Kívül továbbra is tágas

Kívül továbbra is tágas

A 2013-as év hozzám legközelebb álló művészeti projektje január 23-án csoportképpel zárta sorozatát. 2012 decemberében került nyilvánosságra a kormány azon szándéka, hogy a Műcsarnokot az MMA tulajdonába játssza át. A művészek, kurátorok tiltakozását mederbe terelő elképzelés Mélyi József műkritikus és az MKE Képzőművészet-elmélet Szakán végzett hallgatói, Kozma Eszter és Pacsika Márton agyából pattant ki. Az egyszeri tiltakozó akció helyett aztán a projektből 52 hét alatt 50 művésznek megszólalási lehetőséget biztosító, hosszú távon is hatni képes művészi tabló lett: mindenki a saját eszközeivel járult hozzá, hogy a véleménynyilvánítás minél sokszínűbb legyen.

 
Átadták az Esterházy Művészeti Díjat

Átadták az Esterházy Művészeti Díjat

November 28-án harmadszorra adták át az UNIQA támogatásával 2009-ben létrehozott Esterházy Művészeti Díjat, amelyre idén 196 fiatal (a kiírás feltétele szerint negyven év alatti) magyar festőművész pályázott. A fejenként ötezer euróval járó díjat minden második évben, legalább két, legfeljebb három művésznek ítéli oda a független szakmai zsűri. A zsűritagok – Dr. Hegyi Lóránd, Dr. Alexander Tolnay, Niklai Judit, Fenyvesi Áron, Rieder Gábor, Vitus Weh valamint az Esterházy Magánalapítvány részéről Dr. Ottrubay István, az UNIQA részéről pedig Othmar Michl – november elején tizenhárom művészt válogattak be a Szépművészeti Múzeum ION-Piramisában megrendezett kiállításra.

 
Média Múzeum

Média Múzeum

November 22-én pénteken nyitott a VIRTUÁLIS-E A VALÓSÁG? - A kortárs médiaművészet és a médiatörténet mérföldkövei, vagy a mediamuseum.c3.hu című kiállítás a Laborban. Ahogy a cím is sugallja, ez bizony egy hibrid retrospektív kiállítás. Médiaarcheológiai leletként bemutatott tárgyakkal, idézetekkel, virtuális emléktáblákkal van tele a tér, a kihelyezett terminálokon pedig internetes archívum vagy valós idejű videókapcsolat fut. Hirtelen nem is érti az ember, hogy ez a rengeteg dolog hogyan függ öszze. Pedig egyszerű: C3!

 
Egy saját hely. 5. rész: Higgs Mező

Egy saját hely. 5. rész: Higgs Mező

Szeptemberben nyitott meg a Higgs Mező a Hercegprímás utcában, de még most is mindennap csiszol rajta valamit az ötletgazda, Adamkó Dávid és szervezőtársa, Deli Anna. A kezdeményezés hiánypótló: elsősorban videó- és installációművészetre koncentrálnak. A múlt héten beindult a kávézósarok is, amitől hosszú távon a galéria fenntarthatóságát remélik. A Crosstalk Video Art Festivallal közös nyitóesemény és a fesztivál anyagából bemutatott válogatás után most egy interaktív pop-up eseménynek adott helyet a kiállítótér, ahol mindenki kijátszadozhatta magát a próbafülkében – ha valaki még nem járt a Higgsben, ideje bepótolni!

 
(vö.)

(vö.)

A vesd össze (vö.) kiállítással lezárult Esterházy Marcell művészetének egyik jelentős korszaka, ami nagy megkönnyebbülés lehet a művésznek – a lelkes hívek viszont izgatottan várják, mit hoz a jövő. Az elmúlt évek során keletkezett, jelenleg az acb galéria tereibe összeterelt komplex műtárgyegyüttes kirajzolja a (személyes) múltfeldolgozás folyamatát és rávilágít annak nem annyira kíméletlen, mint inkább bele- és együttérző attitűdjére.

 
Caprices de Berlin

Caprices de Berlin

Berlin nem titkolja múltját és Berlin felett az ég sem ártatlan. 2012-ben Kerezsi Nemere kilenc hónapot töltött Berlinben. Egy-egy történelmileg terhelt helyet, egy-egy épület, emlékmű helyszínét kereste fel, az a feletti égbolton megjelenő légköroptikai jelenséget lefényképezte, majd saját képeihez régi képeslapokat társított. Így született a berlini capricciók két sorozata, amely november 15-ig a Kisteremben látható.

