Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik

Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik

2017. október 6-a és november 19-e között a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt látható a Metszéspontok – Film, képzőművészet, zene: esettanulmányok a nyolcvanas évek filmjeinek köréből című kiállítás. A tárlat egy interjúkból álló film köré épült, amely három, a nyolcvanas években készült film (Eszkimó asszony fázik, 1983, rendezte: Xantus János; Meteo, 1989, rendezte: Monory Mész András; Az emberevő szerelme, 1985, rendezte: Cantu Mari, Pázmándy Katalin) egyes alkotóival készült. Az installációs formában feldolgozott és kiállított interjúfilmhez dokumentációs anyagok kapcsolódtak: fotók, plakátok, lemezborítók, forgatókönyvek, valamint Méhes Lóránt a new wave emblematikus alkotásaiként számon tartott napszemüveg-sorozatának egyes darabjai, és az azokat viselő modelleket ábrázoló printek is. Az interjúkból kirajzolódó, hol párhuzamosan haladó, egymást erősítő, máskor ellenpontozó narratívák nyomán megismerhetők a korszak vizuális világának és zenéjének kapcsolódásai a film alkalmazott művészeti környezetében, miközben olyan fogalmak újragondolására is sarkallnak, mint a tömegkultúra és a pop, az underground, az alternatív és a mainstream a késő Kádár-korban. A filmekben elhangzó interjúk szerkesztett formában jelennek meg az Artmagazin Online felületén az elkövetkező időszakban, kutatásra, a beszélgetések folytatására, a témák bővítésére sarkallva minden olvasót.

 
 
„hogy hol van a határ ember és tárgy között, ezzel játszok, ezt feszegetem”

„hogy hol van a határ ember és tárgy között, ezzel játszok, ezt feszegetem”

Klenyánszki Csilla fotográfus 1986-ban született Budapesten. Kezdetben a Színművészetire készült, de a gimnázium után bölcsészpályára ment, a Károli Gáspár Református Egyetem néderlandisztika szakán folytatta tanulmányait. Nyelvismeret acélozása céljából Hollandiába költözött bébiszitterkedni. Rotterdamban felvételizett a Willem de Kooning Academy frissen indult fotó szakára, ahova egyből fel is vették. 2012-ben diplomázott az X Marks The Spot sorozat részeként elkészített My Logic is Gone or Did I Just Find It? ...Because Nothing Is More Abstract Than Our Own Reality című diplomamunkájával. Munkáiban ismerős, egyszerű tárgyakat látunk, amelyeket saját környezetéből emel ki, hogy a kamera előtt építsen belőlük tornyot, szökőkutat, csapdát, csendéletet. Egy két és fél éves kisfiú anyukájaként tavaly tető alá hozott egy három hónapos rezidencia programot hozzá hasonló helyzetben lévő, nemrég szülővé vált művészeknek. Jelenleg Amszterdamban él és dolgozik, és egyre többet jár haza is, általában a Trapéz Galéria meghívására.
 

 
Waliczky Tamás Kamerák kiállítása Hong Kongban

Waliczky Tamás Kamerák kiállítása Hong Kongban

Waliczky Tamás (1959) újmédia-művész. Kilencéves korában kezdett el animációkat készíteni. Később festőként, illusztrátorként, fotográfusként dolgozott. Számítógépekkel 1983-óta dolgozik. 1992-ben meghívott művész volt a ZKM Vizuális Média Intézetében, majd később az intézet kutatócsoportjának a tagja lett. 1998-99-ben a japán IAMAS intézet (Ogaki, Gifu) Waliczkyt választotta meghívott művésznek. Több német művészeti egyetemen oktatott, 2010 szeptemberétől a School of Creative Media, City University of Hong Kong egyetemi tanára. Waliczky munkái több jelentős nemzetközi díjat nyertek, beleértve a linzi Prix Ars Electronica fesztivál Golden Nica díját, részt vettek nagyszámú kiállításon világszerte, mint például a Biennale de Lyon, az ICC Gallery Tokióban, a Multimediale Karlsruhéban vagy a sevillai Bienal Internacional de Arte Contemporáneo, és megtalálható különböző közgyűjteményekben, mint például a párizsi Centre Pompidou-ban vagy a budapesti Ludwig Múzeumban.

