Heves licitálás egy Munkácsy-festményért

Heves licitálás egy Munkácsy-festményért

Június 15-én immár másodszor került sor a Sotheby's londoni székházában közép-kelet-európai festmények árverezésére. A kalapács alá került nyolcvannégy tételnek mintegy harmada viselte magyar festő kézjegyét, ám, hasonlóan a 2003-as aukcióhoz, ezúttal is túlnyomórészt külföldi magánkollekciókból származott az anyag. Kivételt az a három Frank Frigyes-kép képezett, melyet az 1976-ban elhunyt, Magyarországon is csak nemrégiben „felfedezett" expresszionista festő alighanem leglelkesebb hazai híve, Varsányi Zoltán bocsátott árverésre. Az érdeklődőknek lehetőségük volt összefüggésbe helyezni a festményeket, hiszen a szegedi műgyűjtő kiállítást is rendezett a londoni aukciós házban Frank Frigyes alkotásaiból.
 
 
Egy műgyűjtő emlékére

Egy műgyűjtő emlékére

Az 1956-os forradalom leverése utáni megtorlást követő években a hazai műgyűjtés történetében mintha új fejezet kezdődött volna. A konszolidálódó Kádár-rendszerben éppen ezekben az években nyílt meg az állam által irányított-monopolizált műkereskedelem új csatornája, a fordulat éve óta szüneteltetett aukciós forma. A százszázalékos állami tulajdonban lévő Bizományi Áruház Vállalat festményaukcióin 1957 szeptemberétől jelentős 19. és 20. századi műtárgykínálattal találkozhatott a potenciális vásárló. Az ekkor formálódó gyűjtemények jelentős hányada tartalmaz 20. századi klasszikus avantgárdot - Kassák és köre - vagy azóta klasszikussá érő európai iskolás, illetve a szentendrei művészet konstruktív vagy lírai ágához tartozó darabokat. 
 
 
Matisse és a magyar fauve-ok

Matisse és a magyar fauve-ok

2005 októberében először nyílik olyan kiállítás Magyarországon, ahol a képek kiválasztásának szempontjául a fauve-szellemiséghez való kötődés szolgált. Többek között Rippl-Rónai, Berény, Márffy, Tihanyi, Kernstok, Czóbel, Nemes Lampérth, Czigány, Bornemisza, Boromisza, Galimberti, Perlrott művészetéből az 1905 és 1914 között készült képek kerülnek bemutatásra. A jelenlegi elképzelések szerint addigra az új modern múzeum épületébe költözik a Ludwig Múzeum gyűjteménye, és a Magyar Nemzeti Galéria veszi birtokba az egykori Munkásmozgalmi Múzeumot. A kiállítás vagy a Magyar Nemzeti Galéria időszakos kiállításainak jelenlegi helyén, vagy a Ludwig épületének első emeletén kerül bemutatásra. A kiállítás rendezői Passuth Krisztina, az ELTE művészettörténeti tanszékének professzora és Szücs György, a Magyar Nemzeti Galéria festészeti osztályának művészettörténésze, valamint a programhoz csatlakozó kutatók: Pápai Emese, Barki Gergely, Molnos Péter, Rockenbauer Zoltán és Rum Attila. Az előkészületekről Passuth Krisztinával beszélgettünk.
 
 
A műtárgybírálat hasznáról a Szépművészeti Múzeumban

A műtárgybírálat hasznáról a Szépművészeti Múzeumban

A hazai múzeumok szakemberei a magyar műkereskedelem rendszerváltás utáni változásaival egy időben újraértékelték a múzeumi műtárgybírálati munka szerepét. A műtárgypiac szereplőinek (eladók, közvetítők, kereskedők, szakértők, vevők) igen eltérő szakmai felkészültsége és etikai normái negatív tünetek sokaságát eredményezték. A műtárgyak művészettörténeti vizsgálatában gyakorlott, de az üzleti fordulatokban járatlan szakmuzeológusokat szakmai és etikai értelemben is próbára tette az a roham, amely a kilencvenes évek második felében indult meg a múzeumi intézmények felé. 
 
