Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen II. - Klimó Károly

Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen II. - Klimó Károly

A Magyar Képzőművészeti Egyetem tanárait felvonultató sorozatunk második részében a festő tanszéken oktató Klimó Károly művészeti és pedagógiai tevékenységét mutatjuk be.

 
Prezentáció vagy reprezentáció

Prezentáció vagy reprezentáció

Sikeres és nagystílű kiállítás volt látható a Műcsarnok termeiben 2004 decembere óta. Ez a francia és a magyar állam közös kulturális akcióinak újabb darabja: a Fény és árnyék - Négy évszázad francia festészete. A látvány, amely az első terembe lépőt éri, valóban lenyűgöző. Süppedő vörös bársonyszőnyeg, bordó-lila falak, hasonló színű ajtó, elválasztó függönyök, félhomály, amelyben csak a falakra került műveket világítja meg néhány spotlámpa. A terem közepén barokkos - ugyancsak vörös - ülőkék. Elegáns - mondja magában a néző, majd továbblépve is hasonló élményben lesz része más és más színekbe öltözött termeken keresztül. 

 
Az Ernst Múzeum finn-magyar kiállítása kapcsán...

Az Ernst Múzeum finn-magyar kiállítása kapcsán...

Eismerés illeti azokat, akikben a in finn-magyar kiállítás ötlete megfogant. A finn-ugor mintájára létrehozott szókapcsolat, mint ahogy a nemzetközi együttműködésben megvalósult kiállítás is, kreatív ötletességről árulkodik. A fura szófonadék utalása evidens: a tárlat az egymástól réges-rég elvált finn és magyar testvérnép, mintegy évezredes egymástól függetlenül fejlődő művészetének azt a korszakát - a 20. század első két évtizedét - mutatja be, amikor e kapcsolatok újrateremtődtek és a két művészet között kölcsönhatás alakult ki.

 
Márffy feketén-fehéren

Márffy feketén-fehéren

Kállai Ernő 1924-ben szükségét érezte, hogy Márffy Ödön legfrissebb munkáiról önálló tanulmányt közöljön Pogány Kálmán lapjában, az Ars Unában. A sajnálatosan rövid életű Ars Una színvonalas orgánum volt: jófajta papírra nyomott, a két hasábba szedett szövegeket árnyalt tónusú fotók illusztrálták. Kállai mégis szabadkozással kezdi az esszét: „Fekete reprodukciók mindig is sajnálatos lefokozását, sőt meghamisítását jelentik az eredeti munkáknak. Kivált olyankor, amikor stílus és kvalitás úgyszólván teljesen a színek függvénye. Így van ez Márffy Ödön újabb munkáival is, amelyek nemcsak színüket vesztik reprodukcióban, hanem térhatásukat illetőleg is lényegesen elváltoznak. A fotográfiák sűrű, nehéz foltokat jeleznek, holott az eredeti festmények minden ízét szabad napfény és levegő telíti. (…) A fénykép nem tudja ezt a csapongó színvirágzást nyomon követni.”

 
Márffy vad színekkel

Márffy vad színekkel

 
London: Christie's, 1987. Magyar festményt árvereznek. A kép érdekes, színes: szőke, hunyorgó kislányt ábrázol. A festő neve nem sokat mond a helyi publikumnak, valami Márffy. 2200 fontért kel el, azaz a mai áron számolva megközelíti, de a jutalékokkal együtt sem éri el az egymillió forintot. Ugyanebben az évben a Sotheby's-nél is vevőre talál egy csendélet a festőtől -1600 fontért. Úgy tűnik, akkoriban nagyjából ez volt az ára külföldön. Londonból nézvést nem túl nagy összeg, de itthon jól járt az, aki kijuttatta a képeket, hiszen ekkoriban a BÁV aukcióin egy Márffy-olaj többnyire 20-40 ezer forintért cserélt gazdát. Sejtette-e a londoni vevő, hogy az 1908-ban festett Nyergesi lány című képet tizenöt év múlva Budapesten már 36 millió forintos - közel 100 ezer fontnak megfelelő - áron ütik le?
 
 
Munkácsy a Magyar Nemzeti Galériában

Munkácsy a Magyar Nemzeti Galériában

Munkácsy-kiállítás lesz a Magyar Nemzeti Galériában. Erre a hírre nagyon különböző módon reagál a magyar közönség. A rendszeres kiállításlátogatók zöme feltehetően elhúzza a száját: Munkácsy? Minek? Kinek? Nem elég az a sok befeketedett, poros kép a galéria ósdi kiállításán? Hogy drága? Hatalmas pénzeket fizetnek képeiért a külföldi és hazai aukciókon? Ettől nem lesz jobb.

