Megrendelés

Artmagazin 113

2019. XVII. évfolyam, II szám.

Most, hogy a lap formátuma változott kicsit, és át kellett gondolnunk minden egyes módosítás értelmét és mikéntjét, a legapróbbaktól az olyan meghatározókig, mint hogy legyen-e nagy a vonalkód a címlapon, cikkeink is e téma köré szerveződtek. Vagyis a formák, a formaképzés köré. Azt vizsgálják, milyen összefüggés mutatkozik az új életmódbeli vagy épp társadalmi keretek és a művészetben elinduló változások között. Erre úgyis szinte mindig csak visszatekintéskor van mód, a jelenben annyira sokféle kényelmes régi forma él együtt az épp csak próbálkozó, esetleg irritáló újakkal, hogy különleges tehetség kell annak felismeréséhez, milyen irányba mozdulnak majd el a dolgok. És persze van már trendkutatás, de még nincs ellenőrzött adatunk arról, hogy a trendkutatók milyen biztonsággal jósolták meg, mi jön divatba. Tehát a címlapon egy olyan művet látunk, amiről tulajdonosa, Czóbel Béla a húszas években biztosan nem gondolta, hogy valami nagy értéket semmisít meg, amikor lekeni fedőfehérrel, és a vászon másik oldalára saját kompozíciót fest. A történet még nem teljesen felderített, de valószínűsíthetően Huszár Vilmos egy nála hagyott vagy egyenesen neki ajándékozott képe várta a nemrégiben bekövetkezett feltámadást a fehér festékréteg alatt. Ha ez a mindkét oldalán befestett vászondarab két kép lenne, és árverésre kerülnének, majdnem biztosra vehető, hogy a formák és színek abszolút uralmát hirdető De Stijl mozgalomhoz tartozó Huszár Vilmos műve – ami talán egy üvegablakterv – sokszorosáért kelne el, mint Czóbel bergeni szélmalmot ábrázoló képe.

Más kérdés, hogy a De Stijl mozgalom, vagy aztán a vele szinte párhuzamosan kibontakozó Bauhaus művészei milyen életet képzeltek el ideálisként, és az mennyire volt utópikus. Végül is sok minden megvalósult az eredeti Bauhaus-elképzelésekből, amikor az IKEA kicsit barátságosabbá tette és tömeggyártásra adaptálta őket – ezt már egyik interjúalanyunk, a hamburgi művészettörténész, Hubertus Gassner mondja. A modern dizájn olasz útja is jobbító szándékkal volt kikövezve – de legalábbis sorozatgyártásra törekvéssel; Gio Pontit bemutató anyagunkban látható, hogyan hatott át egy időszakot a jól megtervezhetőség utópikus gondolata. És akit nem hatnak meg a letisztult formák, a derékszögek, vagy az alapszíneknél több árnyalatra vágyik, annak ott van a két csodálatos retrográdról (akik a tervezett környezet ideájának kitalálóiként egyszerre voltak nagyon modernek is), John Ruskinról és William Morrisról szóló cikkünk, és egy tanulmány Ferenczy Károly utolsó korszakáról, amiben érdekes módon szintén formaproblémák játszották a főszerepet, valószínűleg fia, a szobrász Ferenczy Béni hatására. A Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményébe került, pontosabban direkt oda tervezett kortárs szobor körüli beszélgetésünk is tér- és formaképzésről szól, és antik minták, platonikus gondolatok bukkannak fel Káldi Kata geometriai formát ábrázoló mozaikja és annak gipsz előképei kapcsán is. Interjúink a művek gyűjtéséről, illetve őrzésük és bemutatásuk ideális formáiról szólnak, míg egy írásunk épp azt dokumentálja, hogy mi történik egy szabadon hagyott szoborcsoporttal, hogyan telítődik érzelmekkel az emlékezés tere. Egy érdekes kérdés marad utoljára: biztos-e, hogy az elkészült műtárgyak az ideális formái a gondolatok megőrzésének? Mi van, ha nem is kell annyit alkotni, elég állandóan járatni az agyunkat, és ennek dokumentumait lehetőleg minél változatosabb formában – sőt, néha direkt titkosítva – szanaszét hagyni a világban?

T. T.

 

TARTALOM:

4 – 5
ARTANZIX

6 – 13 Interjú
Topor Tünde: NE AZ LEGYEN, HOGY EGYMÁS KÖZT BESZÉLGETÜNK, ZÁRT KÖRBEN
Fabényi Juliát, a most 30 éves Ludwig Múzeum igazgatóját kérdeztük

14 – 23
Attribúció
Barki Gergely: ATTRIBÚCIÓ, ATTRAKCIÓ, ABSZTRAKCIÓ
Egy Huszár Vilmos-üvegablakterv esete Czóbel Bélával

24 – 30
Interjú
Winkler Nóra: WEIMAR OLYAN VOLT, MINT ’68
Beszélgetés Hubertus Gassner művészettörténész-professzorral

32 – 39
Dizájntörténet
Lépold Zsanett: KISKANÁLTÓL A NAGYVÁROSIG, AVAGY AZ OLASZ LE CORBUSIER
Gio Ponti életmű-kiállítása Párizsban

40 – 41
Emlékhely
Boros Géza: ELEVEN EMLÉKMŰ

42 – 49
Tanulmány
Gosztonyi Ferenc: „MÁSODKÉZBŐL VESZ A SAJÁTJÁBÓL”
Megjegyzések Ferenczy Károly utolsó alkotói korszakához

50 – 57
Körkérdés
Szilágyi Róza Tekla: TUTAJ-SYMPOSION
Kelemen Zénó szobra a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében

58 – 59
Egy kép
Topor Tünde: PAKSNAK, SZERETETTEL
Káldi Katalin: Kúp

60 – 65
Interjú
Molnár Zsuzsanna: SZEMÉLYESSÉG NÉLKÜL NEM MEGY
Beszélgetés Hetényi Csabával

68 – 74
Gutenberg-galaxis
Szikra Renáta: A FEJ ÉS A KÉZ, AVAGY A MŰVÉSZET LELKIISMERETE
John Ruskin és William Morris válogatott írásairól

76 – 77
Gutenberg-galaxis
Fáy Miklós: LEONARDO FOGÓCSKA
Walter Isaacson: Leonardo da Vinci – A zseni közelről

78 – 79 ARTANZIX


Cikk ajánló:


Megrendelem a magazint