Az eredetileg rádió-előadásoknak készült szövegek bevezetnek egy felkészült és alapos tudós töprengéssel teli kutatóműhelyébe.

 
Szerzetesrendek, kolostorok

Szerzetesrendek, kolostorok

Külsőre egy drága karácsonyi díszalbumnak tűnik, megfelelően áhítatosra hangolt tematikával. Pedig a súlyos korpuszba foglalt anyag egyáltalán nem könnyed, a német művészettörténésznő, Kristina Krüger kegyetlen pontossággal veszi sorra a keresztény szerzetesrendek 2000 éves történetét. Nincs esszéhangulat és mellébeszélés, Krüger szigorúan tartja magát a kronológiához, a rendek (ki)alakulásához és a kolostorok építési periódusaihoz.

 
Bauhaus

Bauhaus

A Bauhaus ismét divatos. A „bauhausos” stílust tükröző budai villák fehérre vakolt egyszerű homlokzatukkal, félköríves erkélyeikkel és széles ablakcsíkjaikkal ma már vagyonokat érnek. A német modernista építésziskola neve ismét fogalom, sőt védjegy – többé-kevésbé nagy hatású igazgatójának, Walter Gropiusnak köszönhetően, aki leköszönése után még évtizedekig a píár arculat kialakításán és fenntartásán munkálkodott. Magdalena Droste kicsiny kötete kimerítő alapossággal tárgyalja a legfontosabb 20. századi építésziskola történetét.

 
Krízis, korrekció, kreativitás – Nemzetközi műtárgypiaci fejlemények

Krízis, korrekció, kreativitás – Nemzetközi műtárgypiaci fejlemények

Az október óta gyűrűző pénzügyi krízis elérte a műtárgypiacot és sorra szedi áldozatait. Az ArtTactic.com igazgatója szerint a baj előre látható volt: „A műtárgypiac fél évtizednyi példátlan növekedés után visszatért a földre. A legutóbbi londoni kortárs aukciók [Sotheby’s: október 17.; Christie’s: október 19.] igazolták a műtárgypiaci korrekciótól való félelmet. (…) Meglepetés volt? 2007 novemberében a rossz gazdasági kilátásoknak köszönhetően az ArtTactic Műtárgypiaci Bizalom Indikátora 40 százalékot zuhant, komoly változást jelezve a korábbi májusi értékekhez képest. A korrekció 2007 őszén kezdődött, de a kortárs művészeti piac csúcsán zajló rekordárak elfedték az értéklánc alján már érzékelhető gondokat.

 
Az objektív kép nyilván fikció – Kőnig Frigyes művészetének egy aspektusa

Az objektív kép nyilván fikció – Kőnig Frigyes művészetének egy aspektusa

Kürti Emese egy interjúban megkérdezte Kőnig Frigyestől, hogy van-e a romokat ábrázoló festményeinek társadalmi vonatkozása hasonlóan a 19. századi tájképfestményekhez, amelyek igyekeztek a szélesebb közönség számára mondanivalóval szolgálni. E nagyon jó kérdést nehéz megválaszolni, még akkor is, ha tágabban igyekszünk azt megfogalmazni Kőnig művészetéhez kapcsolódóan. A dilemmát úgy terjeszteném ki, hogy lehetséges-e e képeket nézve a történelem körforgásáról és a civilizáció amortizációjáról valami mást, mint nem az emlékezéshez kötődőt gondolnunk?

 
Kísérletek láthatatlan művekkel – Kamen Sztojanov

Kísérletek láthatatlan művekkel – Kamen Sztojanov

A világ és azon belül a mikroelektronika úgy alakult, hogy a műalkotásoka egyre kevesebbszer vehetjük szemügyre testközelből. Inkább interneten, mailen küldött csatolmányként, tévében látunk művészi produkciókat, vagy csak elbeszélésből értesülünk az egészről. De van-e lehetőség a megismerésre ilyen távolságból? Például ha magát a műalkotást már nem is láthatjuk? Ilyen kérdések feszíthették Kamen Sztojanovot, amikor videomunkát készített egy chatprogramon lezajló műtárgyvásárlásról, egy másikat pedig arról az akcióról, amelyben ingyenes műalkotást hirdetett a plázázó tömegeknek.

