Május 30-án kezdetét vette a 2016-os Velencei Biennálé, ami az építészeti biennálék között a tizenötödik. A központi pavilonba besétálva, rögtön az első teremben megállunk – az előző rendezvény után maradt gipszkartondarabok sokasága láttán felemás érzések között eszünkbe jut a tavalyi év, és az a videómunka, ami e faldarabok némelyikén mutatkozott be, és amelyet kivételesen – még amolyan újságíró-időszűkében is – kétszer megnéztünk. John Akomfrah videoinstallációja, a Vertigo Sea kép- és szövegintenzitása hipnotikus erejű, földhöz szegezte és háromnegyed órán át fogva tartotta a betérőket. A teret kitöltő három hatalmas vásznon örvénylett, hullámzott, morajlott az óceán. Hol apró bálnavadászhajókat dobált, hol kegyetlenül legyilkolt hatalmas bálnák vére festette vörösre. Az egymásba ömlő képsorokon rabszolgakereskedők és menekültek élete keresztezte egymást, minden és mindenki a túlélésért küzdött. Nem véletlen tehát, hogy az idei Biennálén is erősen gondolunk rá.

"Meglátásunk szerint a trauma, a katasztrófa már megtörtént, a technológiai komplexifikáció önmozgóvá vált, és a technológia fejlődésnek legkevésbé sem az ember áll a középpontjában. Mindez egy olyan tendenciához vezet ahol tragédiák, összeomlások és hibrid összeállások sajátos sorozata fogja követni egymást. Fontos észrevennünk, hogy nemcsak mi cselekszünk, nemcsak a mi intencionalitásunk az, ami társadalmi értelemben fontos. A hálózatok túl fognak élni bennünket, valamint a Földön való destruktív garázdálkodásunkat. 

A Vízizrí - Munkáskultúra a Duna partján kiállítás záróeseménye egy horányi kirándulás 2016. június 4-én.

Angol nyelvű konferenciát rendez a Kassák Múzeum és a Translocal Institute of Contemporary Art.

Nyár elejére felébred a természet és vele együtt felébrednek a kiállítóterek is. Nekünk csupán csatlakoznunk kell, dacolva a széllel és az esővel – május ellenére. Hangolódjunk rá az újdonságokra, utazzunk vidékre és az eső elől a „képzőművészetbe” meneküljünk.

A májusi jó időben komoly kulturális ajánlatokra van szükség ahhoz, hogy a napsütés és természet helyett épített környezetben, pontosabban kiállítóterekben korzózzunk. Heti ajánlónkba ezért négy kiállításmegnyitó mellé egy szabadtéri aktualitást is becsempésztünk. Így nem érheti szó a ház elejét...

Tényfeltáró beszélgetések és pop-up kiállítás a ’90-es évek kortárs művészetének meghatározó szereplőivel az ACAX szervezésében

Az FKSE felkérésére a Magyar Képzőművészeti Egyetem képzőművészet-elmélet szak öt első éves hallgatója beszélgetéssorozatot indít A (2) hét műtárgya címmel. A sorozat célja erősíteni a kommunikációt a művészeti közegen belül, egyetlen mű középpontba állításával újabb teret adni az élő diskurzusnak a művészek és a közönség között.

Csanádi Judit elmeséli!

Mi megkérdeztük!

Nyissuk ki együtt a naptárt és kezdjük el feljegyezni a délutáni programokat. Ezen a héten is sok budapesti ajánlatunk van – közben persze együtt reménykedünk a vidékiekkel, hogy hamar eltűnjön a „vízfejű” jelző, mikor Magyarország és a kulturális életről beszélünk. A fókusz tehát Budapest és a délutáni idősáv, érdeklődjünk és attendoljunk közösen!

A Csakoda csoport pályázatot hirdet „Csakoda tag” munkakör betöltésére!

Vojnich Erzsébet az Artusban május 3-tól látható Párbaj című kiállításához készült vázlatai megtekinthetők
Szüts Miklóssal közös kamarakiállításán a Tranzit Art Caféban.

