„MINTHA A HÁZ CSAK IZZÓ SZERELMÜK MIATT TARTANÁ ŐKET ÖLÉBEN”

„MINTHA A HÁZ CSAK IZZÓ SZERELMÜK MIATT TARTANÁ ŐKET ÖLÉBEN”

Ki az a magyar festő, aki Marlene Dietrichhel is randevúzott, miután tönkrement a házassága Kun Béla titkárnőjével? És vajon miért maradt szomorúan, örökre a sarokba száműzve a második feleség, a Csellózó nő hangszere? Festészet, zene, pszichoanalízis – és a történelem. A Berény-sztori.

 
Ez az ő asztala – a balatonfüredi Jovánovics György – EGY ÖNÉLETRAJZ című kiállításról

Ez az ő asztala – a balatonfüredi Jovánovics György – EGY ÖNÉLETRAJZ című kiállításról

„I am what is around me.”
 /Wallace Stevens: Theory/


A balatonfüredi Jovánovics György-kiállítás után vettem csak észre, hogy tulajdonképpen minden napomat egy alkimista műhely látványával indítom. A konyhában, rögtön a hűtőnk mellett lóg ugyanis egy tányér, amit egy német használtcikk-kereskedésből újítottam úgy négy éve, rajta alkimista műhelybéli jelenet számos különleges tárggyal, fortyogó lombikokkal, leírt recept alapján ténykedő főalakkal és a tűzhelyet fújtató mellékszereplővel. Jobb szélén, fönt lószem-méretű hiány éleskedik, egyszer eltörött, az állatkoponyás tányérszél pedig azóta várja az újraegyesülést az íróasztalfiókban. Der Alchemist Holzschnitt nach einem Gemälde von David Teniers 1750, vagyis az imént leírt életképet egy David Teniers Az alkimista című festménye alapján készült fametszetről ültették át erre a porcelántálra. Kézzel festett, de ez mindegy is. Mostanra talán nyilvánvaló, hogy ez a darab nem a művészi kvalitása miatt lóg a konyha falán, hanem amiatt a megfejtésre ingerlő rejtély miatt, amely az összes ilyen alkimistalabor- ábrázolásból ki-kiviláglik évszázadok óta.

 
„A DÉLI RONDELLÁNÁL MAJD MINDIG GONDOLJATOK RÁM...”

„A DÉLI RONDELLÁNÁL MAJD MINDIG GONDOLJATOK RÁM...”

A Gerlóczy család történetét kutatva most Gerlóczy Sárit, jelmeztervezőt, festőművészt kérdeztük. Nemcsak férje, Gerlóczy Zsigmond felmenőiről, de saját jogon is. Szó lesz Gida bácsiról (Gerlóczy Gedeonról, a Csontváry-képek megmentőjéről), eltűnt Klee-rajzokról, a Csontváry-film forgatásáról, az életről a Gyerekklinikán, kötelező festményvásárlásokról, vagy például arról, miért állították helyre nagyobb kövekből a budai Vár alatti déli rondellát. (A beszélgetésben Gerlóczy Pál, Sári unokaöccse is részt vett, de az ő története majd a következő részben jön.)

 
„RÖVIDDEL EGYBEKELÉSÜK UTÁN SZÉT KELLETT VOLNA VÁLNIOK”

„RÖVIDDEL EGYBEKELÉSÜK UTÁN SZÉT KELLETT VOLNA VÁLNIOK”

Franciaországban ebből már filmet és tévésorozatot forgattak volna: Nyomorból érkezett, késdobálásból élő tüdőbeteg festő és az őt ápoló ezredesfeleség között szövődő szerelem, katonakórházban készült aktrajzok, családi botrány, kitaszítottság az úri társaságból, itáliai utazásra cserélt vagyon. Budapest helyett a Balaton.

 
LE A PANNÓVAL, ÉLJENEK A VIDRÁK!

LE A PANNÓVAL, ÉLJENEK A VIDRÁK!

Miért és hogyan tűnhet el egy 8 méteres, hatalmas vászon a különböző intézmények közötti ide-oda küldözgetésben? Miért fontos a helyszínek bejárása és az iratanyagok vizsgálata? Mit csinál egy kép, mialatt állítólag lappang? És kik azok, akik nem szeretik Vaszaryt? Nyomozás a magyar modernista festészet talán legnagyobb darabja után. Avagy: amikor az anyag teljesen szellemivé lesz...

