A hosszú hétvége álmos délutánjait és családi ebédjeit követő forradalmi hangulat és csupán háromnapos munkahét hamar újabb hétvégébe csapott át. A kellemes lustálkodások és lokálpatrióta ünnepi események után fővárosba visszatérők ne aggódjanak: a felgyülemlett energiák levezetésére alkalmas hétnek nézünk elébe.

Jovánovics György elképzeléseit évtizedek óta a műfajokon átívelő, ugyanakkor elsődlegesen mindig a szobrászathoz köthető gondolkodás, a pedagógiai szemlélet, az intellektuális megközelítésmód határozza meg. Széles spektrumú művészettörténeti vonatkozásrendszerbe foglalt műveiben gyakran jelennek meg filozófiai, irodalmi, zenei inspirációk. A Vaszary Villában megrendezett kiállítás ebből a komplex rendszerből nyújt keresztmetszetet, a hatvanas években készült korai művektől kezdve, egészen a külön e tárlatra létrejövő alkotásokig.

Szundi bekapcsolva – reggel 8.00-tól méghozzá, nehogy itt maradjak egész nap, ágyban, párnák közt. Pedig ez is megtörténhetne, szünet van, mégis jobb fölkelni: talpra – unszol a telefon. 2016. március 15-én kivonulni a Nemzeti Múzeum elé vagy a Kálvin térre, majd vegyes érzelmekkel elhagyni a helyszínt. Átszédelegni az Országház vonzáskörzetébe, a Néprajzi Múzeumba, ahol a kiállítás megtekintése után a kockás ing kultúrtörténetének legutóbbi állomását ismerhetjük meg igen közelről a Kossuth téren a legfrissebb értesülések szerint 16.30-tól. Vagy fejszellőztetésként – esernyővel vagy anélkül – egy nagyobb séta a Várba, a Nemzeti Galériába is elég jó program. De lehet maradni a helyszínen is, mert a Nemzeti Múzeum is, ahogy számos másik állami fenntartású múzeum ma szabad bejárással kecsegtet.

A csütörtökön nyílik a hazai fiatal generáció absztrakt fenegyereke, az Essl díjas Bernáth Dániel izgatottan várt első, önálló kiállítása az Ural Vision Galleryben Optional Obligatory/Kötelezően választható címen. Az eddig csupán kisebb dózisban ismert munkák most koncepciózus válogatásban mutatkoznak be. Bernáth punkos pimaszsága és az elmúlt évek rendíthetetlen munkatempója manifesztálódik, mi pedig valószínűleg megszeretjük az „absztraktot”.

Szerdán este 7-kor az ArtBázis Összművészeti Műhelyben megrendezett FFS Szerdán, az új tagokat bemutató programsorozat első idei állomásaként Schmied Andi, Dobokay Máté és Fodor Dániel János munkáit ismerhetjük meg. A művész-prezentációk és a személyes találkozás lehetősége. Friss információk és friss munkák, elsőkézből.

Kovách Gergő Szentendrén hoz zavarba, de egyik teremből a másikba lépvén néha felkuncogunk magunkban. A Ferenczy Múzeumi Centrum Szentendrei Képtárában április közepéig látható kiállítás harminc munkát, rave-színű szobrokat, szofisztikált humorérzéket, társadalomkritikát és a gyermeki kíváncsisággal kéz a kézben járó igazmondó mesevilágot ígéri.

A mániákus kultúrafogyasztók kötelező szerda esti programja a 2B Galériában szerdán 6 órakor nyíló MÁNIA. A fogalom értelmezésének középpontjában ismétlődő és meditatív jellege áll, és habár maga mániás cselekedet természetéből adódóan intim és elszigetelt, a hét közepén felejtsük el a magányt és az otthon ülést. Benczúr Emese, Imre Mariann, Szíj Kamilla, Szira Henrietta és Tarr Hajnalka munkái személyes terekbe és gondolatokba engednek betekintést.

Csörgő Attila és Ősz Gábor először állít ki együtt hazai terepen a bő tíz évvel ezelőtt megvalósult amszterdami közös egyéni tárlat után. Az alkotók munkái egy hosszabb, vizsgálódással és kísérletezéssel teli időszak eredményei, bennük precíz mérnöki számítások elegyednek a felfedezés izgalmával. Constructed View² címmel kiállítás arról, hogy miképpen határozza meg világlátásunkat az a tér és az a hely, ahol épp állunk.

Az A38 kiállítóterében nyíló UP!-on a pályakezdő generáció feszegeti saját határait. Fókuszban a Közép-kelet európai létmód sajátosságai és az itt formálódó identitás, a tabuk és a vívódások véka alá rejtése nélkül.