Ezen a héten igazán kihasználhatjuk a jó időt, a hét eleji művészetre hangolódás egy hétvégi, egész várost átölelő programarzenálban csúcsosodik ki. A Nagymező-Népszínház tengelyen pulzáló weekend műteremlátogatásokat, táncot, filmet és természetesen képzőművészetet ígér.

Nemzetközi online kulturális magazint indít a tranzit. hu. A Mezosfera a 2007 óta működő tranzitblog témáit állítja dialógusba a közép-kelet-európai régióval. Az angol nyelvű periodika a kortárs művészet társadalmi összefüggéseivel foglalkozik, és különös figyelemmel kíséri az alulról jövő kezdeményezéseket.

A küzdelem élvezete (Enjoy Your Struggles) című kiállítás a mottóját egy bokszolási útmutatótól kölcsönözte, amely a küzdelem élvezetét, a kitartást és az elhivatottságot elengedhetetlennek tartja a győzelemhez. Ebből a sportolói attitűdből indulnak ki a kiállításon résztvevő művészek, akik a saját tapasztalataikon, illetve közös, társadalmi ügyeken keresztül közelítenek a mindennapos harcok kérdéséhez. A kiállítótér az önreprezentáció és testpolitika körül folyó harc küzdőterévé válik, ahol egyéni és közösségi küzdelmek kortárs és történeti példái találkoznak: többek között egy zsidó reneszánsz bokszklub, a kurd nőmozgalom törekvései, a korai magyar feminizmus elfeledett vezéralakja és a kelet-európai roma kisebbségek küzdelmei. 

Ezen a héten a művészet legkülönfélébb megnyilvánulásaival és aspektusaival ismerkedhetünk meg. Kérdések tömkelegében tobzódunk. Milyen szerepet játszanak a múzeumok a közösségi emlékezet ápolásában? Van-e jövője a fotókönyveknek? Mi a képzőművész? A képzőművészet vajon mindenkié? Hogyan köszönnek vissza az ősi szimbólumok a mindennapi kulturális jelenségekben, pl. egy műtárgyban? Ha rászánjuk a hetünket, az alábbi programok minden bizonnyal segítenek kérdéseink pontosításában, sőt talán még néhány választ is megtalálunk.

Kiállítás cseh, lengyel, szlovák és magyar designerek munkáiból

A K&H Csoport 8. alkalommal hirdeti meg idén alkotói ösztöndíj pályázatát fiatal képzőművészek számára, ezzel is folytatva új művészeti gyűjteményének építését, és továbbra is támogatva az alkotóművészek új generációjának pályakezdését és művészi fejlődését. A korábbi évekhez hasonlóan a pályázaton fél éven keresztül havi 125 ezer forint alkotói támogatást lehet elnyerni. A K&H kiemelt feladatának tartja fiatal, tehetséges művészek támogatását, így maximum 10 darab műtárgyat is vásárol az ösztöndíjra pályázó alkotóktól, melyből a kiválasztott művek a K&H „művészet egy jobb, teljesebb világért” gyűjteményének részei lesznek. A pályázatokat május 3-4 között lehet beadni.

Kerekasztal beszélgetések, előadás, artist talk valamint kiállítás formájában manifesztálódó polgári tudatosság és tettrekészség jegyében folytatódik a tavasz. Felkelünk a téli álmunkból és az új év ígéretével új célokat tűzünk ki magunk elé. Azonban megvalósíthatóak-e céljaink, meg tudunk-e bírkózni az elénk gördülő akadályokkal? Segít-e, ha beszélünk a fennálló helyzetről, sőt: érdemes-e párbeszédeket kezdeményeznünk terveinkről és vágyainkról? Továbbá, érdemes-e megosztanunk egymással a már látottakról és átéltekről kialakult véleményünket? Április első hete tökéletes diskurzus-terápiát kínál. Menjünk, érdeklődjünk és beszélgessünk! A hét végére talán kiderül: érdemes-e.