„Egy ismeretlen világ szaga, illúziója és a realitása jött be az ember kispesti kuckójába”

„Egy ismeretlen világ szaga, illúziója és a realitása jött be az ember kispesti kuckójába”

A Szentendrei Képtárban látható most annak a kutatómunkának az eredménye, ami a híres, 1959-es műcsarnokbeli francia könyvkiállítás történetét dolgozta fel. Erről tudható, hogy a kéthetes nyitvatartási idő alatt a könyvek nagy részét ellopták a látogatók. A szemtanúk és „tolvajok” között akadtak főiskolás művészek és művészettörténet szakos egyetemisták is. A nagy könyvlopás. Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött című kiállítás kurátorai, Árvai Mária és Véri Dániel velük készítettek interjúkat, hogy a könyvlopás téma mellett feltérképezzék: az 50-es, 60-as évek elszigeteltségében hogyan lehetett „nyugati” információhoz, képekhez, reprodukciókhoz jutni. Ezek a forrásértékű interjúk – a kiállítás katalógusa mellett – 2019 októberétől az Artmagazin Online-on jelennek meg: az oldalunkra látogatók kéthetente egy-egy újabb megszólaló történetét olvashatják majd.

 
„És akkor beindult a gépezet: óriási sebességgel közlekedtünk a földalattival a Műcsarnok és a főiskola között”

„És akkor beindult a gépezet: óriási sebességgel közlekedtünk a földalattival a Műcsarnok és a főiskola között”

A Szentendrei Képtárban látható most annak a kutatómunkának az eredménye, ami a híres, 1959-es műcsarnokbeli francia könyvkiállítás történetét dolgozta fel. Erről tudható, hogy a kéthetes nyitvatartási idő alatt a könyvek nagy részét ellopták a látogatók. A szemtanúk és „tolvajok” között akadtak főiskolás művészek és művészettörténet szakos egyetemisták is. A nagy könyvlopás. Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött című kiállítás kurátorai, Árvai Mária és Véri Dániel velük készítettek interjúkat, hogy a könyvlopás téma mellett feltérképezzék: az 50-es, 60-as évek elszigeteltségében hogyan lehetett „nyugati” információhoz, képekhez, reprodukciókhoz jutni. Ezek a forrásértékű interjúk – a kiállítás katalógusa mellett – 2019 októberétől az Artmagazin Online-on jelennek meg: az oldalunkra látogatók kéthetente egy-egy újabb megszólaló történetét olvashatják majd. 

 
„Gyakran gondolok arra, hogy talán ez lehet a művészet feladata”

„Gyakran gondolok arra, hogy talán ez lehet a művészet feladata”

A lengyel multimédia művész, Katarzyna Kozyra a közelmúltban Budapestre látogatott, hogy a Ludwig Múzeumban mutassa be új alkotását, a Jézus nyomában című dokumentumfilmet.

 
„Nincs olyan, hogy paradigmaváltás”

„Nincs olyan, hogy paradigmaváltás”

Néhány napig még látogatható a Kiscelli Múzeumban Ivan Plusch orosz képzőművész Between the Dream and the Nightmare (Álom és rémálom között) című kiállítása. A nemzetközi sikereket elért alkotó most először szerepel Budapesten – legújabb festményeiről beszélgettünk vele.

 

 
„Volt ez az International Advisory Council, tőlük lehetett kérni [könyvet], és elküldték. Gratis!”

„Volt ez az International Advisory Council, tőlük lehetett kérni [könyvet], és elküldték. Gratis!”

A Szentendrei Képtárban látható most annak a kutatómunkának az eredménye, ami a híres, 1959-es műcsarnokbeli francia könyvkiállítás történetét dolgozta fel. Erről tudható, hogy a kéthetes nyitvatartási idő alatt a könyvek nagy részét ellopták a látogatók. A szemtanúk és „tolvajok” között akadtak főiskolás művészek és művészettörténet szakos egyetemisták is. A nagy könyvlopás. Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött című kiállítás kurátorai, Árvai Mária és Véri Dániel velük készítettek interjúkat, hogy a könyvlopás téma mellett feltérképezzék: az 50-es, 60-as évek elszigeteltségében hogyan lehetett „nyugati” információhoz, képekhez, reprodukciókhoz jutni. Ezek a forrásértékű interjúk – a kiállítás katalógusa mellett – 2019 októberétől az Artmagazin Online-on jelennek meg: az oldalunkra látogatók kéthetente egy-egy újabb megszólaló történetét olvashatják majd.