Indíthatnánk virtuális bonbonmeggyel és megelőlegezett nőnapi köszöntővel a hetet, de nem tesszük. Egyrészt mindig is értelmetlennek tartottuk ezt az évi „egyszer huszonnégy órát”, amikor szinte semmi mást nem csinálunk, csak saját nemiségünkre reflektálunk a külső hatások (virág, csoki, nagy számban felbukkanó bókok) következtében. Másrészt nincsenek is az eheti felhozatalban kifejezetten csajprogramok, hacsak az elnőiesedett fitness-edzések határvonalán mozgó szerda esti képzőművészeti aerobik órát nem tekintjük annak az FKSE-ben.

„1997 óta foglalkozom fotográfiával. Az érettségi után elvégeztem a Práter utcai fényképész iskolát, ahol a szakmai alapokat Rátonyi Magdolna fényképész fekete-fehér laborjában sajátítottam el. Ezt követően a MUOSZ fotóriporteri szakán folytattam a tanulmányaimat. Az iskolák elvégzése után 2001 és 2010 között számos dokumentarista sorozatot készítettem, melyek főként a magyarországi idősek otthonait  és a kommunista éra máig „élő” lenyomatát mutatták be Csepelen, az egykoron virágzó ipari városrészben. Az elmúlt néhány évben hosszú távú konceptuális/dokumentarista sorozatokon dolgozom, melyben a táj-portré-tárgy hármas egység kap erősebb hangsúlyt. Munkáim számos hazai és nemzetközi kiállításon szerepeltek már.”

A kiállítás a Természetbarátok Turista Egyesülete (TTE) és a Szentendrei-szigeten kialakított horányi táborhelynek a munkáskultúrában betöltött szerepét vizsgálja a két háború közötti időszakban. A kultúra fogalmán a jelentések, a hétköznapi és ünnepi gyakorlatok, valamint az anyagi kultúra vonatkozásainak összességét értjük. Ezek formálják a résztvevők világról alkotott képét, létrehozzák és újratermelik az önazonosság fogalmát. Tehát a munkáskultúra középpontjában a munkások önmeghatározása, önművelése és önszerveződése, közkeletű szóval identitásának kidolgozása és ápolása állt. A címként választott „zrí” kifejezés egy olyan közösségi gyakorlatot fed, melynek kapcsán a munkáskultúrán belül jelentkező identitásváltozatok és a hozzájuk kapcsolódó eltérő elképzelések fogalmazódtak meg és kerültek egymással vitába. A kiállítással kísérletet teszünk a baloldaliság újraértelmezésére, a baloldali csoportok sokszínűségének bemutatására, valamint a köztük zajló konfliktusok és egyezkedések kultúraformáló szerepének vizsgálatára.

Mindent az utazókiállításról – Katalizátor-projekt nyilvános pályázati börze a Trafó Klubban 2016. március 4-én 13.00-tól.

Harmadik, egyben utolsó kurátori tárlatvezetés, melynek témája az újrajátszás, mint alkotói stratégia megjelenése Esterházy Marcell, Forgács Péter és Gerhes Gábor legújabb munkáiban, a kiállítás utolsó napján.
 

A 6D csoport érzékelési küszöb tágítása a Schwarzschild-sugár felfedezésének 100. évfordulója alkalmából.

Az elmosódott tónusú hálózatok, a repetitív komplex formák és a mélység illúziójának festője, Bullás József legújabb műveit mutatják be a Deák Erika Galéria Hard Edge - Soft Edge című kiállításán.

Az Ongoing h/Histories című kiállítás – a szintén a Stúdió Galériában megrendezett, a Mi Holokausztunk kiállításhoz hasonlóan – a 70-es évek végén, 80-as évek közepén született, fiatal alkotók viszonyulását vizsgálja a történelemhez és azon belül is a 20. század egy-egy meghatározó eseményéhez illetve korszakához.

A derkósok műveiből minden évben kiállítást rendeznek. A mostani tárlat a 2015-ben egy vagy két éve ösztöndíjas művészek friss munkáit mutatja be, a harmadévesek beszámoló-kiállítására más helyszínen kerül sor az év folyamán. 

A magyar fotográfus, Perlaki Márton első önálló kiállítását láthatja a budapesti közönség. A 2014-15-ben készült Bird, Bald, Book, Bubble, Bucket, Brick, Potato című sorozatnak egy szűkebb keresztmetszete látható a Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ Project Roomjában.

Dorsánszki Adrienn, Révész László László és Christian Zillner kiállítása a Fugában