 
„A saját szakmádat nem küldöd le az utcasarokra”

„A saját szakmádat nem küldöd le az utcasarokra”

Oltai Kata művészettörténész, kurátor 2008 és 2011 között a Ludwig Múzeum csapatának tagja volt, az intézményrendszer gyökeres megváltoztatása után úgy döntött szabadúszó lesz. Kurátori attitűdjét erősen jellemzi a művészekkel való szoros együttműködés és az, hogy nem a megélhetés vagy a pozícióvállalás a mozgatórugója. Az elmúlt években a Rákóczi tér környékén alakította ki főhadiszállását – itt nyitotta a second-hand butikját, a Konfekciót, amely a szomszédban működő feminista projekt galéria, a FERi, kereskedelmi lába és háttere. A Capa Központban március végéig látogatható Golden Boundaries kiállítása kapcsán ültünk le, hogy a youth culture-rel kapcsolatos fogalmakról, munkamódszeréről, és a szakmához fűződő viszonyáról beszélgessünk.

 
KÉNYELMETLEN ÉPÍTÉSZET

KÉNYELMETLEN ÉPÍTÉSZET

Az épített környezet által teremtett kényelmi állapottal és ennek folyamatos megkérdőjelezésével foglalkozik az au műhely (angolul: architecture uncomfortable workshop). A nevükben jelen lévő „kényelmetlen építészet” kifejezés nem véletlen. A budapesti építészekből álló tervezőcsapat szerint az épített környezetnek nem feltétlenül az emberi komfortérzést kell növelnie.

 
Aurora Borealis – Egy tünékeny emlékműről

Aurora Borealis – Egy tünékeny emlékműről

Majd’ egy hónapja, hogy mesterséges fényjelenséggel bővült az éjszakai Budapest látképe. Ideiglenesen kékeslila tónusokba borult a Gellért-hegy Rudas Gyógyfürdő felőli tömbje. Az Aurora Borealis, a finn függetlenség kikiáltásának centenáriumára készült audiovizuális installáció alkotóit, Nagy András médiaművészt és Kovács Andrea kurátort kérdeztük a mű születésének hátteréről, a médiaművészet és az emlékállítás viszonyáról, illetve a fényművészet finn kultúrában betöltött szerepéről. S bár az év legsötétebb napjain már túl vagyunk azóta, a finn fővárosban a témához kapcsolódó aktualitásként (január 6-a és 10-e között futó Lux Helsinki Festival keretében) épp a napokban volt látható Bordos László Zsolt, az Aurora Borealis egyik alkotójának, nagy ívű épületvetítése, amelyet a város jelképének számító székesegyházra szabott. Az Aurora Borealis a FinnAgora támogatásával a Gellért-hegyi vízesésnél valósult meg 2017. december 3-a és 6-a között.

mobil porno porno rokettube porno video porno izle kadikoy escort kapı kolu

 
Hozzám alapvetően a közvetítő szerep áll a legközelebb

Hozzám alapvetően a közvetítő szerep áll a legközelebb

Idén a vásárlátogató szemével is néztük a standokat, így esett a végső választás az Everybody Needs Artra, amely már a nevével (mindenkinek szüksége van a művészetre) is sugall valami kis demokratizmust egy erősen elitista közegben. A stand Brückner János, Fukui Yusuke, Omara, Rade Petrasevic és Szabó Ottó munkáival próbálja népszerűsíteni a műgyűjtést, installációs megoldásai pedig a vásáron kevés esetben tapasztalt frissesség érzetét keltik. Szerettük, hogy nincs túlzsúfolva a stand, de nem választottak múzeumi helyzetet imitáló white cube-megoldást sem. Egy olyan vásáron, ahol nemcsak műgyűjtők járnak-kelnek vásárlási szándékkal, hanem rengeteg fiatal, a kortárs művészet iránt érdeklődő, nyitott szellemű ember is megfordul, jó, ha valaki mindkét csoporthoz tud szólni. És hogy Omara elementáris és különleges művészetével is lehetett itt találkozni, az külön pluszpont.