 
„A legváratlanabb már mindannyiunkkal megtörtént, csak elfelejtettük”

„A legváratlanabb már mindannyiunkkal megtörtént, csak elfelejtettük”

Az amerikai zászló színei a könyökéig érnek – éppen csak hogy végzett a festéssel és kezet mos a pódium mögött. Ő teszi fel az első kérdéseket, még mielőtt bemutatkozhatnék: „Tudsz szerezni egy kávét? Mi a csillagjegyed?”

 
„Ezt a periódusomat akkor egy kicsit intermezzónak éreztem”

„Ezt a periódusomat akkor egy kicsit intermezzónak éreztem”

Az acb Galéria olyan Tót Endre-festményeket mutat be legutóbbi kiállításán, amelyek több mint harminc éven át egy raktárban várták, hogy valaki újra felfedezze őket. Tót Endrével a változatos életmű egy időre elfeledett darabjairól, az informel festészet hatásáról és egy munka váratlan felbukkanásáról beszélgettünk.

 

 
„Úgy szétnyirbálva, hogy úgy mondjam, szétkaszálva könyvet még nem láttam, mint ahogy az visszajött hozzám”

„Úgy szétnyirbálva, hogy úgy mondjam, szétkaszálva könyvet még nem láttam, mint ahogy az visszajött hozzám”

A Szentendrei Képtárban látható most annak a kutatómunkának az eredménye, ami a híres, 1959-es műcsarnokbeli francia könyvkiállítás történetét dolgozta fel. Erről tudható, hogy a kéthetes nyitvatartási idő alatt a könyvek nagy részét ellopták a látogatók. A szemtanúk és „tolvajok” között akadtak főiskolás művészek és művészettörténet szakos egyetemisták is. A nagy könyvlopás. Francia könyvkiállítás a vasfüggöny mögött című kiállítás kurátorai, Árvai Mária és Véri Dániel velük készítettek interjúkat, hogy a könyvlopás téma mellett feltérképezzék: az 50-es, 60-as évek elszigeteltségében hogyan lehetett „nyugati” információhoz, képekhez, reprodukciókhoz jutni. Ezek a forrásértékű interjúk – a kiállítás katalógusa mellett – 2019 októberétől az Artmagazin Online-on jelennek meg: az oldalunkra látogatók kéthetente egy-egy újabb megszólaló történetét olvashatják majd. 

 
„Nyilván gyöngyöt fogunk fűzni, nem?”

„Nyilván gyöngyöt fogunk fűzni, nem?”

Bijou. Az egyetlen szó, amivel a francia nyelv kifejezi az ékszert. Ezzel szemben a „honosított”, magyar változat, ahogy általában a nyelvhasználó is, jelentésbeli különbséget tesz ékszer és bizsu között. A pontos definíció, vagyis az Új Magyar Lexikon szerint a bizsu apró csecsebecse, divatékszer. Ebben az esetben a „divat” mint pejoratív előtag utal rá, hogy a tárgy szezonális, semmiképp sem olyan minőségi vagy értékálló, mint a legtöbb ötvösmunka, amit mi, magyarok ékszernek nevezünk. Az ellenvéleményt többek között a H6 Contemporary Jewelry Group tagjai és az idén ötödik alkalommal megrendezett Ékszerek Éjszakája programsorozat képviselik. Azt a kortárs ékszerkiállítást, amivel az egy hónapon át tartó rendezvény kezdetét vette, egészen október 20-ig bárki megtekintheti a Ráth György-villában. A magyar és külföldi tervezők munkáit egyaránt felsorakoztató válogatásból három kreációt az Artmagazin mint az Ékszerek Éjszakája támogatója, díjjal jutalmazott. A kiállított alkotásokról és az alkotók törekvéseiről az egyik díjazottat, Fekete Fruzsinát kérdeztük, aki idén második alkalommal szervezőként is segítette a rendezvényt.