 
Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok hozzászokva... – Interjú Rényi Andrással

Én sokkal nyíltabb kommunikációhoz vagyok hozzászokva... – Interjú Rényi Andrással

Hogy érzi itt magát? Egy „idegen” tanszék vezetőjeként?
Köszönöm, egyelőre jól, bár csak július elsejétől lettem kinevezve. Ugyanakkor furcsán is, mert a művészettörténészek között mindig is némiképp outsidernek éreztem magam. Nekem sose jutott volna eszembe korábban, hogy valaha is erre a helyre kerülök. Évtizedeken át dolgoztam a szomszédban, rengeteg művészettörténész szakos hallgató járt az óráimra, és minden kollégát ismertem, mégsem volt érdemi kapcsolatom a tanszékkel. Nagyon barátságosan és ha jól érzékeltem, nem kis várakozással fogadtak. Ez persze némi szorongást is keltett bennem, hisz a „céhes” szakmát alig ismerem. Mindenesetre nagyon meglepett, amikor egy jó éve Marosi Ernő először fölvetette a gondolatot.

 
Egy kiállítás rekonstruálása, avagy a Bandzsa Isten

Egy kiállítás rekonstruálása, avagy a Bandzsa Isten

Kedves Olvasó! Mindig is érdekelt minket, hogyan birkózik meg egy-egy kortárs mű vagy jelenség értelmezésével a közönség – ha leszámítjuk a szűken vett szakmát, a művészeket vagy a hivatásos értelmezőket. Az eddig közölt laikus szövegek alapján egyelőre még nem tudunk semmilyen következtetést levonni, ha csak azt nem, hogy ezek néha érdekesebbek, üdítőbbek a szakszövegeknél, ami persze pont szokatlan szempontjaikból, lelkes rácsodálkozásukból, vállalt szubjektivitásukból fakad. Hagyományos képkiállítás esetében is meglepő dolgok születhetnek (lásd előző számunkban Jósvai Péter cikkét Révész László László festményeiről), de mi a helyzet mondjuk egy csoportos koncept-kiállításnál? Ennek illusztrációjául álljon itt Sándor Gábor belgyógyász megnyitószövege, amely a 2008-as év egyik legérdekesebb eseményén hangzott el, Ekaterina Obermair, St.Auby Tamás, Kiss Éva Emese, Caterina Lewis, Loránt Anikó és Nagy Kriszta kiállításának megnyitóján az N & n galériában.

 
Amit az ipari kamera nem lát – Gyenis Tibor kiállítása a Modemben

Amit az ipari kamera nem lát – Gyenis Tibor kiállítása a Modemben

Létezik a filmek között egy különleges krimitípus, amelyben a betörők az akciót századmásodpercnyi pontossággal megtervezve, high-tech felszerelések segítségével és gyakran épp műalkotások megszerzése érdekében hatolnak be a jól őrzött objektumba. A hetvenes évek óta az ilyen filmek szinte elmaradhatatlan jelenete, amikor a tolvajok – ebben az esetben általában a jók – kiiktatják a különben minden rezdülést rögzítő, kulcsfontosságú megfigyelőkamerát. Teszik mindezt úgy, hogy az adott helyszín hétköznapi vagy esetleg sohasem változó képét hirtelen odacsempészik a kamera lencséje elé, így a biztonsági őr – általában a rosszak embere – folyamatosan a szimulált képet látja a valódi helyett, miközben a betörők a helyszínen észrevétlenül dolgozhatnak. Gyenis Tibor művészete nem igazán krimiszerű: nem történik semmi jóvátehetetlen, nincsenek egyértelmű tettesek és áldozatok, bizonyítékok és vallomások.