 
Istvánkó Bea kérdezi Menesi Attilát az ISBN nulladik kiállítása kapcsán

Istvánkó Bea kérdezi Menesi Attilát az ISBN nulladik kiállítása kapcsán

Menesi Attila (1967) képzőművész, az index-link kiadvány (1999, 2006) alapítója és szerkesztője, a független képzőművészeti tanszék (2013) projektvezetője. A független képzőművészeti tanszék az ország számos egyetemén és főiskoláján jelen van különböző képzési területeken ingyenes kortárs művészeti kurzusokkal. A kurzus idejére a tanszék beköltözik az adott intézmény falai közé, az előadásokon és workshopokon kívül egyéb programok adnak alkalmat beszélgetésekre, interaktivitásokra és együttműködésekre a meghívott képzőművészekkel és más szakemberekkel. A 2013/2014-es tanév óta harmincegy különböző tanszéken valósult meg a projekt, mintegy ezer diák részvételével.

 
„Az élmények újrakollázsolása alapvető módszerem”

„Az élmények újrakollázsolása alapvető módszerem”

Fátyol Viola fotográfus Debrecenben született 1983-ban. Művészcsaládban nőtt föl, de csak a Debreceni Református Kollégiumban töltött meghatározó középiskolás évek végén döntött úgy, hogy maga is a családi szakmát folytatja, és művészi pályára lép. A családi, privát fotók készítésén túllépő első fotós kísérleteit Egerben végezte, ahol az Eszterházy Károly Főiskola (ma már egyetem) rajz- és vizuális kommunikáció tanár szakára járt. Innen rövid út vezetett a MOME Vizuális környezetkultúra tanár és Fotográfia képzéseire, onnan pedig még rövidebb az intézmény Doktori Iskolájába. Készülő doktori dolgozata a vámospércsi népdalkört bemutató, Ha van szíved, neked is fáj, amit velem tettél című munkájának kimerítő elemzését tartalmazza. A sorozattal tavaly megnyerte a Capa-nagydíjat. Munkái a szociológia, az antropológia és a művészi képalkotás határterületén helyezkednek el, és egy hangsúlyosan személyes nézőpontból közelítenek a választott témákhoz. Budapesten él és dolgozik. Sokat nevet.


 
A megjelenés és ami mögötte van

A megjelenés és ami mögötte van

Csontó Lajos Munkácsy Mihály-díjas képzőművész az egri Eszterházy Károly Egyetem Média és Design Tanszékének vezetője, valamint újraindulása óta a Debreceni Nemzetközi Művésztelep (DNM) egyik művészeti vezetője is egyben. Nem meglepő tehát, hogy utóbbi ezúttal a „tervezett alkotás” kérdését, s ennek összefüggésében a dizájn sokrétű megközelíthetőségét helyezte középpontba. A képzőművészet és a dizájn közti határok elmosódásáról, a szöveges munkákban rejlő kifejezőerőről, illetve a telepzáró kiállításra készülő, a totalitárius diktatúrák arculatépítési logikáját összegző munkájáról beszélgettünk.

