Álmodtam neked

... Költői kérdése, amelyre fotósorozata egy tavalyi leírásában bukkanhatunk, már közelebb jár az igazsághoz, mint maguk a precízen lefotózott tételek. „Vajon az, hogy megtaláltam a polcokra rakódott porból kirajzolódó tájképeket a kötetek helyén, közelebb vitt-e anyámhoz?” A kiállítás ilyen és ehhez hasonló leképeződések számba vétele.

 

Te hogy nézed meg?

Az A kis cigány (1996) c. kisjátékfilm akkor készült, mikor Kállai Henrik még a szegedi tanárképző főiskolára járt. Egy videokamerán keresztül kezdte el rögzíteni családja mindennapjait, így az A kis cigány története is az alkotó családjának, pontosabban nagybácsikájának, Pikács Gábornak – aki a film főszereplője, illetve a kiállításon is résztvevő művész – az életéből merítkezik. A mesemondói narrációval kiegészült néhány jelenetből álló történet egy kisnövésű roma fiú nehéz sorsát és tragikus halálát mutatja be, s mindennek egészen különös atmoszférát kölcsönöznek – a szalagok roncsolódása és az újrarögzítés eredményképpen – az olykor nehezen kivehető alakok, illetve az alig érthető párbeszédek.

 

Mint a művészet

Az állatok viselkedésével foglalkozó etológia az állatvilág jelenségeit gyakran állítja párhuzamba az emberi kultúra jelenségeivel – összehasonlításként vagy ráközelítő magyarázati elvként. Kulturális magyarázatokra fogékony etnográfusként, bevallom, mindig borzongással töltött el a tudományos összeolvasásnak ez a formája. Még akkor is, ha elgondolkodtatott egy-egy sztori (például a falkáról, vagy a hangyabolyról). Mert nem tűnt elégségesnek, valóságosnak és relevánsnak. Számomra.

 

Frieze Fun Fair

A 2013-as Frieze Art Fair ismét egy kiárusítás jellegét öltötte. Az egyszeri vasárnap délutáni látogatókat a bejárattól elterelve a Frieze Masters másodlagos piacának zsúfolt sátra felé tessékelték a Regent's Park túloldalán, míg a jobban felkészült kortárs művészeti rajongók elvegyültek a benti  divatos tömegben, rituálisan róva fel és alá a számozott fehér standok közti folyosókat. A többség a látványosságért jött, nem a csúcskategóriás alkalmi vételt keresve.

 

Betűvetés

A Gallery by Night a budapesti Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület 1991 óta ismétlődő egyhetes eseménysorozata. Sűrű időszak ez a Stúdió Galériában, mert ilyenkor több hetet érdemlő kiállítások váltják egymást naponta. A Gallery by Night ugyanis nemcsak röpke bemutatók sora, hanem egy olyan sokszereplős, koncentrált eseménylánc, amely számos ismeretség, műfajokon átívelő, hazai és nemzetközi együttműködés apropója. Bár a program első sorban az FKSE-be tömörülő pályakezdő művészeknek, művészettörténészeknek és kritikusoknak jelent egyestés bemutatkozási lehetőséget, a sansz külsősöknek is adott. Mivel a résztvevők állandóan cserélődnek, a Gallery by Night természete is változó. Volt már ironikus horrorshow, író-képzőművész koprodukció, utazó rajziskola állomása és belépésre ingerlő kartonútvesztő is. Idén szöveg.

 

Live show

Ez az írás eredetileg a 2011. július 1. és 30. között a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület Stúdió Galériájában megrendezett tárlat kapcsán született. Ott volt először látható a 2007 és 2011 között készült, és ebből az alkalomból összeállított installáció, amely később több helyen is kiállításra került. Idén a prágai Balassi Intézetben május 20. és november 15. között mutatták be ezt az anyagot, abban a városban, ahol a Radio Free Europe/Radio Liberty főszerkesztősége 1995 óta működik. Csoszó Gabriella művének és ennek a szövegnek az aktualitását ez a tárlat, valamint egy évforduló adja. A Szabad Európa Rádió magyarországi adását húsz évvel ezelőtt, 1993. október 31-én szüntették meg.

 

Signs of the Times – Az idők szavai

Mit tanulhatunk egy olyan művészcsoport munkamódszereinek rekonstrukciójából, amely a rendszerszintű változások bizonytalan éveiben prosperált, majd széthullott az intézményesülés nyomása alatt? Mi hasznosítható egy önmagát a szélre pozicionáló kiállítóhely harminc éves történetéből, amely kezdettől fogva az autonóm művészi gyakorlatok legendás hadállása volt? És milyen lesz a magyar művészet a válság után, vagyis remélhetőleg a nem túl távoli jövőben? Ezek a mai intézményes művészeti színtérnek szegezett kérdések a kurátori szakma új hangjaitól érkeztek három, nemrég bemutatott kiállítás formájában, amelyeket – mintegy a tétet hangsúlyozandó – stratégikusan helyeztek el a város különböző pontjain, és amelyek lehetőséget teremtenek a magyar kortárs művészet helyzetének és kilátásainak új szempontú értékelésére.

 

A vágy tárgya: a meztelen férfitől a kritikai diskurzusig

2013 márciusában nyílt A meztelen férfi című kiállítás a budapesti Ludwig Múzeumban. A linzi Lentos Kunstmuseummal való együttműködés eredményeképp létrejött tárlat a férfitest változó jelentését vizsgálja a századfordulós aktoktól a kortárs művészetben megjelenő  szerep(lehetőség)ekig. A kiállítás az elmúlt évszázad különféle férfiasság elképzeléseit bemutatva  hívja fel a figyelmet arra, hogy a maszkulinitás térben és időben változhat, társadalmilag konstruált. A tárlat a férfitest újszerű megközelítésmódjaival látja el a hazai közgondolkodást, s ezek helyi működését a linzi anyaggal párbeszédbe állított közép-kelet-európai példák szemléltetik.