 
Küzdeni vagy menekülni?

Küzdeni vagy menekülni?

Az akvarell ma nem éppen jellemző technika a képzőművészeti lehetőségek közül. Az, hogy valaki mégis ezt választja kifejezőeszközéül, a rendkívül alapos mesterségbeli felkészültség mellett, meglehetősen személyes, egyfajta belső világot feltárni kívánó művészi kutatómunkáról tanúskodik. Chilf Mária hosszú évek óta készíti technikailag kifogástalan, képi világát tekintve szubjektív és a hazai művészeti életben mindenképpen egyedülálló akvarelljeit.

 
Gesztus és konstrukció - Bullás József festészete

Gesztus és konstrukció - Bullás József festészete

Bullás Józsefet sok éve ismerem. Akkor találkoztunk először, amikor a Műcsarnok „Olaj, vászon" című kiállításának előkészítéseként vele is közösen átbeszéltem, mely munkák bemutatása volna a legelőnyösebb a kiállítás koncepciójának szempontjából.

 
Primaticcio

Primaticcio

Madame de Lafayette Cléves hercegnőjének időszaka elevenedik meg az Enzo király palotájának nevezett épületben, Bologna főterén. Madame de Lafayette a XIV. Lajos udvarában zajló „gáláns ünnepek" előképét II. Henrik udvarában vélte megtalálni, abban a korban, amikor a királyi reprezentációban egymásba olvadtak a francia lovagi erények és az antik mitológia.
 
 
Egyiptom-Hellas-Róma-Bizánc

Egyiptom-Hellas-Róma-Bizánc

A fáraók korának művészete ma már a világ egyetemes kultúrájának szerves része, köszönhetően a nagy múzeumi gyűjteményeknek, a tömeget vonzó vándorkiállításoknak és a napjainkban is rendszeres szenzációs feltárásoknak, felfedezéseknek. 2005. március 1-től A késő antik művészet kincsei egyiptomi múzeumokból címmel nyílik kiállítás a Szépművészeti Múzeumban, mely nem a fáraonikus művészettel, hanem az egyiptomi késő antik és kora bizánci, népszerű és összefoglaló nevén kopt művészettel foglalkozik, vagyis Egyiptom történetének az időszámításunk utáni 2. század végétől a 8. század elejéig tartó, művészeti emlékekben gazdag, jól körülhatárolható fejezetével. A kiállítás tudományos koncepcióját Török László akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Kutatóintézetének kutató professzora dolgozta ki.
 
 
 
A tutzingi várúr - A nemzet halottja

A tutzingi várúr - A nemzet halottja

Nemes Marcellnek gyakran sikerült meglepnie kortársait. Hol egy általa felfedezett újabb Greco-, vagy Tiziano-képpel, hol valamilyen váratlan adományával, hol éppen azzal a bejelentésével, hogy maga is festeni fog. A maga nemében legalább ilyen meghökkentő az a hír, amelyet a Szépművészeti Múzeum 1920. december végi feljegyzései között találunk. Mint ahogy Petrovics Elek, a múzeum akkori igazgatója beszámolt róla, a jeles műgyűjtő, viszonozni óhajtván azt a gondos munkát, amelyet az általa letétbe helyezett, illetve a Tanácskormány idején szocializált műtárgyainak szállítása és kezelése terén a múzeum dolgozói végeztek, 10 000 koronát ajánlott fel az altiszti és napibéres állomány karácsonyi megajándékozására, s további 3250 koronát adományozott, hogy abból jutalmat osszanak szét a képtár teremőrei között. Itt jegyezhetjük meg, hogy Nemes Marcell már az 1920. március 12-én megalakult Szinyei Merse Pál Társaság tiszteletbeli tagjaként is egy igen jelentős külföldi utazási ösztöndíjat hozott létre, amelynek 300 000 koronás keretéből még jóval halála után is számos fiatal magyar művész tudott rövidebb-hosszabb időt Párizsban, vagy másutt tölteni.