 
Digitally yours

Digitally yours

"Mintha nem létezne elég nagy hard disc... Az, amelyet legutóbb vásárolt, már megtelt. Szerezzen be egy olyat, amelyet soha nem nő ki.... Vegye meg cégünk 1.3 gigabyte-os kapacitású termékét!" - olvasom a (mára már viccszámba menő) hirdetést a WIRED magazin egyik 1994-es számában. A reklám irodai munkára ajánlotta a (nem olcsó) terméket. Tíz évvel később otthonainkban is hétköznapinak számítanak a minimálisan 30-60 Gb-s tárolókapacitású számítógépek, de ha - mondjuk - zenehallgatásra vagy mozizásra használjuk őket, egy-egy éjszakai internetes letöltés után már ezeket is kinőjük. A számítógép nevét a tudományos felhasználás miatt kapta - mára elsősorban kommunikációs eszköz és csatorna. Telefonbeszélgetéseink, filmjeink, tévé- és rádióműsoraink, leveleink, vagy híreink egységes rendszerű elektronikus adatcsomagként születnek, kerülnek átvitelre és tárolásra. A legelterjedtebb operációs rendszerünk fotó- és képfeldolgozó, zenei keverő és filmszerkesztő eszközzel is rendelkezik, az otthoni, amatőr felhasználók számára. A professzionális művészet is újszerű képalkotó eszközhöz, zenei instrumentumhoz, mozgóképszerkesztő szerszámhoz, röviden, multimédia-eszközhöz jutott.
 
 
Európa művészeti központjaiban - Hincz Gyula visszaemlékezései pályájának első évtizedére

Európa művészeti központjaiban - Hincz Gyula visszaemlékezései pályájának első évtizedére

Hincz Gyula (1904-1986) pályakezdését a budapesti Képzőművészeti Főiskolán Rudnay Gyula és Olgyai Viktor, később a szabadabb szellemben oktató, a legmodernebb európai művészeti irányzatokat közvetítő Vaszary János útmutatása határozta meg. A kortárs európai törekvések közvetlen megtapasztalásának lehetőségét azonban valódi mecénásként Rados Ernő gyűjtő-műkereskedő - aki az 1910-es évektől számos tehetséges növendék, többek között Uitz Béla, Krón Jenő, valamint Bene Géza és Peitler István támogatója volt - biztosította a fiatal művész számára.
 
 
Migráció

Migráció

Kevés kortárs festőművész fordul olyan következetesen és elkötelezetten aktuális társadalmi kérdések felé, mint a fiatal generációhoz tartozó Iski Kocsis Tibor. Jól körülhatárolt festményciklusokban gondolkodik, a szociális érzékenység és a fotóhűségen alapuló kiváló festészeti technika mégis koherens egésszé fűzi össze sorozatait. Legutóbb, Ökoturizmus című sorozatában az ember és természet viszonyát manapság legjobban leíró jelenséggel, az ökológiai egyensúly felborulásával foglalkozott. Most egy másik, legalább annyira releváns társadalmi probléma, a globalizáció és a háborúk hatásával küzdő egyén önazonosság keresésének kérdéseit vizsgálja.
 
 
Torzítások kora

Torzítások kora

Képeinek többsége első látásra olyan, mintha a megfestett vásznat oldószerbe mártották, majd hirtelen kirántották volna. Azok közé a fiatal művészek közé tartozik, akik teljesen egy húron pendülnek koruk vizualitásával. Az optikai információk manipulálása ugyan sok évszázados múltra tekint vissza, mégis ma, a 21. század elején, amikor a digitális képek lassan teljes hegemóniát gyakorolnak képi befogadásunk területén, joggal érezzük, hogy ez épp most aktuális kérdés.

 

 
Művészeti technikák. Rézkarc, hidegtű

Művészeti technikák. Rézkarc, hidegtű

A szóban forgó mester a Dürer előtti német grafika egyik legjelentősebb művésze volt, aki a 15. század második felében mint festő és grafikus működött. Egyik nevét a Wolfegg-kastélyban őrzött „Hausbuch" elnevezésű kéziratos könyv után kapta, amelyet tollrajzokkal látott el. Ez a könyv a késő középkori német kultúra egyik legfontosabb tárháza, az illusztrációk a hercegi udvar és a mindennapok életét mutatják be. A másik elnevezést annak köszönheti, hogy az amszterdami Rijksmuseum tulajdonában van művei jelentős része. Mindegyik fennmaradt sokszorosított grafikai lapja hidegtű-technikával készült, ami különlegesnek számított a 15. században. Kortársai, Martin Schongauer és azok a művészek, akik ma már csak monogramjaikról ismertek, egytől-egyik rézmetszeteket készítettek és a lehető legmagasabb példányszám elérésére törekedtek. Ezzel szemben az Amszterdami Kabinetmester olyan technikai megoldást választott, amely eleve csak néhány levonat készítését tette lehetővé.
 
