Cilinder, kukorica, fokosch - Baditz Ottó

Cilinder, kukorica, fokosch - Baditz Ottó

 
Lyka Károlynak hálásak lehettek a kortársak Nemcsak a „Bohém Társaság", a nagybányaiak első nemzedéke, hanem a többi müncheni is. Ha másért nem, hát azért, mert jó szívvel emlékezett meg róluk. Baditz Ottó különösen szerencsés volt a müncheni „többiek" között: Lyka 1913-ban egy nagy, tanulmánynak is beillő cikket szentelt neki a Művészet hasábjain. Ebben a cikkében Lyka, a maga máig élvezetes, csapongó módján szinte újra felfedezte az akkor már kissé divatjamúlt mestert. Felfedezte, sőt beajánlotta a budapesti közönségnek Baditzot és vele kollégáit: Kacziányt, Tölgyessit, Spányit, Peskét, és sorolhatnánk még a München szellemét idéző neveket. 
 
 
Képek a „nevetőkabinet

Képek a „nevetőkabinet"-ből avagy a Nyolcak festészete a karikatúrák tükrében

Valószínűleg az egykor ultramodernnek titulált festők örültek volna a legjobban, ha tudják, hogy bírálóik, - akik tintát, papírt nem kímélve hosszas cikkekben magyarázták a közönségnek, miért nem szabad művészetüket komolyan venni - egyszer a feledés jótékony homályába merülnek. Ma, amikor a Párizst megjárt és onnan az új irányzatok ismeretével hazatért festők életművének taglalásából nem hiányozhatnak az elismerő szavak, hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogyan vélekedett a társadalom nagy része műveikről. Nagy példányszámban megjelenő napilapok tárcacikkírói szolgálták ki az igényt, hogy megmagyarázzák a képek előtt értetlenül állóknak, hogy nem baj, ha nem értik mit akart a festő ezekkel a képekkel, hiszen azt nem is lehet értelmezni, ahogyan egy őrült beszéde is értelmezhetetlen elmeorvosa számára. Az akadémikus festészet bűvkörében élő közönség csak a polgári radikális beállítottságú lapok hasábjain találkozhatott értelmező, a megértést megkönnyítő kritikákkal. Ezeket a lapokat azonban csak az új irányzatokra eleve fogékony ember vette kezébe. Így az átlagos műveltségű tárlatlátogató számára maradt a megnyugtató érzés, nem ő vesztette el az eszét, hanem a kiállító művészek.1

 
Gyűjtőszenvedély a 19.században

Gyűjtőszenvedély a 19.században

 
Van, aki bélyegeket gyűjt, van, aki motorokat, mások rovartetemeket, megint mások műtárgyakat, pénzt, házat, stb., szóval bármit és mindent, ami tárgy. Bármit és mindent, ami a birtokolhatóság és megragadhatóság képzetét keltheti. Ám ennek az általánosan elterjedt jelenségnek létezik egy másik oldala is: van, aki azért gyűjt, hogy megismerjen. Megismerjen, hogy ismertethessen, vagy: megismerjen, hogy teremthessen. Vagy megmentse a teremtett tárgyi világ egy-egy jól körülírható szeletét. Ha valaki úgymond konkrét növényi vagy akár a hordozó tárgytól elvonatkoztatott formákat, esetleg díszítőmotívumokat gyűjt, gyűjtőszenvedélye semmiképpen sem azonosítható a telefonkártya-gyűjtő szenvedélyével.
 
 
TEFAF 2006

TEFAF 2006

Soha nem volt még ennyi látogató a maastrichti TEFAF-on, mint ebben az évben: 84 ezren nézték meg a világ legrangosabb műkereskedelmi vásárát. Több mint száz magánrepülőgép landolt a város repülőterén, de legalább ilyen fontos a kereskedelmi siker szempontjából az a tény, hogy több mint száztíz múzeum vezetősége is jelen volt.

 
Rácz István emlékére

Rácz István emlékére

 
Nemrégiben hunyt el Rácz István, az utóbbi évtizedek műgyűjtésének egyik legjelentősebb, generációk ízlését meghatározó alakja. Élete a Kádár-kor elfojtásaiból (akár a műkereskedelem, a természetes művészeti fejlődés elfojtásából) értéket teremtő mentalitás egyik legnagyszerűbb példája, gyűjteménye, az abban szereplő művek pedig az a nemes anyag, amit a korszak kiizzadhatott magából. 
 
Összeállításunkkal rá emlékezünk.
 
 
Wanted - Lappangó műtárgyaink VI.

Wanted - Lappangó műtárgyaink VI.