 
#FRISSDIPLOMÁS – „Hogy tudom a dizájn és a művészet közötti határt összemosni?”

#FRISSDIPLOMÁS – „Hogy tudom a dizájn és a művészet közötti határt összemosni?”

Az Artmagazin Online új miniinterjú-sorozatában, a #FRISSDIPLOMÁS-ban a pályakezdő képzőművészeket és dizájnereket kérdezzük arról, milyen témákkal foglalkoznak, milyen technikákkal és anyagokkal kísérleteznek, miről szól a diplomamunkájuk, és mik a terveik a jövőre nézve. A bemutatott tehetségek kiválasztásánál arra törekszünk, hogy a legkülönfélébb területek képviselőit mutassuk be, legyen szó szobrászokról, grafikusokról, festőművészekről, fotósokról, médiaművészekről, divat- vagy ékszertervezőkről.

 
#FRISSDIPLOMÁS – „Hogyan tudnám ezt úgy használni, hogy az anyag és a forma összhangba kerüljön”

#FRISSDIPLOMÁS – „Hogyan tudnám ezt úgy használni, hogy az anyag és a forma összhangba kerüljön”

Az Artmagazin Online új miniinterjú-sorozatában, a #FRISSDIPLOMÁS-ban a pályakezdő képzőművészeket és dizájnereket kérdezzük arról, milyen témákkal foglalkoznak, milyen technikákkal és anyagokkal kísérleteznek, miről szól a diplomamunkájuk, és mik a terveik a jövőre nézve. A bemutatott tehetségek kiválasztásánál arra törekszünk, hogy a legkülönfélébb területek képviselőit mutassuk be, legyen szó szobrászokról, grafikusokról, festőművészekről, fotósokról, médiaművészekről, divat- vagy ékszertervezőkről.

 
„Műveim a transzcendenciára, a kettős tudatra és a meditációra irányulnak”

„Műveim a transzcendenciára, a kettős tudatra és a meditációra irányulnak”

A művésznek Entanglement (Összefonódás) címmel nyílt önálló tárlata 2019 áprilisában a budapesti Horizont Galériában. A téma, amelyet körüljár, a kvantumkötözés ­– vagy más néven kvantum-összefonódás. Liz Nielsen ezt, a meglehetősen bonyolult és nem hétköznapi kérdéskört emeli be művészetébe, amikor fotogramjait mély alapossággal tervezi meg, majd a későbbiekben a sötétkamrában hozza létre műveit. Alkotásainak motívumai a hagyományosan vett képzőművészeti alkotásokban – csendéletek, tájképek, portrék formájában – transzformálja át a kvantumlétet és a transzcendenst. A kiállításon bemutatott alkotásairól, az ellentététesen mozgó és működő univerzumról beszélgettünk a Mai Manó Házzal szembeni, a Nagymező utcai Pesti Disznó Bisztró teraszán, egy-egy pohár száraz fehér borral az asztalunkon.

 

 
„Ezeket a buci, buta formákat még mindig szeretem”

„Ezeket a buci, buta formákat még mindig szeretem”

Csató József a Deák Erika Galériában látható, Minden Egyes Csók című kiállításának alapját a hosszú évek óta őrizgetett és a művészt már kifejezetten nyomasztó vázlatfüzetek adják. A füzetek formavilágát feldolgozó, nagy méretű festmények kapcsán beszélgettünk Csatóval a rutinszerűség hasznáról és hátulütőiről, saját műveinek újrahasznosításáról és a festmények mögötti alkotófolyamatról.
 

 
Hogy vagy?

Hogy vagy?

Király András sokatmondó, Hogy vagy, egyes skálán? című kiállítása április végén nyílt a Viltin Galériában. Az MMA körül kialakult helyzetre reagáló, cseles szóviccekkel tűzdelt plakátjai és a barokk vásznak képi világát idéző, különleges felületkialakítású festményei után Király András most új nyelven szólal meg. Az alkotót a friss szóló kiállítását bevezető megjelenésekről, legfrissebb kiállításáról, az általa választott új formanyelvről, négyzethálókról és párhuzamos szerepkörökről faggattuk.

