Valami bűzlik Dániában?

A bevándorlásellenes Dán Néppárt erősen kritizálja az ország kulturális infrastruktúráját. A párt alapítója, Pia Kjaersgaard a Süddeutsche Zeitungnak adott interjújában heves kirohanást intézett a modern művészet – egészen pontosan Piero Manzoni 1961-es A művész ürüléke című munkája – ellen. „Azt hiszem, meg tudom ítélni, hogy a szar az szar, és a szar egy befőttesüvegben nem művészet” – mondta Kjaersgaard, aki bírálta a kulturális elit élethosszig szóló állami ösztöndíjait is.

 

Bálványozott és elfeledett képek

Thomas Demand - Presidency Embassy
Mi a furcsa a képen, vetődik fel a kérdés, és valóban, ha kicsit jobban megvizsgáljuk a fotót, láthatjuk, hogy nincs valódi tárgy, az íróasztali csendélet minden eleme kartonpapírból hajtogatott makett.

 

Művészet félárnyékban-Nem hivatalos utak a Rákosi-korban

A művészet történetében a politikai hatalom többször is beleavatkozott a művészeti élet alakulásába. Ennek egyik legjellemzőbb és legszélsőségesebb példája a szocreálnak nevezett, az 1950-es években mesterségesen kialakított „művészeti irányzat”. A magyar művészet történetében ebben az időszakban jutott a legdrasztikusabban érvényre a hivatalos politikai vezetés művészeteszménye: a művészeti élet diktatórikussá, bürokratikussá vált, évtizedekre megbénítva a szabad művészi gondolatok és alkotások közönség elé kerülését. Az 1947-ben még egzisztáló progresszív tendenciák hosszú időre illegalitásba kényszerültek, s ezzel megszakadt a művészeti fejlődés természetes folyamata.

 

Szecessziós bútorok

A magyar szecessziós bútortervezők gazdag – és rendszerint nevesíthető – életműve már igazán megért egy könyvet. Meg is jelent Somogyi Zsolt kötete a témában az Iparművészeti Múzeum most zajló nagyszabású kiállításához kapcsolódva. A könyv formába öntött katalógus sorra veszi az összes fontos bútordarabot, irányzatok szerint csoportosítva.

 

Szabó Ábel - A külváros dokumentaristája


Piszokban fürdő vágányok, olajfoltos beton felüljárók és benzingőzben megszürkült graffitik – a főváros nehezen szerethető részletei. A fiatal fotórealista festő, Szabó Ábel legújabb képein a modernista urbanisztika emléktorzóit tanulmányozza. Tűéles látlelet a jobb napokat is látott Kőbányáról.
 

 

Egy európai, vándorúton – Orbán Dezső-kiállítás


Nagy utat járt be Orbán Dezső, míg az MKB Bank jóvoltából közel száz művet felvonultató életmű-kiállítást rendeztek neki szülővárosában, Győrben. Pesten Gulácsy Lajossal járt egy gimnáziumba, és diákként festegetett otthon, de hivatalnokcsalád fiaként eredetileg tisztes polgári szakmát választott magának. Miközben fizikát és matematikát tanult az egyetemen, gondolt egy merészet, s beküldte egyik képét a Műcsarnokba.
 

 

Büszkeség és balítélet - A Ringwald-gyűjtemény Mednyánszky-képeinek felbukkanása Newburyben

Lost and Found
Hihetetlenül nagyszámú Mednyánszky-kép bukkant fel ömlesztve nemrégiben Angliában, egy vidéki aukciós-ház kínálatában. Az előzményekről és körülményekről a Mednyánszky életmű kutatójának beszámolója következik.

 

DDR manierizmus - Werner Tübke munkássága

Kinek a köpönyegéből bújtak elő a Lipcsei Iskola fiatal kortárs sztárfestői, például Neo Rauch vagy Matthias Weischer? Mindannyian a neves Lipcsei Grafikai és Könyvművészeti Főiskolán tanultak, ahol olyan professzorok fordultak meg korábban, mint Werner Tübke. Tübke a hivatalos szocreál festőművészet képviselője volt, elkötelezett (?) kommunista, aki zavarba ejtő ötletességgel keverte egymásba a munkáshatalmat és a művészettörténetet. Kivételes mesterségbeli tudásról árulkodó, eklektikus vásznai előtt mind a mai napig tanácstalanul áll a német közönség, pedig egymást érik a ’89 előtti időkre emlékező jubileumi tárlatok. Manír, professzionalizmus, politika és történelem – nehezen emészthető elegyben.