 
SZOBORGETTÓBÓL SZOBORPARK

SZOBORGETTÓBÓL SZOBORPARK

Ha Dunaújváros legszebb részén, a magas Duna-parton sétálunk, nehezen jövünk rá, hogy ez az elhanyagoltnak tűnő terület valójában védett szoborpark, tele olyan művekkel, amelyek tanúi a szocialista művészeteszmény szinte maradéktalan megvalósulásának. Munkás és értelmiségi együttműködésének, művész és közönsége összhangjának, a közösségi művészet létrejöttének. Vagy esetleg mégsem?

 
A BOLDOGSÁG KÉK PIROSA

A BOLDOGSÁG KÉK PIROSA

Tudathasadásos állapot az Art Basel múzeumi színvonalú standjai után múzeumba indulni; hasonló művek várnak, csak ott nem szabad közel menni hozzájuk. Megnyílt Bázel új kiállítóhelye, és elsőként a modern szobor történetét meséli el. Ellsworth Kelly a főszereplő, akinek vakítófehér acélszobrát csodálva néztük már a Fondation Beyeler buja parkjában is.

 
HOLVANÉSMIEZ

HOLVANÉSMIEZ

Az Artmagazin kedvenc játékában felbukkanó apró képrészlet alapján is nehéz beazonosítani egy műalkotást, hát még ha pusztán az arccal falnak támasztott festmény hátulját, a vakrámát látjuk. A kép hátoldala ugyanis legtöbbünk számára körülbelül annyira ismerős, mint a Hold másik fele. Vik Muniz Verso kiállítása Hágában.

 
KAREL, GOTT

KAREL, GOTT

Irány Prága! A szerencsés csehek, avagy képzeljük el Jean-Claude Junckert mint a legnagyobb magyart.

 
ROCK ME, AMEDEO!

ROCK ME, AMEDEO!

Azért jó, hogy az Amadé olyan ritka név, mert mindenkiről, akinek ez a keresztneve, rögtön Mozartra lehet asszociálni. Nahát, egyikük sem élte meg a 36. születésnapját. Szóval óvatosan, kedves és felelős szülők, nem éri meg a zsenialitás.

 
HÁROM SZÍN: PIROS

HÁROM SZÍN: PIROS

Rubinvörös, bársonyos bordó, mély rózsaszín, paprikapiros – sötét teremben izzó színek. Háromrészes sorozatunkban ezúttal az Iparművészeti Múzeum színekre hangolt kiállításának vörös termébe engedünk bepillantást.

 
MINDIG KÖZÖSSÉGBEN, A SZAKMÁM EGÉSZÉBEN PRÓBÁLTAM GONDOLKODNI

MINDIG KÖZÖSSÉGBEN, A SZAKMÁM EGÉSZÉBEN PRÓBÁLTAM GONDOLKODNI

Az egész Artmagazin-szerkesztőség ellátogatott Paksra, amikor az ottani Képtárban látható volt a Bak Imre életművét Fehér Dávid válogatásában áttekintő tárlat. A kiállításban maga a művész kalauzolt minket, az ott elhangzottak szerkesztett változata kerül most olvasóink elé. Szó esik benne elődökről, külföldi tapasztalatokról, Hamvas Béláról, élet-műről, korszakhatárokról, térillúzióról, szakma és művészet viszonyáról. (Fel is vettük, az Artmagazin Online-on lehet megnézni!)

 
FILM/TÉR/HŐS

FILM/TÉR/HŐS

„Hollywoodi film képkockák nélkül, hőstörténet hős nélkül, műalkotás alkotó nélkül” – ezt maga a művész mondja nehezen beskatulyázható új munkájáról. Lehet a drámaian hatásos trailer eszközeivel méltó emléket állítani egy nemzeti hősnek?

 
Artanzix

Artanzix

 

 
PETI KÉRDEZI, HOGY A MAXCITYBE MENTÉL-E KI?

PETI KÉRDEZI, HOGY A MAXCITYBE MENTÉL-E KI?

Nemrég, Velencéből hazajövet különböző videókkal és szelfikkel árasztottam el a Facebookomat: az egyiken acélkék luficápát eregetek büszkén, a másikon aranysárga vitorláshal süllyed mögém mint kis zeppelin, miközben egy önjáró gépzongorán Liszt Ferenc Szürke felhők című darabja játszódik.