Csókos Klimt

Csókos Klimt

A bécsi Belvedere – az előzetes várakozásokkal szemben – nem állíttatja helyre Gustav Klimt utolsó műtermét idén, a leghíresebb osztrák festő halálának kilencvenedik évfordulóján. Viszont rendez egy óriási tárlatot Klimt híres-neves Csókjával a középpontban. Méghozzá olyan rekonstrukciós körítéssel, ami a műteremházat hiába kereső Klimt-zarándokokat is megrendítheti: újjáépítették a „Kunstschau 1908” (vagyis az 1908-as Művészetszemle) című, száz évvel ezelőtti kiállítást.

 
Bilbaói fiaskó

Bilbaói fiaskó

Miután a nemzetközi kortárs művészet működtetésében egyre riasztóbb súllyal van jelen a piaci szemlélet, sok szakértő közgazdasági ismereteket kér számon a múzeumigazgatókon. A múzeum nem a humán értelmiség félhomályos fészke többé, hanem sikerben és pénzben fürdőző látványtár. Ahol a méregdrága sztárművészeket felszentelik.

 
A kánai menyegző Giorgio Vasaritól

A kánai menyegző Giorgio Vasaritól

Giorgio Vasari (1511–1574) a Firenze közelében fekvő Arezzóból származik. Sokoldalú tehetségét bizonyítja, hogy festőként, építészként és biográfusként egyaránt jelentős életművet hagyott hátra. Fiatalon csatlakozott a firenzei késő reneszánsz művészek köréhez, Andrea del Sarto, Rosso Fiorentino és Jacopo Pontormo mellett dolgozott, és barátságot kötött Michelangelóval is. Élete során bejárta Itáliát, dolgozott a pápáknak Rómában, udvari művészként szolgálta a Medicieket Firenzében, de számos megbízást kapott szülővárosától Nápolyig mindenfelé. I. Cosimo de’ Medici megbízására kibővítette és díszítette a Palazzo Vecchiót, a városháza mellett nagyszabású épületet tervezett a városi tisztségviselők számára (Uffizi), a leghíresebb festők, szobrászok és építészek életének közreadásával pedig megteremtette a művészéletrajz műfaját.