A SIVATAGTÓL A HOLTAK VÁROSÁIG

A SIVATAGTÓL A HOLTAK VÁROSÁIG

Mi fán terem a művészet Egyiptomban? Az élénken zajló kairói művészeti élet legizgalmasabb helyszínein jártunk, fáraókhoz illő gigaprojektek, lengyel örökségvédők, magyar szobrásznők nyomában, múzeumoktól építészstúdiókig, egyetemektől temetőkig.

 
PÁRHUZAMOS ABSZTRAKCIÓK

PÁRHUZAMOS ABSZTRAKCIÓK

Kísérletezés formákkal, színekkel, anyagokkal, sőt a léptékkel is, közösen, a közösségi felhasználás reményében, valami rendszerszerűséget keresve-építve, egy olyan korban, amikor még a nadrág neve is egy mértani alakzat… segítünk: a trapéz.

 
NÖVÉNYEKRŐL JÓT ÉS ROSSZAT

NÖVÉNYEKRŐL JÓT ÉS ROSSZAT

Korábban is voltak párhuzamos rendezvényei a kasseli Documentának – legutóbb, vagyis öt évvel ezelőtt például Kabulban – és idén sincs ez másként. Ezúttal azonban nagyobb hangsúlyt kapott a másik helyszín is, hogy valóban kétpólusú legyen a show. Előző lapszámunkban már gondolatban végigcaplattunk az április óta kortárs képzőművészeti produkciókkal telített Athénon, június elején pedig végre Kasselban is megnyíltak a kiállítóterek: ex-földalattiállomás, használaton kívüli kirakatok vagy mozik kapui.

 
AVAGY RÁJÖTTEM, HOGY NEM KELL FÉLNI A MAGYAR MŰVÉSZETTŐL, MEG IS LEHET SZERETNI

AVAGY RÁJÖTTEM, HOGY NEM KELL FÉLNI A MAGYAR MŰVÉSZETTŐL, MEG IS LEHET SZERETNI

Egész nyáron nyitva tartott New Yorkban a magyar neoavantgárd műveiből válogató, a hatvanas-hetvenes évek nem hivatalos művészetét bemutató kiállítás. Arra voltunk kíváncsiak, mit jelent mindez egy amerikainak. És mondjuk nem az átlagnak, hanem egy művészeti szakembernek, aki teoretikus, publicista és tanár is.

 
A TETOVÁLT LÁNY (THE GIRL WITH THE CHERRY TATTOO)

A TETOVÁLT LÁNY (THE GIRL WITH THE CHERRY TATTOO)

A Münsteri Szoborprojekt igazi hosszú távú, tervezhető rendezvény, az időben felkért művészek számára legalábbis mindenképpen. Decennálé, tehát tízévente van, az első 1977-ben valósult meg Klaus Bußmann és Kasper König kurátorok kezdeményezésére. A városban emiatt alapvetően szokatlanul sok a köztéri képzőművészeti alkotás, főként szobrokkal találkozhatunk lépten-nyomon, tehát van egy gyűjteményes „állandója”, amit tízévente kiegészít egy-egy nagyszabású időszakos bemutató. Idén több mint harminc új résztvevő munkáját lehet keresgélni a Debrecennél valamivel népesebb észak-rajna–vesztfáliai egyetemváros közterein, használaton kívüli ingatlanaiban, kiállítótereiben, házfalakon, homlokzatokon, sőt még az Ems vize alatt is.

 
EGYRE ÉLESEBB KÉPEK

EGYRE ÉLESEBB KÉPEK

Nem nagyon szeretünk szembenézni azzal, hogy a női egyenjogúság harcosai milyen radikális, megbotránkoztató, néha igazán idegbetegnek mondható lépésre kényszerültek, ha művészként akarták felhívni a figyelmet azokra a problémákra, amelyekkel ők előbb kerültek szembe, mint sorstársaik. Ha nagy általánosságban azt mondjuk, hogy a művészek helyettünk is érzékenyek, láthatjuk, hogy a feminista művészek aztán tényleg saját bőrüket vitték a vásárra.