 
Stanislav Stückgold

Stanislav Stückgold

Az utóbbi években több magyar galéria több alkalommal sikeresen működött közre magyar művészek alkotásainak Magyarországra való hazahozatalában, honi köz- vagy magángyűjteményben való elhelyezésében. A MissionArt az elsők között vett részt hasonló mentőakciókban, majd a művek itthoni kiállításokon történő bemutatásában, melyeket rendszerint katalógusokban, könyvekben való publikálás követett. Régebben Mattis Teutsch János, Czóbel Béla, Járitz Józsa, legutóbb pedig Kondor Béla művészettörténeti szempontból is jelentős gyűjteménye került Magyarországra a MissionArt jó nemzetközi kapcsolatainak köszönhetően. E kollekciókkal rendre olyan, korábban lappangó vagy ismeretlen művek tértek haza, melyek önmagukban is alapvető jelentőségűek, gondoljunk csak Czóbel Béla Bergeni lelkész című munkájára, mely kétségtelenül a tízes évek fő műve, Járitz Józsa addig itthon alig ismert, húszas évekbeli műveire, vagy Kondor Béla néhány, korábban a kutatók számára is ismeretlen grafikájára, melyek egy nagyobb együttes részeként kerültek haza a Kanári-szigetekről.
 
 
Johann David Werl Szőlős Madonnája magyar magángyűjteményben

Johann David Werl Szőlős Madonnája magyar magángyűjteményben

Az elmúlt években gyakran fordult elő, hogy Magyarországon nemzetközi mércével mérve is jelentős műtárgyak bukkantak fel, szinte a telj es ismeretlenségből (az Artmagazin korábbi számaiban már esett szó néhány ilyen kiemelkedő műalkotásról). Az európai művészet múzeumainkban, közgyűjteményeinkben őrzött emlékei jórészt ismertek a szakkutatók előtt, azonban az egyházi és főleg a magángyűjtemények még tartogathatnak, és, úgy tűnik, tartogatnak is, meglepetéseket. 
 
 
Falut ikonért - Hatszáz év ikonfestészete

Falut ikonért - Hatszáz év ikonfestészete

Az orosz ikon (görög eikón-’kép’, ’ábrázolás’) sajátos értéket képvisel az európai képzőművészet történetében. Szinte mindenki ismeri Andrej Rubljov mesterművét, a Szentháromságot, az átlagnál műveltebbek talán még egy-két más szentképet is ismerhetnek; a többség azonban inkább az „orosz ikonok”-ról tud, s bár talán látott már jó néhányat, nem jegyezte meg egyiket sem. És hát milyenek az „orosz ikonok”? „Szépek, középkoriak, nagyok, érdekesek” vagy éppen „olyanok, mint a szentképek általában”— hangozhat el egy múzeumlátogató válasza. Legyünk őszinték, nem is olyan könnyű megjegyezni egy-egy ikont. Sok közöttük a Madonna, az egyházi ünnepek ábrázolása, a jóságos Szent Miklós, vagy a harcias Szent György képe (kígyóval, sárkánnyal, vagy anélkül) — kissé monotonnak tűnhet a sok szentkép egy-egy kiállításon az impresszionisták izgalmas individualitásához szokott néző számára. Az ikon világába nem egyszerű a belépés. Leginkább a töprengő, érző nézőből vált ki figyelmet, érdeklődést, csodálatot.

 
Holland bolygó

Holland bolygó

A holland kulturális évad főszervezője Török András teljesen szabad kezet kapott a kulturális minisztériumtól a programsor összeállításában. Kulturális szakemberként, több terület ismerőjeként kiterjedt kapcsolatrendszerrel és nagy gyakorlattal rendelkezik. A kortárs vizuális művészeti szekció kurátorának Bencsik Barnabást kérte fel, s az együttműködés eredményeként, 2004 júniusától az év végéig tartó, átfogó kiállítássorozat jött létre.
 
 
Apostol vagy képkereskedő?

Apostol vagy képkereskedő?

Nemes Marcell műgyűjtői tevékenységének korabeli megítélését nem kis mértékben befolyásolta, hogy köztudottan „marchand-amateur” volt, tehát olyan valaki, aki nem csupán gyűjtötte, de folyamatosan adta-vette is a műtárgyakat. Kollekciójának összetétele ebből adódóan szinte állandóan változott. Míg egyes kedvenc darabjaihoz élete végéig ragaszkodott, más műtárgyakon olykor rövid időn belül túladott. Bár szakmai körökben többnyire elfogadták, sőt teljesen természetesnek tartották a gyűjteményfejlesztésnek ezt a módját, sokan nem tudták megbocsátani Nemesnek, hogy műkereskedői tevékenységét itthon igyekezett letagadni.