Megrendelés

Artmagazin 109

2018. XVI. évfolyam, 8. szám.

Újra megnyílt a Szépművészeti Mú- zeum. Csak most, hogy megint beszabadulhatott ide az ember, vált nyilvánvalóvá, mennyire hiányzott az elmúlt három évben, amíg a rekonstrukció zajlott. Kis, személyes összeállítással ünnepeljük, és anynyira örülünk neki, hogy még azon sem akadunk fenn, hogy itt maradt a mi Bruegelünk, pedig Bécsben hatalmas id. Pieter Bruegel-kiállítás van (amihez szerzőnk fantasztikus adalékokkal szolgál). A budapesti szenzációhoz, a Nemzeti Galériában látható londoni iskolához is kapcsolódik egy írásunk, aminek témája a két fő alak, Lucian Freud és Francis Bacon, pontosabban az, miért számít mindkettejük festészete korszakhatárnak az ember ábrázolását ambicionáló festészet történetében. Festészeti alapproblémáról szól ezt követő cikkünk is: olyasmiről, amit azok, akik nem próbáltak még festeni, képet létrehozni, nem is biztos, hogy értenek. Hogy a kép születése milyen ismeretlen erők mozgósításával, vagy egyszerűen csak működésbe lépésével történik. És hogy hogyan ragadható meg ez a folyamat pont egy olyan valaki által, aki maga is benne van. Nem könnyű feladat, de elmondható, hogy mindennek a leírása sem az. Mint ahogy egy még feldolgozatlan korszak, a közelmúltunk bemutatása sem: hogy meghagyva a több szempontú értelmezés lehetőségét, azért mégis megtörténjen valamiféle alapvetés, a jelenségek pontos leírása. A Kiscelli Múzeum új kiállítása az 1971-es év ürügyén, mindezt felvállalva mutatja be az akkori tendenciákat. És ez az időszak tűnik fel interjúnkban is, ami a londoni Design Museum magyar származású kurátorával készült. Az általa rendezett kiállítás abból a szempontból vizsgálja mai életmódunkat, hogy mutat-e átfedést azokkal az elképzelésekkel, amelyek 40-50 évvel ezelőtt próbálták megrajzolni a jövőt – a mi mostani jelenünket. Múltbeli képzetek, formák és a jelen személyes élményei, tapasztalatai egy másik kiállításban is reakcióba lépnek egymással, erről szóló cikkünk azzal is foglalkozik, változott-e annyit a világ, hogy a hős anya szerepköre betölthető-e akár az apa által is? Arany János és a képzőművészet kapcsolatát bemutató sorozatunk befejező része azokkal a festményekkel, szobrokkal, grafikákkal, sőt filmekkel foglalkozik, amelyek egy-egy Arany-művet választottak témául: a kedvenc a Tetemre hívás és a Hídavatás.

Egy olasz tervező, Carlo Bugatti, az autókonstruktőr apukája által tervezett fantasztikus női íróasztalról írunk, amely a nemrég újra megnyitott Ráth-villában látható, és amely olyan sűrűségben keveri a stílusokat, bizáncit, kínait, arabot, mint mondjuk Palermo, ahol a Manifesta idén vendégeskedett, ami Európa egyik kulturális fővárosa is – és most már örök szerelem.

t.t.

TARTALOM:

4-5
ARTANZIX

6-10
Múzeum
HELLÓ, SZÉPMŰ!

12-19
Kiállítás
P. Szűcs Julianna: VOLT EGYSZER EGY MÓKÁS PIETER
Bruegel-kiállítás Bécsben

20-25
Tanulmány
Babarczy Eszter: A TEST TÉNYEI
Bacon és Freud a Nemzeti Galériában

20-30
Esszé
Seregi Tamás: A SZÜLETŐ KÉP
Korodi Luca festészetéről

32-37
Interjú
Lépold Zsanett: A HOLNAP TEGNAPJA
Lakberendezési utópiák és a mai valóság – beszélgetés Steierhoffer Eszterrel

38-42
Kiállítás
Mélyi József: FALREKONSTRUKCIÓ
Az 1971. Párhuzamos különidők című kiállításról

44-49
Kiállítás
Szilágyi Róza Tekla: A MEGINTERJÚVOLT ÉLET
Puklus Péter kiállítása a Glassyard Galleryben

50-54
Arany
Hajdu István: ARANYTÓL, ARANYRÓL, ARANYNAK
Arany János és a képzőművészet 3. rész

56-59
Tárgy/portré
Németh György: BÚTORFANTÁZIA
Női íróasztal Carlo Bugatti műhelyéből

60-63
Város
Topor Tünde: PALERMO MON AMOUR

 


Cikk ajánló:


Megrendelem a magazint