 
„azt szoktam írni, hogy konceptuális művész vagyok, aki jelenleg a hangra fókuszál”

„azt szoktam írni, hogy konceptuális művész vagyok, aki jelenleg a hangra fókuszál”

Zilahi Anna 1990-ben született Pécsett, és már általános iskolában a magyart tanító nagymamája támogatásával megírta első zsengéit. A középiskolában más médiumokat is kipróbált, ennek ellenére ezt követően mégsem a művészeti pályán folytatta. Budapesten tanult tovább nemzetközi kapcsolatok, majd esztétika szakon, mígnem Párizsban egy egyetemi fotókurzus a képzőművészet felé terelte. Járt egy ideig a Magyar Képzőművészeti Egyetem intermédia szakára, jelenleg pedig a bécsi Universität für angewandte Kunst hallgatója. Képzőművészet és irodalom határmezsgyéjén alkot: a Soharózával együttműködve elemeire bontotta és újrastrukturálta például a Szózatot, első verseskönyvében pedig versképi kísérleteket is találunk.

 
„...nem csinálok szemet gyönyörködtető műveket, mert nem ez érdekel, persze van, amikor valami véletlen szép lesz”

„...nem csinálok szemet gyönyörködtető műveket, mert nem ez érdekel, persze van, amikor valami véletlen szép lesz”

Szalay Péter 1981-ben született Pécsett, ahol hüllők és más nehezen kifürkészhető élőlények vizsgálata mellett művészeti tanulmányait is kiteljesítette: a középiskolai keramikus képzést követően a Pécsi Tudományegyetemen folytatta pályáját szobrászhallgatóként. Bár környezete szerint a kézügyessége „ördögi”, hamar felismerte, hogy a szobrászatban őt nem ez érdekli. A mesterségbeli tudás újra és újrajáratása helyett ezért a talált tárgyak helyzetbe hozása és a kinetikus installációk DIY kivitelezése felé fordult. Mellébeszélés nélkül mesélt nekünk többek között arról, hogy mi érdekli Arnold Schwarzenegger életművében, vagy hogy milyen felkészültséggel nyúl a nagymamájától örökölt kecses kis szemüveghez.

 

 
Hogy miért a violuk contemporary nyerte a 2016-os Artmagazin-díjat?

Hogy miért a violuk contemporary nyerte a 2016-os Artmagazin-díjat?

Háromezer négyzetméter kiállítótér átnézése és egy jó hangulatú, közönség előtt zajló megbeszélés után az Artmagazin átadta a legszebb standnak járó díjat az Art Market Budapest 2016 nyitónapján. Szempontok, érvek, koktélok, Népszabadság – így zajlott az értékelés.

 
„Az ipari közeg éppannyira fontos számomra, mint a művészeti, a pozícióm e kettő között van, ezen a senkiföldjén, a buffer zone-ban”

„Az ipari közeg éppannyira fontos számomra, mint a művészeti, a pozícióm e kettő között van, ezen a senkiföldjén, a buffer zone-ban”

Kristóf Gábor 1988-ban született Kassán, Miskolcra járt, majd a Képzőre, ottani tanulmányai alatt egy alkalommal belépett egy ofszet nyomdába, ahol a gépesített ipari képalkotó közeg rögtön „beszippantotta”. Persze nem nyomdászként folytatta tovább, hanem olyan képzőművészként, aki képalkotó gondolkodóként közelít a különböző nyomdai technikákhoz és eszközökhöz: egy-egy stanckéshez, festékekhez, a selejt nyomóköpenyekhez. De nem csak ez érdekli. Mára például már a házi szinterezésben is egyre több tapasztalata van – ezt is festészeti eszköznek tekinti.

 
A szívünk egy másik ország – interjú Muskovics Gyulával és Soós Andreával, a kiállítás kurátoraival

A szívünk egy másik ország – interjú Muskovics Gyulával és Soós Andreával, a kiállítás kurátoraival

A szívünk egy másik ország című nemzetközi csoportos kiállítás a barátságban kibontakozó, meghitt játékteret mutatja be, ahol lehetőségünk nyílik a társadalmi elvárásoktól, ideálképektől és normáktól való elrugaszkodásra. Szerepváltások és csínytevések titokzatos univerzumába enged bepillantást, amely kívül esik a mindenkori politikai kontroll, a törvények, az egyház és a kulturális mintákat továbbörökítő család normatív hatáskörén is. Egyúttal rámutat e változatos és személyre szabott emberi kötelék felszabadító erejére egy olyan kultúrában, ahol erkölcsi szabályok, intézményesített szertartások és a házasság törvényi keretei határozzák meg a szeretet és az intimitás megélésének lehetséges módjait. A kiállítás kurátoraival, Muskovics Gyulával és Soós Andreával beszélgettünk baráti és munkakapcsolatokról, kurátori együttműködésekről, továbbá az intimitás és a szeretet heteronormatív intézményeinek queer szempontú kritikai olvasatáról.