Az Artmagazin 2005/6. és 2006/1. számában megjelent írásunk olyan műtárgyakról szólt, amelyeket valaha magyar gyűjteményekben őriztek, az érvényben lévő törvények értelmében ma is Magyarországon volna a helyük, különböző okoknál fogva azonban őrzési helyük ismeretlenné vált. Az európai művészet e Magyarországon eltűnt, illetve lappangó műveinek száma óvatos becslések szerint is meghaladja az ezret. A Szépművészeti Múzeum évtizedek óta figyelemmel kíséri a határokon belül őrzött európai művészeti alkotások sorsát, s folyamatosan igyekszik közzétenni az eltűnt művek aktuális listáját. Természetéből adódóan a lappangó műtárgyak köre folyamatosan változik, hiszen ismert, vagy ismertnek hitt művek egyik pillanatról a másikra kerülhetnek ebbe az állapotba. Ezúttal olyan műtárgyakat szeretnénk bemutatni, amelyek hosszabb-rövidebb lappangás után kerültek elő, s ily módon lehetőség nyílott alkalmasint szakszerű és korszerű művészettörténeti vizsgálatukra, esetenként pontosabb meghatározásukra is.1
 
 
Felszállt az ORION...

Felszállt az ORION...

Igazán sikeres volt az Orion űrhajó - benne McLane kapitány és Tamara - földi pályafutása. Az 1965-ben készült, hétrészes német tévésorozaton több generáció nevelkedett (Magyarországon is vetítették annak idején), és ma már klasszikusnak számít a tudományos-fantasztikus filmek világában. Az akkor még oly távolinak tűnő harmadik évezredben játszódó sorozat sikere nemcsak a földönkívüli lényekkel folytatott küzdelemnek és egyéb lebilincselő kalandoknak volt köszönhető, hanem legalább annyira a film látványvilágának, az akkoriban még szokatlan trükköknek, a fantasztikus díszleteknek, illetve a színészek futurista megjelenésének. Kevesen tudják, hogy az Orionon uralkodó divat kreátora a Münchenben élő magyar Bárdy Margit volt. Nevéhez több mint kétszáz színházi és filmprodukció jelmez- és díszlettervei fűződnek: köztük olyan kuriózumok, mint a sokoldalú Bauhaus-művész, Oskar Schlemmer Triadikus balettjének rekonstrukciója. A müncheni Widenmayer utcai lakás, amelynek ablakaiból az Isar folyó és egy vidáman aranyló szecessziós emlékmű látható, kisebb színháztörténeti múzeumnak hat. Mindenfelé fotók, festmények, rajzok díszletekről, jelmezekről, plakátok egykori előadásokról...
 
 
Dekoratív karikatúra

Dekoratív karikatúra

A hetvenes évek feminista művészeti teoretikusainak köszönhetjük, hogy a modernizmus építményének tartófalai, mint a Nagy (fehér férfi) Művész, a művészi zsenialitás és kvalitás átörökített ideái önmagukban tarthatatlanná váltak. Amire viszont nem számítottak, az az, hogy a koruk által félreértett vagy éppen meg nem értett Michelangelo, van Gogh, Pollock és társaik zsenialitásának heroikus narratívája, mintha mi sem történt volna, gond nélkül átvészelték a köztudatban a posztmodern kritikai elmélet kíméletlen hadjáratát. Hogyan is lehetne például Henri de Toulouse-Lautrec (1864-1901) százötven centiméter magas, testi fogyatékos, fiatalon az alkohol rabjává és áldozatává vált, arisztokrata művészi személyét ikonikus méretekké nőtt reklámplakátjainak reprodukciós sikertörténetétől elvonatkoztatni?
 
 
Idegenbe szakadt hazánkfia

Idegenbe szakadt hazánkfia

A Budapesti Történeti Múzeum Festők a tükörben - Magyar önarcképek az Uffizi Képtárból című kiállítása után az Uffiziben őrzött magyar portrék száma kettővel növekedni fog. Keserü Ilona és Fehér László képei a Magyar Nemzeti Galéria szakértői gárdájának döntése alapján kerülnek július végén Firenzébe. A kiállítás kurátora, Fehér Ildikó tavaly egy előkészületnek is tekinthető kötetet szerkesztett egybe ebben a témában. A kötetről Fáy Miklós írt recenziót az Artmagazinba.
 
Nizsinszkij - az első lépések

Nizsinszkij - az első lépések

Voltaképpen fölfoghatatlan, miért nincs Nizsinszkijnek Magyarországon nagyobb kultusza. Fölfoghatatlan, hiszen mindenütt másutt van, ő a tánc istene, a modern balett feltalálója, a mozgásművészet megújítója, puszta személye rengeteg új balettot és ezekhez való új zenét segített a világra. 
 