 
„Alkotóként fontosnak tartom, hogy kifejezzem a viszonyomat a korhoz, amelyben élek”

„Alkotóként fontosnak tartom, hogy kifejezzem a viszonyomat a korhoz, amelyben élek”

Batykó Róbert (1981) már ötéves korában tudta, hogy művész szeretne lenni. Miskolcon nőtt föl, ahol gyerekkorától kezdve rajzolt, képezte magát, művészeti szakközépiskolába járt. Egykori dél-kiliáni graffitis gyakorlata és az iparvárosi környezet iránti fogékonysága festészeti munkáiban is megmutatkozik. Felsőfokú művészeti tanulmányait a Pécsi Tudományegyetemen kezdte el, majd egy év után átjelentkezett a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakára, ahol Klimó Károly osztályában végzett 2005-ben. Jelenleg a PTE DLA képzésén doktorandusz. Festészete elismeréseként 2007-ben megkapta a Strabag-díj alkotói támogatását, 2008 és 2011 között a Derkovits Gyula Ösztöndíjat, 2010-ben jelölték az Aviva Művészeti Díjra, 2011-ben megnyerte a Leopold Bloom Képzőművészeti Díjat. Rendszeresen részt vesz külföldi rezidenciaprogramokon, hosszabb ideig élt és dolgozott Hollandiában. 2007 óta művei megjelentek minden nagyobb magyar intézményben a Ludwig Múzeumtól a Magyar Nemzeti Galérián át a debreceni MODEM-ig. Painting engineer (festőmérnök) – jelenleg így határozza meg magát, érzékeltetve kísérletező, szofisztikált festői gyakorlatát.

mobil porno rokettube porno video porno izle

 
Ha egy kép másod-, vagy harmadnap is élesen eszembe jut, tudom, hogy dolgom van vele.

Ha egy kép másod-, vagy harmadnap is élesen eszembe jut, tudom, hogy dolgom van vele.

A Két Szerecsenben találkozunk, és mivel tudom, hogy heti ötször sportol, és nagyon egészségesen étkezik, megyünk egy kört azon, ki hogy próbál tenni azért, hogy minél hosszabban éljen egyensúlyban, hogy hol a normális határa az aggódásnak minden falat étel eredetét illetően, majd egyikünk se kér tejet a kávéjába, és rátérünk a festményekre, a kiállítás létrejöttére.

 
Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik III.

Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik III.

2017. október 6-a és november 19-e között a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt látható a Metszéspontok – Film, képzőművészet, zene: esettanulmányok a nyolcvanas évek filmjeinek köréből című kiállítás. A tárlat egy interjúkból álló film köré épült, amely három, a nyolcvanas években készült film (Eszkimó asszony fázik, 1983, rendezte: Xantus János; Meteo, 1989, rendezte: Monory Mész András; Az emberevő szerelme, 1985, rendezte: Cantu Mari, Pázmándy Katalin) egyes alkotóival készült. Az interjúkból kirajzolódó, hol párhuzamosan haladó, egymást erősítő, máskor ellenpontozó narratívák nyomán megismerhetők a korszak vizuális világának és zenéjének kapcsolódásai a film alkalmazott művészeti környezetében, miközben olyan fogalmak újragondolására is sarkallnak, mint a tömegkultúra és a pop, az underground, az alternatív és a mainstream a késő Kádár-korban. A filmekben elhangzó interjúk szerkesztett formában jelennek meg az Artmagazin Online felületén, kutatásra, a beszélgetések folytatására, a témák bővítésére késztetve minden olvasót. A következőkben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen 2018. április 6-án rendezett beszélgetés szerkesztett változata olvasható. A beszélgetésen részt vett Izinger Katalin művészettörténész (Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár), Matkócsik András operatőr, Müllner András irodalmár (ELTE, Média és Kommunikáció Tanszék), valamint Vető János képzőművész, zenész.