 
Két emelet boldogság

Két emelet boldogság

Április második felében, az Andrássy út 112. alatt, az egykori FMK helyén, megnyílt a KOGART ház, Kovács Gábor Alapítványának központja. Az elmúlt hónapok kurátor botrányai, a sajtóban jól követhető pro és kontra nyilatkozatok felfokozták a nyitókiállítással kapcsolatos várakozást.
 
 
Égni kell! Látlelet az MNG-ről

Égni kell! Látlelet az MNG-ről

Nehéz hetem volt, már megint. Tudom, nem csak nekem, szinte mindenkinek. Mostanság ilyen idők járnak errefelé a medencében. Valahogy, ez mintha nem ugyanaz a medence lenne, mára víz sem olyan kellemes, langyos, mint volt. Az utóbbi időben kezd kihűlni. Egyre többen panaszkodnak, félnek, hogy megfáznak. Azt mondják, jobb lenne kimászni és megtörölközni, aztán venni a kalapot, és itt hagyni ezt a kihűlt brügölőt, mielőtt megrokkanunk. Kezdem belátni én is, bizony igazuk lehet, csak sajnos az a gáz, hogy én bérletes vagyok. Én pali, nekem pont ilyenkor kellett ingem, gatyám fürdőjegyre költeni. Persze, ami megtörtént, az megtörtént, azon már kár keseregni. Bedöglött a hőközpont? Mit lehet tenni? Ülünk a vízben, ha nagyon fázunk, közelebb húzódunk egymáshoz, aztán néha belepisikélünk, attól hátha melegebb lesz egy kicsit.
 
 

"Voltunk, mint ti, lesztek, mint mi"

Nyolc éve osztja ki Kovalovszky Márta, Néray Katalin és Hegyi Loránd a Strabag (korábban Magyar Aszfalt) által felajánlott díjat, illetve az azzal járó összeget fiatal festők között, s állítja ki a díjazottak munkáit a Ludwig Múzeum. A cég neve a következő festők életrajzabán szerepelt, eddig és fog fennmaradni, mint a kortárs mecenatúra elegáns formája: Szűcs Attila, Baranyai Levente, Hajdú Kinga - a teljesség igénye nélkül.Az idei fődíjas Kovács Lola, aki a bölcsészkar elvégzésével szinte párhuzamosan mégis inkább festőnek tanult, hiszen indíttatása úgyis erre volt Kovács Tamás grafikus (1942-1999) és a szintén festő Bikácsi Daniela lányaként.
 
 
Egy gyűjtemény előszavaként

Egy gyűjtemény előszavaként

A dunaújvárosi Kortárs Művészeti Intézet gyűjteménye múzeológiai szempontból nézve fikció. Lappangó anyag, amelynek tartalmát a szakma nemigen ismeri, viszont létéről sokan tudnak. Érdekességét koncepciója és jelenlegi helyzetéből adódó kiállítási dinamizmusa adja. Célja a jelenkori magyar művészet gyűjtése, orientációja, ezen belül a fiatal művészeté, azé a nemzedéké, aki pozíciójából adódóan leginkább érdekelt a művészet megújításában. Gyűjtési területe médiafüggetlen, a hagyományos műfajok mellett fotókat, printeket, DVD-ket, videókat és installációkat egyaránt befogad.

 
Erdélyi Ferenc (1904-1959)

Erdélyi Ferenc (1904-1959)

Az elmúlt csaknem másfél évtizedben - elsősorban a műkereskedelem gyors fejlődése révén - számos kevésbé ismert, sőt szinte teljesen elfeledett festői életmű került az érdeklődés középpontjába. Ugyan gróf Batthyány Gyula, Frank Frigyes vagy éppen Basch Andor neve korábban sem volt ismeretlen, a rangjuknak megfelelő értékelés sokáig váratott magára. Előfordult azonban, hogy egy-egy aukción olyan képek tűntek fel, amelyek előtt még a korszakkal foglalkozó művészettörténészek is megilletődötten, értetlenül álltak. Erdélyi Ferenc művészete ma is fehér folt a modern magyar festészet térképén, hiszen - bár az elmúlt években elvétve fel-felbukkant néhány kisebb igényű alkotása - igazán komoly művei mindmáig csupán korabeli reprodukciókról voltak ismertek.
 