 
SEMMIFÉLE KÖTELEZETTSÉGET NEM ÉREZTEM, CSAK A SZABADSÁGOT, A JÁTÉKOT...

SEMMIFÉLE KÖTELEZETTSÉGET NEM ÉREZTEM, CSAK A SZABADSÁGOT, A JÁTÉKOT...

94. számunkban olvashatták Esterházy Marcell-lel közösen készített videointerjúnk szerkesztett, rövidített változatának első részét. Most itt a folytatás, amiben igyekeztünk kiemelni nemcsak a korszak művészeti élete szempontjából fontos adalékokat, hanem azt is, hogyan alakult ki a módszer, amivel Maurer Dóra dolgozik. (Az Online-on persze mindez arccal-hanggal is elérhető.)

 
FAFAJ A VILÁGOT JELENTŐ DESZKÁKON

FAFAJ A VILÁGOT JELENTŐ DESZKÁKON

Mire jó az akácfa? Tudjuk, hogy megköti a futóhomokot, virágából lesz az egyik legfinomabb méz, de az is igaz, hogy nem a honfoglaló magyarokkal jött hozzánk, hanem Amerikából kaptuk. Ha valahol megtelepszik, elkezdi kiszorítani a gyengébb fajokat, hiába azok az őshonosak. Most akkor hogyan viszonyuljunk hozzá? Asszimilálódjon, integráljuk a honi flórába, vagy igyekezzünk megszabadulni tőle? És hogyan viszonyuljunk ahhoz, hogy mások mikor hogyan viszonyulnak hozzá és a hozzá hasonlókhoz? Drámai kérdések, de szórakozva tudjuk majd végiggondolni őket.

 
KORSZERŰ NYARALÁS

KORSZERŰ NYARALÁS

Ha rossz az idő a Balatonnál, érdemes az utcákat járni, keresni és nézegetni a még eredeti állapotukban megmaradt régebbi nyaralókat. A manzárdos Üd-lakok mellett találgathatjuk, melyek azok, amelyek már a Balatoni Intéző Bizottság kaotikus kinézetet megszüntető intenciói szerint épültek, az 1930-as években. Ha a pasztellszínű, zsalugáteres, földszintes nyaralón kb. 15 fokos szögben hajlik a rozsdabarna színű eternitpala tető, akkor valószínűleg ilyenre bukkantunk. Lehet, hogy egy eredeti Kotsis-villára...

 
TENGERSZINT ALATTI KERTEK

TENGERSZINT ALATTI KERTEK

A magyar intézményrendszerhez szokott szemmel és elmével jogosan merülhet fel a kérdés: vajon mit keres egy laboratóriumhoz hasonlító, halastavat veteménnyel kombináló kert egy művészeti intézmény háza táján? Hogy jut eszükbe sört főzni, majd a sörfőzés hulladékanyagát gombaszövedékkel beoltva szigetelőpaneleket készíteni? Mi viszi őket arra, hogy a vizelésre alkalmas köztéri installáció „tartalmával” trágyázzák a kertet? Hogy fér meg egymás mellett egy mesterséges intelligenciával közösen jegyzett neofuturista vacsora és egy emberi könnyből kristályszerkezeteket tenyésztő projekt? Hollandiában mind a kulturális intézmények, mind az önkormányzatok nyitottak a kísérleti kertmegoldásokra, ösztönzik létrejöttüket. Szubjektív körképünkben ezekből a határátlépő projektekből mutatunk be egy csokorra valót.

 
A KARIBI RÓZSA

A KARIBI RÓZSA

Joséphine Bonapartét egészen biztos, hogy nem érdemtelenül illették a hangzatos Rózsák császárnéja címmel. A ma ismert és kedvelt hibrid tearózsák színpompás változatait nem kis részben az ő botanikai érdeklődésének és gyűjtőszenvedélyének köszönhetjük, és velük együtt Pierre-Joseph Redouté híres rózsafestményeit is, melyek mutálódott utódai ünnepi papírszalvétákon és kedvenc teáscsészéinken köszönnek vissza.