Gadget-szimfónia

A kreativitás (egyik) alapja az, hogy mindent tudjunk kellő játékossággal szemlélni. Ha sikerül felülírni egy formához, funkcióhoz vagy szituációhoz kapcsolódó berögzültségeinket, akkor a felhasználási módok új lehetőségeit lelhetjük meg. Japánban a „gadget-kultúra” már annyira túlburjánzott, hogy képzőművészek sokasága kezdett el az elmúlt években a tárgykultúra újraolvasásával foglalkozni. Lírikus játékossággal építik fel fantáziavilágaikat a tömegtermelés felfoghatatlan léptékben előállított kész formáiból, termékeiből.

 
 

CICAVÍZIÓ

A 2B Galéria tematikus kiállításainak sorában gyakorta helyet kapnak olyan témák mint, a különböző kisebbségek társadalmi viszonyrendszere, a személyes és családi történetek, az emlékezés ezen belül is a holokauszt ábrázolásának kérdésköre. Minden esetben egy roppant sajátos perspektívából, semmiképpen sem a megszokott úton közelítve az adott kérdés magja felé. 

 

Mátrix (feminista fotográfia)

Elkészült végre a fénykép
Nem tudni, milyen esemény
Egy kicsit kevés a részlet
Egy kicsit kevés volt a fény.

Előjött végre a fénykép
Már nem is számítottunk rá
Egy kicsit túl sok a szürke.
(Olé olá, 1983. Kontroll Csoport)

A mottónak itt az a hivatása, hogy a romantikusnak vélt szöveget visszarántsa a társadalmi valóság talajára (hova is?), és, hogy kompenzálja e romantika komolyságát.

 

 

Abszolút funkciók

Az acb Attachmentben október 22-ig kiállított vásznakon jó adag, naponta a kezünk ügyébe kerülő tárgy, jelesül szuperszínes cukorka, csoki és fogkrém csomagolásainak printszerű gyűjteménye látható. Ez Batykó Róbert új sorozata, amellyel ‑ a korábbi, részletgazdag munkái után ‑ most a hard-edge festészeti irányzat leegyszerűsített, geometrikus formáit idézi.

 

OK Computer. A nagy poszt-internet art összefoglaló

A 21. század kétség kívül legfelforgatóbb jelensége a hálózatok hálózata, vagyis az internet. Az élet valamennyi területébe benyomuló és azt radikálisan átalakító net – mint forma? hely? melléknév? – a mediális közvetítettség új protokolljával állítja új kihívások elé az évezredet. A kulturális termékek fogantatásának, előállításának, bemutatásának, terjesztésének és értelmezésének feltérképezése sem mentes ettől. A megváltozott médiakörnyezetre adandó válaszokat „a felvétel, a tárolás, az elosztás folyamatai; a filterek, kodekek, algoritmusok, processzorok, adatbázisok és transzfer-protokollok eseményei; adatközpontok, szerverek, szatellitek, kábelek, routerek, váltók, modemek, fizikai és virtuális infrastruktúrák tömegei”1 határozzák meg.

 

A kirekesztettek nevében

„A kritika nem elég, […] a művészet feladata, hogy konstruktív javaslatokkal szolgáljon” – vallja Krzysztof Wodiczko (Varsó, 1943), akinek művészeti tevékenysége a kezdetektől napjainkig konzekvensen a nyilvánosság és a köztér demokratizálására irányul. A Muzeum Sztuki Łódźban rendezett retrospektív kiállítása az 1970-es években keletkezett műveivel indít, bemutatja a művész kritika és utópia iránti elkötelezettségének alakulását és legújabb, háborúellenes, a háború felszámolására irányuló projektjeit, „konstruktív javaslatait.”

 

Lélektelen állattáblázat

Hogyan tűnhet el nyomtalanul egy egész falat betöltő óriáspannó Tihany és Budapest között? Vaszary János 1928-ban festett Víz alatti világa a két évvel korábban Gróf Klebelberg Kúnó vallás- és közoktatásügyi miniszter kezdeményezésére alapított Magyar Biológiai Kutatóintézet (akkori gúnynevén Csiborpatkolda) számára készült, és az emeleti kutatótermet díszítette. Az eredeti koncepció szerint a Balaton flóráját és faunáját ábrázoló festmény a végső változatban – beolvasztva a fiumei intézet munkakörét is – különös tengeri élőlényeket vonultatott fel, amit az intézet dolgozói vegyes érzelmekkel fogadtak.
Gosztola Kitti a néhány korabeli újságban közölt, ám alig kivehető archív felvétel és egy nemrég aukcióra bocsátott vázlat nyomán, a háború előtti tudományos ismeretterjesztő könyvek és a Limnológiai Intézet kutatóinak segítségével ered a Vaszary-tabló rejtélyes lényei nyomába. Az idei tihanyi Artplaccon bemutatott Lélektelen állattáblázat (Vaszary János panneánjához) installációról Német Szilvi, az Artplacc 35 év alatti művészeket bemutató kiállításának kurátora írt az Artmagazinra.  
 

 

„Múzeumba menni jobb, mint a McDonald’s-ba!”

A címben megfogalmazott kijelentést a 7 éves Igor mondta a zágrábi Iparművészeti Múzeum múzeumpedagógiai foglalkozása kapcsán. Úgy gondolom, hogy ez a mondat sokkal többről szól, mint egy sikeres, követendő múzeumi program receptjéről. Persze ez is benne van, de ha egy gyerek eljut odáig, hogy saját maga egy ilyen erős, hatásos megállapítást tesz, az számomra mindennél többet jelent, ez a szakmai elismerés csúcsa!

 

„Soha senki nem távolodott el azért, mert HIV-pozitív vagyok, sőt azt mondhatnám, még meg is erősödtek ezek a kapcsolatok”

Szász Lilla a Liget Galériában kiállított, majd az OFF-Biennále Budapest1 keretében a Gólyában május 11-ig megtekinthető Pozitív című2 munkája – első – megközelítésben egy esettanulmány Márta, a HIV-pozitív nagymama történetéről. A projekt már témafelvetésével is rendkívül fontos lenne – ahogy azt Süvecz Emese megnyitó beszédében hangsúlyozta a Ligetben.3 Fontos, mert Magyarországon még nem mutatott be magyar művész AIDS-szel kapcsolatos vagy általa érintett emberekkel foglalkozó munkát.4

 

A művészetnek nincs alternatívája

Asszociatív elmetérkép, gondolatfelhő, mindmap, imagecloud – ez az Aby Warburg Mnemosyne-atlaszát idéző, üdítő installálási mód jellemzi az Art Has No Alternative című kiállítást, amely többnyire köztéren végrehajtott művészi akciók, performanszok, happeningek dokumentációját mutatta be a pozsonyi Tranzitban (tranzit.sk).