 
Maurer Dóra Londonba „költözött” – Interjú Katharine Kostyállal, a White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével

Maurer Dóra Londonba „költözött” – Interjú Katharine Kostyállal, a White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével

A világ kereskedelmi galériáinak fellegvárában, vagyis a nagy múltú londoni White Cube-ban július 9-ig Maurer Dóra szóló kiállítását tekintheti meg a mindig aktív londoni művészeti közeg. A mára ikonikussá vált galéria, a White Cube az 1990-es évek elején robbant be a köztudatba, amikor Jay Jopling és az ő lakásgalériaként induló kísérleti kiállítóhelye elsőként adott otthont a mára szupersztárrá váló YBAs1-generáció akkor frissen diplomázó radikális művészeinek. A White Cube huszonöt év alatt a világ vezető kereskedelmi galériájává nőtte ki magát, évente több mint húsz kiállítást mutatnak be hongkongi és két londoni kiállítótermében. Művészköre igen kiterjedt: a brit húzónevek (Damien Hirst, Tracey Emin) mellett jelen vannak a német neoexpresszionista iskola képviselői is (George Baselitz, Anselm Kiefer), csakúgy mint a legfiatalabb generáció feltörekvő alkotói (a Leo Gabin kollektíva, Christian Rosa, Jack Greer).

A White Cube galériabeli Maurer-kiállítás szervezőjével, Katharine Kostyállal a bemutató körülményeiről, a jövőbeli tervekről és persze Dóráról beszélgettünk.

 
„SZERENCSÉRE A BÁTORSÁG FERTŐZŐ”

„SZERENCSÉRE A BÁTORSÁG FERTŐZŐ”

A képzőművészeti világ filmesnek tarja őket, magyarországi filmes körökben képzőművésznek számítanak. Saját bevallásuk szerint, valahol a határmezsgyén mozognak. Alkotásaikra mindenesetre jellemző egyfajta intermedialitás. Igor és Ivan Buharov munkássága egyedülálló jelenség a hazai filmes közegben. Filmjeik bizonyos tekintetben olyanok, mintha úgy néznénk azt, ami ismerős, mintha még sohasem láttuk volna. Legújabb játékfilmjük, amelyet nagy sikerrel játszanak a mozik, gróf Batthyány Ervint, az anarchizmus tanainak hirdetőjét kelti életre, aki száz évvel halála után újra feltűnik, hogy újra megkísérelje elméletei gyakorlati kivitelezését. Felismeri, hogy a világ nem olyan irányba változott, ahogy elképzelte, szinte semmi sem valósult meg az uralomnélküliség utópiájából. Újra reformiskolát alapít, szellemi partnereket toboroz, és elkezdi egy új generáció felnevelését, akik az erőszakra épülő uralmi rendszer helyett, a szolidaritás és az önkéntes együttműködés elvei szerint gondolkodnak.

A szabadság és egyenlőség eszménye azonban, csakúgy mint száz éve, félelmet ébreszt a hatalom korifeusaiban. A rendezőpárossal legújabb játékfilmjük Az itt élő lelkek nagy része apropóján beszélgettem, a filmről és egészen más kérdésekről is.