 
Átmegyek a falon – Beszélgetés Tarr Hajnalkával

Átmegyek a falon – Beszélgetés Tarr Hajnalkával

Tarr Hajnalka képzőművész. Ötévesen, a kertben elejtette a dobozát, és szanaszét gurultak a gyöngyei. Kábé sokkot kapott a felismerésen; ott vannak, de már lehetetlenség összegyűjteni őket. A dolgok nem elválaszthatók a helyzetüktől, csak összefüggéseikben kezelhetők – ma már így írja le, de ma már buddhista. A dolgok megragadhatatlanságát egész gyerekkorában tanulta, ez ugyanis a megállíthatatlan változásról szólt, költözések, névváltoztatás, szülők szétválása, új apuka, ilyesmik. A lakcím és a vezetéknév csak betűk, nem támaszpontok. Negyedszerre vették fel a Képzőművészeti Egyetem grafika szakára. Másodévesként Finnországban tanult, egyik tanára javasolta, hogy gondolkodjon térben is, ne csak rajzokban. Aztán fél évet Marseilles-ben tanult, itthon direkt megbukott művészettörténetből, hogy átmehessen Maurer Dóra festőosztályába, nála diplomázott. 2006-ban Gruber-díjat, 2008-ban Derkovits-ösztöndíjat nyert. Tétova báránycsordáját (Instant nyáj) az Irokéz Gyűjtemény részeként a Nemzeti Galériában láthattuk, a Műcsarnok Mecénás-kiállításán e gyűjtemény vele, illetve Attachment című gemkapocs- falával képviselte magát. Sokadik beszélgetésünk ez, délelőtt egy kávéházban.

 
Ellopták!

Ellopták!

Magyarország – elsősorban a második világháború során elhurcolt műtárgyaknak köszönhetően – ezer szálon kötődik a magas szinten zajló nemzetközi műtárgycsempészethez. A kényes restitúciós témában mégis elenyésző számú szakirodalom jelent meg eddig magyar nyelven. Ezért is nagy ajándék a HVG Könyvek sorozatban megjelentetett Ellopták! című díszalbum. Az újságíróként dolgozó szerző, Jonathan Webb különálló bűnügyi esetekből (vagyis az elmúlt évtizedek homályos eredetű műtárgytörténeteiből) gyúrt össze egy nehezen letehető krimifolyamot. Először a klasszikus rablások eseteit veszi sorba, a kirakat üvege mögül horgászbottal kiemelt Renoirt, a fegyveres banditák által elhurcolt Munchot, a teherautó platójáról „leesett” Goyát és a látogatókkal teli kiállításról elemelt Warhol-nyomatot.

 
Festőélet Magyarországon III. – interjú Bak Imrével

Festőélet Magyarországon III. – interjú Bak Imrével

Túl a Kossuth-, sőt a Herder-díjon, túl 800 jelentős egyéni és csoportkiállításon, a 70 felé közeledő Bak Imre feleségével, a szintén képzőművész Albert Zsuzsával még mindig ideális alkotói környezet megteremtésén munkálkodik, azért, hogy építészetileg is megnyugtató műtermet, 200 nagyméretű festmény tárolására alkalmas teret, archívumot, irodát és lakást alakítsanak ki.
Az ötvenes években még Gyömrőről jártál be a Képzőművészeti Gimnáziumba reklámgrafika szakra. Aztán a főiskolán már csupa lázadás volt az életed többekkel, így a Zuglói Körbe, majd az Ipartervbe csoportosult társaiddal együtt. Lázadtál már a méreteiddel is…

 
Velence allegóriája – Paolo Veronese mennyezetképe a Szépművészeti Múzeumban

Velence allegóriája – Paolo Veronese mennyezetképe a Szépművészeti Múzeumban

A török birodalom terjeszkedése a 16. század során fokozatosan felemésztette Velence politikai és kereskedelmi nagyhatalmi státuszát. A Köztársaság, amely korábban szinte monopolhelyzetet élvezett a keleti kereskedelem terén, egyre többet veszített el a Földközi-tenger térségében birtokolt stratégiai állásai közül, Európa államai pedig alternatív kereskedelmi útvonalakat kerestek és találtak – nem mellesleg e törekvés „melléktermékeként” az Újvilágot is felfedezték. Ahogyan konkrét hatalma csökkent, a Köztársaság énképében egyre hangsúlyosabb szerep jutott az erkölcsi dimenzióknak. Az állami propagandában Velence – nem minden alap nélkül – a köztársasági államszervezet, a békevágy, az igazságos kormányzás és az egyéni szabadság utolsó európai védőbástyájaként jelent meg.