 
Nem vagyok viccmesélő alkat – Beszélgetés Erwin Wurmmal

Nem vagyok viccmesélő alkat – Beszélgetés Erwin Wurmmal

Bécstől negyven percre, egy kis falu kis utcájában elhúzódik egy hosszú kerítés acélkapuja és feltárul egy impresszív birtok, aminek a közepén 17. századi kastély áll, amiből csinos franciás kertre, szökőkútra, teraszos dísztóra látni, de elsőre úgyis  hatalmas szobrait látja meg az ember, amelyek az udvar, a kert, és a park különböző pontjain meredeznek. Az egykori nagy istállókból stúdiókat alakítottak ki – szaladgál egy kutya, sok asszisztens, időnként a felesége kér el tőle valamit. Rendezettség van mindenfelé, de semmi élére vasalt takarosság, körömollóval kiegyengetett hibátlan muskátlisor.  Egy olyan osztrák férfi vendégei vagyunk, aki elég éles szemmel nézi nemzetének karakterét, buzgó túlkapásait és fullasztó szűkösségeit.

 

 
Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik II.

Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik II.

2017. október 6-a és november 19-e között a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt látható a Metszéspontok – Film, képzőművészet, zene: esettanulmányok a nyolcvanas évek filmjeinek körébőlcímű kiállítás. A tárlat egy interjúkból álló film köré épült, amely három, a nyolcvanas években készült film (Eszkimó asszony fázik, 1983, rendezte: Xantus János; Meteo, 1989, rendezte: Monory Mész András; Az emberevő szerelme, 1985, rendezte: Cantu Mari, Pázmándy Katalin) egyes alkotóival készült. Az installációs formában feldolgozott és kiállított interjúfilmhez dokumentációs anyagok kapcsolódtak: fotók, plakátok, lemezborítók, forgatókönyvek, valamint Méhes Lóránt a new wave emblematikus alkotásaiként számon tartott napszemüveg-sorozatának egyes darabjai, és az azokat viselő modelleket ábrázoló printek is. Az interjúkból kirajzolódó, hol párhuzamosan haladó, egymást erősítő, máskor ellenpontozó narratívák nyomán megismerhetők a korszak vizuális világának és zenéjének kapcsolódásai a film alkalmazott művészeti környezetében, miközben olyan fogalmak újragondolására is sarkallnak, mint a tömegkultúra és a pop, az underground, az alternatív és a mainstream a késő Kádár-korban. A filmekben elhangzó interjúk szerkesztett formában jelennek meg az Artmagazin Online felületén az elkövetkező időszakban, kutatásra, a beszélgetések folytatására, a témák bővítésére sarkallva minden olvasót.

 
Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik I.

Metszéspontok: Eszkimó asszony fázik I.

2017. október 6-a és november 19-e között a székesfehérvári Szent István Király Múzeumban volt látható a Metszéspontok – Film, képzőművészet, zene: esettanulmányok a nyolcvanas évek filmjeinek köréből című kiállítás. A tárlat egy interjúkból álló film köré épült, amely három, a nyolcvanas években készült film (Eszkimó asszony fázik, 1983, rendezte: Xantus János; Meteo, 1989, rendezte: Monory Mész András; Az emberevő szerelme, 1985, rendezte: Cantu Mari, Pázmándy Katalin) egyes alkotóival készült. Az installációs formában feldolgozott és kiállított interjúfilmhez dokumentációs anyagok kapcsolódtak: fotók, plakátok, lemezborítók, forgatókönyvek, valamint Méhes Lóránt a new wave emblematikus alkotásaiként számon tartott napszemüveg-sorozatának egyes darabjai, és az azokat viselő modelleket ábrázoló printek is. Az interjúkból kirajzolódó, hol párhuzamosan haladó, egymást erősítő, máskor ellenpontozó narratívák nyomán megismerhetők a korszak vizuális világának és zenéjének kapcsolódásai a film alkalmazott művészeti környezetében, miközben olyan fogalmak újragondolására is sarkallnak, mint a tömegkultúra és a pop, az underground, az alternatív és a mainstream a késő Kádár-korban. A filmekben elhangzó interjúk szerkesztett formában jelennek meg az Artmagazin Online felületén az elkövetkező időszakban, kutatásra, a beszélgetések folytatására, a témák bővítésére sarkallva minden olvasót.