Megrendelés

Artmagazin 95

2017. XV. évfolyam, 3 szám.

Címlapunkon Olga Costa képe, aki 1925-ben, 12 éves korában emigránsként érkezett Mexikóba Németországból, ahová viszont korábban zenész szülei emigráltak a cári Oroszországból, a zsidóüldözések elől menekülve. Ez a képe, több művével együtt a dallasi múzeum mostani kiállításán szerepel, amely Mexikó művészetét mutatja be, hogy az amerikaiak testközelből ismerkedhessenek (mielőtt megépülne az ő kerítésük) azzal a kultúrával, ami kb. hatszáz kilométerrel lejjebb kivirágzott a közép-amerikai mesztic televényen. Nem kis mértékben annak a hatalmas európai vérfrissítésnek köszönhetően, amit Mexikó pont a zavaros idők miatt kapott folyamatosan a 19. század végétől, Trockijostul, Kahlo-apukástul és mint látjuk, Olga Costástul.

És hogy a népvándorlásnál maradjunk: nemrégiben mutatták be a Kincsem című filmet, amiből viszont kihagyták azt a Tápió mentén lábra kapott legendát, hogy Kincsem azért volt nagy, vagyis éveken át a legnagyobb a lóversenyek hajrájában, mert a trénere nem sík terepen járatta, hanem mindig felzavarta egy dombra, aminek csodás kisugárzása egyébként súlyos ízületi baját is meggyógyította. Ez alatt a domb alatt sejtette a helyi birtokos testvér- pár, a Kincsemet birtokló Blaskovich Ernő unokaöccsei, Blaskovich János és György Attila sírját, úgyhogy el is kezdtek ott ásatni, hogy előkerüljön... Attila sírja helyett egy szkíta aranyszarvas – mint olvashatják cikkünkben, a perzsa és görög hatásokkal gazdagított szibériai-szkíta állatstílus valamilyen úton-módon a Tápió mellé került ötvösremeke. Lazán bár, de ehhez a kérdéskörhöz, a határok, kulturális kölcsönhatások témájához kapcsolható mostani interjúnk is, amiből kiderül, mekkora éhség mutatkozott a rendszerváltozás környékén a világ civilizáltabb feléből érkező információkra, és milyen nehéz a visszakapcsolódás a nemzetközi folyamatokba, ha ebből egy ország történetében kimaradtak évtizedek.

Georg Baselitz kiállítása is ezt a kérdést boncolgatja, járja körül újra meg újra: hogy kiheverhetetlenek a történelmi traumák és feldolgozhatatlan az olyan abszurdumok megtapasztalása, mint amilyen például egy ország kettévágása. Olvasóink nézzék meg tehát a Nemzeti Galériában az egyik legnagyobb világsztár festő kicsit sem megnyugtató kiállítását, és közben örüljenek annak, hogy ma Magyarországon majdnem pont olyan egy zöldségesstand, mint amilyen mostani címlapunkon látható.

Topor Tünde

 

ARTMAGAZIN 95

TARTALOM:

4 – 5 ARTANZIX

6 – 9 Kiállítás – Mélyi József: KÉPZELETBELI VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR – Georg Baselitz a Nemzeti Galériában

10 – 12 Kiállítás – Zolnai Dóra: KÁRÓ BUBI ELŐTT KÉK RÓZSA

14 – 17 Műkereskedelem – Martos Gábor: SZÜLETÉSEM ÁRA – Frida Kahlo a műkereskedelemben

18 – 23 Kiállítás – Fáy Miklós: LAS DOS FRIDAS – Mexikóiak Dallasban

24 – 25 Kiállítás – Márton Zsófia: DAUMIER SZEMÉVEL

26 – 31  Interjú – Gréczi Emőke – Topor Tünde: TÖBB MAGYAR VAN KINT MODERN ÉS KORTÁRS ÁRVERÉSEKEN, MINT OSZTRÁK... – Beszélgetés Soraya von Stubenberggel

32 – 33  Egy kép – Szilágyi Róza Tekla: Boxing Day – WOLFGANG TILLMANS: 17 ÉVNYI ELLÁTMÁNY 

34 – 40 Biennálé – Boros Géza: INSPIRATÍV TÉR VAGY HASZNÁLHATATLAN UDVAR? – A Velencei Biennálé magyar átriuma

42 – 47   Elfeledett életművek – Fehér Ildikó: SIC TRANSIT... – Hirémy-Hirschl Adolf elfelejtett dicsősége

48 – 54  Tanulmány – Tarbay János Gábor: A TÁPIÓSZENTMÁRTONI SZKÍTA SZARVAS NYOMÁBAN

58 – 61 Memoriam – Bojár Iván András: BOJÁR IVÁN, A FESTŐ – emlékfoszlányok egy másik apámról –

63     Gutenberg-galaxis – Bálványos Anna: Nem akadémikus Akadémia-történet – MOLNÁR ANTAL – TÓTH TAMÁS: A FALCONIERI-PALOTA, RÓMA 


Cikk ajánló:


Megrendelem a magazint