 
Az államtól független kultúra tere

Az államtól független kultúra tere

Nemes Attila a magyar kortárs művészeti szakemberek között elég rendhagyó életutat mondhat magáénak. A kilencvenes években Kaliforniában tanult, az ELTE-n művészettörténetet végzett, és média és kommunikációs tanulmányokat is folytatott. Számos kiállítás köthető a nevéhez, például a Szappanopera és az Elhallgatott Holokauszt a Műcsarnokban, vagy a Re:orient a 2006-os Velencei Építészeti Biennálén, de mindezzel párhuzamosan, összesen tíz éven át egy kommunikációs cég, a Sygma stratégiai vezetőjeként, majd program tanácsadójaként is tevékenykedett. 2007-ben részt vett a Kitchen Budapest (KIBU) elindításában, ahol ma is szerepet vállal, de ezen kívül a Fictionlab alapító igazgatójaként és a Based on Pig projekt vezetőjeként is találkozhatunk a nevével. Nemes Attilával én is dolgoztam együtt kiállításokon több alkalommal, így amikor nemrég azt olvastam, hogy az Andrássy úton nyílt új luxusáruház, az Il Bacio di Stile őt kérte fel egy kortárs művészeti gyűjtemény létrehozására, biztos voltam benne, hogy jóval többről van szó, mint egy butik kicsinosításáról.

 
ART-LOVES-DESIGN

ART-LOVES-DESIGN

A 10 éves Artmagazin a NORAWINKLER&Co, valamint a L’OFFICE+Art közreműködésével a 10 éves Design Héten – stílszerűen – egy szabad asszociációs módszerrel párosított, színes, szubjektív és magával ragadó kollekció összeállításával mutatta be a képzőművészet és formatervezés inspiratív együttműködését. A negyvenes évekből származó kecses Zsolnay citromfacsaró, múzeum shopokból ismerős festmény-kendők, Calder mobiljainak alapformájára rímelő Alessi kávéskészlet, karkötővé avanzsált Mondrian és a hatvanas évek Gorka mániáját tükröző kerámiák mellett kortárs műalkotások (többek közt Karácsonyi László csodás dobozművei), fiatal iparművészek és divattervezők alkotásai egyenrangú tételként kerültek terítékre az Art-Loves-Design aukción. A L’OFFICE Paulay Ede utcai konferenciatermében a szombat (október 5.) délután 5 órára meghirdetett aukcióra gyülekezők közül csak a legóvatosabbak biztosítottak maguknak ülőhelyet, s hogy milyen jól tették, akkor derült ki, amikor Winkler Nóra a zsúfolásig megtöltött teremben felkonferálta az első tételt.

 
Egy saját hely. 4. rész: Múzeum Szalon

Egy saját hely. 4. rész: Múzeum Szalon

„Ki tudja a ma esti jelszót? Senki sem emlékszik rá, hogy mi volt? Mondjuk amúgy se kéne felcsöngetni, mert már elkezdődött a koncert... akkor hívjuk fel Sárit!” Múzeum körúti bérházba lépünk be, tervezője nem kisebb név, mint Ybl Miklós. Az első emeleten két és fél éve működő szalonba tartunk. Ember Sári fotóművész nagyszülei régi lakásában vágott bele barátaival az életmódváltásba: a háborítatlan magánélet helyett mással szerették volna megtölteni a kihasználatlanul álló, hatalmas szobákat. Eleinte a barátok jöttek zenélni, aztán már színészek is csatlakoztak. A közönség pedig egyre gyarapodott; mára kilencszáz fős levelezőlistájuk van. Más felületen nem elérhetőek – Sári szerint „ennek van egy bája, hogy egy csomó ember ismeri hallomásból, és nem lájkolásból”. Bemutatunk egy „saját helyet” – a szó legszorosabb értelmében.

 
Egy saját hely. 3. rész: Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató

Egy saját hely. 3. rész: Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató

Az utóbbi években Magyarországon is beinduló gasztroforradalom és közösségi kert-láz is garantálhatta, hogy a Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató – amely a Chimera-Projecthez hasonlóan szintén a Klauzál tér kulturális kínálatát gazdagítja – gyorsan népszerű lesz. A hely lassan első születésnapját ünnepli: 2012 szeptemberétől találkozhatunk a családi tulajdonban levő üzlethelyiségben a zöldségek, egzotikus alapanyagok, fűszerek, házi lekvárok mellett kortárs művészettel is. Itt a párhuzamosan zajló tevékenységek nem úgy tartják fenn egymást, mint a cikksorozatunk előző részében bemutatott Chimera esetében – de kétségtelenül segítik egymást, hiszen a sokféle működés és a sokszínű programok változatos közönséget vonzanak.