 
Frank Frigyes megítélése a műkereskedelemben egykor és ma

Frank Frigyes megítélése a műkereskedelemben egykor és ma

"Akkor még bizony jutott a lumpolásra" - sóhajtozott Glatz Oszkár 1937-ben, nosztalgiával felidézve saját generációjának gondtalanabb pályakezdő éveit, átérezve az utánuk jövő művésznemzedékek sanyarúbb anyagi sorsát. Persze könnyű volt neki, hisz nemcsak az ország helyzete, de származása, családi körülményei is megkímélték a pénztelenség és kiszolgáltatottság testet-lelket gyötrő tapasztalataitól. Nem volt ennyire szerencsés Frank Frigyes, akinek életét a 20. század szinte valamennyi kellemetlen, hovatovább kegyetlen és véres epizódja megkeserítette. Háború, Trianon, gazdasági világválság, zsidótörvények, üldöztetés és újabb háború - majd a felszabadulás mámora után a kijózanítóan korlátolt és buta kultúrpolitika. Mindezt látva, szinte banálisnak tűnik egy festő életművének vizsgálata képeinek egykori és mai árainak tükrében. Vigasztalhat persze az: itt is igaz, hogy az apró, látszólag lényegtelen részletekben az egész tükröződik vissza.
 
 
Műtárgyért festményt

Műtárgyért festményt

Uniós csatlakozásunk alkalmából a bécsi Collegium Hungaricum kiállításán május 28-ig a Nudelman-gyűjtemény ötvenkilenc képe mutatja be az Európai Iskola egy jól körülhatárolt csoportjának művészetét. Ugyanebben az időben Keserü Ilonától a MEO és a Ludwig Múzeum nagy tárlatán tizenegy, illetve tizenhárom mű szerepelt a gyűjteményből. A Nudelman-kollekció ma mind a modern, mind az élő magyar művészet egy-egy szeletét páratlan kvalitású válogatásban öleli fel. Jelen írás a klasszikus, míg egy következő cikk a kortárs anyagot veszi szemügyre.
 
 
A tavasz ébredése avagy Vénusz diadala

A tavasz ébredése avagy Vénusz diadala

A nagybányai művésztelep alapító mesterei pályájuk kezdetén joggal tarthattak volna igényt a „képromboló" jelzőre. Korai főműveik következetes kíméletlenséggel végrehajtott megsemmisítése valódi válságtünet volt. Réti István később találóan „morbus nagybányaiensis" névvel illette a jelenségcsoportot. Hollósy Simon és Thorma János sok évtizedes küzdelme a „nagy művel", a Rákóczi-induló és a Talpra magyar kompozíciójával, vagy Ferenczy Károly a Királyok imádása és a Hegyibeszéd feldarabolásával pontos látleletét adta a radikális és gyors váltás nehézségeinek. E modern kori ikonoklasztázia egyik legelkötelezettebb követője azonban kétségkívül Csók István volt, aki rövid időn belül csaknem valamennyi korai főművét elpusztította. 
 
 

"Bevizsgált képek"

A terminológiai kérdésekben kiművelt múzeumi műbírálók elnéző mosollyal hallgatják az előírásszerűen elhangzó kérést: „Szeretném ezt a képet bevizsgáltatni." A köznyelvből szinte kigyomlálhatatlan antiterminus évtizedek óta kórosan terjed, hisz nemcsak a seftesek és a nepperek ajkán él. Sokszor képzett emberek, orvosok, ügyvédek használják zavartalanul. Előfordult, hogy egy bank kért föl bennünket birtokukba került festmények „bevizsgálására", legutóbb egy bírósági tárgyaláson hallhattuk, amint egy ügyész ismételgette elmélyülten e nyelvi mutánst. Műtárgybírálatunkon évente több mint ezer műalkotást nem be-, hanem megvizsgálunk. Ezekből a műtárgyvizsgálati eredményekből adunk itt most közre néhány emlékezetes példát.
 
 
A Holokauszt hosszú árnyéka - II.

A Holokauszt hosszú árnyéka - II.

Divatos vitatéma: felszabadulás, megszabadulás, megszállás? A magyarországi műtárgyak esetében a Vörös Hadsereg bevonulása egyáltalán nem volt felszabadulás. Az előző részben a bevonulás egy vonatkozásáról, a bankok kifosztásáról mondtuk el, hogy nem volt egyéb közönséges háborús bűncselekménynél, fosztogatásánál. Az eseményeket még ijesztőbbé tette, hogy mindez központi, állami elképzelések alapján, hatósági intézkedésként valósult meg. Ma már az is köztudott, hogy mindez egy létesítendő Sztálin Múzeum alapjául szolgált volna.