 

Leonardo és a helyszínelők

Leonardo híresen sokat dolgozott egy-egy művén, kipróbálta magát száz műfajban, de ritkán jutott el a kísérletezéstől a kiforrott remekművekig. Legtöbb alkotásánál nyugodtan odabiggyeszthetünk egy kérdőjelet a neve után – őrizzék azt egy skót arisztokrata pókhálós kastélyában vagy a Louvre Nagy Galériájában. Szakértők, műgyűjtők és laikusok évszázadok óta vitatkoznak egyik-másik festmény vagy szobor eredetiségéről. Tavaly viszont egy vadonatúj szereplő tűnt fel a Leonardo-életmű vonzáskörzetében.

 

Legújabb kori művészet

A Corvina Kiadó végére ért a három éve útjára bocsátott vaskos művészettörténeti albumsorozatának, ami a nyolcvanas-kilencvenes évek – minden könyvtárban ott álló – spanyol változat hagyományát folytatva a széles közönség számára közvetíti a tudományos kutatás aktuális állását.

 

Madárlátta királylányok

A középkori Katalónia és Magyarország kapcsolata történészszemmel elmesélve, műtárgyak kíséretében. Pecsétes oklevelek, román oszlopfők, gótikus síremlék-faragványok, püspöki ornátusok és reneszánsz kódexlapok, háromdimenziós székesegyház-rekonstrukcióval, kentauros aquamanilével és poncolt tarsolylemezzel társítva.
 

 

Kincsek az Adattárban - Horváth Béla hagyatéka

„Kedves Barátom,
Nagyon kérlek, hogy addig, míg velem és Grünwalddal, meg a 8:asokkal, akik szintén felkeresnek, nem beszéltél, ne lépj érintkezésbe se Lyka, se Gerővel. Ez igen fontos. Ha beszélsz velük, vége mindennek. Nagyon kérlek, izend meg: legsürgősebben hol és mikor beszélhetek veled ma délelőtt? A régi változatlan szeretettel ölel tisztelő híved
Rózsa Miklós”

 

 

Ütött az óra - avagy a láthatóvá tett időképzet ( A Pannonhalmi Bencés Főapátság Barokk Idő című kiállításáról)



Ki gondolná, hogy a precíz óraműszerkezet kidolgozása és az órahasználat széles körű elterjedése hatással lehet a művészetelmélet téziseire is? Pedig így van: az időmérés pontosságának radikális fokozódása előhozta a képen ábrázolható pillanat problémáját.

 

Rendszerváltás tíztől négyig

„Zárva vagyunk” – mondja a Kiscelli múzeum portása olyan arckifejezéssel, mintha fogalmatlan külföldi lennék, aki azt hiszi, neki áll a világ, és történetesen este nyolckor szeretne megnézni egy kiállítást. Rémülten nézek az órámra, hogy talán időviharba kerültem, és hiányzik néhány óra az életemből. De nem, még csak fél öt van. Zavaromat látva a portás megjegyzi: „A múzeum négykor zár.” Értem, tíztől négyig. Abban az idősávban, amikor a tömegek köztudottan a városban korzóznak, beülnek egy kávéra, megtekintenek egy kiállítást, majd elgondolkozva nézik a sárguló faleveleken kopogó őszi esőt.