 
„A fotóban számomra fontos, hogy helyet engedjek a félreértéseknek”

„A fotóban számomra fontos, hogy helyet engedjek a félreértéseknek”

Óriásira fújt rágógumi; félig elfogyasztott dinnye; cérnával kifeszített, preparált madarak; egymásba hajló könyvlapok; szótanuló kártyák bescannelt rajzai és Elemér, a kopasz férfi alakja érzésekre és érzékekre egyaránt ható képeinek sorából áll össze Perlaki Márton Bird, Bald, Book, Bubble, Bucket, Brick, Potato című fotósorozata. A festészeti hagyományokból és a filmek vizuális világából egyaránt építkező, erős szimbólumokkal bíró, váltakozó méretű tableau-szerű fotográfiák töredékes narratívával fűződnek egymáshoz, mely absztrakt asszociációkra készteti a nézőt.

Perlaki Márton a reklám- és divatfotográfiában már ismert és elismert fotográfus társalapítója a stílusteremtő The Room magazinnak, és többek között olyan cégeknek dolgozott, mint a Louis Vuitton, a Helmut Lang, a Dior, a Carven vagy az Hermes. Jelenleg a londoni – New York-i székhelyű Webber Represents kreatív ügynökség képviseli. Több éve New Yorkban él.

A FOAM Talent 2015 díjazottjainak rendezett csoportos bemutató és a Capa Központ – Project Roomjában látható első önálló kiállítása kapcsán beszélgettünk vele tanulmányairól, inspirációs forrásairól és munkamódszeréről.
 

 
To the fair’s fairest

To the fair’s fairest

Interview with Natalija Vujošević, founder of the Institute of Contemporary Art in Montenegro and Jelena Stanovik, director of Trema publishing house.

 
'Even if I were to tie-dye, write poetry or folk songs, the medium of photography would keep haunting me' // „Akár tárgyat hozok létre, akár installációt, valamilyen rétegében mindig benne van a fotográfia mint inspiráció, gondolat vagy vezérelv”

'Even if I were to tie-dye, write poetry or folk songs, the medium of photography would keep haunting me' // „Akár tárgyat hozok létre, akár installációt, valamilyen rétegében mindig benne van a fotográfia mint inspiráció, gondolat vagy vezérelv”

Hungarian Cubism is 'a quasi virgin territory, a term that has not even deserved a subchapter in our handbooks yet.' – declared Gergely Barki on the pages of the August issue of Artmagazin. Today, the research of this specific historical period seems to keep up the interest beyond the circles of committed art historians. The project of Péter Puklus revolving around the pioneer Hungarian cubist sculpture, the ‘Head’ of József Csáky has gained attention with the aforementioned article simultaneously. The visitors of the Amsterdam-based Unseen Photo Fair & Festival are exposed to the remake of the Csáky statue on posters, citylights, entry tickets etc. Péter Puklus who was in charge of the the complete visual identity of the festival was interviewed by Szilvi Német about the rediscovery of the lost sculpture, the remake process and the campaign in general.

//

A magyar kubizmus „egy olyan kvázi szűz terület, amely eddig még csak alfejezetet sem érdemelt kézikönyveinkben” - olvasható Barki Gergely megállapítása az augusztusi Artmagazin oldalain. A terület kutatása azonban úgy tűnik, manapság nem csak az elhivatott művészettörténész kedvelt tevékenysége. Puklus Péter képzőművész a magyar kubista szobrászat megteremtésében pionír Csáky József Férfi portré című szobrát „körbejáró” projektje szinte egy időben kerül most a figyelem középpontjába az említett cikk megjelenésével. Az amszterdami UNSEEN Photo Fair & Festival látogatói szeptember 18. és 22. között posztereken, meghívókon, belépőkártyákon, a katalóguson, egyszóval mindenen a Csáky-szobor parafrázisát láthatják majd, és vihetik haza a világ számos pontjára. A rendezvény teljes arculatért felelős Puklust Német Szilvi kérdezte arról, hogy hogyan figyelt fel erre a műre, milyen utakon próbált rálelni az eredetire, hogyan dolgozott a témával, és végül hogyan találta meg őt az UNSEEN felkérése.