 
Bloom a teraszon

Bloom a teraszon

Leopold Bloom azért lett a díj neve, mert az ír James Joyce Ulyssesének főhőse magyar származású, a díj pedig az ír-magyar kulturális együttműködés eredménye. Progresszív művészet, utazás, nemzetköziség – ezek a fogalmak ugranak fel, amikor a Maurice Ward Group ír nemzetközi szállítmányozási cég az ACAX-Nemzetközi Kortárs Képzőművészeti Irodával és a Ludwig Múzeum támogatásával alapított Leopold Bloom Díjára kattintunk, amely a magyar képzőművészek külföldi bemutatkozását, illetve nemzetközi karrierjét kívánja előmozdítani. Konkrétan pedig európai  viszonylatban is jelentős összeget, 10.000 eurót ítél oda a pályázat nyertesének, s emellett hozzásegíti egy külföldi kiállításhoz. A tavaly első ízben kiosztott díjat – amelyet akkor Batykó Róbert kapott –  a zsűri idén Nemes Csabának ítélte. A díjátadóra szeptember 6-án, péntek este került sor a Ludwig Múzeum teraszán.

 
Egy saját hely. 2. rész: Chimera-Project

Egy saját hely. 2. rész: Chimera-Project

Az elmúlt pár év független kortársművészeti kezdeményezéseit bemutató cikksorozatunk második része a Chimera-Projectről szól. Továbbra is arra kerestük a választ, milyen modellek mentén képzelik el a pályájuk elején álló fiatalok egy állandó művészeti helyszín működtetését? Milyen válaszokat adnak a függetlenek körében olyan gyakori, a hosszú távú fenntarthatósággal összefüggő kérdésekre? A Chimera működésmódja leginkább azért érdekes, mert a hazai közegben szokatlan módon kombinálja az üzleti és a non-profit tevékenységet. Ez azonban nem az egyetlen rendhagyó ötletük a „helycsinálásról” – igyekeznek minél inkább kitágítani a galériához hagyományosan kapcsolódó szerepkört, és egyfajta platformként is funkcionálni.

 
Háj-pillecukor-almadzsem univerzum

Háj-pillecukor-almadzsem univerzum

A Common Jam akció keretében – a Közösségi méz projekt kézzel fogható műremekeihez hasonlóan – ehető műalkotás készítésére invitált augusztus 26-án Fajgerné Dudás Andrea és Szabó Eszter Ágnes. Fajgerné Dudás Andrea idén tavasszal egy bécsi rezidencia program keretében a MuseumsQuartier látogatóit etette-kényeztette, most viszont a hazai közönségen a sor: dús idomú önportréi keretében az elmúlt napokban hájdarálással egybekötött hájastészta kínálás, és pillecukorból öntött Vénusz elcsipegetése mellett nyilvános hájfestés is zajlott a Ráday utcai galériatérben. Az Art 9 Galéria Háj’m Grácia kiállításának nem ez az első és nem is az utolsó eat-art kísérő rendezvénye (augusztus 27-én kerekasztal beszélgetés is volt, 30-án pedig Karafiáth Orsolya közreműködésével záró performaszra kerül majd sor). Ezen a borús, esős hétfő délutánon azonban Dudás Andi és Szabó Eszter Ágnes vezetésével (aki sok éve foglalkozik úgy a befőzés, mint a közösségi művészet műfajával) köztéren található, de parlagon heverő gyümölcs hasznosítására indultunk.

 
Egy saját hely. 1. rész: Demo Galéria

Egy saját hely. 1. rész: Demo Galéria

Egy egyetemisták által vitt kisgaléria. Egy több lábon álló, a galériaszerepet újraértelmező vállalkozás. Egy zöldséges, ahol infografikától a városi méhészkedésig bármibe belefuthatunk. Egy nagypolgári lakás, ahol az unokák generációja a szalonélet szépségeit fedezi fel magának. Ami mindegyikben közös, az a saját hely megteremtésének vágya, és az a találékonyság, ahogyan szervezőik az ezzel járó feladatoknak nekiugranak. Az elmúlt pár év független kortársművészeti kezdeményezéseit bemutató cikksorozat első részében a Demo Galériáról lesz szó, és nemsokára jön a Chimera-Project, a Lumen Zöldség és Közösségi Szolgáltató és a Múzeum szalon is.