 

 

Idegen kéz

Én már láttam Cecilia Galleranit. Kétszer is. Odahaza, ha neki egyáltalán az a hazája, a Czartoryski, vagyis a Muzeum Narodowe w Krakowie. Mindenesetre valaki ihletet kapott ettől a sok w-től, és belefestette a képbe, a bal felső sarokba, hogy LEONARD D’AWINCI. Kétszer láttam, mindkétszer előtte volt az a vastag díszkötél, talán ugyanaz, ami most itt van, a Szépművészetiben, hogy kicsit távol tartsa a nézőt, és úgy emlékszem, próbálták becsben tartani, vörös szőnyeg vezetett hozzá, de olyan idegen volt szegény abban a nyekergő parkettájú teremben, mindenféle sátrak, tatár kardok és buzogányok között, hogy megesett az ember szíve rajta.

 

Biztosítási plafon

„Hosszú ideig senki sem vizsgálta a kiállítások, művészeti vásárok vagy raktárak összeadott értékét a biztosító üzletágban – mondta egy londoni műtárgybiztosító társaság igazgatója, Richard Northcott az Art Newspapernek októberben –, de az utóbbi két-három évben az iparág sokkal bonyolultabbá vált és jobban ügyel az üzletkötésekre.”

 

Egy jelenség szétszálazása, Amerigo Tot-párhuzamos konstrukciók

Első pillantásra megdöbbentőnek tűnhet, hogy a kortárs képzőművészet fellegvárának tekinthető LuMúban kiállítást szentelnek a száz éve Fehérvárcsurgón született szobrásznak. Hiszen Amerigo Tot életművét belepte a por: nemcsak hogy választott hazája, Olaszország képzőművészeti lexikonjai feledkeznek el róla, neve nem mond semmit azoknak sem, akik Magyarországon a hatvanas évek után születtek. Tot oeuvre-jének felmagasztalása vagy épp hiányosságainak feltárása helyett Mélyi József kurátor azt a nagyon is mai és igen izgalmas kérdést állította a középpontba, hogy milyen személyes legendák és kultúrpolitikai folyamatok konstruálták meg a magyarországi hírnevét, és ez miként is függ össze azzal, hogy a szobrász gyakorlatilag kihullott az egyetemes és a magyar művészet történetéből. Amerigo Tot egy komplex jelenség „állatorvosi lova”, melyen jól szemléltethető az a máig nemzeti felejtéssel (vagy emlékezni nem akarással) sújtott világ, amelyet Kádár-korszaknak nevezünk. S mivel a kiállítás az ezzel kapcsolatos, egymásra montírozódó kérdéseket és problémákat járja körül, szükségszerűen illusztrációvá lényegül Tot munkássága – bár bizonyos okok miatt (erről később) amúgy is lehetetlen bármilyen kiállítótérben megjeleníteni a teljes életművet.
 

 

Botticelli Frankfurtban

Hiába áll előkelő helyen a Vénusz születése a legnépszerűbb festményposzterek nemzetközi rangsorában – és hiába vezeti a szemérmes szerelemistennő a képből absztrahált kisbronz-szuvenírek mezőnyét – Botticellinek ritkán szentelnek nagy nemzetközi kiállítást. Nem a közönségszeretet hiánya miatt, hiszen a publikum a 19. század vége óta él-hal a mívesen megrajzolt, angyali szájszögletekért és a dekoratív virágmintákért.
 

 

Tagtoborzó az Agyaghadseregbe

Évszázadokig az egyiptomiakat tartottuk a túlvilág igézetében égő, funerális művészet rekordereinek. Majd 1974-ben egy víz után kutakodó kínai paraszt rátalált a föld mélyén rejtőző Agyaghadseregre, valahol Kína középső részén, Lintung megyében. Az esetből világszenzáció lett, a régészek hosszadalmas munkával ásták ki a Kr. e. 3. században élt Csin Si Huang-ti óriási síremlékét.

 

Festőélet Magyarországon VIII.- beszélgetés Ujházi Péterrel

Kevés szórakozottabb emberrel találkoztam, mint Ujházi Péter, de a tekintete célratörő, vesébe látó. Pontosan felmérni a dolgokat, s aztán csak lazán, átabotában lefesteni őket: ez volna az egyre keresettebb mester, Ujházi Péter titka? Először legalább tematikusan próbálom őt elhelyezni, dacolva az empirikus tapasztalattal, hogy a skatulyák elől minden valamirevaló festő hanyatt-homlok menekülni szokott.