 
Hajóbalett

Hajóbalett

Tengeri csaták címmel három érdekes mű látható az európai festészet három jelentős korszakából a Szépművészeti Múzeum legújabb kiállításán, a Géniuszok és remekművek sorozatban. A figyelemre méltó kölcsönzéseket - a velencei Galleria dell'Accademia, a londoni Tate Britain és a washingtoni National Gallery of Art anyagából - tizenkét hazai gyűjteményből származó ábrázolás egészíti ki.
 
 
Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen VII. - Gaál József

Tanárok a Képzőművészeti Egyetemen VII. - Gaál József

Gaál József 1960-ban született Tahitótfalun földműves családban. A szentendrei rajzkörben tanult, ahol olyan hatások érték, mint Kornis, Barcsay, Bálint Endre, de a legmélyebben Vajda Lajos rajzművészete. A Képzőművészeti Szakközépiskolában tanult tovább, 1983-ban diplomázott a Képzőművészeti Főiskolán. 1985-ben elkészített sokszorosított grafikai lapjaival vált ismertté (Falanzterépítők, Kegyetlen színház, Meddő bálványok). Architekturális elemek előtt masszívan álló bábszerű lényei Chirico hatását idézik; az üres térbe helyezve magányosak, kegyetlenek és szorongók. Ugyanebben az időben fedezte fel Henri Michaux költészetét, akinek egy Tahavi nevű kitalált lényről írt versei nagy hatással voltak rá. 
 
 
Párnakönyv két rojttal

Párnakönyv két rojttal

Gil és Moti. Egyikük 68-as, a másik 71-es. Izraeliek. Jeruzsálemben, a képzőművészeti akadémián folytatták tanulmányaikat, 1994-ben összetalálkoztak, egymásba szerettek, ettől fogva elválaszthatatlanok. Náluk egybefolyik élet és alkotás, így áttelepültek Rotterdamba, ahol lakásgalériát nyitnak, gyakorlatilag folyamatos művészeti projektté téve, hogy az élet velük is történik, hol prózai, hol romantikus módozatokban. 
 
Kép a képben

Kép a képben

"A suszter maradjon a kaptafánál!" Manapság már egyre ritkábban használjuk ezt a kissé régiesnek ható közmondást, bár a jelentésével még tisztában vagyunk: azokra vonatkozik, akik tudatlanul, hozzáértés nélkül fejtik ki véleményüket. Azt viszont bizonyára már csak kevesen tudják, hogy a közmondás eredetének művészeti vonatkozása van, amelyről idősebb Plinius Természetrajzában olvashatunk. Az anekdota szerint Apellész, a kiváló festő mindig nagyon kíváncsi volt a közönség véleményére, ezért elkészült műveit közszemlére tette, ő maga pedig elrejtőzve hallgatta a bíráló megjegyzéseket. Történt egyszer, hogy egy varga kritizálta a saruk megfestését, mert a művész belső oldalukra a kelleténél kevesebb fület festett. Apellész kijavította a hibát, ám másnap a lelkes „műértő" mára lábszár kidolgozásán gúnyolódott. A festő ekkor kinézett rejtekéből, és dühösen ráförmedt az öntelt mesteremberre, hogy ne merészeljen véleményt mondani olyan a dolgokról, amelyekhez nem ért. Apellész, Nagy Sándor kegyeltje, pontosan tisztában volt értékeivel. Öntudatát jól tükrözi, hogy művészeti kérdésekben nemcsak az egyszerű susztert, de még a műtermét felkereső nagytekintélyű uralkodót is hallgatásra merte inteni. Egy másik anekdota szerint Nagy Sándor amikor észrevette, hogy kedvesének, Pankaszpénak a lefestése közben a művész beleszeretett a szépséges modellbe, átengedte a leányt Apellész-nek. 
 
Have Fanzine!

Have Fanzine!

Március 5-én bemutatkozik a Direkt Fanzine 8. száma a kArton Galériában. Az április 30-ig tartó kiállításban megjelenik a műfaji áttekintést nyújtó HAVE FANZINE! című cikkünk is.

 

"Avantgárd sem lehetek már"

Lugosi Lugo László fotóival.

 
A gumigésa találkozása Szöllősi Gézával a boncasztalon

A gumigésa találkozása Szöllősi Gézával a boncasztalon

Suzuka, a japán guminő, Szöllősi Géza Menü Pont Galériában (Műcsarnok, 2006. január 5-29.) megrendezett tárlata alkalmából mondta el köszönő szavait: „Nagy megtiszteltetés számomra, hogy kiállíthatom a fotóalbumomat. Én és a barátaim sokat nevettünk, amikor ezeket a képeket csináltuk, otthon, vagy a munkahelyünkön, vagy amikor szórakozni mentünk. De benne vannak a komoly, ünnepélyes pillanatok is. Remélem, másoknak is tetszeni fognak ezek a képek. És köszönöm Szöllősi Géza barátomnak, hogy elintézte nekem ezt a kiállítást."